Tolnai Népújság, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-16 / 63. szám

Közelről SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK Negyedik oldal Rendszerváltás, barátváltás Miért varrnak a jó Azért vannak a jó barátok..., hogy a bajban számíthassunk rájuk. De valóban jó barát-e, akiről azt gondoljuk, vagy csak érdekből tart velünk? Néhány történet a rendszervál­tás tájáról. Egy liter víz, két cseresznyepaprika János sikeres embernek számított, az egyetemről kikerülve rögtön vezető be­osztásba került. A vállalat­nál előbb osztályvezető, majd hamarosan főmérnök, később igazgató lett, a me­gyei pártbizottságba is be­került. Volt is barátja ele­gendő, a felesége szerint több, mint kellett volna. Ba­rátnőkben sem volt hiány, jóképű, jópofa férfi volt, ra­gadtak rá a nők. Hol az egyik kolléganő ült az irodá­jában miniszoknyában, ke­resztbe tett lábbal valami kéréssel, hol a másik. És a „főnök” mindig intézkedett. Szabadideje alig volt, mindig hívták valamilyen ilyenkor a szakács szerepét betöltő sofőrjének. A mula­tozásnak hajnal előtt sosem volt vége. A nyolcvanas évek végén aztán egyszerre csak vége szakadt mindennek. A párt­tal tudjuk, mi történt, a vál­lalatot privatizálták, az új tulajdonos nem tartott igényt a régi vezérre. János-napkor a tanyában a szépen megterített asztal­nál ketten ültek, az egykori főnök és az egykori sofőr, most mindketten munka- nélküliek. Más nem jött el, hiába vártak a vacsorával. Van úgy, hogy az egykori jó barátok elmaradnak rendezvényre, névnapra, a Dunára vagy pinceszerre. Ő maga a János-napot a tanyáján szokta tartani, ha­lászlével várta a köszöntő­ket. A hely mindig kevésnek bizonyult, akit nem hívott, az is beállított egy üveg márkás itallal. Arany bará­tom nem tudtam megállni, hogy meg ne köszöntselek! - felkiáltással. Az ünnepelt nem esett kétségbe, önts a bográcsba még egy liter vizet, és nyomj szét két cseresznye paprikát, szokta mondani Úszómedence, titkos telefonszám Gyuri szakmunkásból lett vállalkozóvá. Előbb gmk-t alapított, majd kft.-t a fele­sége nevére. Aztán mihelyt lehetőség nyílt rá, az építő­ipari szövetkezet egy részét „magánositotta”. Ügyes ember volt, amibe fogott, minden bejött neki, mindig tudta kihez kell mennie, ha egy munkát meg akar kapni. A munkásait jó ér­zékkel választotta ki, minő­ségi munkát végeztek, nem volt semmi gondja. Ezért aztán nem esett kétségbe, amikor a felesége munka- nélküli lett, itthon maradsz anyukám, vezeted a háztar­tást, ellátod a gyerekeket, mondta. Csakhamar annyi pénzük lett, azt se tudták mibe fek­tessék. Ekkor jött az ötlet: építsenek új házat. Az asz- szony nem akarta, jó volt neki az, amiben laktak. A háború előtt épült, szép polgári ház volt, még a gmk- s időben vették és alakítot­ták át az igényeiknek meg­felelően. Kinőttük ezt, ma már más a divat, mondta Gyuri, és telket vásárolt, duplát. Lesz úszómeden­cénk és teniszpályánk is, mondta. És így lett, sőt, az alagsorban még biliárd­szoba is épült, ad- digra ugyanis még gazdagabbak lettek. A férfi új üzletbe fo­gott, odahagyva az építőipart, „olajban utazott”. Ezért, vagy másért, nem tudni, de az új, többszintes házat erődszerűen körbekerítették. A kertben vérebek sza­ladgáltak, a kaput kamera figyeli. Gyuri a Trabant helyett már rég Mer- cedesen járt. A fele­sége viszont épp úgy, mint egykor, gyalog ment a piacra, kéz­ben cipelte haza ke­mény alkudozás után a zöldséget, gyümöl­csöt. Havi konyha­pénzt kapott, abból kellett kijönnie, férje változatlanul a fogá­hoz vert minden ga­rast. A kérdésre, hogy vagy­tok, dőlt az asszonyból a panasz. Drága a piac, nagy a ház, mire végig takarítja, kezdheti elölről. Magányos, a férjét egész héten alig látja, fut az üzlet után, nya­ralni sem ér rá. Nyáron is egyedül voltak a Balatonnál a kisebbik gyerekkel, a na­gyobb a barátnőjével Olasz­országba ment. Egyedül va­gyok egész nap, nincs senki akihez szóljak - sorolta. — A barátaink szép lassan el­maradtak, azt mondták, túl gazdagok lettünk. De ti, gyertek el egyszer, látogas­satok meg! A telefonszá­munk? Azt sajnos nem ad­hatom meg, az titkos. Egyszer fenn, máskor lenn Pista a főiskolán KISZ titkár volt, aztán a párthoz került, majd a tanácsra, osztályve­zetőnek. Szorgalmas volt, igyekvő, levelezőn elvé­gezte az egyetemet, meg voltak elégedve a munkájá­val, külön előny volt a moz­galmi múltja, sok mindenkit ismert, azt is el tudta in­tézni, amit más nem. Sok barátja volt. A rendszerváltáskor az­tán egyik napról a másikra utcára került. Semmi baj, gondolta, találok munkát. Néhány hét kellett, mire rá­jött, hiába kopogtat, üres ígéreteken kívül másra nem számíthat. — Mindig azt hittem is­merem az embereket, de té­vedtem - mondta. Azok fordítottak először nekem hátat, akiktől sosem vártam volna. Én hamar feldolgoz­tam magamban a dolgot, de a feleségem sírva fakadt, amikor farsangkor egy bálba sem hívtak meg ben­nünket, és elmaradtak a ba­ráti névnapok. Ugyanakkor azok, akikre nem számítottam, megpró­báltak segíteni. Nem rajtuk múlott, hogy nem sikerült, én magam sem ismertem fel rögtön, mennyi lehetősé­gem van. Szorított az idő, valami­hez kezdeni kellett, a csalá­dot el kell tartani, vállalko­zásba fogtam. Nem sok ta­pasztalatom volt, belebuk­tam. De nem adtam fel. Jó pár álmatlan éjszakámba került mire kitaláltam va­lami újat. Az elején napi 16 órákat dolgoztam, nem volt egy szabad percem sem, de megérte. Mára biztos eg­zisztenciám van, sőt, a gye­rekeim jövőjét is megala­poztam. A régi barátaim újabban megint keresnek, újak is lennének, hívnak ide-oda. Elfoglaltságra hivatkozva, barátságosan utasítok visz- sza mindenkit. Ha van időm, a családommal utaz­gatok, mások nem érdekel­nek. F. Kováts Éva Három évig a söprű is parancsolt A Baranya cukrászda igaz története Fogalom volt hosszú-hosz- szú éveken át Dunaföldvá- ron a Baranya cukrászda. Nem csak a helyiek jártak szívesen a kis fagyizóba, a városon átutazók is vitték a hírét. Baranya József cukrászmesterrel és fele­ségével Kanász Margittal beszélgettünk.- Láttam, a ház eladó.. 1 — Megöregedtünk, magam már hetven is elmúltam, Manci néni is hatvannyolc éves, nehezen tudjuk már ezt a nagy házat rendben tartani. Eleget dolgoztunk már éle­tünkben. Az utóbbi 8-9 évben már csak heti három napot voltunk nyitva, de már ezt is nehezen bírjuk. — Hogyan lett cukrász? — Bölcskéről származunk mind a ketten. Én 1943-ban kerültem Földvárra a Kele­men cukrászdába inasnak. Édesapám - aki földműves volt - azt mondta, hogy ha semmi sem sikerül, a föld ak­kor is megvár, próbáljam csak ki magam. A Keleme­néknél tanultam hát meg a mesterséget. Igaz azzal kezd­ték a „tanításomat”, Jóska, a koszt a munkáért, a pofon a tanulásért, és három évig még a söprű is parancsol. Megálltam a helyem, nekem nem kellett semmit kétszer mondani. Küzdelmes évek voltak, '46-ban fölszabadul­tam, de továbbra is ottmarad­tam egészen ’53-ig. Akkori­ban öten voltunk alkalmazot­tak, sokat kellett dolgozni, de tisztesen elláttak minket. — A recepteket elárulták? — Nem kellett azt elárulni, benne voltunk. Csak figyelni kellett arra, amit csinálunk, és apránként mindenre rájött az ember. Csináltunk mi ott sok mindent, még szaloncuk­rot is. Egy időben triciklin hordtam a fagylaltot a sza­badnapjaimon: nem csak Földváron, hanem Bölcskén, Előszálláson is. 1957-ben összekerültünk a Manci né­nivel, és akkor nyitottunk Bölcskén egy kis cukrászdát. Nem volt könnyű, mert akkor minket imperialistáknak néz­tek. Szóval béreltünk két kis helyiséget, és úgy elindul­tunk. Egy fagylaltgépünk volt, se hűtőnk, se hűtő vitri­nünk. A szemközti pékség­ben sütöttem a süteményt. Ez tartott 1960-ig. — Az az igazság - veszi át a szót Manci néni - látták, hogy jól megy a bolt és megirigyel­ték. Akkoriban volt a tsz- szervezés, és minket is be akartak vinni. Józsi bácsi a földszövhöz került, én meg a bölcsődébe, mivel gyermek- gondozást tanultam, és ott is maradtam több mint tíz évig. Józsi bácsi meg néhány éviga földszövnél volt, majd Föld­várra a Kendergyárba került mint segédmunkás. — Ebben az időszakban sem voltunk elveszve, veszi vissza a szót Józsi bácsi - tet­tük a dolgunkat. Én egyéb­ként a pihenőnapjaimon to­vábbra is jártam a Kelemen­hez, úgyhogy nem estem ki a szakmámból. Azután 1973- ban eladtuk a bölcskei házat, megtoldottuk egy kicsit, és megvettük ezt a portát. — Az itteni vezetés is ren­des volt hozzánk - folytatja Manci néni - megadták az iparengedélyt. Józsi sütött, én időnként besegítettem, de az én dolgom a vendégek ki­szolgálása volt. Általában mindent ketten csináltunk, volt időnként alkalmazot­tunk, de nem volt jellemző. Szóval haladt a dolog, aztán fölépítettük ezt a mostani há­zat, azóta ebben működik a cukrászda. Ha bírnánk, még most is nyitva lehetnénk minden nap, mert lenne for­galom, de már elég volt. Pataki Dezső • rendkívüli É%s@f beveiBt° . W afW WÜ árengedmény az olasz DIN bútorcsalád egyes darabjaira korlátozott darabszámban Számítógép-állványok tavalyi áron! 11% 2SÍJ FALCOSOPRON TERMÉKEKRE MINŐSÉGI SZOLGALTATASOK: TERVEZÉS, SZÁLLÍTÁS, SZERELÉS DOMINÓ IRODABÚTOR Szekszárd, Rákóczi u. 15. Tel./fax: 74/311-224, 412-234. íVfctjTÍyhdtói HerczcgKataT asztrológus vonala Kos a 06-90-330 501 Bika & 06-90-330 502 Ikrek SS 06-90-330 503 Rák » 06-90-330 504 Oroszlán ffc 06-90-330 505 Szűz 06-90-330506 Mérleg & 06-90-330 507 Skorpió <ks 06-90-330 508 Nyilas ■«f 06-90-330 509 Bak 6* 06-90-330 510 Vízöntő A 06-90-330 511 Halak 9 06-90-330 512 C Minie AS-B Ka Audlotex 1539 Bp. Pf. 591. Hívás dífa: 88 Ft + topéra GARDÉNIA mtmc mm 30-40% engedménnyel GARDÉNIA MÁRKABOLTBAN Szekszárd, Rákóczi u. 15. Dominó Üzletház Telefon: 74/312-234. VASÁRNAPI TOLNAI NÉPÚJSÁG az Axel Springer Magyarország Kft. lapja Felelős vezető: az ügyvezető igazgató Fősyerkesztő: KAMARAS GYÖRGYNÉ Kiadja az AS-M Kft. Tolna Megyei Irodája Irodavezető: DR. MURZSA ANDRÁS Szerkesztőség és kiadó: 7100. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Telefon: 74/416-211. Telefax: 415-508 Készült a Szerkesztőség számítógépes rendszerén. Nyomás: Déli Nyomda Kft. 7630. Pécs, Engel J. u. 8. Telefon: 72/326-480. Telefax: 72/332-099. Ügyvezető igazgató: FUTÓ IMRE Terjeszti az AS-M Kft Tolna Megyei Irodája és a PANNONHÍR RT Nyilvántartási szám: 76129/1997 ISSN:1417-9776 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents