Tolnai Népújság, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-16 / 63. szám
SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK Válunk, válogatunk Harmincnyolc évig tűrt: infarktust kapott A romantikus filmekben a házassági válságok megoldódnak, s mindenki boldogan él tovább, esetleg az új szerelemmel a szívében, lelkiekben gazdagabban. A valóságban viszont válunk, válogatunk. Az idős hölgy pgyenként szedegette elő a régi >nnbo- nos dobozból az emlékeit. Unokahúgának mesél re nd életű első házasságáról. Előkerül egy ketté tépett fénykép. Az egyik felén ő mosolyog az objektívbe húsz évesen, a másik fél képen szerelmesen néz a férfi oldal irányba. A megsárgult levelek nagyobb része tulajdonképpen szerelmes vers. Áram a kilincsben Szenvedélyes nagy szerelem volt, amit a zöld szörnyeteg tett tönkre. Házasságuk első évének végén a férfi minden éjjel a párna alá tette a nagykést, hogy megöli az asz- szonyt, ha netalántán megcsalná. Később már nappal sem engedte ki az utcára fiatal feleségét. Az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor a férfi mielőtt dolgozni ment áramot vezetett a kilincsbe, nehogy az asszony kimehessen, s nem kevésbé azért, hogy az anyós meg ne mehessen be. A kedves mama sokat tett azért, hogy a fiatalokat szétmarja. Az idős hölgy ötven év után is kívülről tudja a verseket. Még kétszer ment férjhez. Mindkét esetben békében váltak el, amikor a kapcsolatok végképp kihűltek. Büszke két sikeres fiára, unokáira. Azért mégiscsak az első volt az igazi, mondja unokahúgának, és egy időre becsukja a bonbonos dobozt. Árulkodó számok Reichardtné Lovász Erika, a KSH megyei igazgatósága tájékoztatási munkatársa segítségével számos érdekes statisztikai adathoz jutottunk. 1930-31-ben 4926-an váltak el Magyarországon, ami azt jelentette, ezer házasságkötésből hatvannégyet bontottak fel. A válások száma 1995-ben volt a legmagasabb: 24.857. Ezer házasságból 465-öt felbontottak. Tolna megyében a házasságkötések száma gyakorlatilag nem változott 1997-ben az előző évihez képest, azonban az évtized elején kötött frigyek számához képest az utóbbi években drasztikus visszaesés történt, mondja a KSH megyei kiadványa. Az 1000 lakosra jutó házasságkötések száma megyénkben volt a legmagasabb a dél-dunántúli régióban és az országos átlagot is meghaladja. Az elmúlt évihez képest megnőtt a válások száma is. Ennek ellenére a válási mutató értéke 1997- ben megegyezett az országos átlaggal. Ötször, vagy annál többször 1996-ban négy férfi vált Magyarországon, negyedszer pedig csak egy nő mondta, hogy elég volt. Svájcig ment a cigarettáért A harmincas nő sírva meséli, hogy neki semmi sem sikerül. Tizennyolc sem volt még, amikor minden szülői ellenállás dacára hozzáment a kisvárosi önjelölt zsenihez. A fiatalembert írt, festett, zenét szerzett, végzettséget viszont nem. Már az érettségire sem ment el, mondván, hogy az kispolgári mentalitás lenne. Valójában azonban a bukástól, a kudarctól félt. Művei kiadásával sem sokat törődött, ha család a terveiről faggatta, csak any- nyit válaszolt, őt majd csak ^ • utókor érti meg. Amíg a fiú szülei éltek, a fiatalok is megéltek vala- hng”. Váratlan haláluk azonban véget vetett a történetnek. A művésziélek leszalad egy cigarettáért, s csak hat év múlva jött róla hír, hogy pincér Svájcban, miután feleségül vette az étterem idősödő tulajdonosnőjét. Művészkedésre a munka mellett nincs ideje. Az asszony hamarosan férjhez ment a város közismert lumpjához, aki még azt is elszórakozta, ami az előző házasságból megmaradt. A könyvek is az antikváriumban kötöttek ki, ha italra kellett a pénz. Mindezek ellenére a férfi hagyta ott, és új felesége mellett, csodák-cso- dája, egyáltalán nem iszik. A nő most egy alapítvány kábítószereseit látogatja, mert halálosan szerelmes az egyik gondozottba... A gyerekeket nem kérdezi senki A fiatalasszony második házassága romjain jött rá, hogy mindeddig pontosan úgy viselkedett, mint az anyja. Sokat szenvedett gyerekkorában az állandó veszekedésektől, az anyja tisztasági mániájától, de szólni nem mert. Gondolatban gyakran jámbor apja pártjára állt, aki 38 évig tűrt, majd egy vasárnapi ebéd után infarktust kapott. Akkor kapott észbe, amikor második házasságából született kislánya egy óriási veszekedés után azt kiabálta sírva: a gyerekeket miért nem kérdezi meg soha, senki? Ihárosi Ibolya Közéből Ötödik oldal A nép dicsérete a gye tetszettek már látni Winston Churchillt, aki 1946-ban két szivarpö- fékelés közben meglehetősen élesen fogalmazott a Nagyszovjetuniót illetően? Ez a köpcös angol, kemény kalapjában, a világégés előtt mindent ígért a népnek, amit nem szoktak, háborút, vért, verítéket. És nyert. Ő lett a prájmmi- niszter. Ráadásul amit ígért, be is tartotta. Nos, mai magyar sorstársai, a homo politicus hungaricusok, és a jelöltlistán várakozó kollégák pusztán egy dologban hasonlítanak hozzá: ígérni tudnak. Méghozzá alapvetően kétféle módon. Egyfelől ami ma van, az bár még nem Kánaán, de az első, döntő lépéseket meg tetszett tenni, tisztelt lakosság, és még fényesebb jövő, hogy ne mondjam integráció, stabil jóléti kapitalizmus, a termelőerők növekedése - öt százalékos, de reális -, vár ránk. Jó volt Péternek, Katának, csak nem ismerte fel, mert makroszinten zajlottak a folyamatok. (A makroszintű folyamatok attributive fel nem ismerhetőek.) Másfelől ami eddig történt, az a legsötétebb zsákutca közvilágítás nélkül - mert már arra sem futja -, az üres nulla közepe, a világvégén a pont, a polgár a monetáris labirintus Knósszoszában bolyong, de és ellenben holnap Pálkata Péter is teljes körű felemelkedésben részesül, hét százalékkal hízik majd a GDP, mert lesz bizalom, békesség, erkölcs. Adó viszont sokkal csekélyebb. Majdnem belepusztult szegény lakosság az eddigi sanyargatásokba, hogy még ma is él, csak a magyar fajta szívós pedigréjének tudható be. Ilyenkor illik felhívni a figyelmet a populizmus veszélyeire, és óvatos kritikára inteni a tisztelt lakosságot kedves politikusaink vonatkozásában. A populista szónok egy olyan bokszbíróhoz hasonlít, aki megpróbálja elhitetni a bunyósokkal és a közönséggel, hogy a mécsesén mindkét fél kiütéssel nyerhet, de legalábbis senkit nem fognak lepontozni. Nagy ígéreteket tesz, de kis kedvezményeket ad, azt viszont sokaknak, lehetőleg olyanoknak, akik helyzetüknél fogva a kicsit is sokra becsülik, lévén nem szoktak osztani-szo- rozni százmilliókkal. Emellett gyakran kezdi szerényen a „nép érdeke’’, vagy az „ország dolgai” szófordulatokkal jövőképünk felvázolását, de hát ismerjük el, nehezebb lenne ilyen hatásosan szólni arról, hogy népünk, vagy országunk korántsem egyszínű massza, érdekei és dolgai legalább olyan kuszák és ellentétesek, a magyar történelemben pedig néha vannak olyan idők, amelyek leginkább bokszmérkőzésekre hasonlítanak - hosz- szú fárasztóra, vagy rövid véresre -, aminek a végén, ha győztest hirdetnek, akkor vesztesek is vannak. Állítólag ez a mai ilyen. Ne em mondom persze, hogy bárki ígérjen háborút, vért, verítéket, csak azt, hogy ne tessenek minket teljesen hülyének nézni. Azért mégis elkelne nálunk egy ilyen köpcös angol szivar. Tóth Ferenc Az ötvenhetedik kocsma vagy a Virág utca nyugalma (Folytatás az 1. oldalról) Elhangzik, parkolót kell építeni a presszóhoz, igaz ötszáz méteren belül, a temető parkolója 360 méterre van, ez tehát nem akadály. Az első tapsot Fonyó Lajos kapja - véleménye egyértelmű: megtagadni ugyan nem lehet az engedélyt, de kocsma nyitását nem tartja kívánatosnak. Nincs rá igény - mondja. A vállalkozó Laczi Erzsébet harminc körüli hölgy, mint mondja, amit szemmel is látni, három hónappal szülés előtt, veszélyeztetett terhes. Nem kocsmát akarok nyitni, presszót - bizonygatja, kulturált szórakozóhelyet, vettem már ülőgarnitúrát, csempéket. Nem lesz játékautomata, mint híresztelik, lesz viszont sütemény és fagylalt. A káefténk üzemelteti a lakótelepen az Ezerjó nevű egységet, az sem késdobáló - állítja. A vegyesboltból nem lehet megélni, a városban meg- je' -ntek a nyugati üzletláncok, tö .kreteszik a kis üzleteket. Az ellenzők élén Csabai István is harminc körüli, feleségével együtt jött. A bolt közvetlen közelében lakik, kisgyermekei, saját nyugalmát félti. Ő kezdeményezte az aláírásgyűjtést. Elmondja, a bolt leromlott, de maradjon. Kocsma (presszó?) viszont nem kell. A tiltakozó aláírások hitelesek - vallja, a vállalkozó által ellene felhozott vádak viszont nem. Nem személyes indítékok vezették, hanem a többség érdeke. Többen szólnak mellette később. Elhangzik, a Virág utca keskeny, a járda és az út szegély nélkül, egybeépült, történt már súlyos baleset, autó szorított kisgyermeket a falhoz. Nem kell, hogy növekedjen a forgalom. Ahogy régen volt Kiss Lajos nyugdíjas pedagógus a Laktanya utcából: — A vállalkozó most jön rá, hogy a vegyesbolt nem sokat ér? Persze, ha nincs áru. Sokáig jól üzemelt a bolt, csak az új tulajdonosnak nem éri meg. Nem igaz, hogy a nagy diszkontok tönkreteszik, az idős emberek a napi bevásárlásért nem mennek messzire. Próbaszavazás Csergő Vilmos a közelben építkezik. Eredeti ötlettel áll elő, mint mondja úgysem mi döntünk, hanem a képviselők, és - bár nincs itt mindegyikőjük - tartsunk próbaszavazást a jelenlévőkkel. A városatyák belemennek a játékba, névszerinti szavazás következik. Rósa Géza: ha a törvényi feltételeknek megfelel, igennel voksolok a presszóra. Schlickert József: mint az ipartestület elnöke csakis igent mondhatok. Bogáncs János: bízva abban, hogy a vállalkozó betartja ígéreteit, igen. Fonyó Lajos: igen, de csak alkohol árusítása nélkül! Herczeg József: igen, de ha kocsmává válik, azonnal visszavonnám! Alkohol nélkül? Herczeg József berekesztené a fórumot, mikor szólásra jelentkezik dr. Vöröss Endréné: — Nem értem a vállalkozót. Kinek akar itt presszót, kocsmát nyitni? Az itt élő, békés, idős embereknek? Kérték ők ezt? Egy tizenegy éves kislány édesanyjaként is szólok. Nem szeretném, ha ezentúl félve kellene hazajönnie, ha kísérgetni kellene. Mint szenvedélybetegségekkel foglalkozó szakember (városi egészségnevelőként dolgozik), tudom milyen rétegeket vonzana ide egy szórakozóhely. Egyetértek Fonyó Lajossal: csak alkoholmentes presszót szabad itt nyitni! A felcsattanó taps jelzi: a többség szívéből szólt. Rákosi Gusztáv R Virág utca: csend, nyugalom, vegyesbolt... I ____ F OTÓ: BAKÓ JENŐ
