Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-21 / 44. szám

Közelről Negyedik oldal SZUKEBB SZÜLŐHAZÁNK 1998. február 22., vasárnap Kávécsempésznek nézték az új paksi rendőrkapitányt FOTO: GOTTVALD Paks új rendőrkapitánya, Köllő Imre alezredes csütörtökön vette át kinevezését. Húsz éve kezdődött pályája - sőt minden bizonnyal gyermekkorában, hi­szen szülei a bonyhádi rendőr- kapitányságon dolgoztak.- Ilyen családi háttérrel nyil­ván egyenes út vezetett a rendőrséghez. — Korántsem, inkább a vé­letlen. Apukám kifejezetten tiltotta, hogy rendőr legyek. Szakmunkásvizsgát tettem, műszergyárban dolgoztam, majd 1976-ban bevonultam katonának, ahol megkérdez­ték, lenne-e kedvem elmenni a BM tartalékos tiszti isko­lára. Huszonnégy hónapos szolgálat után leszereltem, dolgoztam talán fél évet civil­ként, mikor megkerestek a megyei főkapitányságról: hív­tak rendőrnek. Annyi min­dent olvastam a rendőrségről, meg persze krimiket, filme­ket láttam, gondoltam én le­szek a szuperzsaru. — Ezzel, gondolom min­den fiatal rendőr így van. — Azt hiszem ez természe­tes. Az élet azonban nem mozi, persze hogy minden másként van. — A húsz év alatt, végig­lépdelve a ranglétrán azért bizonyára akadtak emlékeze­tes élmények. — A legelső - élményem, kudarcom, sikerem, magam sem tudom mi volt ez - más­fél hónapos szolgálat után adódott. Egy Tolna megyei kis községbe mentünk ki egy gazdasági bűn- cselekményt felderíteni. Ta­pasztalt kollé­gám annyit mondott: hall­gass ki egy höl­gyet tanúként. Vártam az idő­pontot, közben reményked­tem, hogy a tanú nem jele­nik meg, azt sem tudtam mit fogok kér­dezni. Nem jött be a remé­nyem: megjött a középkorú hölgy. Izzad­tam, a homlo­kom gyöngyö­zött, a kezemet törölgettem, végül két és fél óra alatt - az Optima írógé­pet megfelelő sebességgel verve - megszületett a jegy­zőkönyv. Óriási sikerélmény volt, más kérdés, hogy a jegyzőkönyv milyenre sike­redett. Azután teltek az évek, gyűltek az élmények, tanultam közben, Paksra ke­rültem, ahol az elmúlt évek­ben igazán klasszikus, nagy ügyeket dolgoztunk fel. Sok nyomozd örülne ilyen ta­pasztalatoknak. Ezek egyike még a szerb embargó idejére esett. Volt egy információnk, miszerint egy dél-magyaror- szági város egy lakásában előre csomagolt vákuumzá­ras, csempészett kávét tá­rolnak. A helyszínt nem is­mertük, az autóról tudtunk, amelyik az árút oda viszi. Követtük, egyszer csak szem elől tévesztettük. Sikerült újra megtalálni. Meg is ér­keztünk a nyomában: egy szűk utcában lévő sarokház hatalmas udvarán állt meg pakolni. Nyugalom, várunk néhány percet - mondtam kollégáimnak - hadd kezd­jék meg a kirakodást, érez­zék biztonságban magukat. Egy cigarettaszünet után bementünk, voltak vagy nyolcán az udvarban, min­denki ott maradt, ahol volt, megbilincseltük őket, meg­kezdtük az eljárást. Nyáridő volt, nagyon meleg, bemen­tem a lakásba, kérdem a há­ziasszonytól - csinos fiatal nő volt - egy pohár vízzel meg tudna-e kínálni. - Öcsi húzzál ki innen a cigivel! - mondta. Bocsánat, igaza van - válaszoltam. Eltelt vagy negyedóra, mondom egyik kollégámnak, szóljon be a lakásba, senki nem mehet ki innen. Neki is mondta a há­ziasszony: Öcsi húzzál ki innen cigarettával! - Más a minőség, mi rendőrök va­gyunk! - szólt a válasz, a hölgy akkor döbbent rá, hogy mi nem a kávécsempé­szekhez tartozunk. Rohant mindjárt utánam jéghideg, deres oldalú kólásflakonnal, hadd kínáljam meg! Köszö­nöm, én először is csak vizet kértem!- A bűnügyi nyomozó­nak, osztályvezetőnek sok ilyen izgalmas esete adódha­tott. Kapitányként erre aligha lesz lehetősége. Nem sajnálja ezt?- De. Amit idáig csinál­tam, nagyon szerettem. Ta­lán furcsán hangzik, de él­veztem a kollégáimmal együtt, főképp ha új dolgok­kal, ügyekkel találkoztunk. Ilyenkor a kezdet mindig az volt, nem tudjuk megoldani, a végére persze mindig sike­rült. Emlékszem egyszer a főkapitány úr - azóta Buda­pest főkapitánya, dr. Berta Attila - azt mondta, mikor egy nagy ügynél hiányoltam a munkához szükséges felté­teleket: mi van Öcsi, beletört a bicskád? Akkor zavart, ké­sőbb megértettem az indíté­kait. Újra összeültünk, meg­beszéltük, megoldottuk.- Ezután Köllő Imre kell, hogy feltegye ugyanezt a kérdést?- Nem hiszem, hogy ugyanígy fogom tálalni, bár a lényege ugyanez lesz. Sok feltétel hiányzik a rendőr­ségnél, de a feladatainkat meg kell oldani. Nekem pe­dig kapitányként el kell fe­lejtenem, hogy ízig-vérig bűnügyes vagyok. Oda kell figyelnem a többi területre, az ügyrendre, a közrendre, az őrsökre, újra tanulnom kell. Ezt a munkát meg kell tanulnom, ehhez idő kell! Rákosi Gusztáv-----------------­A Vasárnapi Tolnai Népújság az elmúlt év decemberében jelent meg először és egyre ismertebb lapja megyénknek. Mozgóárusaink - megfelelő számú olvasói igényre — sok településen már lakáscímre is viszik a lapot. Önnek miért ne vinnénk házhoz? Amennyiben új szolgáltatásunk felkelti érdeklődését, kérjük küldje el címünkre az alábbi megrendelőt! Címünk: Vasárnapi Tolnai Népújság Szerkesztősége 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. (A megrendelők között 5 db zsebrádiót sorsolunk ki, továbbá minden megrendelő ajándékot kap.)-XI................................-XI­Megr endelem lakáscímemre a Tolnai Népújságot. Név:...................................................................................................... C ím:....................................................................................................... Aláírás: ................................................................................................... Ha nem boldog a néző, meghal a darab (Folytatás az 1. oldalról.) Koltai Róbert szívesen adott interjút a Vasárnapi Tolnai Népújságnak, mert mint el­mondta, nagyra tartja a vi­déki lapokat. Miközben a magukat mértékadónak hívő fővárosi kritikusok fanya­lognak a „kommersz” fil­men, a megyei újságok a né­zőkkel értenek egyet, akik tódulnak a moziba - mert a „Minisztert” látni kell. — Mit jelent Önnek a vi­dék? — Mindent. Én vidékinek tartom magam. Pesten szü­lettem ugyan, de - mint szí­nész - Kaposváron kezdtem, több mint huszonöt évet vol­tam ott. Jelenleg is vidéken vagyok: Veszprémben ren­dezek. — Kaposvárt említette. Somogy szomszédos Tolna törpül ilyenkor min­den küzdelem, harc. — Pályakezdésekor a vidék, Kaposvár vá­lasztása tudatos volt? — Dehogy. A Szín- művészeti Főiskolán úgy tartották, aki Ka­posvárra, Békéscsa­bára kerül, azt szám­űzik. Miért nem mész inkább Szibériába? - kérdezték. Nem azért mentem, mert ez volt a szívem vágya, ha­nem mert nem kellet­tem Pesten sehová. Vagyis ez arra példa, hogy nincsenek eleve vesztes helyzetek. Kétszáz kilométerre Buda­pesttől, reménytelenül, nyomorogva elkezdtünk va­lamit csinálni, aminek én is magja lehettem. Egyre ked­kőtárban Koltai is előrukkolt egy értékes lelettel: saját, használhatat­lan szivargyújtójával, fotó: gottvald de nem értenek meg ben­nünket. — Huszonöt év színház után következett a mozi, át­ütő sikerekkel. Sose halunk meg, Szamba és most a hollywoodi mércével mér­hető Miniszter. Mit jelent Önnek a mozi? — Elsősorban történet. Mindig szerettem története­ket mondani, baráti körben is időnként beindulok. Me- sélgetni szeretek, parodi­zálni, de játszottam vígjáté­kokban is, drámákban is — megyével. Vannak itteni él­ményei? — Hajjaj! Szekszárdon és Pakson is szinte minden da­rabbal szerepeltünk. A paksi előadásokra talán szíveseb­ben emlékszem vissza, forró hangulatú előadások voltak, remek közönség. — Most egy kis faluban, Bölcskén beszélgetünk, egy borospincében. Gyakran adódik ilyen alkalom az éle­tében? — Sajnos nem. így aztán többszörösen ünnep az ilyen alkalom. Nem csak a szépen terített asztal miatt, hanem mert van miről be­szélgetni a házigazdákkal, mert kultúráról esik szó, a nagyon nehéz életben. Ilyenkor érzem, hogy érde­mes csinálni amit teszek. El­liletékes elvtárs jól megszívta Bölcskén, de nem bánta meg. vesebb hely lett Kaposvár. Fölneveltünk egy közönsé­get, amelyik színházértőbb lett a pestinél. Filmesek kezdtek lejárni Kaposvárra, a pesti kollégák irigykedtek. A mentalitásom a vidéki lét­ből nőtt ki. Kemény munka folyt, ahelyett, hogy azon elmélkedtünk volna, hogy milyen zseniálisak vagyunk, amit talán kevesebben tud­nak - így kerültem a rádió- kabaréba, így lettem illeté­kes elvtárs. A moziban is a sztori számít. Egyszerre ne­vetni és sírni a saját életün­kön, ez a lényeg. Bármilyen reklámja lehet egy filmnek - ha nem boldog emberek jönnek ki a moziból, akkor a darab meghalt! -rákosi­a Tol IIiMll HSMDESSEN C E szelvényünk kitöltésével és beküldésével hirdetését az 50.000 példányban terjesztett Tolnai Népújság Plusz február 26-i számában jelentetjük meg. 100 Ft 200 Ft 300 Ft 400 Ft 500 Ft 600 Ft Beküldendő: Tolnai Népújság Plusz, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. 1998. február 24-ig a befizetést igazoló feladóvevénnyel együtt. VASÁRNAPI TOLNAI NÉPÚJSÁG az Axel Springer Magyarország Kft. lapja Felelős vezető: az ügyvezető igazgató Főszerkesztő: KAMARÁS GYÖRGYNÉ Kiadja az AS-M Kft. Tolna Megyei Irodája Irodavezető: DR. MURZSA ANDRÁS Szerkesztőség és kiadó: 7100. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Telefon: 74/416-211. Telefax: 415-508 Készült a Szerkesztőség számítógépes rendszerén. Nyomás: Déli Nyomda Kft. 7630. Pécs, Engel J. u. 8. Telefon: 72/326^180. Telefax: 72/332-099. Ügyvezető igazgató: FUTÓ IMRE Terjeszti az AS-M Kft Tolna Megyei Irodája és a PANNONHÍR RT Nyilvántartási szám: 76129/1997 ISSN: 1417-9776 * 1

Next

/
Thumbnails
Contents