Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-21 / 44. szám

Vigyá ugyn Mennyit nevettünk és nem értettük annak idején, miért lesznek libabőrösek az ame­rikaiak az ajtón ki­utasított és az abla­kon visszatérő por­szívó ügynököktől és lám-lám, eljött a ká- naán, most már a ha­zai üzletek ajtaján is ott a tábla: Ügynökök ne zavarjanak! A rendszerváltást követően gombamódra szaporodott a termékeiket direkt úton érté­kesítő cégek száma és velük párhuzamosan az ügynö­köké. Napjainkra nincs olyan család, amelyik ne vett volna részt - aktívan vagy passzí­van - valamilyen termékbe­mutatón. íme néhány „ügy- nökös” történet. Profilt és barátot váltott — Gyertek át pénteken, rendezünk egy kis összejöve­telt, sok ismerős lesz nálunk, várunk benneteket is négyre. Ja igen, pontosak legyetek! - szólt a meleg hangú invitálás. Lévén a meghívó olyan ba­rát, aki korábban is gyakran rendezett nagy bulikat, a meghívott elballagott a virág­árushoz, majd vett egy üveg piát és pénteken, némileg megkésve ugyan, de elment az összejövetelre. Gyanútlan volt - a naptár 1990-et muta­tott - jó dumálásra, egy kis kajára, piára számított. Az első meglepetés akkor érte, amikor az ajtót nyitó háziasz- szony ha burkoltan is, de le­szúrta a késésért. Másodszor akkor tátotta el a száját, ami­kor a színpadszerűen átren­dezett nappaliban leültették, és egyszer csak megjelent a házigazda farmer és póló he­lyett „vadi-új” lila öltönyében és a kék bársonnyal letakart asztal előtt egy bőröndből kü­lönböző edényeket kipakolva magyarázni kezdett az egész­séges táplálkozásról. Ő, aki disznó pörköltet legszíveseb­ben marhalábszárral ette, és a konyhába eddig csak enni ült le. Aztán kérdőíveket osztoga­tott, kérve egy-két címet, tele­fonszámot, majd vásárlásra szólította fel a jelenlévőket. Ismerősünk pénzhiányra hi­vatkozva az első ajánlatot el­hárította, de aztán amikor a részletfizetési papírt dugták az orra alá, nem tudott mit tenni, aláírta a megrendelést. A méregdrága készlet azóta is megvan, használják is, nem is olyan rossz, de a barátság­nak vége. A piramis alján Jolánka az amerikai puce- váló- és kozmetikai szerek első bemutatóján csak ámult és bámult a korábban dok­torként ismert férfi előadá­sán, és - bár felét sem értette az elmondottaknak - a szebb jövő és a „csak rajtad múlik, bármit elérhetsz” reményé­ben nyomban tagja lett a szervezetnek. Lelkesen járt lakásról-lakásra, „prezentált” és az időszakonként megtar­tott összejöveteleken lelke­sen megtapsolta a pontszer­zésben élenjárókat. Esténként már nem vacso­rát főzött, hanem a szerény csomagolású, ám szupernek kikiáltott termékeket kínálta hol itt, hol ott. Hétvégeken sa­ját költségén továbbképzése­ken vett részt, és olykor haza­felé az autóban elsírta magát boldogságában, ha arra gon­dolt, mi mindenre viheti itt. Erejét nem kímélve loholt, szervezett és vakon hitte, egyszer ő is gyémánt disztri­bútor lesz és jutalomként el­jut Kaliforniába. Dolgozott, hajtott, mindent megtett, csak egy valamit hagyott ki a számításból. Későn kezdte, a piramisszerűen felépülő szervezetben ő már akármit csinálhat, sosem juthat a csúcsra, megmarad szorgos rabszolgának. Három évébe tellett, mire erre rájött. A sikeres Károly olyan, amilyennek az ember egy ügynököt elkép­zel, magas, jóképű, mosoly­gós, bársonyosan behízelgő hangú. Szüksége is van min­den sármjára, kozmetikai szerekkel kereskedik. Járja az országot, valódi parfümök gyengébb másolatát kínálja kozmetikai üzleteknek, vi­szonteladóknak. Tizenhat éve foglalkozik ezzel, először „beosztott” volt, ma saját nagykereske­dése van. Dörzsölt ügynök­nek számít, ismer minden trükköt. — Nekem az arcom, a ha­jam, a fogaim a legfontosab­bak, ez a munkaeszközöm, erre semmi pénzt nem sajná­lok -, mondja. - Belépek az üzletbe és attól függően, hogy ki a főnökasszony, máris tudom milyen szöveget nyomjak. Persze így is van, hogy néha melléfogok, eluta­sítanak: „Ügynökökkel nem foglalkozom” - mondják le­kezelően és rám sem néznek, de ez engem egy cseppet sem zavar. Ilyenkor átballagok vala­melyik szomszédos boltba és ott tuti, hogy sikerrel járok. Mindig jó áruim vannak, jó áron, könnyen eladhatók, hamar jön az utánrendelés. Aztán amikor viszem az újabb adagot, pakolom ki a nagy dobozokat az új BMW- ből, akkor az, aki korábban elutasított, már lesi az abla­kon, hogy mit viszek a kon­kurenciához, ami úgy fogy. Aztán suttyomban odajön hozzám, és megkérdezi, nem szállítanék-e mégis neki is? — Kézcsókom, a múltkor felajánlottam, akkor nem tet­szett kérni, most már sajnos a „szomszédé vagyok”, egy körzetben ugyanis több boltba nem szállítok, mert rontják egymás forgalmát -, mondom ilyenkor. Amilyen képet szoktak erre vágni, hát az nekem minden pénzt megér! F. Kováts Éva Kutyavilág vár a vállalkozókra? Lelőtték, elvágták a torkát, felrobbant alatta a gépkocsija, sajnos naponta hallani hasonló híreket. Pedig ez nem is Amerika, ha­nem Budapest. Mert a fővárosban „zajlik az élet”. Csak ott történ­het meg ennyi borza­lom? Azt kérdeztük a helyi, ismert vállalko­zóktól ők mit gondolnak erről. Rendás Tamás, autóalkat­rész kereskedő: — Sajnos a kollégáimmal együtt egyre gyakrabban beszé­lünk arról, hogy adott helyzetben mit tennénk mi. Itt van ez a sorozat- gyilkos, aki a fővárosban már több üzletben is ölt. Hogyan viselkedne az ember, ha találkozna vele? Nem tudom, nem hiszem, hogy erre előre fel lehet készülni. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne lennénk óvatosabbak. Nem partner a jog a bűncselekmények elbírá­lásánál. Éveken keresztül húzódó ügyek, végelátha­tatlan perek, mire ítélet születik, a cég tönkre ment és nincs, aki fizesse a tartozásokat. Németh István, vállal­kozó (tüzeléstechnika): - Szerencsére Szekszárd nyugodt kisváros, persze itt is előfordulhatnak durva dolgok, nem árt, ha résen van az ember. Az üzleti életben sok gondot okoznak a keresztbe tar­tozások. Sok függ attól, hogy kinek szakad el elő­ször a cérnája. A helyzetet nehezíti, hogy hivatalosan csak 1 millió forintig lehet készpénzzel fizetni. A mi cégünk is futhatott már 3 millió forintja után, amit hiába vártunk. Ismerek olyan jó módban élő szek­szárdi embert, akinek jó néhány bírósági pere van, él mint hal a vízben, ag­gódjanak azok, akiknek tartozik. Vajon melyik te­rülete az a gazdaságnak ahol pár év alatt milliárdos lehet az ember? Nem va­gyok kíváncsi a válaszra, mert hosszú életű szeret­nék lenni. Vadai Mihály, vállal­kozó (Óvörös borászbolt): — A boltom jó helyen van, hiszen sok kis üzlet vesz körül bennünket, tehát így biztonságban érzem ma­gamat. A helyzet azonban az, hogy nem segítette a vállalkozókat az a rende­let, miszerint a készpénz helyett az átutalást szor­galmazzák. Volt, hogy nem kaptam meg a pén­zemet, nekem viszont ha­táridős fizetni valóm volt. Majdnem „padlót fogtam”. Jantner Lászlóné, vál­lalkozó (FUJI fotó szalon):- Mindig ügyelünk arra, hogy még záráskor is töb­ben legyünk az üzletben. Sőt, nagyobb ünnepeknél, amikor a lopás is több volt, a kutyánkat is behoz­tuk. Érezhető is volt a po­zitív hatás. Figyelünk arra is, hogy értékes tárgyakat nem teszünk a kirakatba. Természetesen emellett más biztonsági intézkedé­seket is tettünk, amelye­ket itt nem szeretnék rész­letezni. Nem hiszem, hogy pár év alatt multimil­liomos lehet egy vállal­kozó úgy, hogy szabályos üzleteket köt. A törvényte­lenségek pedig kiszolgál­tatottá teszik az embert. Ezt nem engedheti meg magának az, aki ad ma­gára és a családjára. Mauthner FEB-ILLUSZTRÁCIÓ Add (el) vissza, amit loptál! Hogyan kell eladni a lo­pott holmit eredeti tu­lajdonosának? - ebből tudna részletes lecké­ket adni egy 27 éves tamási fiatalember, aki akciójába még a rend­őrséget is bevonta. A történet részleteiben érthető, egészében mégis képtelenség. 1996. november 25-én éjszaka Tamásiban egy építkezésről eltűnt egy áramfejlesztő. A tu­lajdonoshoz másnap beállított egy fiatalember, és informá­ciót ajánlott az aggregátorról, cserébe némi pénzért. Az épí­tési vállalkozó hajlott az al­kura, lévén egy új áramfej­lesztő értéke legalább 150 ezer forint. Tizenötezret ajánlott, amit az „informátor” kevesellt, végül megállapodtak 30 ezer forintban. A károsult elment a rendőrségre, és közölte, hogy van mód az aggregátor vissza­szerzésére, de nem akart a to­vábbiakban szóba állni a jel­lembeli erényekkel nem büszkélkedő fiatalemberrel, és azt kérte, adják át a pénzt a nyomozók. A „megtaláló” el­hozta a berendezést, az egyik nyomozótól megkapta a har­mincezret úgy, mintha az tar­tozott volna neki. A dolog le volt tudva, tulajdonképpen mindenki jól járt: a sértett, aki visszakapta a lopott holmit, megspórolt legalább 120 ezer forintot, a rendőrség, hiszen a kár megtérülésében működött közre, és természetesen az in­formációval jelentkező ifjú, miután keresett harmincezer forintot. Később még inkább oka lehetett az elégedettségre, a nyomozást ugyanis lezárták. Az eljárás alatt először tanú­ként hallgatták ki, majd két hét múlva gyanúsított lett, a vádemelési javaslathoz azon­ban nem volt elegendő bizo­nyíték. Ezután talán el is felej­tette az esetet, az ügyészség azonban 1997-ben leporolta az aktákat, és októberben megvádolta lopás vétségével. A vádirat szerint az „okozott kár az eljárás során megté­rült”. Kivéve harmincezer forin­tot. Ehhez polgári peres úton juthat hozzá a sértett. (tf) HÍREK Mennek a pécsi buszok. Elmarad a pécsi autóbusz­vezetők hétfőre tervezett ál­talános sztrájkja, mert a buszvezetők megegyeztek a munkaadókkal. A baranyai cég közel 18 százalékkal emeli a sofőrök fizetését. Farsangzáró bál. A far­sangi karnevált a szokás szerint húshagyó kedden tartják Bonyhádon. Február 24-én délután 4 órakor kez­dődik a jelmezesek felvonu­lása a város főterén, majd öt órától mulatság lesz a műve­lődési központban, ahol a Ticket együttes muzsikál. Busójárás Mohácson. Pénteken a kisfarsanggal kezdődött, kedden pedig farsangtemetéssel zárul a mohácsi farsang, amelynek fő attrakciója a mai busófel­vonulás. Várhatóan mintegy kétszáz busó vonul fel a vá­rosban, és ezúttal sem ma­rad el a törökűzést idé?ő csónakos dunai átkelés. Szemetet égetett, leé­gett a kamrája. Várdom­bon, a Kossuth Lajos utcá­ban szemetet égetett a házi­gazda. A lángok átterjedtek egy, az udvaron álló tizenöt négyzetméteres melléképü­letre, amely a lángok marta­léka lett. Avartüzek. Változatlanul sok az avartűz. A tűzoltók­nak Szálkán, Szekszárdon - a Bocskai és a Kerámia ut­cánál -, Pincehelyen, Paks- nál, a 6-os főút mentén, va­lamint Döbrököz határában kellett az aljnövényzet oltá­sával bajlódniuk. A Tolna megyei lánglovagok az esti órákig tizenkét esethez vo­nultak. Állati rongálok. Ismeretlen tettesek megrongálták a du- naszekcsői tamagocsi-teme- tőt. Az ország egyetlen mű- állat-kegyhelyén leszakítot­ták az emléktáblákat és ma­gukkal vittek több, immár halott „állatot”. Szerencsés defekt. Durr­defektet kapott egy Suzuki terepjáró tegnap kora dél­után a 6-os főút siófoki el­ágazója közelében. Az autó az árokban kötött ki. Szemé­lyi sérülés nem történt és az anyagi kár sem jelentős.

Next

/
Thumbnails
Contents