Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-03 / 2. szám

TÉNYEK, TANUK, TABELLÁK 1998. január 4, vasárnap apón Tizenegyedik oldal Sportműsor Vasárnap Teremlabdarúgás: ITV­Reprint bajnokság Szek- szárdon, a városi sport- csarnokban 8-18 óráig. Hétfő Kosárlabda: Női Magyar­kupa, nyolcaddöntő: KSC Szekszárd-BSE 16.30 óra. Nigériából Dél-Afrikába A francia Philippe Trous­sier, Nigéria korábbi szö­vetségi kapitánya irányítja márciustól a világbajnok­ság harminckettes döntő­jébe jutott Dél-afrikai Köz­társaság labdarúgó-válo­gatottját. Szombaton szü­letett a döntés, hogy a de­cemberben, a Konföderá­ciós-kupán való gyengébb szereplést követően tiszt­jéről leköszönt Clive Bár- kert a francia szakember váltja fel a dél-afrikaiak kispadján. Nem piálnak az ágyúsok Arsene Wenger, az angol Arsenal labdarúgó-csapa­tának francia vezető­edzője visszautasította azon vádakat, melyek sze­rint játékosai italoznak. Az alkoholtéroa .azután,, került középpontba, hogy az „ágyúsok” holland légi­ósa, Dennis Bergkamp egy holland magazinnak nyi­latkozván „italszagú” edzésekre utalt. — Nincs italozási gond a klubnál - nyilatkozta Wenger. — Soha nem ke­rül elő üveg, ha a játéko­sok együtt vannak. Sem edzésen, sem edzőtábor­ban, sem a buszon. Maguk a futballisták határozták el azt is, hogy a székház tár­salgójában ne árusíthas­sanak alkoholt. Ex-fotómodell kaucsuklabdával Az olyan művészi hatásra építő, pontozásos sportágak­ban, mint a torna, a ritmikus sportgimnasztika vagy a műkorcsolya, nem hátrány, ha versenyző a tudásán kívül a külsejével is a bírák szívébe lopja magát. A csinos sportoló hölgyek számára egyébként évről-évre szép­ségversenyt is rendeznek. Simon Nóra, a Szekszárd SK NB l-es asztalitenisz csapatának erőssége a modell- szakmában próbálta ki magát, s bár a képek tanúsága szerint nem eredménytelenül, azért mégis csak az aszta­litenisz maradt számára a nagy szerelem. A jelenleg gyógyszertári asz- szisztensnek tanuló Simon Nóra éppen a következő na­pok vizsgáira készült, amikor budapesti otthonában telefo­non utolértük, és eddigi éle­téről kezdtük faggatni.- Miért éppen az asztali- tenisz? — Gyerekkoromban Mis­kolcon naphosszat a játszóté­ren felállított kőasztalon pü- föltem a labdát. Az idősebb gyerekeket is mindig megver­tem. Másodikos általános is­kolás voltam, amikor édes­apám elcipelt edzésre egy is­merőséhez, s én ott ragad­tam. Remek érzés volt, ami­kor ment a játék. És akkori­ban valóban jól játszottam, a sikerélmények pedig új erőt adtak. Az 1989-es serdülő Eu- rópa-bajnokságon egyéniben ezüstérmet szereztem, a kö­vetkező két Eb-re azonban érthetetlen módon nem vittek ki, pedig akkor kellett volna versenyzési lehetőséget kap­nom. ..Ifjúságiként, .egy. másik.,, miskolci egyesülethez kerül­tem. Ott ismerkedtem meg je­lenlegi edzőmmel, Sáth Sanyi bácsival, aki akkoriban szinte második édesapámként - azt hiszem ő is így mondaná - igazgatta a pályafutásomat: Edzőtáborokba, vidéki és kül­földi versenyekre vitt, edző­partnereket szervezett. Tré­ningeztem többek között Bá- torfi Csillával is. Az érettségi után a fővárosba, a BSE-hez kerültem. Két és fél évet töl­töttem el itt az Európa-bajnok Urbán Edit edzősége alatt. A városmajoriaknál játszottam először Szuperliga mérkőzé­Névj egy kártya Név: Simon Nóra. Születési hely, idő: Mis­kolc, 1974. október 26. Sportág: Asztalitenisz. Első egyesület: MÉMTE (Miskolc). Első edző: Molnár Anna. Jelenlegi klub: Szekszárd SK. Jelenlegi edző: Sáth Sándor. Kiemelkedő eredményei: Serdülő Európa-bajnok- ság, egyéni 2. (1989., Lu­xemburg). Ifjúsági orszá­gos bajnok (1992.). Klub­csapatok Szuperligája 4. (1997., Húsipari SE Szek­szárd) . sen, ám a vezetők akkori hozzáállása miatt és Urbán távozása után nem volt ma­radásom. — Ekkor kerültél Szek­szárdira. — így igaz. Sáth Sanyi bá­csi segítségével 1995-ben iga­zoltam a Húsipari SE csapa­tához, ahol egy remek gárda kovácsolódott. A szülés után visszatért Urbán mellett Bol- vári Katival és Agárdi Rékával játszhattam együtt. Sajnos, igazi edző nélkül az első két évben nem sokat tudtam hozzátenni a csapat eredmé­nyeihez, éppen ezért sajnál­tam, hogy amikor tavaly ta­vasszal már kezdtem megta­lálni korábbi önmagam, anyagi okok miatt Edit és Kati is elhagyta Szekszárdot. — Te azonban maradtál, s gondolom ebben éppen Sáth mesternek volt a legnagyobb szerepe. — Sanyi bácsi a nehéz időkben is kiállt a játékosai mellett, én emberileg még soha sem csalódtam benne. Amikor átvette az újjá alakult szekszárdi klubot, és biztosí­tott róla, hogy megteremti a versenyzéshez szükséges fel­tételeket, nem haboztam igent mondani. Úgy érzem, a fiatalokkal és a rutinosabb já­tékosokkal ötvözött csapat jó úton halad. Az idei évre a rá­játszásba jutás a célkitűzés, a továbbiakban gondolom, a Szuperliga a cél. — A mérkőzésekre való fel­készülésben ki segít? — Általában egyedül ter­vezem el, mit és mennyit edzek, de a férjem is sokat segít. Kilencvenhat júniusá­ban mentem feleségül Vitsek Ivánhoz, aki korábban a BVSC-ben asztaliteniszezett, majd 1992-ben Kiskunfél­egyházán bajnokcsapat tagja is volt. Jelenleg Szentendrén élünk, ahol a férjem édes­anyja egy patikát vezet. Ott tetszett meg a gyógyszertári munka, s tavaly szeptember­ben belevágtam az asszisz­tensképző suliba. — A modellszakmával ho­gyan kerültél kapcsolatba? — A nővéremmel, Magdi­val közösen 1996-ban elvé­geztünk egy modellképzőt. A vizsgát követő válogatón egy külföldön dolgozó magyar lány ajánlotta, induljak el „Az év arca” versenyen, s mivel addigra már készült néhány jó fénykép rólam, hát bene­veztem. Harmadik lettem, s ennek köszönhetően több­ször szerepeltem divatbemu­tatókon, fotózásokon. Egy- egy fellépés előtt a szokottnál is több időt fordítottam ma­gamra, ennek ellenére az éle­tem nem változott meg. Gon­dot csak az jelentett, hogy túl későn csöppentem bele ebbe az életbe - a korombeli lá­nyok már mind hat-hét éve A modellszakmában oly fontos méretek: 89, 61,90. A175 centimé­teres termetéhez 53 kg-os testsúly párosul voltak a kifutón. Egy idő után már nem érdekelt annyira a dolog, lekötött a munka a pa­tikában, elköltöztünk, s az új számomat már nem adtam meg mindenkinek. Termé­szetesen ma is irigykedve fi­gyelem egy-egy divatbemuta­tón például Cristie Thurling- tont, Linda Evangélistát, vagy Helena Cristensent.- Egyéb kedvencek? — Kedvenc színem a fe­kete és a királykék. Az állatok közül legjobban Fanni nevű nyolc hónapos szálkás szőrű tacskómat imádom. Kedvenc parfümöm Calvin Klein új Uniszex illata, autóban a Nis­san Micra tetszik leginkább. Imádok vezetni, ezen kívül a kirándulás, az állatkertek és a téli sportok tartoznak ked­venc időtöltéseim közé. — Terveid? — Szeretném, ha a csapat minél jobban szerepelne, s rövid időn belül újra a Szu­perligában játszhatnánk. Egyéniben már nincsenek vi­lágmegváltó terveim, a válo­gatottságról letettem. A csa­ládalapításról egyelőre még csak beszélgettünk a férjem­mel, két-három év múlva azonban valósággá válhat. Én legfeljebb kettő, ő viszont há­rom gyereket szeretne. Vala- melyőnknek majd engednie kell... Fekete László Lecsorgott dollárezrek Az év végi Kelet-Nyugat All Star kosárlabda gálának tavaly Sopron adott otthont. A televízió által közvetí­tett sztárparádén a dobópróba most is az est egyik fénypontját jelentette. A sorsolás szeszélye folytán egy érettségi előtt álló paksi fiatalembernek, Böcz Zoltánnak adatott meg a lehetőség, hogy a tízezer dolláros fődíjjal megalapozza jövőjét. A vaskos dollárkötegért két perc alatt egy-egy ziccer, büntető és hárompontos dobás értékesítése mellett a félpályáról is be kell találni a kosárba. Zolinak csak az utolsó lépés hiányzott a si­kerhez, a félpályáról négy­szer próbálkozott, első kí­sérleténél a labda a gyűrűről csörgött le ...- Mennyire komolyan műveled a kosárlabdát - kérdeztük Zolit. — A haverokkal a városi bajnokságban játszunk.- Azt hittem, versenysze­rűen sportolsz. — Nem, bár régebben, még 15 évesen játszottam az ASE serdülőcsapatában. Ma már azonban csak a have­rokkal dobálgatunk hobbi­ból. A Bottyán Gimnázium­ban tanulok, és jelenleg az érettségi megszerzése a leg­fontosabb számomra. — Azért így is messze ju­tottál a kosárlabdával, hi­szen Sopron nem a szom­szédban van. Bár a nagy ko­sárrajongók a világ végére is elkísérik kedvenceiket. . . — így van, de most nem csak a paksi játékosok miatt utaztam el a gálára. A NIKE szavazásos játékán a keleti és a nyugati csapat összeállí­tására kellett voksolni, s a szavazók közül a szerencse nekem kedvezett. — Külön is készültél a nagy fellépésre? — Igen, előtte elég sokat gyakoroltam. A rengeteg néző viszont zavart egy ki­csit, de mit csináljak, most így sikerült.- Nem lehetett a sikerte­lenség oka, hogy nem megfe­lelő távolságra voltak fel­festve a vonalak?- Nem, bár talán egy ki­csit távolabbra álltam a megengedettnél - mondja Zoli nevetve.- Ha az a fránya dobás pár milliméterrel arrébb esik le, most tízezer dollárral a zsebedben beszélgethetnénk.- így igaz, persze így sem vagyok elcsüggedve.- Nem is csodálom, hi­szen az egész ország megis­merhette a neved. Mi lenne, ha mondjuk az ASE szerző­dést ajánlana?- Nem hiszem, hogy mostanában jelentkeznének értem, mivel nagyon erős a jelenlegi keret. Ezzel a csa­pattal simán bejutunk a baj­noki döntőbe, sőt vélemé­nyem szerint meg is nyerjük a bajnokságot.- Aztán majd veled az Euroligát? Válasz helyett csak egy mosoly érkezett... Rónai Gábor Az adott szó értéke „Nesztelen őcsényi edzőváltás” című 1997. december 21-ei írásunkban Horváth István, az Őcsényi SE elnöke nyilatkozott Weitner Ádám játékos-edző menesztésé­ről. A megyei I. osztályú labdarúgó együttes elküldött trénere akkor nem kívánt nyilatkozni, aztán elolvasta a cikket, aludt rá egy pár napot, s úgy döntött, mégis megosztja olvasóinkkal a véleményét. — Ahogy Horváth István is nyilatkozta, valóban maradt bennem pár „tüske” - mondja Weitner Ádám. — Kilenc­venhat nyarán egy éves meg­állapodást kötöttem a körze­tiben szereplő őcsényiekkel, célként a feljutást jelölték meg a vezetők - nyúlik vissza a kezdetekig az edző. — A Harc visszalépésével a Bölcske a „megye egyben” indulhatott, mi pedig a he­lyükre lépve az új megyei II. osztályban kezdhettük az idényt, papíron tíz nap alatt teljesítettem a célkitűzést. A magasabb osztályban a tisz­tes helytállás volt az elvárás, ám én tudtam, ez a játékosál­lomány többre hivatott. A fél­idényben hét pont hátránnyal álltunk a második helyezett4 Ozora mögött, a vezetők dön­töttek: fel kell jutnunk. A ke­mény téli alapozás után csa­tárunk, Juhász Béla segítsé­gével sikerült is az osztályvál­tást jelentő második helyen végeznünk. A baráti kör, a szurkolók köszöntésükkel fe­lejthetetlen perceket szerez­tek mindannyiunknak. A nyáron több ajánlatot is kap­tam, de - ahogy tapasztaltam - a falu örömére Ócsényben maradtam. Július elején tár­gyaltam a vezetőséggel, a megbeszélésen Horváth Ist­ván elnök, Kis Nemes Béla, Dévai Dénes elnökségi tagok mellett Guzsván István pol­gármester és Juhász Béla is jelen voltak. A szóbeli megál­lapodás után kézfogással szentesítettük a vezetőség tagjaival, hogy 1998 nyaráig én vagyok a csapat edzője. A jó kezdés után visszaestünk, mégis úgy érzem, hogy telje­sítve a vállaltakat elfogadha­tóan szerepeltünk ősszel a „megye egyben”, a csapatot nem fenyegeti a kiesés. A ve­zetők is elégedettnek tűntek, az utolsó négy forduló idején viszont már faluszerte ment a pletyka, hogy a jövő évtől nem én leszek az edző. Én azonban nem hittem el, hogy a vezetők adott szavukat semmisnek tekintve elkülde­nek. Sajnos, a szekszárdi ITV Reprint-kupa egyik szombati játéknapján mástól kellett megtudnom, hogy Juhász Béla lett az utódom. A veze­tők másnap telefonon közöl­ték velem a döntésüket. Állí­tólag Juhász Bélának meg­ígérték, ha befejezi németor­szági munkáját, övé a csapat. Úgy tűnik, erről utoljára én szereztem tudomást. Horváth István anyagi gondokkal in­dokolta az edzőváltást, ezt nem fogadhatom el, mivel az elnökségi tagok már a nyáron is tudták, hogy fel kell építeni az új öltözőt. -t-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents