Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-24 / 20. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1998. január 24., szombat Rejtett értékeink Vas Gereben élete és művei „Én mentem a magam útján, jöttem idáig, meddig megyek ezután? A jó Isten tudja! Egyik ős apám túzokot fogott elevenen, egy szál tolla örökömbe jutott, ez volt fegyverem ... Néha nyersnek mondának, de hogy a nyerset valaki a szeretet parazsánál sütnivaló- nak használta volna, arra nem találtam embert” - vallja tüneményesen rövid élete delén a maga korában Jókai után a legkedveltebb író. A Vas Gereben néven elhíre- sült alkotó Radákovics Józsefként Fürgédén látta meg a napvilágot 1823 április 7-én- a lexikonok szerint. Ő maga két nappal későbbi dátumhoz köti az eseményt: „Hogy bolondok havában születettem, nem tehetek róla, de vigasztal az, hogy e hónapnak kilencedikén születtem, s nálamnál talál jóval bolondabbak azok, kiket a sors az előttem levő nyolc napon urambátyáimmá tenni méltóztatott. Hisz magatok mondátok legtöbbször, hogy a világ is bolond; s ő is annak hisz minket: a gyermeket kis bolondnak, az ifjút szeles bolondnak, az öreget vén bolondnak; ti pedig nagy bolondok vagytok!” Egész zaklatott élete valóban e körül forgott. Az ispán apa Veszprémbe, majd Pécsre járatta iskolába - anyja óhajára papnövendék -, mígnem 1840-ben egy vaskosabb diákcsínyért kicsapják. Apja révén gazdasági gyakornok lesz, de oly sikerrel gúnyolja versben és prózában a tiszttartót, hogy őt is, atyját is elküldik a szolgálatból 1842 április elsején. Győrbe indul, de csak Pápáig jut, s ott egyszerre 31 magántanítványa mellett tanul. Egy szerencsés véletlen folytán találkozik Radákovics Bódog nevű rokonával, akinek bizonyítványait elemeli, utána kanyarítja saját keresztnevét és győri jogászként bukkan fel. A társaság központi alakja, élces-éles tréfái jól megférnek a kibontakozó nemzeti irányzatban. Ügyvédgyakornoknak Sopronba megy: „éppen most vagyok az a semmi, melyből ezután fognak valamit alakítani, ha megérek egy maroknyi sarat, melyből a fazekas rántásos lábast pörget ki” - mondja magáról. Ekkoriban kezd írni a pesti lapokba, s ehhez jó előiskola volt a Kétgarasos Tár című kéziratos lap, amelyben először írja kemény tréfái alá a Vas Gereben (’vas gereblye’) nevet, ami aztán rajta ragad. Sikeres ügyvéd, jó tollú író: így kerül 1847 elejétől a Pesti Divatlaphoz. A szerény segédszerkesztő egy szobában lakik Jókaival, de nem sokáig, mert a nagy év már Győrben találja. A forradalom hatására gyűléseken szónokol, s oly népszerű lesz, hogy Öreg ABC vén emberek számára címmel összegyűjtött beszédei és gondolatai több ezer példányban kelnek el. A kormány ezért bízza meg a Népbarát című lap szerkesztésével Arany Jánossal együtt. Arany azonban túl szájbarágósnak érzi Vas stílusát, ezért később lemond. Fürgéd szülötte mindvégig kitart, lapja jelmondatául teszi: „Árts az ellenségnek a hogy tudsz!” A szabadságharc után Deákkal bujdosik Tolna megyében, Felsőnyéken, majd feladja magát, börtönbe vetik. Szabadulásának szomorú oka, hogy második fia szülésébe belehal felesége, s ő ebbe belebetegszik. Noha az ügyvédi gyakorlattól eltiltották, éppen Decs, Őcsény és Sárpilis esetében kivételt is tett: egy fényes érvelésű beadványát ismerjük ekkoriból. Nem ebből él azonban: másfél évtized alatt 12 könyve jelenik meg a Parlagi képektől (1851) A poros atyafiakig (1860). Ez utóbbit méltán tekinthetjük a modem nőmozgalom szellemi atyjának, mert ki mert rajta kívül leírni ilyesmit: „Nálunk a nőt nem igen szokás önbizalomra nevelni, csak úgy találomra eresztik a világba, s inkább a remény felé kergetik, mely szerént a középosztálybeli kisasszony is grófnévá lehet, mint arra, hogy leendő férjének segítő társa legyen.” Rövid életében még tíz könyv lát napvilágot, ugyanennyi folyóiratot indít meg, szerkeszt, naptárokat, tudósít lapokat, éli zaklatott életét 1868 január 26-ig. E napon Bécsben rá jellemző halállal végzi: nyugtalan szíve nem bírja kivárni, amíg a császár- város gyógyszerésze megkeveri a port, ott hal meg, ott is temetik el a Concordia írói egyesület tagjai. Hamvait később hazahozták, 1904. június 19-én szülőházán, 1909 márciusában a miklósvári nagy tölgyfánál lepleztek le emlékjelet. (Mindkét esemény megmaradt korabeli fotográfián.) Emlékére 1998-bífn egy veszprémi lap különszámot adott ki, megyénk is megtisztelhetné egy válogatással. Dr. Töttó's Gábor Marcelo szívesen jön hozzánk újra A Rotary Club nemzetközi szervezet, sokrétű tevékenységének egyik ága a diákcsere. Pécsi kapcsolatok révén egy argentin cserediák került Szekszárdra, Jankó Juditnak, az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola tanárának családjához. A tizenhét esztendős Marcelo Alejandro Carbonetti Cordoba városából érkezett a megyeszékhelyre. — Hogyan kerültél Magyarországra? — Nagyon örültem, amikor felvetődött az utazási lehetőség. Három kontinenst jelöltem meg - Európát, Afrikát és Ausztráliát ahová szerettem volna eljutni. így kötöttem ki végül Magyarországon és Szekszár- don. — Hogy érzed itt magad, mik a tapasztalataid? — Az első meglepetés a nyelv volt. Semmihez sem hasonlít, amit eddig hallottam. Argentínában spanyolul beszélünk, a szomszédos országokban is, egyedül Brazíliában beAz indulás előtti búcsúbulin, barátaival (Marcelo jobbról az első) szélnek portugálul, de a két nyelv hasonlósága folytán megérjük egymást a brazilokkal is. A másik meglepetés a hideg volt, amikor elindultam otthonról, ott éppen 42 Celsius- fokot mutatott a hőmérő. Aztán még néhány apróság: nekem furcsa volt, hogy itt le szokták vetni a cipőt, mielőtt belépnek a házba. Vagy például az üdvözlés. Nálunk is szokás puszit adni, ha találkozunk, vagy búcsúzunk, de csak egy jár, és az is szigorúan jobb oldalról. Az én szememnek az is szokatlan, hogy egymást követik a települések, hogy ilyen sűrűn lakott az ország. — Mint megtudtam, a Garay gimnáziumba jársz itt tartózkodásod alatt. — Az a tapasztalatom, hogy itt szigorúbb az iskola, távolibb a tanár-diák közötti kapcsolat, mint nálunk. Azt látom, hogy a magyar diákok nagyon sokat tanulnak, szinte nincs is szabadidejük. Nálunk azért több idő jut kikapcsolódásra. — Ha már a kikapcsolódásnál tartunk, te mivel töltőd szívesen a szabadidődet? — Kedvencem a sport, ezen belül is a futball, a síelés és a kerékpározás. A mi környékünkön gyönyörű hegyek vannak, kiépített hegyi kerékpáru- takkal. Nagy túrákat teszünk mountain-bike-kal. — Kérlek, mutasd be a családodat! — A szüleim orvosok, két bátyám van, egyikük állatorvos, a másik is orvosnak készül. Ha végzek a középiskolában, én is orvosi egyetemre megyek. — Hagyomány nálunk, hogy a külföldieket a magyar konyháról faggatjuk. — Először furcsa volt, hogy itt chili helyett paprikát haszMarcelo egy otthoni kiránduláson nálnak, de hamar megszoktam. Eddig még nem találkoztam olyan étellel, ami ne ízlett volna. Egyébként is sok hasonlóságot találok a két ország és az emberek között, nagyon jól érzem magam. — Úgy tűnik tehát, hogy nem ez lesz az egyetlen magyarországi látogatásod. — Biztos, hogy visszatérek még, nem is sokára, a barátaimmal. Jankó Judit elmondta azt is, hogy Marcelo komolyan készült a magyarországi látogatásra, könyveket olvasott az országról, ismerkedett a szokásokkal, sőt, tanulja a nyelvet is. Sok helyre elviszik, hogy minél jobban megismerje az országot, minél többet megtudjon az itteniekről. Marcelo sajnálja, hogy csak három hónapig tartózkodik itt - Argentínában most van az iskolai nyári szünet és márciusban kezdődik a tanév - legalább egy évig szívesen maradna. Venter Marianna A festői szépségű Bariloche, ahová síelni jár a család Katolikus pap lesz egy evangélikus lelkész Günter Müder evangélikus lelkész, nős és három gyermek atyja, elhatározta, hogy katolikus pap lesz. Az augsburgi egyházmegye püspökkari titkára megerősítette, hogy a vatikáni Hit- tani Kongregáció és II. János Pál pápa felmentette a cölibátus alól a 41 esztendős, lagerlechfeldi illetőségű lelkészt. így Mádért valószínűleg már júliusban pappá szentelheti a katolikus egyház. Gattner szavai szerint evangélikus lelkész katolikus hitre térése - de megfordítva is - nem rendkívüli dolog napjainkban. Egyelőre nem ismeretes, hogy hol fog dolgozni Má- der pappá szentelése után. Elképzelhető, hogy börtönlelkészként szolgál majd. Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.00. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.00 óra. Újváros: Szombat: 17.00. Vasárnap: 7.30, 10.00, 18.00. Református istentiszteletek. Vasárnap: 10.00 óra Kálvin tér, (gyermekistentisztelet), 10.00 Kálvin tér. 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Luther tér. (Minden hónap második vasárnapján német áhítat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30,7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra. A harmadik napon menyegzői volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja. Meghívták Jézust és tanítványait is a me- nyegzó're. Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: „Nincs boruk.” Mire Jézus azt mondta: „Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám. Anyja így szólt a szolgákhoz: „Bármit mond nektek, tegyétek meg. ” Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három mét- réta fért. Jézus így szólt hozzájuk: „ Töltsétek meg a vedreket vízzel. ” És megtöltötték színültig. Aztán így szólt hozzájuk: „Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. ” ők vittek. Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, és így szólt hozzá: „Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig ekkorra tartogattad a jó bort. ” Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne. JN. 2.1-11. Életem egyik rövid szakaszában dolgoztam egy olyan intézetben, ahol halmozottan sérült gyerekek éltek. Nem csak testileg, de többségük szellemileg is fogyatékos volt. Az egész napjukat, már aki nem ágyhoz kötött volt, egy közös nappaliban élték. Nem volt szünnap, ünnep. Minden nap olyan volt mint az előző, a napirend nem változott. Egy idő után feltűnt, hogy a gyerekek kezében csak néhány Jó hír egyszerű játék fordul meg. Megkérdeztem az illetékest, miért van ez így, miután megláttam az egyik helyiségben a magasra polcolt dobozokat, tele játékokkal, amelyeket együttérző emberek adományaként külföldről kapott az otthon? A válasz: ezek bolondok, összetörnek mindent, aztán majd nem lesz nekik. Az ünneplés a zsidó szokások szerint egy hétig tartott. Ebben az időben sokan megfordultak a lakodalmas háznál. Volt aki jött és aki már régen elment, de a lehetőséget megadták az ifjú pár megünneplésére. A lakodalom már elkezdődött, mikor Jézus és tanítványai odaértek. Mária, Jézus anyja már ott volt, némely írás szerint a vőlegény rokona volt. Képzeljük magunkat egy ilyen helyzetbe. Folyik a mulatság és elfogy a bor. A mi borvidékünkön nem kell ecsetelnem az ebben rejlő „tragikumot”. Jézus reakciója anyja felé furcsa, de Mária jól értelmezi, hiszen a szolgáknak meghagyja, hogy mindent úgy tegyenek, ahogyan Jézus parancsolja. Ami talán érdekes, bár a történet olvasása közben élesen nem ugrik ki, Jézus nem használja ki a lehetőséget egy kis antialkoholista beszéd megtartására, hogy már eleget ittak, nem tart nagy erkölcsi kirohanást. Tiszteletben tartja az emberi döntést. Sokak öröme ez és sokak veszte. Jézus pedig csodát tesz. A szolgák, akik a vizet hordták megdöbbentek, a tanítványok hittek és dicsőítették őt. A násznép pedig észre sem vette. Nem állt meg a világ kereke, hogy mindenki kedvére csodálkozhasson, Jézus csodatételét nem kíséri visszafojtott feszült csend, mint a nagy bűvészek, kultúrházi gyógyítók mutatványait. Aki nem figyelt, észre sem vette. Azaz volt egy ember, a borszakértő násznagy, akinek feltűnt a dolog, annyira, hogy beszédet intézett a vőlegényhez. Túl jónak tartotta a bort. Hiszen mindenki, miután már néhány pohár bort megittak a vendégek, a silányabb minőséget hozza elő. Itt fordítva történt. Túl jó minőségű a bor ebben a szituációban. Az ünneplőknek, akik mással vannak elfoglalva, már mindegy. Jézus számára viszont nem kérdés. Cselekedeteiben mélységes embertiszteletet látunk. Jézus magát adja. Az emberért. Mérlegelés nélkül a jót adja. És ez lassan a vesztét okozza. A példa megdöbbentő, hiszen csak a jót adni mindenkinek, előbb- utóbb üressé tesz minket. Minden azt sugallja, tartalékolni, eltenni, hogy maradjon. Ha az Istentől kapott ajándékokat eldugjuk, azok célt tévesztenek és nem válnak a mi javunkra sem. Meg kell tanulnunk magunkat adni, magunkat feláldozni, a többi embert igazán szeretni. A bevezető történet illetékese rosszul döntött a gyerekjátékokat illetően. A játék helye a gyerekek kezében van. Mivel az ő életükben ezek a játékok szinte mindent jelentenek. Nagy hiba az, amit az illetékes tett. Mi szeretjük-e egymást? Tudjuk-e mérlegelés nélkül a jót tenni? Johann Gyula
