Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-24 / 20. szám
Tolna Megyei Szociális Intézmények Egyesülete Képviselni az elesetteket Tizenhét alapítóval létrejött a Tolna Megyei Szociális Intézmények Egyesülete az elmúlt héten.- Kik és mi célból hozták létre a szervezet - erről kérdeztük az egyesület elnökét, dr. Szabó Péter főorvost, a Tolna Megyei Önkormányzat Csecsemőotthon és Egészségügyi Gyermekotthonának igazgatóját.- Az egyesület a megyében működő szociális intézmények vezetőinek kezdeményezésére jött létre azzal a nem titkolt szándékkal, hogy képviselje az ezen a területen dolgozók érdekeit -, mondta a főorvos. - Az első szándék- nyilatkozatot még a múlt évben megtettük Pálfán, az alakuló ülésre pedig az alapító intézmények fenntartóinak engedélyezése után került sor január 15-én. Tolna megye összes szociális bentlakásos intézménye az alapítók között szerepel, mint jogi személy, az idősek otthonai, a pszichiátriai betegek és a fogyatékosok otthonai, a rehabilitációs intézetek és a gyönki módszertani otthon.- Milyen területekre terjed ki az egyesület működése?- Három nagy területre, egyrészt az intézménynek, az ott gondozottaknak és a dolgozók érdekképviseletére, másrészt az itt folyó szakmai munka javítására, erősítésére, ideértve a területre vonatkozó jogszabályok változásainak figyelemmel kísérését. A harmadik nagy terület az intézmények tevékenységének jobbítását, módszertani tanácsokkal való ellátását. Mivel ezek az alapító intézmények még az egészségügyön belül is hátrányos helyzetűnek számítanak, ezért gondoltuk úgy, hogy a siránkozás helyett inkább próbáljunk meg valamit tenni a helyzetünk javítására. Szeretnénk viszonylag folyamatos munkát végezni, dolgozunk az éves munka- program összeállításán, a szakbizottságok kialakításán. Terveink szerint felvesszük a kapcsolatot a megyei EDDSZ-szel és a fogyatékosok érdekeit képviselő - mozgás-, hallássérült, értelmifogyatékos - egyesületekkel. Szeretnénk a közvélemény figyelmét felhívni arra, hogy az egészséges embereken kívül van a társadalomnak egy elesettebb, betegebb, fogyatékos rétege, az ő sajátos problémáikat, érdekeiket próbálja az egyesület megjeleníteni. Ez az egyesület létrehozásának fő célja. F. Kováts Ülés a Német Kisebbségi Önkormányzatnál / Építkezésre felajánlott képviselői tiszteletdíjak Parkoló készül Ülést tartott a Szekszárdi Német Kisebbségi Önkormányzat csütörtökön este. Az összejövetel résztvevőit dr. Józan-Jilling Mihály elnök köszöntötte, majd beszámolt az utolsó ülés óta eltelt időszak eseményeiről, ezen belül is elsősorban a Szent István Házban folyó építkezésről. Ezt követően Takács István, a polgármesteri hivatal közgazdasági irodájának vezetője beszámolót tartott az 1997-es év költségvetési zárszámadásáról, majd előterjesztésre került az 1998-as költségvetés. Idén kiemelt feladatának tekinti a kisebbségi önkormányzat a Szent István Ház udvarának további átalakítását, hangzott el. A szervezet a városi önkormányzattól megvásárolta a ház mögötti gazos, üres telket, ezt szeretnék rendbehozni és parkolókat kialakítani. A cél érdekében a Szekszárdi Német Kisebbségi Ön- kormányzat képviselői idén is, akárcsak tavaly, a nekik törvény szerint járó tiszteletdíjukat a fenti célkitűzések megvalósítására felajánlják. Ez az összeg az öt képviselő esetében éves szinten 1 millió forint. (fké) Garaysta öregdiákok: Lázár Ervin Egyetemi felvételi, kettes magatartással A táj Illyés Gyulát idéző aurája révén Lázár Ervin joggal mondhatja el magáról, hogy irodalomtörténeti szempontból is figyelemreméltó helyszínről indult pályafutása. A lakhely, Al- sórácegres, majd az első - „egytanítós, osztatlan” - elemi iskola, Felsőrácegres - ma is meghatározó és ihletet adó erővel bír számára. S természetesen nem felejti középiskoláját, a szekszárdi Garay János Gimnáziumot sem. Igaz, nem a legkellemesebb időszakban koptatta az intézmény padjait __ Láz ár Ervin bizonyítványa az 1952/53-as tanév végén a következőképpen alakult: mindenből jeles eredményt ért el, egyedül a magatartás mellé került a kettes osztályzat. Ám bármennyire is különös, éppen ennek az enyhén szólva nem túl — A nyolcadik osztályt - miután Felsó'rácegresen nem volt orosztanítás - Sárszentlő- rincen fejeztem be - emlékezett a Kisfiú meg az oroszlánok, a Hétfejű tündér, a Berzsián és Dideki és más meseregények szerzője, akivel budapesti otthonában beszélgettünk. — Ez azt jelenti, hogy naponta nem négy, hanem már tíz kilométert gyalogoltam oda-vissza az iskolába. Az általános befejezése után következett a középiskola, ám eló're kell bocsátani, hogy továbbtanulásomat komolyan befolyásolta, nehezítette apám legmagasabb fokú osztályellenség mivolta. Ugyanis egykoron uradalmi intézőként dolgozott Alsórácegrésén. Csak a csendőrt utálták még ebben az időben, azaz a negyvenes évek végén ilyen indulatos vehemenciával ... Azóta is próbálom bebizonyítani, hogy a magyar kultúrának az egyik legnagyobb támasza a mezőgazdasági értelmiség volt. Aki semmiféle vagyonnal nem rendelkezett, akárcsak mi. Egyvalamit nyújthatott a gyermekeinek, azt, hogy taníttathatta őket. Lázár Ervin csak különböző bonyodalmak után, második nekifutásra, 1950 októberében lehetett a szekszárdi Garay János Gimnázium diákja. — A keményvonalas szocializmus légköre itt is utolért bennünket. Reggel elkezdtük énekelni a Sztálin-kantátát, s ha egy „nemszeretem” óra következett, meg sem álltunk a hetvenedik versszakig. Nem igen mert szólni senki, hogy hagyjuk már végre abba . . . Illetve egyvalakinél, Létay Menyhértnél nem jött be ez a trükk, mert ő hozzánk vágta a kezeügyében lévő kulcscsomót. Az ötvenes évek elején Pataki József vezette a gimnáziumot. Lázár Ervin - bár nem tartozott tanítványai közé - végtelenül szerény, kedves és igazságos emberként jellemzi az igazgatót. Ugyancsak nagyon tisztelte - diáktársaival egyetemben - utolsó osztályfőnökét, Béla Pál tanár urat. Az újabb igazgatóval, Horvay Árpáddal viszont akadt egy-két konfliktusa. — „Rémes" osztály volt a mienk, hiszen a társaság csak fiúkból állt. Mégis, jól kijöttünk egymással és mindig összetartottunk. így történt ez annál az afférnál is, melynek jómagam voltam a szenvedő alanya. Harmadikos koromban - ekkor már az albérletet feladva az iskola kollégiumában laktam - elkísértem egy kislányt a litániára. Természetesen záróra után értem vissza. Átmásztam a kapun, s láttam, hogy a tanulószobában valaki égve hagyta a villany. Benyitottam, s óriási meglepetésemre ott ült a teljes kollégium, a tanári karral az élén. A kérdésre, hogy hol voltál - 1952-ben járunk - én reflexből azt válaszoltam, hogy litánián. Hogy kivel, azt nem árultam el, jóllehet osztálytársaim közül mindenki tudta, hogy kinek udvarolok. Kirúgtak a kollégiumból, de a gimnáziumot nem kellett elhagynom. kedvező minősítésnek köszönhette, hogy felvették az egyetemre. — Mint első számú osztályidegen, illetve annak gyermeke, soha be nem juthattam volna az egyetemre, ha a vizsgabiztos szeme a bizonyítvány lapozgatása közben meg nem akad ezen a kettesen. Alig kérdeztek tőlem mást, mint ennek a jegynek a történetét. Szerencsére ekkor, 1954-ben már egy lágyabb időszakát éltük a rendszernek: a kettes pedig annyira megragadhatta a vizsgáztatók fantáziáját, hogy nem gördítettek akadályt az egyetemre való bejutásom elé. Nos, így lett Lázár Ervin az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója, illetve így lehetett - tanulmányai befejezése után - országszerte ismert, s kiváltképp a gyermekek körében közkedvelt író. Sőt, egyszer még az a ritka elégtétel is megadatott neki, hogy egykori igazgatója, Horvay Árpád - akivel Budapesten, a 49-es villamoson futott össze - töredelmesen bevallotta: bizony, félreismerte Lázár Ervint... -szá- Fotó: Gottvald Károly Napidíj is létezik A könyvtáraink továbbra is olcsók Nyugdíjasok: ingyen Továbbra is ingyenes alapszolgáltatás a könyvtárlátogatás - mondja ki többek között ezt is a január 1-én életbe lépett közgyűjteményi törvény. Az Illyés Gyula Megyei Könyvtárban a könyvtárlátogatás, a könyvtári rendszer használata továbbra is ingyenes - tudtuk meg Elekes Eduárdnétól, az intézmény igazgatójától. A kölcsönzésre jogosító éves díj azonban a tavalyi háromszáz forintról ötszáz forintra nőtt. Ez az összeg még mindig kevesebb más megyei gyűjtemények díjainál, Pécsen hatszáz, Szombathelyen ezer, Győrben például ezerkétszáz forintot kémek egy évre a könyvtárak. Szek- szárdon ingyenes a kölcsönzés a tizenhat éven aluliaknak és a hetven éven felülieknek. A megyei bibliotéka tavaly pályázati és saját keretből összesen 10,7 millió forintot költött gyűjteményének gyarapítására, állománya 6363 dokumentummal bővült. Az igazgatónő szerint legalább ekkora nagyságrendben kell idén is könyvet, információhordozókat vásárolni. A tamási Városi Könyvtárban nem változott a kölcsönzési díj, idén is kétszáz forintot kell fizetni, itt azonban tavaly, 1997-ben bevezették a búsz forintos napidíjat, amit a be nem iratkozott olvasóknak kell megfizetniük. Térítés nélkül kölcsönözhetnek 1998-ban is a nyugdíjasok, a tizennégy éven aluliak, a Vakok és Gyen- génlátók Szövetségének tagjai, valamint a pedagógusok. A napidíj sorsáról Tamásiban a törvény végrehajtási utasítása szerint döntenek majd. (-h-c) Kiállítás mezőgazdászoknak Rendőrőmagy, palettával Deák Attila festményei mellé Amikor egy mezőgazdasági középiskola elhatározza, hogy könyvtárában kortárs képző- művészeti alkotásokat mutat be, a humán értékteremtés sajátos formáját választja. Ez történt a szekszárd-palánki Csapó Dániel nevét viselő mezőgazdasági középiskolában. Az sem mindennapos dolog, hogy rendőri szolgálatot vállaló, teljesítő fiatalember festőecsetet, palettát vegyen kezébe, és így adja hírül a világnak, szűkebb-tágabb környezetének, hogy létezik. Történetünkhöz ez a két rendhagyó dolog ad alkalmat. A reájuk figyelés. A rendőrőrnagy Deák Attila dombóvári illetőségű. Megmagyarázhatatlan az ok, hogy miért kezdett rajzolgatni! Lélekkutatók pontosan vezetnék vissza az utat az okig. Maradjunk annál a közmondásnál, hogy a Gyertyát nem lehet véka alá rejteni! Arra rendeltetett, hogy fényt adjon, hogy világosságot teremtsen a sötétségben. Nem kell tehát csodálkozni, hogy Deák Attila rendőr mivoltában tájképeket, virágcsendéleteket fest. Erre is hivatott. Megismerve a rend őrzésével kapcsolatos feladatokat, kötelező cselekvési módokat, most arra vállalkozott, hogy a képzőművészetben, a festészetben kötelező penzumokat, leckéket sajátítson el. így kaphatja csak meg, vagy így nyerheti el az egyéni hangjának, látásmódjának megfelelő közeget. Hangja az első képeken harsogó, harsány, kiáltó! Színei jelzik ezt. Lángja messze világít. Annak az embernek hangja, aki ha nem is kétség- beesésében, de mindenképpen szeretné felhívni magára a figyelmet. Láttatni akaija, hogy olyan cselekvésre is képes, ami eltér másokétól, ami megkülönbözteti társaitól. Deák Attila szerencsésnek mondhatja magát, mert azonnal észrevették szándékát. Családja, munkatársai megértették akarását. Még tovább segítették és támogató rokonszen- vükkel állnak mellette a jövőben is. Nem mellékes tény ez sem! Ám sokkal fontosabb, hogy a mesterséghez szükséges tudást, ha kell vándorlegény módjára is megszerezze! Úgy tűnik, Deák Attila hajlandó erre. Minden bizonnyal hallani fogunk még festői munkásságáról, hiszen feltűnően termékeny egyéniség, és a mennyiséggel mérhető teremtés napjainkban még nagy örömök forrásának számít nála. így tehát tanúi lehetünk annak is, amikor megfogalmazódnak tervei, szándékai határozott célt kapnak. Azért áll meg egy vízesés, egy erdei út előtt, hogy annak szépségét megossza másokkal. így mentve a menthetőt. Számos célja lehet még festőiségének. Adottságai, vele született tehetsége alkalmassá teszik, predesztinálják a művészeti alkotómunkára. Képeinek értékelésekor, elemzésekor óvatosan kell fogalmazni. Jól látható az ösztö- nösségből fakadó formaérzékenység, pontos kompozíciós készség. Mindezek fejlesztése stúdiumok sorával nyerhető. Amint e tudás birtokában mind magasabbra jut majd Deák Attila, úgy válnak színei visszafogottabbá, tisztábbakká, har- monikusabbakká. A megnyert önbizalom csöndesebb beszédre motiválja majd, de állandó jelenlétet követel kiállító termek falain. a A részletekre való figyelés, igényes, pontos megjelenítés jellemzi festményeit. Ezt őrizze és ruházza fel tudatossággal, nem csupán a maga hasznára, de mások örömére is! Decsi Kiss János I
