Tolnai Népújság, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-01-02 / 255. szám
Ki veszi át a vonót? Meghalt Orsós Kiss János prímás, a népművészet mestere. Bogyiszlói zenekara országos hírnévre tett szert, de muzsikájuknak külföldön is tapsoltak a hagyományőrző táncosok sikerével együtt. Lakodalmak, vigasságok ebben a faluban éppen úgy nem nélkülözték a cigánymuzsikát, mint bárhol az országban. A magyar népzenekutatók pontosan kimutatták, hogy a cigányzene milyen szerves része, velejárója népünk kultúrájának. Alig fél évszázada még minden faluban éltek muzsikus cigányok. Ma inkább romáknak nevezik magukat, ők olyan köztiszteletben álló zenészemberek voltak, akik nélkül nem volt bál, mulatság. Apáról-fiúra szállt e tudás, ami semmi mással nem hasonlítható. Olyan örökség, amivel mindig is jól tudtak ők sáfárkodni. így adták a vonót egymásnak generációk során. A zenészember más mint a többi. Másként éli az élet megpróbáltatásait, viszontagságait. Mondják, a muzsikusnak dalból van a lelke. Kissé szabadon idézve Babits Mihályt: Akinek lelkében szép az ének, az hallja mások énekét is szépnek. Szükségünk van napjainkban szépnek hallani mások énekét? Ki-ki adja meg a hitének megfelelő választ. A zeneiskolák is hasonló választ keresve szolgálják egyre sikeresebben a muzsikus-képzést. Nő ugyan a zenét tanuló fiatalok száma, de . .. ... de minden hagyományőrző csoport zenészproblémával küzd. Ez alól a nemzetiségi együttesek sem kivételek. Vannak zenekarok, vagy szóló zenészek, akik három-négy csoportot is kiszolgálnak. Ez nem érdem a részükre, hanem megoldatlan probléma! Azt is, ami most elárvult Orsós Kiss János prímás népművészet mestere után, és minden jelképes vonót, melynek játéka sok-sok öröm forrása volt, maradt, és lesz. Mert nem élhetünk muzsikaszó nélkül! Decsi Kiss János Öt-hat év a várakozási idő §• Örökbe inkább kicsiket fogadnak Tolna megyében a gyermek és ifjúságvédelmi intézet állományába jelenleg 600 fiatalkorú tartozik, ebből 50-en kapnak elhelyezést a GYIVI épületében. November 1-től azonban több ponton is megváltozik a rendszer, erről a közelmúltban megjelent, gyermekek védelméről szóló XXXI. törvény rendelkezik. A változásokról és az örökbefogadás lehetőségeiről Kemler András igazgató-helyettessel beszélgettünk. — Mi a célja a most megjelent törvénynek? — Hogy minél több gyermek maradjon a családjánál. Az új törvény a szülők alkotmányos jogából indult ki, miszerint a szülőknek joguk és kötelességük a gyermekek ellátása. — Milyen jelentős változások történtek novembertől? — Megszűntek az eddigi gondoskodási formák, és lett helyettük más. Az ideiglenes elhelyezés 1 hónapra korlátozódott (az eddigi 2 hónap helyett), ez idő alatt kell dönteni, mi lesz a gyermek további sorsa. Az átmeneti nevelés részben a régebbi intézeti nevelésnek felel meg, ebben az esetben az átmeneti nevelés tartamára, a szülők felügyeleti joga szünetel. Ez az elhelyezési forma nem lehet anyagi ok következménye. A tartós nevelésbe vétel pedig azt jelenti, hogy a szülő lemond a gyermekéről vagy a bíróság vonja meg a szülő jogait. Ez utóbbi körből fogadhatók örökbe a gyermekek. — Nehezebb vagy könnyebb lesz ezután a gyermekek örök- befogadása ? — Talán könnyebb, de ettől még nem lesz több gyermek, akit örökbe lehetne fogadni. Az örökbefogadást ezután is megelőzi a környezettanulmány, a szakorvosi és pszichológiai alkalmasság. Ezt követően a területi szakszolgálat javaslata alapján a gyámhivatal határozatban dönt a jelentkező örök- befogadásának alkalmasságáról és nyilvántartásba vételéről. Annyiból mindenképpen köny- nyebb lesz, hogy a határozattal alkalmassá nyilvánított szülő, az ország bármely részéből fogadhat örökbe gyermeket, a jelentkező, ugyanis belekerül az országos nyilvántartásba. — Mekkora az igény a kisgyermekek iránt? — Jelenleg kilencvenen vannak várakozási listán, általában 5-6 év a várakozási idő. A legtöbben természetesen minél kisebb gyermeket szeretnének örökbe fogadni, így a csecsemők iránt a legnagyobb az érdeklődés, (0-tól 3 éves korig). Akiről lemondtak a szülei, az a gyermek válik örökbe adha- tóvá, ott van gond, amikor nem is tartja a kapcsolatot a szülő a gyermekével, de nem is mond le róla. Végül mire döntés születik az ügyben, a gyerek már 6-8 éves, ezért válik nehezen örökbeadhatóvá. Sajnos, az esetek többsége ebbe a kategóriába sorolható. Nagyon sok idő megy el a gyermekjogi helyzetének tisztázására. — Ha sikerül megtalálnia a szülőknek azt a gyermeket, aki ezentúl az „ő szemükfénye” lesz, akkor van-e még valamilyen kötelezettségük? — Nincs. A családba helyezés után 1 hónappal kell dönteniük a leendő szülőknek arról, hogy kérik-e az örökbefogadás megindítását. (Régebben 6 hónap állt a rendelkezésükre.) Csak érdekességképpen említem, hogy kislányokra nagyobb a leendő szülők igénye. — Örök kérdés, hogy a szülők megmondják, vagy eltitkolják azt a tényt, hogy a gyermeküket úgy fogadták örökbe? — A felkészítő tanfolyamon is szóba kerül ez a kérdés. Általában az a szerencsés, ha a szülők kiskorától kezdve megmondják a gyermeknek, hogy ők úgy választották őt. De ettől ugyanúgy szeretik, és a saját gyermeküknek érzik. Az eltitkolás, majd a kései felvilágosítás (ami származhat egy idegentől is) jobban megrázza a gyermeket. Sőt, akár el is fordulhat a szüleitől. Életemben egyszer tanácsoltam azt a szülőknek, hogy ne mondják el a gyermeküknek ezt a titkot, pedig 36 éve dolgozom ezen a területen. Azt történt ugyanis, hogy egy napon, egy kórházban szült két nő, az egyiknek a szülőszobában meghalt a kisbabája, míg a másik a szülését követően rögtön lemondott a gyermekéről. Ráadásul mindkét csecsemő kisfiú volt. A szülők valóban úgy nevelték mint a sajátjukat, még a szűkebb környezetük sem tudta, hogy nem az ő vérszerinti gyermekük. Majd hanyatt estem a székemen, amikor pár évvel ezelőtt felkeresett egy fiatalember itt az irodámban és kereste az „igazi szüleit’*. Hát ő volt az, akiről már a kórházban lemondott az „igazi” anyja. A szülei diplomát adtak a kezébe, tisztességgel felnevelték és mégis, azután az anyja után vágyódott, akinek egyetlen percre sem kellett. Nem tudom, hogyan tudta meg végül is, hogy nem ők a vérszerinti szülei. Én akkor nem segíthettem, ugyanis a jelenlegi törvények szerint az igazi szülők adatait nem lehet kiadni. Ebben is van egyébként novembertől változás, de az sem visszamenőleg érvényes. Ezentúl a 14 éves gyermek már önállóan kérheti a vérszerinti szülei adatait, ehhez azonban az örökbefogadó és a vérszerinti szülők hozzájárulása is szükséges. A gyermek 18 éves kora után viszont csak a vérszerinti szüleinek a hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy felfedhetjük-e a kilétüket. * A legérdekesebb történeteket azonban mégis csak az élet írja. Amíg Kemler úrral beszélgettünk az örökbefogadás problémáiról, egy fiatalasszony kopogott be az irodába. Orsolyát huszonöt éve fogadták örökbe a szülei, mindent megkapott, amire csak igénye lehetett. Mára férje van és gyermeke. Mégsem tud megnyugodni. Évek óta keresi az édesanyját, aki mindjárt a születése után lemondott róla. Mauthner Háziorvos és képviselő Harminchét év a hőgyészi betegek szolgálatában Intejú dr. Genye Sándorral Jubilait a hogyeszi háziorvos dr. Genye Sándor, október 1-én múlt 37 éve, hogy a falu betegeit gyógyítja. — Három híján negyven év egy helyen, egy munkakörben nem csekélység. Hogyan került Hőgyészre? — 1960. október 1-én neveztek ki az egyik hőgyészi körzet orvosának. Előtte három hónapig helyettesként dolgoztam már itt, így bizonyos mértékig ismertem a helybelieket, az itteni viszonyokat. Abban az időben a szekszárdi kórházban dolgoztam, ahol kötelező helyettesítést rendeltek el, így kerültem Hőgyészre, ez volt „itt ragadásom motiválása” - hallunk a kezdetekről. — Hány orvos volt akkor a faluban? — Akár csak ma, már akkor is két orvosi körzet volt a községben, a másikban dr. Muth Lajos kollégám praktizált. — Az idők folyamán körzeti orvosból háziorvosok lettek. Önnek hány betegkártyája van? — 1980-2400 között váltakozik a kártyaszám, Hőgyé- szen kívül a környező kistelepülések, Kalaznó, Dúzs, Sza- kály is ide tartoznak orvosi ellátás szempontjából. — Ön a gyógyító tevékenységen kívül közfunkciót is vállalt, tanácstag volt két ciklusban, 1968-tól 1976-ig, majd a rendszerváltást követően 1990-től a községi képviselőtestület tagja. Mi késztet arra egy háziorvost, hogy ilyen fajta közszereplést vállaljon ? — Az emberekkel való minden napos találkozás során a rendelőben számtalan olyan probléma vetődik fel, amit gyógyító tevékenységgel nem lehet megoldani, ami szociális probléma. Ezen én, mint orvos nem tudok segíteni, az önkormányzat viszont igen, ezért vállaltam a tanácstagságot, majd a képviselőséget. — Mivel keresik meg az emberek? — Leggyakrabban a szociális gondjaikkal, mint például, nem tudják kiváltani a gyógyszerüket. Mi itt nagyon jól ismerjük az emberek anyagi helyzetét, ezért nem jelent gondot számomra, ha az önkormányzatnál véleményezni kell a szociális kérelmeket. Nem ritkaság ugyanis, hogy valaki két nyugati autóval és emeletes házzal segélyt kér, az emberek mindig megpróbálják kihasználni a törvény betűit. — Lát-e és milyen különbséget a tanácstagság és a képviselőtestületi tagság között? — A tanácsi összejövetelek irányított, de nem szabadelvűségében korlátozott ösz- szejövetelek voltak. Véleményem szerint minimum olyan tartalmas megoldások születtek akkor is, mint ma, amikor a szócsatározások olykor csak levegőbuboréknak tűnnek, mert nem a lényegi megoldást keresik a hozzászólók, hanem csak a szereplési lehetőséget. — Ezzel azt mondja, hogy könnyebb volt régen közszereplést vállalni? — A régi rendszerben bizonyos szempontból köny- nyebb volt a dolga a falu vezetésének, mert megfelelő volt az állami finanszírozás, nem voltak a maihoz hasonló finanszírozási gondok. Ettől függetlenül teljes felelőségemmel állítom, hogy sem a múltban, sem a mostani ciklusban felelőtlen beruházások Hőgyészen nem születtek. — Nem sokára újabb helyhatósági választások lesznek. Indul-e a következő ciklusban? — Semmiképp nem indulok, belefáradtam. Harminchét évet dolgoztam egyfolytában, egy helyen, amit lehetett elvállaltam az orvosi munkám mellett. Elég volt, most már szeretnék egy kicsit pihenni. — Család? — Két felnőtt fiam van és két unokám, lesz mivel eltöl- tenem a szabad időmet. Azon kívül a hőgyészi vadásztársaság vadászmestere is vagyok, ami ugyan csak elég sok elfoglaltsággal jár. F. Kováts Éva Kisiskolák figyelmébe! Tehetséggondozás Avagy mi vagyunk a zsűri Számtalan példa igazolja, hogy a kisközségek iskoláiból is juthat diák legfelsőbb oktatási intézménybe, ahol tisztességgel helytáll. A tehetség utat talál magának. Természetesen gondozni kell. Magát ezt a fogalmat, hogy tehetség, leginkább valamilyen művészeti ág mű- velőjeként hozzuk összefüggésbe. Ennél sokkal többről van szó. Maradjunk most mégis kicsit az előadó művészetek néhány kategóriájánál. Legyen ez a vers és prózamondás, az ének-zene, na és tánc! A tehetséggondozás mértékét, fokát leginkább azzal lehet mérni, hogy a kiválasztott egyén megmutatja azt. A tehetséggondozásban a gondozó is láttatik. Kisiskolák részére hirdetett regionális vetélkedő zsűrijét kérdeztük: miért tartják fontosnak szakterületük létét ezen intézményekben, milyennek látják a tehetséggondozást? Wágnemé Pál Ágnes (versés prózamondás) művelődési ház igazgató mondja: — A kistelepüléseken fenntartott iskolák az alapsejtjei annak, hogy ezeken a helyeken tovább éljen a kultúra. Mindenütt vannak hagyományok. Ezekben az iskolákban kapják a gyerekek az első intuíciót, hogy az esztétikai érték is érték legyen és ne csak a pénz. A vers ezen belül azért fontos, mert a legtömörebben kifejező műfaj. Két percben világmegváltó gondolatokat lehet elmondani, a magyar nyelv erre kiválóan alkalmas. Megfigyelhető, hogy az anyák legelőször valamilyen verses formában kezdenek beszélgetni kicsi babájukkal. Ki tudná megmondani, hogy ez miért szűnik meg később? Akadnak roppant tehetséges, érzékeny gyerekek, akik hűek maradnak szinte ösztönösen a rímelve, tömörítve elmondható gondolatokhoz. Áldás ez, tehetség, amit gondozni kell! — Mint minden emberi tevékenységnek, így az éneknek, a zenének is apáról-fiúra kell szállnia, vagy anyáról leányra. Nagyon fontos, hogy ez ne szakadjon meg. Ebben nagyon nagy jelentősége van különböző versenyeknek, vetélkedőknek. Ami a televízió modernsége miatt kimarad az emberek életéből, a népzene, a néptánc - mint nemzetiségünk génalapja - ezt pótolni kell! Kodály Zoltán, Bartók Béla megteremtették a lehetőséget. Magyarországon van mit továbbadni ebben a műfajban. Kisiskolásaink igazolják, hogy az ének, a zene tanulása szervesen illeszthető tananyagukhoz olyan plusz módszerekkel, eszközökkel, amit a zeneiskolák adhatnak - magyarázza Kolozsvári Zoltán, zeneiskolai szolfézstanár. Steiner Józsefné táncpedagógus így vélekedik: — Amit pontosan lehet érzékelni, hogy minden kis tánccsoport mögött van egy nagy táncegyüttes. Ez nagyon jó dolog, hiszen az utánpótlás kérdése így megoldottnak látszik. Legfontosabb, hogy kisgyermekkorban tudjuk megszerettetni a néptáncot, táncot. Egyéniségformáló szerepéről oldalakat lehetne zengeni. Azt is láthatjuk, minden falu más és más jellegű tánchagyományt mutat fel. Útravaló- nak tudom ajánlani, hogy saját falujuk hagyományát, kultúráját őrizzék elsősorban, de ismerjék más néprajzi tájak táncait is. A különböző seregszemlék, bemutatók, Ki mit tud?-ok kiválóan alkalmasak egymás munkájának megismerésére, abból való merítésre, építkezésre. — Nagy baj lenne, ha községünkben nem volna iskola - mondja Forray Gellért, Cikó polgármestere. Ahhoz, hogy diákok tehetségét elő tudjuk varázsolni, szükség van olyan rendezvényekre, melyek ezt a célt szolgálják. Mindegy, hogy ennek milyen nevet adunk. Az iskola pedagógusai vállalják az ilyen rendezvények szervezésével járó összes feladatot. A fenntartó önkormányzat ezt legfeljebb megköszönni tudja nekik. A rendezvény sikere igazolja az ő tehetségük eredményességét is. Természetesen az anyagi finanszírozásban nekünk is vannak kötelezettségeink. Ha kell, akkor átcsoportosítások és minden eszköz megragadásával hozzá kell járulnunk a tehetséggondozáshoz. A falunk életében ünnepnek számít, ha hozzánk hasonló nagyságrendű községek gyermekeit láthatjuk vendégül. A felújított kultúrházunkban fogadhatjuk azokat a tehetségeket, akik nem csupán a maguk örömére, de mások szórakoztatására is megmutatják önmagukat. Decsi Kiss János
