Tolnai Népújság, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-01-02 / 255. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1997. november 1., szombat Rejtett értékeink Havas Ignác tevékenysége Akiről hajdan úgy írtak, hogy „a főváros egyik legismertebb veterán polgára”, s akit sző­kébb szakmáján belül egykor mindenki ismert és tisztelt, annak a neve már csupán né­hány szakmunkában fedez­hető fel említés szintjén - há­rom emberöltő múltán. A Zólyom megyei Valasz- kán 1803-ban született gö- möri Havas Ignác, s életrajz­írója, Szinnyei József adatai szerint a pesti egyetemen 1828-ban szerzett orvosi dip­lomát. Megyénk főorvosa, Babits Mihály halála után - Tihanyi Tamás adminisztrá­tor-főispán pártfogoltjaként - nevezték ki Tolna vármegye főorvosává, ami meglehető­sen nyugalmas, kényelmes és jól jövedelmező állásnak lát­szott. Nem sokáig maradt az, mert egy esztendő múlva ma­roknyi orvoscsapatnak kellett megküzdenie az ő vezetésével a nagy egészségügyi és társa­dalmi veszélyt jelentő kolerá­val. Az érdemes főorvos - ahogy azt dr. Gutay Miklós szépen megvilágította - hiába talált sikeres védekezési és gyógyító módszert, maga írja 1831. augusztus 15-én a me­gyének, hogy nem az „orvo­sok fogyatkozása” vagy a „mostani kömyuállások”, „hanem a nép gondolkodás- módja oka, hogy az orvoslás eddig is sikertelen maradott”, s nem jó az, , jtogy a főorvos csupán csak az egy akaratos s nyakas népnél hevetjen, ahol más dolga nem volna, mint a reggeli meglátogatásnál meg­írott recepteket estvéli meglá­togatás alkalmával vissza­kapni s beszedni a haszonta­lan cédulákat" ... Ilyen kö­rülmények között nem csoda, ha az embertelen küzdelem csak lassan és szerény sikert hozott. Ma már meglehetősen fur­csának hat, hogy a megyei fő­orvos, tehát egy emberorvos intenzíven foglalkozott akko­riban az állatgyógyászattal is. E terület történetírója, dr. Ko- váts Jenő megemlékezik róla, hogy Havas 1836-ban sikerte­lenül kérte „a rossz egészség- ügyi, valamint katasztrofális állategészségügyi járvány­helyzet és a nagy távolságok miatt” „második megyei fő­orvosi állás” létesítését. Kü­lön érdekes az is, hogy 1839. február 12-én a főorvos a sa­ját sikeres oltási kísérletéről a megyegyűlés előtt számolt be, s az amúgy is a reformkori magyar gazdaságban vezető erőnek számító Tolna várme­gye fölismerte a sikeres kísér­let jelentőségét, s az erről szóló beszámolót nemcsak kinyomtatta, hanem ország­szerte megküldte a megyék­nek Havas Ignátz Rendsze- rénti Főorvosnak Hivatalos Jelentése A ’ marhapestist enyhítő bánásmódról címmel 17 lapon. Az emlékezetes művet a Gazdasági Tudósítá­sok ismertette, de még 25 év múlva is nagyhírű tett doku­mentumaként és példaként szolgált. A Gazdasági Lapok 1863- as felterjesztésében megem­líti: „Legelső volt Havas Ig- nácz ur 1838-ban Tolname­gyének rendszeres főorvosa, ki midőn azon vidéken a mar­havész a legnagyobb mérték­ben dühöngött, a vész beoltá­sát nagy siker alkalmazta: kü­lönösen s legnagyobb sikerrel (m)éltóságos gróf Zichy László ur gulyabéli marhájá­nál, hol 30 beoltott marhából csak 1 hullott el.. .” A cikk megjelenésekor Havas Ignác már rég a fővá­ros ismert és megbecsült pol­gára, aki „a negyvenes évek­ben (1842-ben) Pestre költöz­vén, itt az orvosi egyetemen mint tanár működött”, 1845- 1846-ban a kar dékánja is volt, s emellett kiterjedt ma- gánprakszist folytatott. Ezen keresztül szerzett nagy befo­lyást a városi ügyekre, úgy is, mint városatya. Tekintélyén csak néhányak szemében ron­tott azzal, hogy e kinevezését az abszolutizmus idején kapta:, „A városi ügyekben mindig is szószóló volt” - olvassuk nekrológjában - mikor Pest, Buda és Óbuda egyesíttetett, ő volt a kormánybiztos, aki a három város közgyűlésén el­nökölt, s városi ügyek körül kifejtett buzgalmát jutalmaz­ták vele, midőn elnyerte a ki­rályi tanácsosi címet, majd a vaskoronarendet, később pe­dig a Szent István-rendet kapta meg”. Szinnyei írja róla, hogy „te­tőtől talpig magyar ember volt és ez öltözetében is kife­jezésre jutott”, de az a meg­tiszteltetés is érte, hogy a fő­város egyik utcáját róla ne­vezték el. Halálakor, 1887. november másodika után fel­jegyezték róla, hogy „a ma­gyar ruhás, piros képű, fehér szakállú öreg urat mindenki ismerte a fővárosban”, de a Szekszárd Vidéke is írt né­hány sort megemlékezésül. Ma már azonban alakja, tettei homályba vesztek, pedig tö­rekvéseivel, tevékenységével a mai állatgyógyászok méltó elődje. Dr. Töttős Gábor Apor Vilmos püspök a szentek „előszobájában” Ismét kiemelkedő erkölcsiségő, példás életű magyar személyi­ség került a katolikus világ figyelmének előterébe. II. János Pál pápa november 9-én avatja boldoggá Rómában Apor Vilmos győri püspököt, aki 1945 húsvétján halt mártírhalált, amikor testével védte a Püspökvárba menekült asszonyokat lövöldöző szovjet katonáktól. A magyar katolikus egyházat legutóbb 1943-ban érte a mos­tanihoz hasonló megtisztelte­tés, amikor XII. Pius pápa le­zárta Árpád-házi Boldog Mar­git szentté avatási perét - mondja munkatársunknak Tö­rök József egyháztörténész. A magyar kereszténység tör­ténete egyébként nemzetközi viszonylatban is gazdag szen­tekben, boldogokban: mintegy százra tehető azok száma, akik életükben az utókor számára is példát adtak Isten szolgálatára.- Első szentünk a keresz­ténységet felvevő királyunk, István volt. Az ezredfordulót követő évtizedek, sőt évszáza­dok azonban egyedülálló mó­don gazdagították a magyar ke­reszténységet olyan karizmati­kus egyéniségekkel, mint Szent Imre herceg és nevelője, Szent Gellért püspök, majd Szent László király, áki különben kezdeményezője volt István szentté avatásának. Kevésbé ismert, hogy László lánya: Piroska, a bizánci csá­Jertek, áldjuk Istent... Szabó Eszter műsorközlő bevezetőjében Augustinus sza­vait idézte: „Elérkeztek a na­pok, hogy alleluját énekeljünk: Legyetek itt szívvel-lélekkel testvérek, hogy befogadjátok mind azt, amit az Úr biztatá­sunkra és annak a szeretetnek a táplálására nyújt, amellyel Is­tenhez jó tartoznunk! Legyetek itt szívvel-lélekkel jó hangú énekesek, az igaz és romolha- tatlan Isten dicséretének és örök dicsősségének fiai! Di­csérjétek Istent, mert ezt jelenti az alleluja”. Az emelkedett hangulatot te­remtő gondolatok után Rácz József helybeli református lel­kipásztor köszöntötte a több, mint százötven dalost és a hangszeres muzsikát képviselő Kajsza Quartettet. A műsorban elsőként a Ten- gelici Ökumenikus Kórus lépett dobogóra. Az együttes ifjúsági énekeket mutatott be Szűcs Ka­szár felesége a görög egyház szentje lett, Iréné néven. De ha már külföldre tekintünk: az Ár­pád-ház leszármazottja volt a lengyelországi Boldog Kinga, és a csehországi Boldog Prágai Agnes is. Magyar volt a 17. század elején a protestánsok ál­tal kivégzett három kassai vér­tanú egyike, Pongrácz István, akit szlovákiai látogatása során két éve avatott szentté II. János Pál. Ám nemcsak adtunk, ha­nem kaptunk is szenteket. Mar- chiai Szent Jakab például kora híres prédikátora volt, aki gyújtó hangú beszédekkel mozgósított az oszmán kiűzé­sére. A török kor legismertebb szentje az itáliai származású Kapisztrán János, Hunyadi „jobbkeze”, aki 1456. október 23-án halt meg, és a délvidé­ken, Újlakon, a mai Ilokon nyugszik. Avianói Boldog Márk Budavár visszavételénél buzdí­tott a török ellen, s tiszteletbeli magyar szentnek tekinthetjük Boldog XI. Ince pápát is, aki anyagi támogatásával döntően talin vezetésével. Zongorán közreműködött Schmidt Mária, gitáron kísért Koch Ádám. Őket a Tamási Pro Cultura Humana Énekkar követte Doffkayné Kalász Andrea irá­nyításával. Az örökbecsű klasz- szikusok (Bach, Beethoven, Arcadelt műveiből) énekeltek egy csokorra valót. A Kajsza Quartett rézfúvós hangszereken előadott igényes műsora színesítette a kórusmu­zsikát és méltán aratott elisme­rést. Ellátogatott Simontornyára a Kiskunhalasi Református Egy­ház Immanuel Vegyeskara is. A négy éve alakult együttes kar­nagya Köntös Ágnes. Goudi- mel, Bach, Mozart, Kodály, Lisznyai zsoltárfeldolgozáso­kat, kóruskompozíciókat hall­hattunk tőlük. A Szekszárdi Gárdonyi Zol­tán Református Együttes három éve működik, Naszladi Judit hozzájárult a török kiűzéséhez.- A tanúságtevő életet élők sorában roppant tisztelet övezi Árpád-házi Szent Erzsébetet, II. Endre királyunk és merániai Gertrúd leányát. A tragikus sorsú wartburgi őrgróf felesége megözvegyülve, Assisi Szent Ferenc szellemében a betegek ápolásának áldozta életét. Apor püspök immáron lezá­rult boldoggá avatási pere csak egyike a folyamatban lévő ügyeknek. Előrehaladott Bat­thyány -Strattman László 1931- ben elhunyt köpcsényi orvos pere, s Mindszenty József bíbo­ros ügyében is megtörténtek az előírásoknak megfelelő meg­hallgatások, tanúvallomások. Ugyancsak a Vatikánban vannak Scheffler János szat­mári és Márton Áron kolozs­vári püspök, valamint Salka- házi Sára apáca iratai. A kassai születésű Salkaházi Sára előbb újságíróként ténykedett, majd 1930-ban maga is fogadalmat tett. A német megszállás után zsidó üldözötteket rejtegetett Budapesten. 1944 decemberé­ben vitték el a nyilasok és lőtték a Dunába. Néhány éve ausztriai imaszövetségek kezdeményez­ték IV. Károlynak, az utolsó magyar királynak a boldoggá avatását. Deregán Gábor karnagy vezetésével. Műsoru­kat stílusosan a 90. zsoltár fel­dolgozásával indították, majd Nordquist, Gárdonyi Zoltán, Smetana, Händl művek csen­dültek fel. Szólót énekelt Pintér Gabriella, orgonán kísért Lo- zsányi Tamás. A kórust ezúttal Erősné Szőr Márta dirigálta. Dobogóra lépett a tamási A Capella Kamarakórus is, akik alig több, mint egy éves múltra tekinthetnek vissza. Bárdos, Liszt műveket, spirituálékat énekeltek Csukomé Hegedűs Márta irányításával. ' A sikeres kórustalálkozó műsorát a Simontomyai Petőfi Sándor Művelődési Ház ének­karának produkciója zárta. Győré Zoltán és Gárdonyi Zol­tán kompozíciói mellett kuruc énekeket hallhattunk tőlük. Az együttest Dolovainé Gyarmati Erzsébet vezényelte, szólót énekelt Zámbóné Mikó Krisz­tina, zongorán kísért Doffkay Frigyes. A reformáció szellemiségét idéző sikeres hangverseny Rácz József lelkész zárszavával és szeretetvendégséggel ért véget. Lemle Zoltán Elmés találmányok A nedves állatszőr szagát nehéz elviselni és az ázott kutya szagától nehezebb megszabadulni, mint lét­rejöttét megelőzni. Éppen ezt a fajta megelőzést szolgálja Michael Amato ta­lálmánya, a nyakörvre erősí­tett kutyaesemyő, amelyet bemutattak a pennsylvaniai Monroeville-ben megrende­zett „Újonnan feltalált ter­mékek” elnevezésű kiállítá­son. Az a nagyszerű ebben, 1 hogy a kutya „tartja” a saját esernyőjét. S hazaérkezés­kor nem kell rögtön törül­közőért rohanni, nehogy a kutya megrázza magát és mindent összefröcsköljön - mondta a feltaláló, aki fog­lalkozására nézve tanár. A kiállításon az is kiderült, hogy cudar időben egy jól öltözött kutya átlátszó, pa­tentkapcsos leplet, valamint műanyagból készült mell- és hasvédőt visel. Négyszázan állítottak ki a bemutatón, amelyet úgy hirdettek meg, mint a barká­csoló feltalálók első nem­zetközi mintavásárát. Egyi­kük, a hollandiai Schurink elmondta, hogy őt - a kiállí­tók zöméhez hasonlóan - inkább újabb terveinek fi­nanszírozása foglalkoztatja, mintsem az, hogy dúsgaz­daggá váljék. Legújabb ta­lálmánya egy olyan mű­anyagforma, amellyel jég­ből pálinkáspoharat lehet csinálni. A jég az itallal együtt kezd olvadni, amikor az ajkunkhoz ér. A találmányok némelyike nagyon egyszerű indíték alapján született meg. Ilyen a frizuramegőrző is. Feltalá­lója, Carol Houston meg­elégelte, hogy 125 dolláros frizurája másnapra már tel­jesen tönkrement, mert ha­gyományos párnán aludt. Ezért talált fel egy súlyzó alakú habszivacspámát, amely megemeli a fejet és megkíméli a frizurát. Ami­óta ezen alszik, fele annyi pénzt költ fodrászra, és fele annyi időt tölt el fésülkö- déssel reggelente, mondta el a Miamiból érkezett tör­vényvégrehajtási felügyelő. Egy másik megrögzött barkácsoló, a michigani Warrenben élő nyugdíjas mérnök, Walter Madurski bemutatta a grillsütő bőrön­döt, egy összecsukható lá­bakon álló, rozsdamentes acélból készült 4 kilogram­mos hordozható gáztűzhe­lyet. Ő valamikor B-29-es bombázókat tervezett. Kórustalálkozó Simontomyán Aki zsoltárokat, lelki éneket énekel, kétszeresen dicséri az Urat. Bizonyára erre gondolt a Simontomyai Református Egyház presbitériuma, amikor az Országos Protestáns Napok keretében hat énekkart látott vendégül a helyi művelődési ház­ban. A z idei esztendőben Halot­tak Napja vasárnapra esik. Hazánkban is megindulnak emberek milliói, hogy meglá­togassák a temetőt, rendbe te­gyék hozzátartozóik sírját, sze- retetük jeleként elhelyezzenek oda egy csokor virágot. Ugye-e ha teheted, Te is meggyújtasz egy gyertyát és ha hiszel Istenben, imádkozol. Miért? „Egyikünk sem él és egyikünk sem hal meg önma­gának. Amíg élünk az Úrnak élünk, s ha meghalunk, az Úr­nak halunk meg. Tehát akár élünk, akár halunk, egyaránt az úréi vagyunk”. (Róm. 14,7-8). Tizekben a napokban külö- J-jnösképpen is szeretettel gondolunk megholtjainkra. Hi­tünk szerint ők már elérték az Istent. Mert az Úrnak éltek és haltak meg. Mégis ilyenkor el­Jó hír gondolkodunk: vajon tényleg, szívük-lelkük mélyén, titkos vágyaikban, munkájuk közben, embertársaik - vagy önmaguk - szolgálatában, minden sza­vukban és tettükben Istennek éltek? Úgy látták, hogy ez a földi életük értelme és célja? Ennek vetették alá terveiket és e szerint alakították életüket? Az volt legfőbb boldogságuk, hogy Isten tetszésére legye­nek? M egkérdezhetjük: mi ebben a halottak napi megemlé­kezésben a jó hír? Minek örül­jünk? Annak, hogy már nem látjuk, akit szere(t)ttink? Ter­mészetes, hogy az elválás az nem öröm. De ha az Úrnak élünk és Neki halunk meg, ak­kor a halál életet jelent. Még­pedig örök életet, mert az Úr, az Isten maga az Örök Elet. Ezért mondja Jézus, hogy aki Benne hisz, ha meghal is, élni fog­T Ja a megholtakra gondo­lni lünk, valami földöntúli békesség tölt el minket. Erez­zük, hogy egy más világba lép­tünk. Azonnal helyére kerülnek az értékek. Már nincs jelentő­sége a sürgető feladatoknak, az előremenetelnek, a kitünte­téseknek, a tömjénező dicsére­teknek. Egyszerűség, kicsiny­ség költözik szívünkbe, nagy­lelkűség és megértés mindenki iránt. Sokszorosan elfedett bensőnkből előlép AZ EMBER. Az, aki mindenkiben hasonló, aki szánalomra méltó, de mégis dicsőségre meghívott, aki por és hamu, de akiben mégis Isten lakozik. T Talottak Napján az ember il fejet hajt és ugyanakkor felemeli fejét. És Aki előtt ezt teszi, ugyanaz: Isten. Mert Neki élünk és Neki halunk: az övéi vagyunk. Ez életünk nagy lehetősége, célja, öröme, szép­sége! Mondd tehát Te is tiszta szívvel megholtjaidra emlé­kezve: „Adj Uram örök nyugodal­mat nekik és az örök világos­ság fényeskedjék nekik. Nyugodjanak békességben. Amen ”. Farkas Béla plébános Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmi­sék. Belváros: Szombat: 18.00. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.00 óra. Újváros: Szombat: 17.00. Vasárnap: 7.30, 10.00, 18.00. Református istentisztele­tek. Vasárnap: 10.00 óra Kálvin tér, (gyermekistentisz­telet), 10.00 Kálvin tér. 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentisztele­tek. Vasárnap: 9.30 Luther tér. (minden hónap második vasárnapján német áhítat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentisztele­tek. Szerda: 17.30 óra Mun­kácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekis­tentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmi­sék. Jézus Szíve Nagytemp­lom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Va­sárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents