Tolnai Népújság, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-08-09 / 261. szám

1997. november 8., szombat 9. oldal | Orsolya keresi az édesanyját Orsolya már nem gyerek, hanem 25 éves fiatalasszony. Ti­zenhat éves kora óta keresi a vér szerinti anyját, ugyanis szü­letése után örökbe fogadták. A történetét mesélje el ő maga. — Minden emlékem a szülé­imhez köt, akik szeretetben ne­veltek engem. Mégis él bennem a vágy, hogy megismerjem azt az asszonyt aki engem a világra hozott. Nem tudtam, hogy örök­befogadott gyermek vagyok. Ki­lenc éves lehettem, amikor a nagynéném odavágta, hogy „te lelenc vagy”. Akkor még nem értettem a mondatot, és nem is faggatóztam. Tizenhat éves vol­tam, amikor anyukámmal csú­nyán összevesztünk. Ugyanis az első szerelmemmel úgy döntöt­tünk, hogy összeköltözünk. Eb­ből rettenetes nagy veszekedés lett, hiszen én abbahagytam a középiskolai tanulmányaimat is és a fiút sem nézték jó szemmel. Akkor mondta az anyukám, hogy az alma nem esik messze a fájától. Azt is mondta, hogy olyan vagyok, mint a vérszerinti anyám. Végül is elköltöztem. Sokáig nem voltunk valami jó­ban. Tizennyolc évesen megszü­letett a kislányom, azóta a kap­csolatunk jobb, de nagyon nagy sebeket okoztunk egymásnak. — Milyen volt a gyermek­kora? — Szép. Az apukám majom­szeretettel vett körül. Elkényez­tetett, azt hiszem tényleg a szeme fénye voltam. Anyu­kámmal is jó volt a kapcsolatom. Amikor szóba került az örökbe­fogadásom, akkor azt is elme­sélte, hogy bár sokat próbálkoz­tak, de nem lett saját gyermekük. Két halva született baba után adódott az alkalom, hogy engem örökbe fogadhatnak. — Beszéltek-e arról, hogy ki lehetett az ön vérszerinti anyja? — Sokáig nem mertem mondani a szüleimnek, hogy kí­váncsi lennék rá, ki szült meg engem? Féltem, hogy megbán­tom vele. Ugyanakkor egyre erősebb lett bennem az érzés, hogy tudjak róla valamit, szeret­ném legalább egyszer látni, még akkor is, ha ő nem is tudná, hogy ki vagyok én. Amióta megszüle­tett a saját gyermekem, még in­kább felerősödött bennem ez az érzés. Hogy képes valaki arra, hogy lemondjon a gyermeké­ről?! — Mennyit tud az „édesany­járól”? — Amennyit az anyukám végül is elmesélt. Tizenöt éves volt, amikor 1972. októberében megszült engem Sellyén, a kór­házban. Ők pécsiek voltak, de féltek attól, hogy megszólják őket az ismerősök, ezért válasz­tották Sellyét. A nagyszülők mondtak le rólam, rögtön a lá­nyuk szülése után, ugyanis az anyám akkor még kiskorú volt. Annyit mondott még az anyu­kám, aki felnevelt, hogy nyu­godjak meg, rendes családból származom. De én ennél többet szerettem volna tudni. Azt is si­került később megtudnom, hogy a vér szerinti anyám egyetemet végzett, orvos vagy jogász lett, majd féijhez ment, szült két gyermeket. És lehet, hogy a közvetlen szerettei nem tudják, hogy valaha volt egy kislánya is. — Jogilag van-e esélye arra, hogy megismerje az anyját? — Semmi esélyem nincs. Azt hittem, hogy a november 1 - tői életbe lépő törvényi változá­sok ebben segítenek, de sajnos nem. Bár tudják a GYIVI-ben, hogy ki az anyám, de nem mondhatják meg. Sőt arra sincs lehetőség, hogy a GYTVI levél­ben megkeresné őt, hogy hozzá­járul-e ahhoz, hogy én megke­ressem. Ha azt válaszolná, hogy nem, akkor beletörődnék, de így?! — Mi az ami nem hagyja Önt nyugodni? Mért akarja megis­merni a vérszerinti anyját, hi­szen őnem törődött magával? — Nem tudom szavakkal megfogalmazni. Egyszerűen ér­zem, hogy legalább egyszer az életben látnom kell. Olyan fiatal volt, amikor megszült, ő nem te­het arról, hogy engem örökbe adtak. — Látja, máris felmenti, pe­dig nem is ismeri. De mi van ak­kor, ha ő nem kíváncsi magára, hiszen lehet, hogy valóban el­ismert ember lett a maga terü­letén és még a férje, a gyerekei sem tudnak az ön létezéséről? Képzelje el, milyen kínos lenne neki a maga megjelenése. — Ezen én is sokat gondol­kodtam. Egyszerre van bennem a félelem és a vágy. Legalább egyszer szeretném látni, még úgy is, hogy ő nem tudja, hogy én ki vagyok. Negyven-negy­venegy éves lehet. — Nem fél attól, hogy a múltja kutatása közben mélyen megsérti azokat az embereket, akik szülőkként nevelték és sze­rették Önt? — Nem tudom. Az utóbbi időben valóban lazább lett a kapcsolatunk anyuékkal. Azt vi­szont tudom, a saját példámból okulva, hogy soha nem fogad­nék örökbe gyereket, mert a hi­ányt, a kíváncsiságot úgysem tudnám belőle kitörölni. Az örökbefogadó szülő pedig ebben a helyzetben joggal érzi becsa­pottnak magát. * Ennyi volt Orsolya története, akinek a nevét is az igazi szülei adták és nem a vér szerinti anyja. Kérjük olvasóinkat, hogy írják meg, Önök mit tennének Orso­lya helyében, és mit tennének a nevelőszülők helyében? Vátjuk leveleiket. • Mauthner A körte-muzsika „Hol volt, hol nem volt, volt a világon egyszer egy körte- muzsika, amelyik arról volt nevezetes, hogy csak akkor szólt, ha jó gyerek fújta.” Igen, jól emlékeznek, ez a mondat Móra Ferenc talán legszebb meséjének, a Szépen szóló muzsikának az első mondata. A mesegyűjtemény most jelent meg a Holló és Társa Könyvkiadó gondozásában, Tényi Katalin színes, varázs­latos illusztrációival. November közepét írjuk, s hamarosan itt a Karácsony. Az ünnep, amely el sem kép­zelhető mesék, könyvek, ol­vasnivaló nélkül. A kiadó minden korosztályra, minden érdeklődési körű emberre gondol. Megtalálja a neki való könyvet az, akit a kutyák érdekelnek, számos kötet se­gít eligazodni a dísznövények között, olvashatunk a Föld rejtelmeiről, a világ vallásai­ról, az emberi testről, a kí­gyókról, a delfinről, a moto­rokról, a terepjárókról, az au­tókról, s legújabban az extrém sportokról. Szóval, már most érdemes ezeket a könyveket keresni. Megkerült a teknősbéka A mai világban meg egy be­tonozással és vasalással a földhöz erősített játék-tek- nősbéka is el tud tűnni. Ahogyan az történt két hete Szekszárdon, az Oviház és a Főiskola közötti területen, ahol egy játszótér várja a gyerekeket. Törő György fafaragó népi iparművésznek köszönhetően a nebulók egy ugrálásra, csúszkálásra kiválóan alkal­mas teknősbéka hátára is fel­kapaszkodhattak, egészen ad­dig, míg egyik nap a hűlt he­lyét nem találták a kedvenccé előlépett teknőcnek. Törő György gyanúja szerint talán fényes lakkozás vezette félre a tolvajokat, akik fémnek hit­ték a 40 kilogrammos játékál­lat páncélját. Ha valóban így hitték, csalódtak. Sőt, lehet, hogy a lelkiismeretük is meg­szólalt (vagy csak nem kíván­tak rá energiát pazarolni), mert nem hasogatták apró da­rabokra a teknőst, hanem ki­vitték a szeméttelep előtti, el­hagyatott területre. Itt akadt rá egy névtelenséget kérő sze­mély, aki a városi televízió­hoz szállította az ott azonnal látványossággá váló állatot. Törő György kedden állított be a tévéhez egy tehertaxival, s örömmel nyugtázta, hogy a teknőcnek - a csavarozás meglazulásán kívül - nem esett különösebb baja. A jobb sorsra érdemes játékot alko­tója felajánlja a Lakható Szekszárdért Egyesület szá­mára, így az elhelyezés kér­désében az egyesület hoz dön­tést. -szá­Pécsre indult, Nagymányokon kötött ki Vájárból lett szőnyegszövő Az őcsényi Csíra József mun­kanélküli lett, beült az iskola­padba és szakmát tanult. 1994-ben 46 évesen vette át a szakmunkás-bizonyítványt. Nem akart vájár lenni, a véletlen hozta úgy, amikor Pécsre, a Zi- pemowszky-ba a felvételire in­dultak, a személygépkocsi út­közben lerobbant, a gépipari technikumról le kellett monda­nia. így aztán maradt a nagymá- nyoki három éves vájár iskola. Alig egy évvel az iskola befeje­zése előtt megszűnt a bánya, s vele a képzés is Nagymányokon, az utolsó tanulóévet, 1967-ben Komlón végezte. — Miért választottam a vájár szakmát? - kérdezi önmagától Csíra József. - Soha nem volt pénzünk, s többtől hallottam, hogy a vájárokat jól megfizetik. Ez így is volt, hiszen a hatvanas évek végén tízezer forintot keres­tem, s akkor ez nagy pénznek számított. Szerettem is csinálni, csak Komlón lenni nem. Szek­szárdon nőttem fel, Komlón szál­lón laktam. Sokat kerestem, de sok el is ment. A tanulóévekkel együtt öt évig bírta a 8-900 méteres mély­ségben. Fejtette a szenet, majd bányamentő lett. Nem tudta megszokni a várost, a szálló hangulatát, így aztán egynegyed fizetésért hazajött Szekszárdra dolgozni, gépkocsivezetőnek a TOTÉV-hez. — A munkahelyem 1992- ben megszűnt, két évig munka- nélküli voltam. Kénytelen-kellet­len meg kellett győződjek arról: nem is olyan könnyű munkahe­lyet szerezni. Miután minden próbálkozásom kudarcot vallott, újra beültem az iskolapadba, ki­tanultam a szőnyegszövést. 46 évesen négyesre vizsgáztam. Mint a kezdők általában, elő­ször félve ült le a szövőszékhez, a próbálkozása „eredményének” a több méternyi szőnyegnek a rokonok örültek a legjobban. — Kézi szövőszéken dolgo­zom. Az alapanyagot, a pamut­szőnyeghez szükséges zsebken­dőszegélyt egyre nehezebb be­szerezni. Az utóbbi három évben ötszörösére emelkedett az ára. Mintásat nem, inkább csíkosakat csinálok, ezt lehet variálni. Ké­szült szőnyeg sárközi, fehér-fe- kete-piros színekkel is. Az elő­készület a legidőigényesebb, mert az alapanyagot ömlesztve kapom, azt ki kell válogatni színárnyalat és vastagság szerint, gombolyítani, majd ezután ke­rülhet a vetőlécre. Egy kétméte­res szőnyeg elkészítése három órába is beletelik. Most álom-vágyam az, hogy az őcsényi lakóházam mögött megépüljön a saját műhelyem. péteri - FOTÓ: BAKÓ JENŐ Legszélesebb kártyaválaszték a Kereskedelmi és Hitelbank Rt, kínál Ingyen bankkártya decemberig /> ják. yPLUS A banki szolgáltatások közül az utóbbi időben a legdinamiku­sabban fejlődő üzletág a bank­kártya tevékenység. Kevesen tud­ják, de jelenleg a legnagyobb bankkártya választékot a Keres­kedelmi és Hitelbank Rt. kínálja. A korszerű, készpénz helyette­sítő fizetési eszközről és a kártya tulajdonosoknak nyújtott bel- és külföldi szolgáltatásokról a Ke­reskedelmi és Hitelbank Rt. szek­szárdi fiókjának igazgatója, Pál István és a lakossági osztály veze­tője Vereckeiné Rajkai Piroska adott tájékoztatást. — A hazai kártyapiac egy je­lentős részét tudhatja magáénak a Kereskedelmi és Hitelbank Rt., mely 1996-ban kapcsolódott be a „kártyázó bankok” versenyébe és látványos eredményt ért el, 13 fajta kártyával a hazai piacon je­lenleg a legszélesebb választékot kínálja - mondta Pál István. Napjainkban mintegy 2 millió bankkártya van forgalomban, ez­zel együtt párhuzamosan növek­szik az elfogadó hálózat. Ország­szerte ma 1300 körüli pénzkiadó automatából juthatnak készpénz­hez a kártyabirtokosok és 10-12 ezer kereskedelmi egységben használhatják bankkártyáikat vá­sárlásaiknál. A K&H Bank mindkét nagy nemzetközi kártyatársaságnak a VISA-nak és a EROPAY-nek tag­bankja. Kártyái között megtalálha­tók a legmagasabb igényeket ki­elégítő VISA Gold típusú kártyák, a közép rétegnek szóló VISA és EU- ROCARD típusú standard nemzet­közi kártyák és az alacsonyabb jö­vedelműeknek az elektronikus kár­tyák. Különleges és hazai viszony­latban egyedinek számító kártyák az úgynevezett Co-branded típusú áruházi kártyák, melyek az alap­vető szolgáltatáson kívül további kedvezményekre is feljogosítják használóikat - FOTEX VISA, Cent­rum Áruházi kártya. A bank nem­csak magánszemélyeknek, vállal­kozóknak is kínál nemzetközi és belföldi kártyákat, VISA Business, EC/MC Belföldi Business és a METRO áruházakban használható METRO/K&H kártyákat. A legújabbak — Legújabb kártyatermékeink közé tartozik a hazai viszonylat­ban egyedülállónak számító VISA Classic hitelkártya, ezt a jó boni- tású, megbízható ügyfeleinek ajánljuk elsősorban - folytatta Ve­reckeiné Rajkai Piroska. - A sí­szezon kezdetére megjelent síkár­tya termékünk az alapvető kártya­szolgáltatáson kívül különböző kedvezményekre jogosít: nemzet­közi biztosítás kapcsolódik hozzá - síbalesetekre is -, a kedvezmé­nyek kiteijednek a sítúrákra, sportfelszerelések vásárlására, szervizelésére. A kártyaszámlákhoz kapcso­lódó számtalan kedvező szolgálta­tás közül érdemes kiemelni a Tele­fon-Bank és Telinfó szolgáltatást, hisz a világ egyre inkább az auto­matikus banki szolgáltatások felé halad és a bankok az ügyfelek szinte éjjel-nappali kiszolgálására törekszenek. Ézekkel a szolgálta­tásokkal akár otthonról vagy munkahelyről telefonon is intéz­hetik pénzügyeik jelentős részét. A Kereskedelmi és Hitelbank Rt. 1997. október 15. és november 30. között akciót hirdetett meg, akik ebben az időszakban nyírnak lakossági bankszámlát, első bank­kártyájukat ingyen kapják a bank­tól. A bank további kedvezménye­ket ajánl azoknak a munkáltatók­nak, akik a bankkal bérátutalási szerződést kötnek a dolgozóik havi járandóságának bankszámlára tör­ténő utalásához, eltekint az induló betét befizetésétől és havonta két készpénzfelvételi tranzakció diját visszatéríti. Kiemelt kedvezmé­nyeket biztosít a közalkalmazotti szférában dolgozók bérszámlái­nak vezetéséhez is. Magas látraszóló kamat A kedvezmények mellett a kár­tyaszámlák fedezetéül szolgáló látraszóló betéteknél 200 ezer Ft alatti betétek után 10 százalék, a 200 ezer Ft feletti betétekre pedig 15 százalékos látraszóló kamatot térít a bank. A Kereskedelmi és Hitelbank szolgáltatásai Szekszárdon az Auguszt Imre utca 7. szám alatt, (Korzó Áruház mögött), illetve a Széchenyi utca 23. szám alatt (piac tér mellett) vehetők igénybe. (fké)

Next

/
Thumbnails
Contents