Tolnai Népújság, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-08-09 / 261. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1997. november 8., szombat Rejtett értékeink Szent Márton és Tolna megyei tisztelete Európával és a világgal számos olyan apró emlék köt össze bennünket, amelyeknek feltárása tüzetesebb vizsgálódást is megérne, de a részeredmények is érdekesek lehetnek, mert a hagyományok újjáélesztésére ösztönözhetnek. Kristin E. White Szentek kislexikona szerint Tours-i Szent Márton Szombathely római elődjében, Sabariában született 316-317 táján. Még a jövendő nagyhírű férfiú gyermekkorában Itáliába költöztek, s itt - lévén atyja a császári hadsereg veteránja - akarata ellenére hadi szolgálatba kellett lépnie. „A mai Amiens-ben szolgált, amikor a híres legenda szerint a téli kemény hideg idején rongyaiban vacogó koldust pillantott meg a város kapu mellett, s ekkor kettéhasította köpenyét, s a köpeny egyik felét a koldus vállára terítette. Mint mondják, még azon az éjszakán Jézust látta abba a félköpenybe burkolózva, melyet a koldusnak adott.” Temesvári Pelbárt, a megyénkben hosszabb ideig élt literátor- szerzetes Késő bánat című apró történetében a fenti legenda változatát úgy őrzi meg, hogy már kegyes szerzetesként egy leprást gyöngesége miatt maga vitt a hátán szállására, „de amikor Márton a monostorhoz ért, leugrott a nyakából, akit leprásnak gondolt, és abban az alakban jelent meg, amelyekben az emberek fel szokták ismerni. És Márton szeme láttára tért az égbe”: Krisztus volt, s azt mondta neki: „Márton, nem szégyelltél engem a földön, én sem foglak szégyellni téged az égben.” Mire a szerzetes megvallotta, hogy az Úr súlyát nem érezte. „Óh, ha tudtam volna, hogy ő az Úr, megfogtam volna a lábát, és nem eresztettem volna el” - így bánkódik. Hamarosan - még a katona Márton - felvette a keresztsé- get, majd elbocsátását kérte a seregből, mire gyávasággal vádolták. erre ő azt vágta vissza, ha kell, akár fegyvertelenül kiáll Jézus nevével és a kereszt jelével az ellenség elé, s áthatol azok sorain. A legenda szerint így is cselekedett. Szerzetesként, remeteként élt, mígnem 371-ben püspökké akarták tenni: egy beteg gyógyításának ürügyével a városba csalták, de ő elbújt egy libaólba, csakhogy a szárnyasok elárulták gágogásukkal. (Ezért „áldoznak” ludat Márton ünnepén ... ) Térítéssel, vitával, gyógyítással és egyházlátogatással telt életét 397-ben november 8-án fejezte be, vagy ahogy Thúróczi János oly szépen mondja krónikájában: „elkövetkezett az esztendő ama napja, midőn Szent Márton püspök az alacsony emberi sárhajlékból felköltözött a magas mennyekbe, és a jóízű must borrá változik”. Névünnepét temetése napján, november 11-én szokás tartani, ő a franciák védőszentje is. Megyénkben feltételezhetően voltak már a honfoglalás előtti időkben is olyan ókeresztények, akik őt tisztelték. Még a hódoltságban is vásámap volt Szekszárdon, holott a monostort a Szent Megváltó kegyeibe ajánlották. (Tudunk azonban a monostor melletti régi kápolnáról, ahol tisztelhették.” Megyénk északi részén 997 őszén vívta azt a csatát Szent István, amelynek során először hordana hadai élén a Szent Márton képével festett zászlót, amelyek a besenyők ellen is sikerrel vív majd csatát. (Ennek emlékére tette az 1093-as zsinat a Márton ünnepet nyilvánossá.) A tihanyi apátság 1055-ös alapító levelében szereplő Tolna megyei Maitis (Martos) vására is utal tiszteletére, a zsinat évében már Martonfalváról is szólnak, 170 év múlva Kurdon jelzik egy szent Márton-temp- lom létét, 1333-ban a közepes nagyságú helyek egyike Szentmárton. De vajon melyik? Négyről tudunk ezidő- ben. Az egyik Báta-Bátaszék- Dunaszekcső határában, a másik kettő ismeretlen helyen, a negyedik Pincehely és Tamási között. Ez utóbbi városban - Bella Margit avatott helynévgyűjtéséből tudjuk - nemcsak a Szent Márton-kápolna áll, hanem Szent Márton-kút is volt egykor, s „Ha nagy szárazság volt, akkor ide szoktak jönni, esőért könyörögni.” Értényben 1749-ben szenteltek templomot Márton nevére. Bálint Sándor szerint „Simontomya csapó céhe is Mártont tisztelte patrónusának. Ünnepén nagymisét mondatott. A pap két ludat kapott ebédre.” Szerte megyénkben szokás volt a lúdcsontból időt jósolni: ha vörös, akkor száraz, ha fehér, akkor havas tél várható. Más hagyomány szerint, ahogy Dugonics András lejegyezte: „A bornak szent Márton a bírája”, de ilyenkor van több határnap is. A szekszárdi Alisca borrend évek óta - immár felelevenítve idén vasárnap 15 órakor Módos Ernő vezette borbírálattal, s előtte -áldással, -szenteléssel köti össze e jeles napot a vármegyeházán. Dr. Töttó's Gábor Garaysta öregdiákok: Sugár Géza „Csak hetvenhárom éve festek!” Sugár Géza képzettségét tekintve mérnök - nyugdíjazásáig a fővárosi 4. Számú Építőipari Vállalatnál dolgozott, mint főépítés-vezető -, ám négy éves kora óta fest, rajzol, s e hobbijának, mondhatni szenvedélyének áldozta minden szabadidejét. — A szekszárdi Garay János Gimnázium volt az az iskola, amelyik további művészeti ösztönzést adott számomra - emlékezett a most hetvenhét esztendős Sugár Géza a több mint hatvan évvel ezelőtti időkre. — Tanáraim közül Létay Menyhértet, illetve Wallacher László nevét emelném ki, neki meghatározó szerepe volt életemben. S annak is, hogy a gimnáziumban az évzárók nem múltak el kiállítás nélkül. Az iskolai szakkörben a többi festegető tanulóval együtt az volt a feladatunk, hogy Benczúr: Budavár bevétele című festményének egy-egy részletét másoljuk le. En otthon, magánszorgalomból ezen felül megfestettem 2x1 méteres vászonra az egész művet. Ma már'csak fényképen látható a nagy mű: a vásznat ugyanis később felszabdaltam, kellett valamire. Sugár Géza 1939-ben tett érettségi vizsgát, majd ezt követően, még ugyanezen évtől - 1943-ig - Budapesten, a Műegyetemen folytatta tanulmányait. Életében - mint korosztályának annyi tagjában - a háború jelentett komoly cezúrát. 1944-ben a keleti frontra került, ahol megsebesült, majd a visz- szavonulásnál, már német területen, Stettinnél fogságba esett. Másfél év után került haza a litvániai Vilnyiuszból. Az '50-es évek elején Sopronban élt, s állandó látogatója volt Horváth József műtermének. Tőle sajátította el az akva- rell-festészetet, méghozzá olyan magas szinten, hogy 1956-ban már első díjat is nyert egy pályázaton. Sőt, később az Artex révén már külföldre is eljutottak alkotásai. — Azután - 1992-ben - elérkezett Amerika felfedezésének 500. évfordulója, s ennek az eseménynek a tiszteletére ötven képet festettem. A kiállítást az Égyesült Államok kul- túrattaséja nyitotta meg a Néprajzi Múzeumban. A festményeket sokan megtekintették, iskolás csoportok érkeztek az ország minden tájáról. Sugár Géza alkotásai között A nagy érdeklődés nyilván annak témának - a rézbőrűek letűnt világának - is szól, mely sok felnőtt nosztalgiáját is felébresztette. A nagy mesterségbeli tudásról árulkodó, az ismereteket is bővítő képeken ugyanis az indiánkönyvekből, filmekből ismert világ elevenedik meg: láthatunk bölény vadászatot, vadlóbefogást és sok más jellegzetes életképet az őslakosok életéről. Sugár Géza néhány évvel ezelőtt egy hónapot Kanadában töltött. Itt születtek Észak- Amerika növény- és állatvilágát bemutató alkotásai. A kedves jegesmedve, a tollászkodó hattyú, a szundikáló hiúz mintha éppen most lépne le a vászonról. A kiállítás joggal aratott óriási sikert a Mezőgazdasági Múzeumban. A most is fiatalos garaysta öregdiák, azaz az éppen hetvenhét esztendős Sugár Géza büszkén vallja: „Csak hetvenhárom éve festek.” Bognár Papp Irén-száHova tűnt a „béke szigete” Jól esik a beszélgetés, ebéd után Amikor az alsónyéki idősek klubjába először látogattam, azt gondoltam, a béke szigetére tévedtem. Az azóta eltelt évek az intézmény életében is meghozták a változásokat. Az idei, az 1997-es a fordulópont volt számukra. Az egyik ilyen jelentős változás, hogy az 1986 óta működő intézményt - ma az alsónyéki önkormányzat üzemelteti - összevonták az óvodával. Aztán a megszűnés veszélye is fenyegetett, de megkapták a működési engedélyt, határozatlan időre. Most már ismét lehetnek terveik. A változás sokkal nagyobb felelősséget, több munkát hozott az új vezetőnek, Kiss Ernőné- nek, aki óvónői végzettséggel rendelkezik, s nem igazán felkészült az idősekkel való kapcsolatteremtésre. Az élelmezésvezetővé minősített volt klubvezetőnek, Varga József- nének sem könnyebb a dolga. 3 millió 700 ezer forintból kell gazdálkodniuk. Szerencse, hogy korszerűen felszerelt konyhájuk, társalgójuk van, sőt a községi könyvtár is itt van. A klub 22 fővel működik ugyan, de 70 személyre főznek, szociális étkezőknek, vendégeknek, elvitelre és az óvodásoknak. Az összevonással gyakorlatilag nem sokat változott az otthon belső élete. Az átlagéletkor 75-85 év között van. Az idősek lemondanak a kirándulásokról, mondván, ők már csak pihenni szeretnek, meg tévét nézni. Főleg a természetfilmeket, no és a politikát kedvelik. Végül is minden érdekli őket, ami a korosztályukat, közösségüket érinti. A tévézésen kívül újságolvasásra is van lehetőség, rendszeresen látogatja őket az orvos, a pedikűrös. A téli időszak legdivatosabb elfoglaltsága a kézimunka, ezen belül a kötés, horgolás. A község ma is őrzi sárközi hagyományait. Hiányoznak viszont azok a sárközi lakodalmas programok, amelyek az idősebbeket régen össze tudták hozni. Ebben az évben a kultúrház vezetője próbálkozott kirándulás-szervezéssel, sikerrel. Ópusztaszerre, és Kiskunmaj- sára sok idős ember elment. (pt-ór) Művészeti napok Várdombon Eddig egy napba sűrítették a művészeti nap programját a várdombi általános iskolában. Most két napon át, november 10. és 11-én ismerkednek meg a gyerekek a régi mesterségekkel, népi játékokkal. Olyan tevékenységet végeznek ekkor a gyerekek, amely valamely tantárgyhoz köthető, kapcsolódik többek között a néprajzhoz, a művészetekhez. A régi mesterségek sorában megismerik a kosárfonás, a szövés fortélyait, készítenek népi játékokat például kukoricaszárból, csuhéből. Decemberben lesz még egy művészeti nap, amely a karácsony jegyében zajlik. Ekkor a karácsonyi vásárra készülnek azok a tárgyak, amelynek bevétele alapul szolgálhat egy tanulmányi kiránduláshoz. Tavasszal ismét lesz hasonló program, akkor húsvéthoz kapcsolódóan. A most elkészült munkák közül a legjobbakat félévkor az iskolában kiállítás keretében is bemutatják. (péteri) Jó hír „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet". Lk. 19,10. Az ókori Jeruzsálem városát nyugatról és délről a Hinnom- völgy határolta. Ide hordták ki a város lakóinak hulladékát, szemetét, sőt a kivégzettek földi maradványait is ide, az öngyulladás folytán mindig égő „szemétdombra”, a Gé-Hinnomra, magyarosan a gyehenárra vetették ki. Természetes élet- és tisztasági ösztön diktálta és diktálja ma is, hogy a szeméttől, hulladéktól megszabaduljon az ember. Ilyen ösztönös irtózás, kitaszítás-vágy volt az, ami a Jézust körülvevő társadalomban dolgozott. A betegeket: A vakokat, sántákat, leprásokat kitaszították maguk közül az egészségesek. Jézus, fenti vallomása szerint azonban nem gyakorolta környezetének ősi szokását. Szinte hitelét veszti ezzel. Keresztelő János, Jézus útkészítője követei útján érdeklődik mégis: „Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?” Jézus a messiáskort hirdető ősi próféciára hivatkozik: „A vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, és a szegényeknek az evangélium hirdettetik”. Ezzel a gyógyító, a megrendült egészségüket helyreállító, elveszített helyzetüket visszaajándékozó munkájával egyrészt irigységet, másrészt pedig éles kritikájával azok iránt, akik ellenezték Jézus tevékenységét az ősi szokásokra hivatkozva, heves gyűlöletet váltott ki. Jézus minden betegség és minden irigység és gyűlölet mögött az ember testi-lelki deformálódását látta. Megváltói munkájával szolgálta az ember elvesztett, összetört Isten-képű- ségét. Szabad ezt így is mondanunk: Az igazi reformáció Jézussal kezdődik. Ma is ott folytatódik igazán, ha az ember testi-lelki deformációját Isten- képűsége „irányában” reformálni segítik. Folyjék ez az egyházon belül és azon kívül is! Szilvássy Géza református lelkész □ Szeretettel hívjuk és várjuk a szülőket, tanárokat, hitoktatókat a New Age a gyermekszobában című előadásra. Előadó: Draskóczy Gábor, a Vasárnapi Iskolai Szövetség főállású munkatársa, lelkész (Budapest). A rendezvény ideje: 1997. november 14. (péntek) 18 óra, helye: M. Metodista Egyház imaterme: Szekszárd, Munkácsy u. 1. □ A budapesti Lutheránia Evangélikus Kórus egyházzenei hangversenyt ad november 9- én, vasárnap 17 órakor a szekszárdi evangélikus templomban. A műsorban szerepelnek Praetorius, Posiander, klassier és Bach kórus- és orgonaművei. Orgonái Trajtler Gábor, vezényel Kamp Salamon. Mindenkit szeretettel várunk, a belépés díjtalan. (A templomot fűtjük.) □ A dunaszentgyörgyi református templomban evangelizáció lesz november 10-étől 16-áig. Minden érdeklődőt szeretettel várnak. Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.00. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.00 óra. Újváros: Szombat: 17.00. Vasárnap: 7.30, 10.00, 18.00 (német nyelvű szentmise). Református istentiszteletek. Vasárnap: 10.00 óra Kálvin tér, (gyermekistentisztelet), 10.00 Kálvin tér. 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Luther- tér. (minden hónap második vasárnapján német áhítat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra.
