Tolnai Népújság, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-22-23 / 273. szám
1997. november 22., szombat 9. oldal | Garaysta arcképcsarnok: dr. T. Mérey Klára Érettségi az ebédlőben Dr. T. Mérey Klára történész sorsfordító évben érettségizett. „Ez volt az a bizonyos '45-ös osztály: harminchármán kezdtük a szekszárdi Garay János Gimnáziumban, de csak tizenhármán vehettük át bizonyítványunkat.” A többieket - s nem túlzás a közhelyszerű fordulat - időlegesen vagy véglegesen elsodorták a történelem viharai. A háború következményeként a Garay gimnazistái 1943-45- ben már kényszerű vándorútra indultak - azaz a város különböző épületeiben tanultak -, miután az Alma Mater hadikórházzá alakult át. Dr. T. Mérey Klára is csak az első éveket tölthette el a patinás intézményben. — Ötödikes koromban, az Isteni Megváltókról elnevezett iskolából kerülhettem át a Garayba. Természetesen mint magántanuló. A már nem létező magántanulói rendszer akkoriban meglehetős többletterheket rótt az érintettekre, azaz a lányokra, akik a fiúkkal ellentétben 1945 előtt csak különböző vizsgák letételével juthattak be a gimnáziumba. S ugyancsak nem jellemző már az a koedukációtól, azaz a fiúk-lányok együttes oktatásától idegenkedő, álszemérmes szemlélet, ami akkoriban élő valóság volt. — Az órák kezdete eló'tt az úgynevezett lányszobában várakoztunk, ide kellett a szünetekben visszavonulnunk. Az osztályterembe csak a tanárok kíséretében léphettünk be, s az első padsorokban foglaltunk helyet. S miután forgolódni nem volt ajánlatos, így előfordulhatott az a különös helyzet, hogy néhány fiú osztálytársamat évekig csak a hangjáról ismerhettem . . . Természetesen a fiúk - ha valahol netalán szóba elegyedtünk egymással - magáztak bennünket. Egyik osztálytársam javaslatára a húszéves érettségi találkozón tegeződ- tünk össze, miután már kínossá vált, hogy szertartásos magázódásunkkal örökösen kinevettettük magunkat a gyermekeink előtt. Dr. T. Mérey Klára ezekkel a - ma már - különösnek és komikusnak tűnő regulákkal együtt is jó emlékeket őriz a Garay János Gimnáziumról, hiszen a tanítás színvonalára soha nem lehetett panasza. — Igazi tanáregyéniség volt Miklós (Mayer) Péter, aki a német nyelvre oktatott bennünket. Sajnos, idővel egyre többször rángatták be a seregbe, így évről-év re ritkábban találkoztunk vele. Nagyszerűen tanította a matematikát a mindig elegáns Berend Iván. Azután 1944 második felében - miután a férfiak jelentős részét frontszolgálatra vitték - hirtelen új tanárokat kaptunk. Ekkor már a nőket is alkalmaztak, így tanított, illetve érettségiztetett Antal Ilona és Tárkányi Ernőné, Júlia néni. Az igazgatói tisztséget az a Szentbe László látta el, aki 1945 után főispánja lett Tolna megyének. Beszélgetőpartnerem a gimnáziumi tanulmányait diáktársaival együtt egy kiutalt magánházban fejezte be: ennek a háznak a konyhájában tanult, s az ebédlőjében érettségizett 1945-ben a garaysta diákok végzős, 8. osztálya. Ezt követően az irodalmat kedvelő dr. T. Mérey Klára Budapesten, a Pázmány Péter, majd az Eötvös Loránd nevére átkeresztelt tudomány- egyetemen irodalom, történelem és művészettörténet szakon végzett, s a diploma után 1950-ben Pécsre költözött. Egymást követő történelmi, helytörténeti tanulmányaival, könyveivel csakhamar komoly hírnévre tett szert. Műveiben gyakorta megemlékezik szűkebb pátriájáról is: akadémiai doktori disszertációja - A Dél-Dunántúl iparának története - gazdag anyagot tár az olvasók elé Tolna megyéről. Szeri Árpád Zenész és pedagógus A tanítványok sikere az igazi öröm Pályájának 20. évfordulóját ünnepli idén a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatója, Szili Lajos. A 43 éves zenepedagógus nevéhez nem kisebb dolog fűződik, mint a 900 növendéket oktató zeneiskola műemlékjellegű épületének, Augusz báró egykori házának rekonstruálása és a tetőtér beépítése. A kezdetek Szili Lajos 1977. őszén kezdett tanítani Tolna megyében, eleinte két napot Szekszárdon, hármat Bátaszéken, furulya, klarinét, trombita, vadászkürt -, mindenféle fúvóshangszert oktatott. 1979-89. között ezen kívül éneket tanított a bátaszéki gimnáziumban és mintegy ráadásként egy kis zenekart vezetett. — Szerettem Bátaszéken tanítani, Kunos Ferenc igazgató szeretettel fogadott, jó kollégáim voltak és az iskolának fantasztikus konyhája volt - emlékezik a 20 évvel ezelőtti időkre. A Zala megyei fiú zenész pályafutása Nagykanizsán kezdődött, ott járt zeneiskolába, Bogár tanár úrnál tanult trombitálni, a szolfézst Dobai Ta- másné - ma kollégája Szekszárdon - tanította. A zeneművészeti szakközépiskolát, majd a főiskolát Pécsett végezte, ahol Galambos János, Lagzi Lajcsi édesapja oktatta. — A főiskola utolsó évében, hallgatóként kerültem Szek- szárdra rézfúvós hangszereket tanítani, Husek Rezső és Véghelyi Miklós igazgató-helyettes egyengette a pályámat - hallunk a kezdetekről. Elsősorban pedagógus Hogy nem is akárhogyan, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a fiatal tanárt Szekszárdra érkezése után a hat évvel, 1983-ban kinevezték a Liszt Ferenc Zeneiskola igazgató-helyettesévé. 1990-ben megbízott, majd 1990. augusztus 1-től kinevezett igazgatója az intézménynek. — A tetőtér beépítésére is büszke vagyok, mert az én ötletem volt, hogy lehetne valamit kezdeni az itt lévő holt térrel, de elsősorban pedagógusnak tartom magam. Ezért fontosak számomra azok az eredmények, amit a növendékeim elérnek. Kisgyerekként, hét évesen jönnek hozzánk és mi megpróbáljuk kihozni belőlük a legjobbat, megszerettetni velük a muzsikálást. A felvételi vizsgák előtt naponta foglalkozunk velük, szombat, vasárnap is gyakorolunk. Legnagyobb örömöm, hogyha sikerül valamelyik növendékemnek elérni a célját, így volt ez Blumenschtein Gábor estében - aki hét évig tanult nálam -, amikor felvették a pécsi Zeneművészeti Szakközép- iskolába, ma már a szegedi zeneiskolában tanít. Másik tanítványom, Hepp Attila a veszprémi zeneművészeti szakközép- iskolába nyert felvételt, ő jelenleg a debreceni zeneművészeti főiskolára jár. Domokos János volt növendékem szintén Veszprémbe jár, másodéves a szakközépiskolában -, halljuk. Zene és lánc Persze egy igazgató nem csak a saját növendékei sikerének örül, hanem az intézmény pedagógusai által elért eredményeknek is. A Liszt Ferenc Zeneiskola tanulói szép sikereket értek el - különösen a zongora tanszak, Dobai Tamásnéval az élen - a különböző országos versenyeken, fesztiválokon. Ugyan így országos hírű a Kör- nyei Miklós által vezetett gitár tanszak -, mondja az igazgató. Az oktatási intézmény 1993- ban „bővítette profilját”, a városi önkormányzat segítségével a világhírű Bartina Néptáncegyüttes csoportjai, az együttes vezetőjének, Matókné Kapási Juli ötletének köszönhetően a zeneiskola keretei közé kerültek. A 900 növendék közül - ez a szám rekord az iskola történetében - 250 néptánc tagozatos. Az elmúlt évek során kiterjedt külföldi kapcsolatokat építettek ki, német, holland, jugoszláv zeneiskolákkal vették fel a kapcsolatot. A pedagógusi munka mellett az eltelt húsz év alatt Szili Lajos különböző zenekarokban játszott, énekelt és vezényelt. A Szekszárdi Fúvószenekarban kezdte, később a város valamennyi művészeti együttesében játszott. Tizenhárom évig énekelt a Szekszárdi Madrigálkórusban, alapító tagja és 15 évig aktív tagja volt a Szekszárdi Big Band-nek, öt évig karnagya a Liszt Ferenc Pedagógus Kórusnak. A tanítás mellett ma is énekel a Spirituálé Együttesben.- Az együtteseknek sokat köszönhetek, Európa szinte összes országában megfordultam, szép élményeket szereztem - mondja. Szabadidő? Az a kevés ami van, a családjával tölti, óvónő feleségével és három gyerekével. — Elégedett, boldog ember vagyok, mert azt csinálhatom, amit szeretek. F. Kováts Éva Egy új kor hajnalán? Illem és jó modor a fő! Az Egyesült Államokban egyre nagyobb a keletje az etikettre oktató könyveknek és tanfolyamoknak. Felmérések szerint az amerikai társadalomban erősödik az a meggyőződés, hogy a civilizálatlan viselkedés hozzájárul az erőszak elha- rapódzásához. Az emberek 78 százaléka úgy véli, hogy manapság sokkal-sokkal rosszabb a helyzet, mint akár tíz évvel ezelőtt. De miért éppen most jelentkezik ez a probléma? Miért kellene tudnia az ezredvég hajszolt üzletemberének, hogy a fehérboros poharat a talpánál, a vörösborosat a nyakánál fogva emelje fel? A válasz pontosan nem adható meg, de addig is, a bár- dolatlanok csiszolgatásával az etikett-oktatók hihetetlen pénzeket keresnek. Természetesen a számlát a legnagyobb udvariassággal adják át. Egy amerikai újságírónő nemrégiben arról panaszkodott, hogy legalább két generáció nőtt fel már anélkül, hpgy bárki is jó modorra tanította volna őket. És nem csak a lázadó hatvanas években felnőtt szülők tehetnek a bajról, hanem a modem világ is, hisz alig jut idő például közös családi vacsorákra. Márpedig hol tanulja meg a gyerek, hogyan viselkedjen a terített asztalnál? A Harvard Egyetem vizsgálata szerint a munkahelyi sikeresség 85 százalékban a „társadalmi szabályok ismeretén” múlik, s csupán 15 százalékban a szaktudáson. Nem csoda, hogy a nagyvállalatok tanfolyamokat szerveznek munkatársaik pallérozására. Az etikett reneszánszának kiváltó okai között 2000 közeledte is sejthető. Talán szeretnénk tiszta lappal kezdeni az új évezredet, s ezért igyekszünk megfegyelmezni' a szabadossá vált világot. Tény, hogy Amerikában a Jane Austen regényekből készült filmek ma nagyobb sikert aratnak Schwarzenegger pofonjainál, és a középosztálybeli lakásokban egyre több a bársonnyal bevont bútor. A feltételezett tettes éli világát, a méhészek nem nyugszanak bele A szekszárdi méhészek fel vannak háborodva, s mindent elkövetnek legalább azért, hogy a szerintük bűnös társuk legalább erkölcsileg ne lehessen győztes. A volt gyanúsított személyiségi jogai persze nem engedik, hogy megnevezzük, hiszen a bűnügyi iratok szerint csak orgazdaság szabálysértése miatt kell felelnie. Júniusban az egyik méhész véletlenül rájött, hogy vele vándorló társánál egy harmadiknak a két méhcsaládja van. Egy negyedik társuktól ötven család méhet loptak el még 1992-ben 490 ezer forint értékben. Azóta legalább egymillió forint bevétele származhatott volna tulajdonosának a mézből. Jó években több is. A méhészek rendőrt hívtak, a gyanúsítottat később a vándorlás helyéről megbilincselve vitték el, mert nem jelent meg a szekszárdi kihallgatáson. Három nap őrizetben volt. Egy méhész, aki félti az állományát, ezért akar névtelen maradni, az alábbiak szerint emlékszik a történetre. — Miután elengedték a gyanúsítottat, közismert méhész szakértőt kértünk fel. A helyszínen tételes jegyzőkönyvet vettünk fel az eltulajdonított dolgokról. A szakértői vélemény rögzíti, hogy a megvizsgált méhészetben 15-20 másikból származó keret, illetve kaptárrész volt. — Hogyan viselkedett a rendőrségi közjáték után a vándorló csapathoz visszatérő gyanúsított? — Június végén elvándoroltunk vaddohányra, az illető a pótkocsin a méhei között utazott, nem mert a szemünkbe nézni. Amikor még a letartóztatása előtt beszéltem vele, megkérdeztem tőle, hogyan vihette el saját társai értékeit. Ő azt válaszolta, hogy amikor ez történt a méhek tulajdonosát még nem is ismerte. Ekkor elmondtam neki, hogy szerintünk nemcsak a most megtalált két családról van szó, hanem a két éve ellopott ötvenről. Ezt is elismerte, de akkor már fátyolos hangon kijelentette, hogy a továbbiakban csak az ügyvédje jelenlétében hajlandó nyilatkozni - mesélte a méhész, aki nem tud belenyugodni, hogy bizonyítékok hiányában jogilag nem lehet érvényt szerezni az igazságnak. Ok maguk mindent megtettek, hogy segítsék a rendőrséget a nyomozásban. Újabb és újabb ötleteket adtak ahhoz, hogy miként lehetne továbblépni. A rendőrségi szakértő is ugyanazt állapította meg mint a méhészeké, sőt a szemlén újabb méhészetből származó keret bukkant fel. Azt illetőnek nyolc családját lopták el nem sokkal előbb. — A rendőrség által a nyáron lefoglalt méhészetet a volt gyanúsított azóta is „használja”, a mézet eladta, s „éli boldog nyugdíjas éveit”, mondja a méhész, aki jóérzésű társaival együtt nem akar belenyugodni a történtekbe. tudja támasztani abbéli meggyőződésüket, hogy valóban a gyanúsított volt a tettes. — Ha nem bűnös, akkor miért vállalta, hogy ötven százalékos nyugdíjjal küldjék el a munkahelyéről. Egy év múlva száz százalékot kaphatott volna. Ha biztos volt abban, hogy mi és a rendőrség alaptalanul gyanúsítjuk, miért nem harcolt munkahelyének megtartásáért, hiszen így a teljes nyugdíjat csak nyolc év múlva kaphatja meg, amikor majd eléri az öregségi korhatárt? - teszi fel a kérdéseket a méhész. Az ügyészség az önmagukban értéktelen alkatrészek megtalálásával nem látta bizonyítottnak, hogy a volt gyanúsított egész családokat lopott elfogadni azon vallomását, hogy a kereteket öt évvel ezelőtt vásárolta. Sem a személyt sem a helyet nem nevezte meg, hogy kitől és hol vette azokat. Érre minden méhész azt mondja, hogy ők meg tudják mondani ki csinálta a kaptáraikat, - rendszerint ők maguk, a többiek segítségével - s azt is, hogy kitől, mikor hol vásároltak méheket. Akár számlákat is tudnak mutatni. A városi ügyészség határozatát megfellebbezték, de a megyei főügyészség a panaszt elutasította. Ezek után döntöttek úgy, hogy a Magyar Méhész Szövetség elnökéhez fordulnak, aki a tervek szerint a legfőbb ügyésznél próbálkozik. Ihárosi Ibolya
