Tolnai Népújság, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-19 / 270. szám

1997. november 19., szerda SmONTORNYAI MAGAZIN 5. oldal A következő évezredre gondolva Óvoda, alsó és felső tagozat, hatosztályos gimnázium, fogyaté­kos gyerekek iskolája, zeneiskola, szakiskola, levelezős gimná­zium, tanműhely, kollégium és sportcsarnok egy „fedél alatt”, közös intézményben. Ez Simontornyán van. Ez intézmény te­vékenységéről adott számot Várni István igazgató. Harminc éve harmincán Portrévázlat Horváth Kálmánról Az intézménnyel 1108 gyer­mek és fiatal áll tanulói jogvi­szonyban. A dolgozók közül 76 a pedagógus, 38 a technikai, adminisztratív állományú. Legfontosabb feladatunk a napi teendők mellett, az iskola pedagógiai programjának elké­szítése, a december elsejei ne­velési értekezletre. A hatosztályos gimnázium a múlt év szeptemberében 29 ta­nulóval indult, jövőre újabb osztály csatlakozik. A remé­nyek szerint két kilencedik osz­tályos szakiskolai tárgyú cso­portot is szerveznek. Az iskola A szerkesztő válaszol — Milyen igény szülte a lap megjelenését? — A világ eseményei közül a bennünket leginkább érintő helyi problémákról szeretnének tudni az emberek. Az önkor­mányzat döntései nagyon soka­kat érdekelnek. Az is, hogy mi történik egy-egy vállalkozóval, gyárral, intézménnyel. Erről szólnak tudósításaink, híreink. Szerény körülmények, lehető­ségek között születik havonta a lap. Mindenki társadalmi mun­kában végzi azt, ami rá hárul, így aztán különösebb elvárása­ink nem is lehetnek. — Nyilván nem véletlen, hogy Ön lett a szerkesztője e lapnak! — Már az úttörő újságba, a Pajtása is írtam cikkeket és az­óta is rendszeresen tudósítom a megyei lapot a város sportese­ményeiről. Ez áll hozzám a legközelebb, de a helyi újság­Lacza Attila válaszol (Folytatás az 1. oldalról.) Az önkormányzat finanszíro­zása mellett, erre a célra igé­nyeltünk pénzt a szakszerveze­tei kulturális alapból is. A be­ruházási költség közel másfél millió forint volt. Az eredmé­nyeink közé sorolhatom, hogy felújítottuk a színházteremben a székeket. Kicsit más tartalmú az a siker amelyet az vezetése bővíteni kívánja a fo­gyatékos tanulók csoportjait is. Az alsós és felsős diákokon kí­vül egy harmadik csoportot is indítanak, hiszen a környező te­lepülésekről, Tolnanémediről, Kisszékelyből, Nagyszékelyből ide járnak az enyhén fogyaté­kosok tanulni, Pincehelyről is. Megnőtt az érdeklődés a le­velezők gimnáziuma iránt. Összesen 265 levelezős hallga­tója van az intézménynek. Sár- bogárdról, a honvédségtől pél­dául egy egész osztály jár Si- montomyára. A tervek szerint és az érdek­ban gazdaságpolitikai írásokat is adok. Gyerekkori vágyam az újságírás. Erről hosszan lehetne beszélni, de tudom mit jelent a hely egy lapban. — Kik segítik a szerkesztő munkáját? — Működik, vagy inkább működött egy szerkesztő bi­zottság, de ők inkább csak a nevüket adják. Érthető termé­szetesen az egyéb, fontosabb elfoglaltságuk. Szóval minden írásért magunknak kell menni Boros Eszterrel. Azért is nehéz a munkánk, mert havi lapról van szó. Egy újság akkor újság, ha friss információkat ad. Más­nap már nem újság. A Népúj­ság, mint napilap sok érdekes témát elvisz. Ez részben jó, de nekünk azzal már más műfaj­ban kell foglalkoznunk, hogy akkor is érdekes legyen, amikor a mi lapunkban jelenik meg. — Milyen a „Simontomyai USA-DOL, az Amerikai Mun­kaügyi Minisztériumnak egy kelet-európai régióval foglal­kozó intézménye pályázatán nyertünk. Egy kézműves szö­vetkezetét alakítunk a mi Mun­kaügyi Minisztériumunkkal és a megyei szervezet vezetőivel. Erre a tevékenységre kaptunk 5000 dollárt. Az egyik legfontosabb fel­lődés tapasztalatai alapján a 2003. esztendőben hat osztály­teremmel többre lenne szükség. Minden a helyi önkormány­zatra ró terheket. Ami Simon- tomyán történik, az olyan sajá­tos földrajzi fekvésben zajlik, ami önmagában is létjogosult­sággal bír. Gondoljunk csak arra, hogy Gyönkön, Bony- hádon, Tamásiban vannak olyan középiskolák a közelben, melyek vonzást jelenthetnek a megyeszékhely mellett. A vá­lasz az, hogy amit Simontor­nyán meg lehet oldani, azt meg is kell! Jól látja ezt az intéz­mény vezetője, de a fenntartók is. A közös gondolkodásuk fej­leszti a település oktatási és kulturális életét is, immár a kö­vetkező évezredre gondolva. Decsi Kiss János Hírek” tartalmi struktúrája? Milyen rovataik vannak? — Vannak állandó rovata­ink, mint például a „Polgármes­ter Naplójából”. A „Jegyző jegyzetei” is viszonylag állandó helyen jelenik meg. A hír rovat az aktuális eseményeket adja. Kevés fotót tudunk közölni technikai okok miatt. Aztán minden ünnepi rendezvényről szólunk. Nem hétköznapi, de köztünk élő emberek portréit rendszeresen közre adjuk. Rendőrségi hírek ugyancsak az állandó rovatok között szerepel, így áll össze már a hatodik év­folyamban a „Simontomyai Hí­rek” és így jelenik meg közel négyszáz példányban. Ezúton is köszönöm az olvasók észrevé­teleit és várjuk véleményeiket, javaslataikat. — Hol találják meg Önt? — Munkahelyem a Simon- tornyai Bőrgyár. Ott személye­sen, telefonon bármikor elérnek és az a jó, ha az olvasó is aktív részese lesz a lap születésének, ha szerkeszti is a lapot. — Köszönöm az interjút! Decsi Kiss János adatot is végrehajtottuk. Sike­rült a színházépületünk eresz­csatornáját felújítani, 300 ezer forint értékben. Apró sikerek, eredmények ezek jól tudjuk, de mi nagyon örülünk ezeknek is - fejezte be az apró időre fogott beszélgetést Lacza Attila, így advent közelében.-decsi­Akár az álmok megvalósu­lásának is mondhatjuk azo­kat a pillanatokat, amikor a friss diplomás pedagógus el­foglalja a fővárosi, egyetemi padok után egy falusi iskola katedráját. A tanár Hor­váth Kálmán, s a falusi is­kola Simontornyán volt. Mindennek több mint há­rom évtizede. Horváth Kálmán most a nyugdíjas éveit tervezgeti. Az emlékek idézése közben el- csuklik a hangja. Az a fajta érzékenység ez, ami azokat jellemzi, akik valamit na- gyon-nagyon szívből csinál­nak, hogy ne mondjuk, szere­tettel végzik a munkájukat. Három évtizeddel ezelőttről jön az első olyan emlék, ami talán az első szerelmével ne­hezedik azonos súllyal. Igen. Volt egyszer egy osztály itt, Simontornyán. Ennek az osz­tálynak Horváth Kálmán volt a vezetője, főnöke. Az első gimnáziumi osztály voltak ők. Szám szerint harmincán ma­radtak a negyedik évfolyam végére. Ők találkoztak most október közepén a harminca­dik évfordulóra emlékezve, érettségi bizonyítványt sze­reztek. Az ilyen találkozók mindig sajátos hangulatot te­remtenek. Erről hosszan me­sélne Horváth Kálmán, de újabb és újabb emlékek tör­nek föl, és elnyomják az elő­zőt. Az évtizedek során mindig akad lehetőség pályamódosí­tásra, vagy legalább helyvál­toztatásra. Ilyenkor az ember mérlegel. Most évtizedek után sem fogalmazódik különös kérdés a maradás miértjére. Mit tudott egy fővárosi fiatal­ember egy Tolna megyei te­lepülésről harminc évvel ez­Ezen a héten kezdte meg a munkáját Simontor­nyán a Családsegítő Központ. Az önkormányzati képvi­selő testület az intézmény vezetőjének Barta Évát ne­vezte ki. A központ mun­katársait is helyből, Simon- tomyáról válogatták. Egyikük pályakezdő fiatal, és a másik kettő is egész­MmmmMmmasmmiMtßmm előtt? Nem túl sokat! Annál többet az itt szüle­tett, tartalommal is töltött évekről. Mindez a település fejlődését is jelzi, amint a fa­luból nagyközségi, majd vá­rosi rangot ért el. Ez a válto­zás Horváth Kálmán egyéni­ségét is formálta, hiszen a pe­dagógusnak is ezeken a rang­fokozatokon kellett megfe­lelni. A harminc fiatalnak egykor és harminc évvel ké­sőbb, ma. Amikor tízéves volt a gim­názium Simontornyán, meg­jelent egy évkönyv. Ebben Horváth Kálmán is írt. Most így fogalmaz: „Tallózok az időben, az is­kolához kötődő életemben. Fegyelmezetlenül, kuszán rajzanak körém a gondolatok. Volt egyszer egy osztály. Egy a sok közül? Nem! Számomra ez volt és maradt „AZ” osz­tály. Mi voltunk! Összegyúrt bennünket az a négy év és há­rom évtized. Közös volt az utunk, a sorsunk. Mellettük, a velük közösen végzett mun­kában lettem tanár. Az 1961- ben szerzett egyetemi dip­loma csak feltételes útlevél volt. Velük jutottam át a hatá­ron, s velük tanultam meg az iskolát és közben talán ők is kaptak tőlem valamennyi út- ravalót -, az emberré válás­hoz ...” Horváth Kálmán 1937. szeptember 16-án született. Idén, a 60. születésnapján nyugdíjba vonult? Nem, csak megváltozott a munkaviszo­nya. Újra útnak indult, amelyre útravalóul minden jót kívántak a harmincéves talál­kozó résztvevői, akik immár saját útjukat járják felnőtt emberré válva. Decsi Kiss János ségügyi végzettséggel látja el ebben a nagyon fontos intézményben a reáháruló feladatokat. Első lépésük - az egy­mással való ismerkedés után -, hogy elkészítsék a város szociális térképét, mely részletesen kirajzolja majd azt, hogy hol, milyen segítségre van leginkább szüksége az itt élő csalá­doknak. Hírről-Hírre A simontomyai bőrgyár mű­ködése, fennmaradása, az egész város érdeke. A megszűnésével járó következményekről az ön- kormányzat írásban és szóban tájékoztatta az érdekelt felsőbb szerveket. A tulajdonos az ÁPV Rt. még nem nyilatkozott a gyár jövőjét érintő döntésről. Az egészségügyi ellátás to­vábbi fejlesztésére nyújt lehe­tőséget a mentőállomás műkö­désének közelmúltbeli megin­dulása. A Mózsi-hegyi vízelvezető első lépcsőjének építése az idő­járástól függően halad. Ennek elkészülte az erózióvédelem mellett megakadályozza az esetleg nagymennyiségű csapa­ték okozta károsodást is. Megkezdték a fedett piac épí­tését. Ezt a létesítményt az ön- kormányzat még a működési ciklusa alatt szeretné átadni a kereskedőknek, vásárlóknak. Új temetőrészt nyitottak Si- montomyán, melyet - sajnos - már igénybe is vettek. A ravata­lozó mellett elkészült a szociá­lis blokk. A kivitelezéshez sze­rény eszközökkel özv. Farkas Ferencné is hozzájárult. A városközpontot megkerüld út első szakaszának megépíté­séhez szükséges saját erőnek számító forintok az önkor­mányzat rendelkezésére állnak. Ez azonban nem elegendő. Ezért, hogy az önkormányzat­nak ne kelljen hitelt felvenni, pályázat útján szeretnék meg­szerezni a fennmaradó, szüksé­ges összeget. Ezért átütemezték a munkákat a jövő évre. Fejlettebb lett Simontomya infrastruktúrája. A családi há­zak és közintézmények gázfű­tésre történő átállása növelte az itt található épületek komfort- fokozatát. Hirdetésfelvétel Takarékszövetkezetek: Ho­gy ész és Vidéke, Hőgyész 7191, Iregszemcse, Felsőnyék és Vi­déke Regszemcse 7095, Nagy- kónyi, 7092, Pincehely, Ozora és Vidéke: Pincehely 7084, Ozora 7086, Nagyszékely 7085, Simontomya 7081. Ta­mási és Vidéke: Tamási 7090, Szakály 7192, Regöly 7193, Vércse Bori: Szakály 7192, Szabadság u. 188., Szabó Gyu- láné: (BEZO-KERFU) Hő­gyész 7090, Zrínyi u. 3. tel: 488-378. Bosnyák József, Ta­mási, tel: 06-30-460-727. Gyászközlemények: PAN-HOL Bt., Tamási, Aradi u. 19. Szabó Gyuláné Hőgyész, Zrínyi u. 3. tel: 488-378. A Pajtás újsággal kezdődött Megnőtt a helyi médiák szerepe abban az információ-áradat­ban, mely napjainkban éri az emberiséget. Nincs ez másként Simontornyán sem. Havi rendszerességgel jelenik meg a „Si- montornyai Hírek” nevet viselő kiadvány. Szerkesztője Varga László. Vele beszélgettünk: Adventi ajánló a művelődési házból Az intézmény munkatársai helybéliek Családsegítő központ létesült a városban Elkészítik a város szociális térképét A névadó: Illyés Gyuláné Fogyatékosok vetélkedője után Hiánypótló szerepet vállaltak a simontornyaiak A harmadik évben rendezik meg jövőre az Illyés Gyuláné nevét viselő játékos vetélkedőt, melyben fogyatékos fiatalok vesznek részt. Az ötletadó Takács Mária, akinek személyes, jó kapcso­lata volt Illyés Gyulánéval, Flóra asszonnyal, nénivel. Az első alkalommal derült ki, hogy országos viszonylatban milyen hiánypótló szerepet vállaltak a simontornyaiak. A vetélkedő részleteiről most ne szóljunk, erről a maga idejében tudósítottuk lapunk olvasóit. Cégek, vállalkozók, 'gazdasági társaságok lettek az ügy támogatói, szponzorai. Az eredményességről, a rendez­vény sikeréről tanúskodik a sok-sok köszönő levél. Szól­nak ezek mindenkihez, akik nem csupán a megyében élők közül, de az országhatárokon túlról is részt kértek, vállaltak lehetőségeinknek megfelelően a támogatásból. A versenyzők köre is na­gyon széles földrajzi területet ölelt fel, hiszen Nyíregyházá­tól, Szombathelyig, Pécstől, Miskolcig jelentkeztek és jöt­tek Tolna megyébe, közel há­romszázan. A Pályázat Fi­gyelő, a Duna Televízió és más országos híradók segítsé­gével adták közre az Illyés Gyuláné vetélkedő felhívását, így lesz ez jövőre, 1998. má­jusában is. Ami e soroknak kü­lön aktualitást ad, hogy Si- montomyán az elmúlt héten, november 14-én rendezték meg azt a bált, melyre a Vak Bottyán Általános Iskola és Szakképző Intézet támogatóit hívták meg. Akik a fenti ve­télkedő szponzorai is egyben. Lehet-e külön választani egy iskola rendezvényét az iskola hétköznapi életétől? Ez a kér­dés nem vetődött fel a báli hangulatban, csupán erősebb lett a segítségnyújtás, a közös tenni akarás tisztes szándéka!-decsi­Indul az OTP Magánnyugdíjpénztar Az 1997. szeptember 5-en megala­kult OTP Magánnyugdíjpénztár indulását és folyamatos működé­sét az OTP Bank Rt. támogatja a teljes infrastruktúra biztosításá­val és a költségek átvállalásával. — Kinek érdemes belépnie az OTP Magánnyugdíjpénztárba? — A pályakezdőkön kívül 1999. december 31-ig mindenki önként csatlakozhat a magánnyugdíj-pénz­tárakhoz, aki a TB szerint biztosí­tottnak számít. A belépéskor a meg­lévő társadalombiztosítási jogosult­ság nem vész el és nem is csorbul, ha viszont jól működik a választóit magánpénztár, többletnyugdíjra számíthat az ügyfél. — Mekkora a várható taglét­szám, kikre számítanak biztosan? — Az OTP Bank Rt. magánpénz- tára szeptember ötödikén alakult, s máris sokan érdeklődnek iránta. Reményeink szerint néhány hónap alatt több tízezer ügyfelünk lehet. Az OTP magánpénztára mindenki számára elérhető. Elsősorban azokra az ügyfeleinkre számítunk, akik már korábban is minket választottak és valamilyen formában - például ná­lunk vezetik folyószámlájukat - kapcsolatban állnak velünk. Az OTP Bank Rt. és az OTP-csoport dolgo­zói mellett reméljük, hogy hagyo­mányos ügyfeleink, az önkormány­zatok, a kis- és közepes vállalatok dolgozói választják ezt a pénztárat. A stabil és tőkeerős háttér miatt azonban mindenki számára vonzó befektetést jelenthet az OTP magán-: pénztára. — Kik működtetik a pénztárat? (P A pénztár számlavezetője az OTP Bank Rt., amely magás infra­struktúrát és kiemelten jó kondíció­kat biztosít. A pénztár vagyonkeze­lője az OTP Értékpapír Rt. A társa­ság a nyugdíjpénztári piac egyik legnagyobb szereplője. Jelenleg 12 önkéntes nyugdíjpénztár összesen 6 milliárd forint vagyonát kezeli. 1996-ban 33-35%-os hozamot biz­tosított az önkéntes nyugdíjpénztá­rak számára. Az OTP Bankcsoport nyújtotta biztonság, az OTP önkéntes nyug­díjpénztárainál elért kimagasló ho­zamok és alacsony működési költ­ségek jó alapot teremtenek arra, hogy az OTP Magánnyugdíjpénztár is megfeleljen tagjai elvárásainak. PÁLYÁZAT! 11. Az OTP Magánnyugdíjpénztár vagyonkezelője az - OTP Értékpapír Rt. - mekkora hozamot biztosított 1996-ban 12 önkéntes nyugdíjpénz­tár vagyonkezelőjeként? A: 33-35% B: 20-21% C: -28% A helyes választ kérjük jelölje a szeptember 4-i számunkban megjelent Pályázati szelvényen. <23020

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents