Tolnai Népújság, 1997. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-22 / 247. szám
Beszélgetés Mindszenty József hercegprímás egyik kiszabadítójával Ilyennek láttam a bíborost A forradalom napjaiban egy fiatal katonatiszt, Tóth József, a rétsági páncélos alakulat főhadnagya közvetlen kísérőként végig Mindszenty mellett volt. Mint ismeretes, a bíborost 1949-ben Rákosiék bebörtönözték, majd később Felsőpe- tényben háziőrizetben tartották fogva. Innen szabadította ki 1956 október 31-én egy különítmény, amelynek Tóth József is tagja volt. A hajdani páncélos tisztet, aki ma nyugalmazott ezredesként visszavonultan él, arra kértük; elevenítse föl az ’56 október végi-november elejei napok emlékeit.- Ne vegyék dicsekvésnek, de úgy érzem: ha pár nap, pár óra alatt kialakulhat vonzalom és barátság egy ifjú katona és egy sokat megélt egyházi méltóság között, akkor a mi esetünkben ez történt - mondja.- Tapasztalatai szerint milyen tulajdonságok jellemezték a hercegprímást?- Számomra nagyon megnyerő és meglepő volt a végtelen megértés és türelem, ami áradt belőle. Ezt akkor lehetett legjobban érzékelni, amikor Rétságról Budapestre érkeztünk, s elfoglalta a püspöki rezidenciát.- Valószínű, hogy megérkezésének híre futótűzként terjedt, mert szünet nélkül jöttek hozzá az emberek - ismerősök és ismeretlenek. Mindenki látni akarta, s ő senki elől nem zárkózott el. Hogy milyen ügyekkel fordultak hozzá, azt persze nem tudom, de azt igen, hogy mindenki számára talált időt a négyszemközti beszélgetésre, ajtaja mindenki előtt nyitott volt.- Voltak-e nevesebb személyiségek a látogatók között?- Nemigen tudom beazonosítani az arcokat. Akkor nekem és társaimnak csupán arra kellett figyelnünk, hogy az érkezők ne jelenthessenek veszélyt személyére. Kis csapatunk egyik tagja a kapuban állt, s azért felelt, hogy fegyverrel senki be ne léphessen az épületbe. Másik társam a lakosztálya előtti folyosó rendjét felügyelte, jómagám pedig a bíboros szobájának ajtajánál posz- toltam. Látogatói közül csupán kettőt ismertem föl: Tildy Zoltánt és Maiéter Pált.- Milyennek látta a bíboros fizikai állapotát, munkabírását?- Jóval túl volt már a hatvanon, a hosszú rabság nyilván megviselte, de nem törte meg. Gyakran észrevettem rajta a fáradtságot. De legyűrte, nem törődött vele - reggeltől estig talpon volt, dolgozott. Nagy munkabírású ember volt.- Volt alkalma személyes dolgokról is szót váltani vele?- Igen, bár persze ritkán. Rendkívül közvetlen volt, úgy éreztem, bizalommal van irántam. Többször is mesélt édesanyjáról, aki nagyon sokat, mondhatni mindent jelentett számára. Egyébként ha szűkebb környezetében bárkivel szóba elegyedett, kedves, közvetlen volt - bár jó vagy rossz véleményét kertelés nélkül kimondta.- Azt hiszem, senkinek nem lehetett pillanatnyi kétsége sem afelől, hogy amit kimondott, abban' hitt is.- Egyik legnagyobb hatású megnyilatkozása a rádióban ’56 november 3-án elhangzott beszéde volt. Ennek körülményeiről vannak emlékei?- Azt tudtuk, láttuk, hogy már szinte kiszabadulásának első perceiben sok újságíró, riporter ostromolta interjúért. Mindegyiküktől pár nap türelmet kért, hogy tájékozódhasson a helyzetről. Hiszen több évi elzártságában semmilyen hír nem jutott, nem juthatott el hozzá a külvilág eseményeiről.- Valószínűleg ez magyarázza, hogy az éjszakák nagy részét olvasással töltötte - újságok tömegét lapozta-olvasta át, hogy valamennyit pótoljon a hiányból. A rádióban sugárzott beszédét is csak azután írta meg, miután úgy érezte: sikerült megértenie, átlátnia az akkori bonyolult helyzetet. A Mindszenty hercegprímás mellett eltöltött napok hogyan hatottak ki az ön sorsának alakulására? Az ’56 utáni elszámolásoknál persze mindez nem jelentett jó pontot: egy év börtönbüntetést kaptam. Az volt az egyik fő vádpont, hogy nem akadályoztam meg a bíborost, hogy bemenjen a budapesti amerikai nagykövetségre.- Emberileg viszont az a néhány nap életre szóló, felemelő emlék és élmény marad számomra. FÉR, Szalóky Eszter Az ’56-os mártírok, elítéltek gyermekeinek sorsát kutatják Náluk tabutéma volt a forradalom Az 1956-os Intézet Oral History Archívumában ezekben a napokban összegzik „Az ötvenhatosok második nemzedéke” című kutatás eredményeit. Molnár Adrienne és Körösi Zsuzsanna szociológusok negyven év múltán olyan emberekkel készítettek életút-in- terjúkat, akiknek édesapját forradalmi cselekmények miatt kivégezték vagy börtön- büntetésre ítélték. A ma már 40-55 éves generációhoz tartozó interjúalanyok gyermekkori emlékeiket elevenítették fel a forradalomról és a megtorlás éveiről.- Negyven életút-interjú készült, nagyjából egyenlő arányban a kivégzettek, illetve börtönbüntetésre ítéltek fiaival, lányaival: fővárosi és vidéki fegyveres harcosok, munkás- tanácsok, forradalmi szervezetek tagjainak, vezetőinek gyermekeivel - mondja Molnár Adrienne.- Sorsuk feltárásával felelevenedett a Kádár-rendszer működésének számos - korábban nemigen ismert - mozzanata és az, hogy miként viszonyult a társadalom a korabeli eseményekhez, az elítéltek családjához.- Hogyan sikerült kideríteni a címeket?- A kivégzettek hozzátartozóinak többsége 1989-ben, Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésekor jelentkezett a Történelmi Igazságtétel Bizottságnál. A bebörtönzöttek gyermekeihez hosszadalmas keresés, a kortársak és a korabeli dokumentumok nyomán jutottunk el.- Milyen hátrányok érték ezt a generációt?- A legnagyobb hátrány természetesen abból adódott, hogy végleg vagy a börtönben töltött időre elveszítették az édesapjukat. A Kádár-rendszer a politikai elítéltek hozzátartozóit is megbélyegezte, diszkriminálta. Akadályozták vagy teljesen lehetetlenné tették például az egyedül maradt házastárs munkavállalását. így az érzelmi terheken túl komoly megélhetési gondok is nehezítették az életüket. Sokan hónapokon át semmit sem tudtak a letartóztatott apa sorsáról. Az édesanyák közül sokan összeroppantak idegileg, néhány gyerek emiatt állami gondozásba került. Az ötvenhatosok második nemzedéke a láthatatlan politikai bélyegről az első visszajelzést többnyire az iskolában kapta, ahol az igazgató, a párttitkár, egy-egy pedagógus nyíltan megszégyenítette őket. 1957-63 idején osztályidegen származású, úgynevezett X-es kategóriába sorolták az „ellenforradalmárok” gyermekeit. Egyetemi, főiskolai tanulmányokat csak külön minisztériumi engedéllyel folytathattak. S ha egy-egy kitűnő tanuló meg is kapta a hozzájárulást, rendszerint több évet kellett várnia az igen kimondására.- Hogyan bánt ezekkel a fiatalokkal az ismerősök szű- kebb-tágabb környezete?- A bánásmód nem volt egységes - miként a forradalom megítélése sem. De míg hivatalos szinten többnyire a kirekesztés volt a jellemző, a civil szférában igen erős volt a szolidaritás. A megbélyegzett családok többségét erkölcsileg és anyagilag is támogatták a barátok, a szomszédok. A hatvanas évektől csökkent ez a kirekesztettség, de a káderlapokon továbbra is szerepeltek az apák „bűnei”. Az ifjabb generáció állandó bizonyítási kényszerben élt. Ha sikerült is elérniük a céljaikat, ez nekik sokkal nagyobb erőfeszítésbe és hosszabb időbe telt, mint kortársaiknak. Idővel a környezet szolidaritása is gyengült és általános hallgatás, tabu övezte a forradalmat. Csak néhány olyan családdal találkoztunk, amelyben a gyerekekkel nyíltan beszéltek a történtekről, s ahol a forradalom eszméit pozitív értékként őrizték - vállalva ezt még környezetük előtt is. A többség azonban lényegében senkitől sem kapott választ, magyarázatot az 56-os eseményekkel kapcsolatos kérdéseire, kételyeire. Németh Zsuzsa Molnár Adrienne Koszorúzás a Megmaradás falánál A világ az 1956-os forradalom és szabadságharc után jegyezte meg Magyarország és Budapest nevét, mégpedig az ellenállás, a szabadságharc, a szabadságszeretet jeléképeként, akkor ismerték meg igazából a magyarságot, s tanultak meg tisztelni bennünket - mondta kedden Ópusztaszeren Mécs Imre. Véleménye szerint az 56- os eseményeknek is szerepe van abban, hogy a NATO-bő- vítés első körében a térség országai közül elsőként hazánk csatlakozhat. Az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának elnöke a Megmaradás falánál rendezett koszorúzási és gyertyagyújtási ünnepségen a magyar történelem sorsfordulóit, szabadságharcait idézte fel, majd az összefogás szükségességére hívta fel a figyelmet. Megemlékezések ötvenhatról Megyeszerte megemlékeznek az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiről, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltásának évfordulójáról. Az alábbiakban az október 23-án rendezendő ünnepségek programját közöljük. Szekszárd A városháza konferencia termében 13 órakor találkozhatnak a résztvevők az '56-os forradalom és szabadságharc szekszárdi veteránjaival. A polgármesteri hivatal bejárata melletti emléktáblán 13.30-kor helyeznek el koszorút a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Tolna Megyei Szervezete és Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzatának képviselői. Ezután 14 órakor az ökumenikus istentisztelet kezdődik a belvárosi római katolikus templomban. A megemlé- kezők és a cserkészek 14.40- kor gyújtanak gyertyát az emlékműnél, majd 14.50-kor a Magyar Honvédség katonái vonulnak fel a történelmi zászlókkal. A 41 éve történt eseményekről 15 órakor kezdődik a megemlékezés. Koszorúzással, majd 16 órától gyertyagyújtással zárul a program. Bátaszék A polgármesteri hivatalban Bognár Jenő polgármester ad fogadást az ötvenhatosok tiszteletére. 9.30-kor ünnepi szentmise a katolikus nagytemplomban, majd ezt követően 10.30-kor a városháza előtt a megemlékezésen Fekete György akadémikus, ország- gyűlési képviselő tart ünnepi beszédet. Ezt követően az emlékparkban lévő kopjafánál helyezik el az emlékezés virágait. Tamási Ma, október 22-én emlékeznek meg Tamásiban a forradalom évfordulójáról. 18 órától a Kossuth téren diákok adnak rövid műsort, majd Feliinger Károlyné polgármester mond beszédet. Az '56-os emlékoszlopnál a város vezetői, intézmények, politikai szervezetek képviselői koszorúznak. Simontornya A simontornyai Petőfi Sándor Művelődési Házban október 23-án 18 órakor a Vak Bottyán Általános és Szakképző Intézmény diákjai adnak műsort az évforduló kapcsán. Bonyhád Ünnepi szentmisével veszi kezdetét csütörtökön reggel 9 órakor az 56-os események tiszteletére rendezett program. Délután 16 órakor tartanak ünnepi megemlékezést a városi művelődési házban. Itt ünnepi beszéd mond Potápi Árpád, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium történelemtanára. Az ezt követő műsorban fellép: a Városi Vegyeskar, a Bonyhádi Színjátszókor, valamint a zeneiskola tanárai. Ezután fáklyás felvonulás indul az '56-os emléktáblához, ahol koszorúznak, és gyertyát gyújtanak a forradalom hőseinek sírjánál. Dunaföldvár A művelődési házban 10-kor sorra kerülő műsorral emlékeznek az ötvenhatos eseményekre. A Magyar László Gimnázium harmadik évfolyama szervezi és bonyolítja le a városi ünnepséget műsor összeállításával. A műsort követően koszorúzás lesz a városháza falán elhelyezett emléktáblánál. Paks Az október 23-i megemlékezés részletes programját lapunk 13. oldalán olvashatják. Dombóvár Dombóvár város önkormányzata 1956-os eseményeket megörökítő emléktábla elhelyezését határozta el az egykori községháza épületének falára, a Bezerédj 14. számú épületre. Az ünnepélyes avatás október 23-án délelőtt 10 órakor lesz az 56-os eseményekről való megemlékezés alkalmával. Ekkor Tóth Attila polgármester emlékezik az ötvenhatos eseményekre. A beszédet követően műsorral, koszorúzással zárul a program. Tolna Tolnán a helyi szokásoknak megfelelően október 23-án, csütörtökön 15 órakor, a Hősök terén emlékeznek az 1956- os forradalomra. Az ünnep alkalmából a Sztárai gimnázium irodalmi összeállítása hangzik
