Tolnai Népújság, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-06-07 / 208. szám

Két CD egy napon „Szülinapi” jazz-albumok A jazz-együttesek történe­tében egyedülálló dolog fű­ződik a Szekszárdi Jazz Quartet nevéhez. Szakvé­lemények szerint a műfaj történetében ők az elsők, akiknek egy napon két le­meze jelent meg egyszerre. Ráadásul mindkettő szüle­tésnapi album. A „Happy Birthdy to S.G.G.” címet viselő CD „live”, azaz koncertfelvétel, amit 1997. má­jus elsején rögzítettek a szek­szárdi Babits Mihály Művelő­dési Házban. Az ünnepelt Si­mon Géza Gábor, a Pannon Jazz Kiadó létrehozója és veze­tője, a Jazz Quartet lemezeinek megjelentetője volt. A neveze­tes koncertet a Trio Acoustic ­A jubileumi CD borítója Oláh Zoltán, Oláh Péter és Je­szenszky György - ez a fiatal és szép jövő előtt álló csapat nyitotta. Nyolc év szünet után a közönség végre láthatta és hallhatta a Szekszárdi Spiritu­álé Együttest (Kocsis Imre An­tal, Bognár Jenő, Szily Lajos és Lemle Zoltán). Az énekegyüt­tes két tagja egyébként „igazol­tan” van távol, őket Szekszárd, illetve Bátaszék polgármeste­révé választották. A koncert főszereplője a legrégebben fennálló magyar jazzegyüttes, a Szekszárdi Jazz Quartet volt. Kelemen Endre (vibrafon), Hu­lin István (zongora), Béres Já­nos (basszusgitár) és Soponyai József (dob) a követett jazz-stí- lusokhoz egyéni humorukat, a zenélés örömének sugárzását adták hozzá. A másik CD-le- mez a Jazz Quartet fennállásá­nak 15. évfordulójára készült és a „15th Birthday” címet vi­seli. Szekszárdon a hagyomá­nyos zenei műfajok mellett tar­tósan otthonra lelt a jazz. A vá­ros és a Babits Mihály Műve­lődési Ház erejéhez mérten tá­mogatja az együttest, amely 1982-ben Párizsban, 1985-ben a Lengyel Jazzfesztiválon, 1989-ben a wigani (Anglia) Nemzetközi Jazzfesztiválon képviselte a várost. A csapat ma a magyar jazz-élet egyik legfontosabb résztvevője. A CD anyagát a dunakeszi stúdi­óban vették fel május végén, s mint azt a fentiekben említet­tük, júliusban ugyanazon a na­pon jelent meg a két anyag. A CD-ket a budapesti Stereo Kft. forgalmazza, megrendelés után. A lemezanyagok mellett október elején a rádióban is hallhatják majd a Szekszárdi Jazz Quartet műsorát az érdek­lődők, az együttes ugyanis meghívást kapott a nagykani­zsai nemzetközi jazz-feszti- válra, ami október 10-én, kez­dődik. S hogy mik a Jazz Quartet további tervei? Ha minden úgy sikerül, ahogy tervezik, jövő tavasszal újabb CD jelenik meg, főként feldolgozások és átiratok szerepelnek majd a műsorban. S hogy milyen mű­fajból készülnek feldolgozá­sok? Egyelőre legyen titok... venter FOUNDATION FOR JAZZ EDUCATION AND RESEARCH IN HUNGARY PRESENTS SZEKSZÁRD JAZZ QUARTET ...... 1 5th Birthday A kiskocsmától a nagy borházig Éppen a Lehel téri piacon já­runk, mikor jellegzetes, tompa zaj üti meg a fülünket. Semmi kétség: itt egy kiskocsma rejlik valahol! Megyünk az orrunk után és nyomban meg is talál­juk a Kaskantyú nevezetű ven­déglátó-ipari egységet. — Mennyibe kerül itt a bor? - kérdem a kocsma előtt hűsölő urat, aki málnaszörpnek álcá­zott nagyfröccsöt szopogat. — Tessék csak nyugodtan lemenni, ott van az ártábla. Jó bort mérnek itten, ezt nem ku­koricadarából csinálták. Tudja, nem mindegy, hogy hol iszik az ember, mert például a műbor­tól, hogy úgy mondjam, éjszaka hasmenése lesz az embernek. Három lépcső vezet lefelé a kocsmahivatalba, ami lehet vagy két négyzetméter. Sűrű füstgomolyagon átvágva köze­lítjük meg az ártáblát. Rizling­szilvánit, muskotályt és kék­frankost árulnak, 14 forintért egy decit. Persze van kisfröccs és nagyfröccs is, meg jó öreg házmester, hiába, angyalföldi csellóban vagyunk, ahol nyu­godtan lehet hangoskodni, nem szól érte a slampos vécésnéni. A Várban, a Domus Vino- rum Hungaricumban, vagyis a Magyar Borok Házában viszont pincerend van, ami szerint „hangoskodás, a zárt palackok önkényes felnyitása, károkozás a kóstolásból való kizárást eredményez”. Szépen csöndben is van mindenki. Miután meg­nézte a pazar pincét, az udva­ron, fák hűvösében, párás kely- hekből iszogatja a bort. Most éppen az Aranyfürt téesz ’96-os Szekszárdi Roséját dicséri há­rom, jólöltözött öregúr. A Magyar Borok Házának ügyvezető igazgatóját, Nyikos Istvánt kérjük egy beszélge­tésre. — Mikor fogant meg a bor­ház létesítésének gondolata ? — Az első Budapesti Bor- fesztivált 1992-ben rendezte a főváros, már akkor felmerült a borház létesítése ezen a helyen. Úgy gondoltuk, hogy nagyon jót tenne egy ilyen borház a magyar bornak és az idegen- forgalomnak egyaránt. Elké­szült a koncepció, sikerült az ügynek megnyerni a borászati szervezeteket is, s tavaly meg­alakítottunk egy kft.-t. — Az gyönyörű épületben eredetileg pénzügyminisztérium működött. — Igen, 1902-ben épült a ház, aztán sok minden volt, na­gyobbrészt a Magyar Országos Levéltárnak adott otthont, ké­sőbb a Műegyetem kollégistái laktak itt. Az épület kétharmada ma a Magyar Kultúra Alapít­vány tulajdona, egyharmada pedig a levéltáré. A pincében eleinte szenet tároltak, a háború után pedig lomtár lett. — Nagy munka volt, mire rendbe rakták? — A gépészeti berendezé­sek teljesen elavultak, s meg kellett erősíteni a födémet is. Csak a pince kitakarítása 12 millióba került. — Nagyon jó helyre került a borház. — A Vár idegenforgalmi szempontból a város legkie­melkedőbb pontja. Nemcsak a külföldiek, de a magyar turisták is eljönnek ide, s jól kiegészít­jük mindazt, amit a Vár kínál. Magyarországon ma a borban nagyon nehéz tájékozódni. A borszakboltok a szakértő kö­ségek delegálnak, végül a bor­háznak is van egy hozzáértő bi­zottsága, amelyet a Magyar Borakadémia állított össze. Ez utóbbi - ha mégis lenne valami­lyen minőségi kifogás - vissza- küldheti az ajánlott tételt. Mindez garancia arra, hogy itt valóban csak a minőségi borok jelennek meg. — A Tolna megyéből érke­zett borok is átmentek ezen a szűrőn. — Az egyes borok között semmilyen különbség nincs, mi nem borászati cégeket és borá­szokat, hanem borokat minősí­tünk. Éppúgy idekerülhet a csa­ládi pincészet, mint a nagy­üzem. A szekszárdi borvidékről itt vannak azok a termelők, akik egy-két borral képviseltetik magukat, és itt vannak a nagy­üzemek is, amelyek nagyobb szériát állítanak elő. Létezik egy üzletszabályzatunk, ami szerint egy termelőtől öt bornál rókát, s ha ízlik, akkor keresni és venni is fogják. — Önök közvetítenek a ter­melő és a kereskedő között? — Természetesen. Kis tétel­ben itt árusítunk, nagy tételben pedig közvetítünk. Úgy gondo­lom, hogy a kereskedők szá­mára is izgalmas ez a borház, hiszen egy helyen és rövid idő alatt az ország teljes borkínála­tát meg tudja nézni, s ezzel ren­geteg időt megspórol. Ha úgy gondolja, hogy neki valamelyik szekszárdi bor kell, akkor el­megy, megkóstolja a pincében. — Mennyibe kerül itt egy palack bor? — Minimum 350 forint, a legdrágább pedig - egy tokaji bor - húszezer forintba kerül. Hát ennyit borokról és árak­ról, kocsmákról és borházról. És azokról a lépcsőfokokról, amelyek a kocsmába le-, a Bu­dai Várba pedig felfelé vezet­nek. -dvm­Nyikos István fotó: gottvald zönségnek szólnak, de a a tájé­kozódásra nem alkalmasak. Amit viszont mi kínálunk, a magyar borászat egyfajta ke­resztmetszete. Borvidékenként mutatjuk be a borokat, megle­het tekintem akárcsak egy tárla­ton a borokat, meg lehet kós­tolni, s vásárolni is. Sőt, az eb­ben járatlanokat felvilágosítjuk, hogy a különböző ételekhez melyik bor illik. — Hogyan történt a borok a kiválasztása? — A borok hármas szűrő után kerülnek a házba. Csak olyan borok jöhetnek ide, ame­lyeket az OBI kereskedelmi forgalomra alkalmasnak talált, olyanok, amelyeket a hegyköz­több nem kerülhet be. A szek­szárdi boroknak 24 helyük van nálunk, de ennél jóval több mintát szeretett volna javasolni a hegyközség. Szekszárdon - ahol magam is voltam - tudom, hogy nagyon komoly válogatás történt. Ez a ház akkor működik jól, ha magukénak érzik a termelők és a borvidékek. Miután a bor­ház egy nagyon jó kirakat, azt küldik el, amit ők tartanak na­gyon jónak, ami igazán repre­zentálja az adott borvidéket. Nem mindegy, hogy milyen bo­rokat kínálunk, hiszen évente 60-100.000 látogatóra számí­tunk, zömmel külföldiekre. Meglátják, megkóstolják a bo­Emlékülés szeptember 9-én O^U0*mnîflâlfâl W M CSV ÊkJÜm M W mi Ê ^ß0Om \w0OÊ Jr Kiss Istvánt idézzük Sárga Trabantja volt. Ezzel járta a megye, az ország útjait. Nem kellett neki más. Hozzá tarto­zott mackós alakjához, egyéniségéhez. Ezzel a személygépkocsival mindent elvégzett, amit hite, meggyőződése szerint végeznie kellett! Hite, meggyőződése? Sosem kérdeztem, ho­gyan lett tanár, vagy mi vezetett a népművelői pályára. Apámmal egykorú volt, tehát fia lehet­tem volna. Talán ezért nem érdeklődtem. Kor­osztályom az utolsó generáció lehet, aki a me­gyében ismerte Kiss Istvánt, mindenki „kispistá- ját”. Hitt a munkájában! Meggyőződése volt, hogy amit tesz, azt a mozgalomért.. .! Sosem szerette az ilyen fogalmakat! A tettek embere volt! Nem láttam dühét, pedig ugyancsak asztal­döntögető termete volt. Ami mindig is izgatott, hogy miért nem vállalt első számú vezetői beosz­tást? Erre végzettsége, felkészültsége alkal­massá tette volna! Miért vállalta inkább a vég­rehajtást, ha kellett a kétkezi munkát is? Amikor megkérdeztem, sok-sok vezető között álltunk. Nézz körül, mondta, ők éjszaka nem tudnak aludni, attól félnek, valaki a helyükre kerül. Én emiatt mindig jót alszom - mondta higgadt meg­győzően. Talán most is nyugodt az álma!? Biztosan vannak olyan emlékezők, akik iga­zolják, hogy milyen diszkrét férfi lehetett! Rossz ízű viccei nem voltak a nőkről, tisztelte és sze­rette őket! Meg az időseket! A falujáró Tra­bantja szívesen időzött öreg népművészek ott­hona előtt. Ezt elmondhatják a képzőművészet­hez kötődők, az amatőr alkotók is. Időt, fáradt­ságot nem ismert. Este, vagy kora reggel azon­nal indult és begyűjtötte a kiállítási anyagot. így szállította, terjesztette a kultúrát. Nem csupán a megyehatáron belül, de azon túl is. így ápolt ha­gyományt, teremtett értéket, mások életútját igazgatva. Sikerekre vitte azokat, akik kisebb- nagyobb közösségekben - a harminc-negyven évvel ezelőtti kornak megfelelő társadalmi kö­zegben - az alkotásaikkal álltak a világ elé. Most egy szeptember 9-ére szóló meghívó járja a megyét. Ez számos címzetthez eljutva, számos emléket idéz Kiss Pista alakjáról! ő az­zal is foglalkozott, hogy az elvégzett munka kap­jon megfelelő nyilvánosságot, publicitást. Ennek egyik eszköze ez az újság volt. Az archívumból előkerült egy fénykép! Pista a pipájával. Mi ez­zel tisztelgünk 10 évvel a halála után. No, és az­zal a reménnyel, hogy mindig akad valaki, aki emlékeztet a sokak által kedvelt egyéniségekre, akik életükben közösségekért, sajátos életformát alakítva szolgáltak akár egy sárga Trabanttal, pipával. Decsi Kiss János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents