Tolnai Népújság, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-20-21 / 220. szám

Egy szál tehén maradt a faluban Párhuzamos vejkei Kisvejke is azon települések sorába tartozik, ahol együtt élnek őslakos magyarok és németek, a Felvidékről és Bukovinából betelepültek. Megkerestünk néhány vej- keit, mondják el, milyennek látják falujukat, életüket. Vagy harminchét családot tele­pítettek a Felvidékről Kisvej- kére. Néma Miklós a Galántai járásban, Deákiban született. Őt nem telepítették, menekült. Szudéta területről került 1947 végén a faluba, egy helybeli lányt vett feleségül, akinek az apja magyar volt, az anyja né­met. Úgy hogy Némáék szá­mára nem idegen az egymás iránti türelem, a másság tiszte­lete és elfogadása. Néma Miklós 1956-tól - ki­sebb megszakítással - 1970-ig dolgozott a helyi téeszben. El­nök is volt, egészen addig, amíg a helyit környékbeli szö­vetkezetekkel össze nem von­ták. — Mindig kedvezőtlen adottságú volt a téesz - emlé­kezik. — Gyengék voltak a földek, ez meghatározta a falu sorsát - mondja szomorúsággal a hangjában. De a színjátszó körre, amelyben ő is játszott - szíve­sen emlékezik. Sokszor fellép­tek Kisvejkén és a környékbeli falvakban is vendégszerepei­tek. Nosztalgiával idézi az idő­ket, amikor még a faluból or­szágjárásokat szerveztek a fia­talok számára. — Ma leginkább diszkóba járnak a fiatalok. Azért jó, hogy már konditerem is van . .. sorsok Takács István Kisvejkén szü­letett, 1923-ban. Vagy tíz évet letagadhatna az életkorából. Amikor ennek titkáról kérde­zem, azt mondja, méhészkedni kell. Ő immár ötvenöt éve teszi. Az új címert és az azt mintázó zászlót holnap délelőtt tíz órakor kez­dődő ünnepi misén - ame­lyet Mayer Mihály me­gyéspüspök mutat be - szentelik fel. A szinbólu- mokat Kovács Ferenc gra­fikus a helytörténeti ada­tok felhasználásával ter­vezte meg. A címerben he­lyet kapott a község védő­szentje, Sárkányölő Szent György, a pajzslábon pe­dig egy régi pecséten is szereplő szőlőfürtöt látha­tunk. Takács István Reggel hét óra húszkor a busz Lengyelre viszi az iskolásokat FOTÓ: BAKÓ JENŐ Dolgozott különféle beosztá­sokban, volt elnökhelyettes is a téeszben, a méhészkedés azon­ban egész életében elkísérte. — A méhészethez jó család, jó legelő és jó idő kell - mondja. Ez utóbbival mi nem tudunk mit kezdeni. Idén kárát is látjuk, mert évek óta nem volt ilyen rossz évünk, mint most. Tudja-e... ... hogy Kisvejkét 1397- ben említik először. Weyke, Felsew Weyke neveken sze­repel a település neve a Zsigmond-kori oklevéltár­ban?. . . .hogy Kisvejkén ma 448 ember él, a település területe 1133 hektár. .. .hogy Kisvejkén száz­hatvan háztartás közül száz­ötvenháromban vezetékes ivóvíz és negyvenkettőben telefon? . . .A községben négy gaz­dasági szervezet működik: az Agrofix Kft., a Vejke H8-as Bt., a Vejczy Bt., a HER-FARM Bt. Aparhant. Forrás: Kisvejke község hat évszázada 1937-1997. Szerk. : Bai József. Annak idején egy idős bácsi­tól leste el a méhészkedést, majd Lengyelben - az ország egyedüli méhész szakiskolájá­ban - mint szakmát is kitanulta. Önállósította magát, mintegy száz családdal foglalkozik. — Kisvejke? Nagyon fontos nekem - mondja. Hívtak már a gyerekeim Pécsre, de minket a feleségemmel minden ideköt. Füller Adám nyugdíjas ács­mester. 1951 -ben nősült be a fa­luba a szomszédos Závodról. Sok helyen megfordult: Gyu- lajra, Kurdra, Döbröközre járt dolgozni. Nagyon szerette a munkáját. Kisiparos volt, de ez igen sok pénz elvitt az adóba. Mikor megalakult a téesz, oda ment, ő lett az ácsok brigadé- rosa. Tizenegy éve már, hogy nyugdíjas. Egy kis szőlő a bir­toka, ott dolgozik, főként ha jó az idő. Állatokat is tart a ház körül. Sok németet kitelepítettek a háború után Kisvejkéről is. Akik - kevesen - maradtak, egymás között is alig-alig be­szélnek anyanyelvükön. — A németek és a magya­rok között régen nincsenek már ellentétek - mondja. Sajnálja, hogy sok a munkanélküli. Jó lenne, ha ezek az emberek va­lahogy hasznossá tehetnék ma­gukat. Azt is fájlalja, hogy a te­henek eltűntek a falvakból. Va­laha szinte minden háznál volt belőlük. Kisvejkén összesen egy darab maradt... Hangyái Néma Miklós Füller Ádám Még egyszer Könyv István János 20 éves jubileumi kiállításáról Simontomya város polgárai kérésének eleget téve az 1997. szeptember 15-ei (tf) szignójú cikkre reagálva így ünnepeltük városunk köztiszteletben álló grafikusművészének retrospek­tív bemutatkozását. 13-án délután 15 órakor Unghy Ilona tanárnő és 20 ün­neplőbe öltözött diák a vár be­járatánál egy-egy szál virággal köszöntötte Könyv István Já­nos grafikusművészt. A Tamási Fúvósegyüttes Markovics Gábor karnagy ve­zetésével adott hangversenyt, majd Cserháti Péter polgár- mester Simontomya város képviselő testületé nevében köszöntötte a művészetbarát közönséget és gratulált a mű­vésznek jubileumi kiállítása alkalmából, aki húsz éve hűsé­ges ahhoz a városhoz, amely mint művészt felfedezte, elis­merte és befogadta. Takács Mária múzeumigaz- gató baráti hangon mutatta be Könyv István Jánost, az Em­bert, a barátot és beszélt művé­szi pályájának kiteljesedéséről. Dolovai Zsuzsa Benjamin László versével tette ünnepé­lyesebbé a megnyitót, majd az iskolai diáktanács nevében Gergely Kata virággal köszön­tötte a művészt. Könyv István János grafikusművész emlék­lapot adott át azoknak a vállal­kozóknak, akik támogatták az évfordulóra megjelent kataló­gus kiadását és a kiállítás meg­valósulását. Az ünnepélyes megnyitó a fúvósegyüttes játékával zárult. A város hónapokkal előbb készült erre a ke­rek évfordulóra, hogy grafikus- művészének em­lékezetessé te­gye ezt a napot. Az ünneplők kö­zött jelen volt Dávid Ibolya or­szággyűlési képviselő, aki gratulált az életműhöz, de tiszteletét tette az ország szá­mos jelentős in­tézményének neves képvise­lője és eljöttek a művész kortársai is. Az Önkor­mányzat, az is­kolások, a vál­Minden előttem áll (tusrajz) lalkozók egyként tettek meg mindent és büszkék városuk polgárára Könyv István János grafikusművészre. A tisztelet és szeretet abban is megnyil­vánult, hogy oly sokan jöttek ünnepelni, hogy a kiállító te­remből kinnrekedtek volna, így a vár udvarán kellett tartani a megnyitót. Az ünnepség bensőséges és megható volt. A két évtizedes művészi pálya kiemelkedő al­kotásai felejthetetlen élmény­nyel gazdagították a látogató­kat. Takács Mária A kiállítást október 10-ig te­kinthetik meg a látogatók Si- montornyán, a várban.

Next

/
Thumbnails
Contents