Tolnai Népújság, 1997. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-13-14 / 214. szám
Klottgatyás parasztgyerekekből néptanítók Szerelmes Szabó és a többiek Jaj, a szerelmes Szabó, ott a szerelmes Szabó! Olyan, mint régen, nem változott semmit - mutat az egyik feleség, aki egykor a párhuzamos lányosztályba járt, a magas, kékszemű, jóvágású férfira. Várj, ne mondj semmit, tudom már, a mosolyod elárult! Szervusz Lackó, te törted össze az orromat, emlékszel? Jóskám, de jól nézel ki! Nahát, te vagy az Pista, négy évig egy padban ültünk, de ha nem mondod a neved, így szakállban meg nem ismertelek volna. Baráti ölelések, férfias váll- veregetések, negyven éves érettségi találkozó Dombóváron. Az Apáczai Csere János Tanítóképző 1957-ben végzett fiú osztályának egykori növendékei jöttek össze a kora őszi szombat délután baráti beszélgetésre. Őszbe csavarodott, bozontos üstökű vagy ritkuló hajú férfiak, akik 1953-ban klottgatyás, mezítlábas parasztgyerekként apró Tolna megyei falvakból érkeztek az iskolapadokba 14- 20 évesen, hogy aztán négy év múlva, értelmiségiként, tanítóként térjenek vissza a nép közé. Volt ugyanis a magyar oktatásban a háború után, a krónikus pedagógus hiány miatt egy olyan időszak, amikor nyolc általános iskolai végzettséggel négy év alatt az érettségi mellett, azzal párhuzamosan tanítói végzettséget lehetett szerezni — Nem hiszem, hogy annál mélyebbről lehet indulni, mint ahonnan a mi generációnk indult, tutyiban, klottgatyában álltunk a tornaórán. Emlékszem, az első nyelvtan felmérőnk kész katasztrófa volt. Mégis, aki megkapaszkodott - 42-en indultunk, 31 -en végeztünk - azok mind vitték valamire. Nagyon jó tanáraink voltak -, emlékezik László Péter bonyhádi középiskolai tanár. Alinak az alma mater folyosóján a vfiúk” és méregetik egymást. Én is így nézhetek ki? - gondolják magukban egykori társaik láttán. Aztán nevetnek egyet és máris másra terelődik a gondolat. Van miről beszélni, van aki először jött el, jóllehet, öt-tíz évenként megrendezték a találkozót. Vonul az osztály a tanterembe, az ültetésrend a régi, mindenki keresi a padtársát. A katedrán a tanárok. Az igazgató és az osztályfőnök sajnos meghalt, de itt van a jó humorú Ternai Jenó' bácsi, aki magyar nyelv, irodalom, latin szakja mellett oroszt is tanított. Mint mondja, ez utóbbi tantárgy esetében egy lépéssel a diákjai előtt járt. Mellette a mindig elegáns földrajz-történelem szakos Bundi bácsi, azaz Mészáros József elmaradhatatlan csokomyakkendőjével és mosolyával. — Tanár úrnak jelentem, a találkozón megjelent 22 fő, igazoltan távol 3 fiú, igazolatlanul 1 személy, 4-en meghaltak - mondja az összejövetel egyik szervezője, Szabó László, volt bonyhádi rendőrkapitány, a vigyázzban álló osztály előtt. A jelentés után az egykori nótájukat éneklik: Szőke fiú kér barna lányt... A dal elszáll, az osztály leül, beszámolók következnek. Kéty, Zomba, Kisszékely, Kölesd, Kisdorog, Belecska, Magyarkeszi, Cikó, Aparhant, Gyulaj, Gerjen, Regöly, Nagyszékely, Kecsegepuszta, Fürgéd, Regszemcse, Györköny, Sütvénypuszta, Pincehely, Gyönk, sorra hangzanak a tolnai füleknek ismerős falunevek. Nincs is talán olyan kistelepülés Tolnában, ahol ezek a tanítók meg ne fordultak volna az elmúlt negyven évben. — Dicsekedni minek, panaszkodni kár, 39 évet tanítottam, jól éreztem magam a pályán, most „végkielégült” vagyok - kezdi a sort Gáspár Menyhért, a hőgyészi iskola nyugalmazott pedagógusa. Különböző sorsok, más-más életutak hangzanak el. Van, akiből ügyvéd lett Pesten, akadt aki a rendőrség kötelékében csinált karriert, többen kerültek általános iskolák élére vagy lettek gimnázium-, szakközépiskola-igazgatók. Volt aki a tanítást tanácselnökségre vagy úttörő-, pártapparátusi tevékenységre cserélte, illetve „nemzet- gazdasági érdekből” a Dunai Vasmű személyzeti-oktatási osztályára került. Akad jól menő magánvállalkozó és földműves is. Többségük mégis csak az maradt, amire felesküdött, a nép tanítója. Igaz, legtöbben továbbképezték magukat, munka mellett főiskolát, egyetemet végeztek, másodharmad diplomát szereztek. Legtöbben Tolna megyében maradtak, akad közülük nem is egy, aki az elmúlt negyven évet ugyanabban a kis faluban tanította végig, mások több tantestületben is megfordultak. —• Közkatonaként, az alsó tagozatban telt el a negyven évem - mondja Cseh József, aki Petz Péterrel együtt került Be- lecskára az érettségi után. Innen az útja előbb Pincehelyre, aztán Dunaújvárosba vezetett, majd vissza, Belecskára. Petz Péter hosszú éveken át a gyönki gimnázium és kollégium igazgatója volt. — A tanítás üres zsák volt számomra, akármennyit tettem bele, sosem volt elég, pedig úgy mentem nyugdíjba, hogy egyetlen napot sem hiányoztam - mondja Lenti Ferenc, az osztály egyik legöregebbje, aki hat évvel volt idősebb a többieknél és hozzáfűzi, azóta boldog, mióta ismét a földdel foglalkozik, gazdálkodik. — A legnagyobb kitüntetés, amit életemben kaptam az „Év tanára” cím volt, amit a gyerekek ítéltek oda tavaly -, jelenti ki Zámbó Pintér Ferenc magyar, történelem, testnevelés szakos tanár Gyönkről, az egyetlen, aki nem nősült meg. — Abigélhez hasonlítottak a diákok -, ez volt a pályám legszebb pillanata - mondja csendben Hadikfalvi István. — Örömmel jöttünk a pályára, de örömmel megyünk nyugdíjba is, mert nem sok boldogságot okoznak a jelenlegi oktatási állapotok - ösz- szegzi többek véleményét Szenei B. András, a pincehelyi általános iskola igazgatója. Mert az évek, ha nem is észrevétlenül, de elszálltak. Nyugdíjba készülök, korengedménnyel elmentem, leszázalékoltak - sorolják egymás után. „Szürke” fiú kér barna lányt - hangzik az ének a találkozó végén, a helyzethez illő módosított szöveggel. F. Kováts Éva Dr. Czeizel Endre a boldogságról... Kerüljék a fiatalok a zsákutcákat A kakasdi „Öröm, boldogság, boldogtalanság” konferencián Czeizel Endre azt mondta, hogy a boldogság egyik legfontosabb forrása a szerelem, de rögtön hozzátette, hogy a boldogtalanságé is. Felkészítjük-e erre ma a fiatalokat? - kérdeztük a neves szakembertől, a Nemzeti Egészségnevelési Intézet főigazgatójától. — Sok még a tennivalónk, de azért sok minden történik ezen a területen. Úgy gondolom, hogy a fiataloknak olyan ismereteket kellene átadnunk a saját kínjainkból, örömeinkből, hogy ne tudatlanul kezdjék a párkapcsolatokat. Én, amikor felnőttem, szerelmes lettem, és kerestem az életem ösvényét, rengetegszer mentem be zsákutcába, buktam el, csak azért, mert egyszerűen tudatlan voltam. Ha mi ügyesek vagyunk, akkor a mai fiataloknak már nem kell ezen az úton végigbukdácsolniuk. Persze ennek vannak gátjai: a kialakult társadalmi gyakorlat szerint ez kényes téma, sem a szülők nem nagyon szeretnek beszélni róla a gyerekeikkel, sem a pedagógusok a tanítványaikkal. Magyarán: még mindig úgy „engedjük el” a fiatalokat, hogy az élet legfontosabb kérdéseiben - hiszen a magánélet a legfontosabb az ember számára - teljesen felkészületlenül hagyjuk őket. — Hozhat-e változást az, hogy mostantól sok iskolában tantárgyként ismerkedhetnek a diákok a nemi élet kérdéseivel, a párkapcsolati problémákkal? — Bízom benne, hogy igen. Örülök neki, hogy ahol dolgozom, a Nemzeti Egészségvédelmi Intézetben a művelődési és a népjóléti minisztériumnál sikerült elérnünk, hogy a Nemzeti Alaptantervbe a program bekerült, mint tantárgy. Próbaképpen már az előző tanévben két iskolában bevezették, a gyerekek nagyon szerették. A fiatalok ezentúl ugyanolyan természetességgel tanulják, hogy mi a fogamzásgátlás, miért kell óvszert használni, és ha eljön az az idő, akkor mit lehet tenni, hogy egészséges, szép kifsbaba szülessen, mint mondjuk a Püthagorasz-té- telt. Angliában 1984 óta tanítanak hasonló ismereteket. Egy tanulmányban olvastam, hogy a gyerekek 96 százaléka úgy vélte, hogy ez a tantárgy nagyon fontos, 34 százalék pedig úgy vélekedett, hogy ez volt a legfontosabb tantárgy. — Magyarországon milyen módon kerül most bevezetésre? — Az ország kilencszáz- harminc középiskolája közül négyszázban indul a program. Persze figyelembe kell venni az oktatás során szerzett tapasztalatokat és a képzést finomítani kell. Nem biztos például, hogy tizenötéves korban kell kezdeni, és lehet, hogy célszerűbb a fiúkat és a lányokat külön tanítani. — Még mindig tartja magát a nézet, hogy a magyar sikertelen, öngyilkos nemzet. Lehet ezen változtatni? — Ez nagyon súlyos probléma, hiszen nemcsak arról van szó, hogy rosszul érezzük magunkat. Mert azzal, hogy kimondjuk magunkról, hogy boldogtalanok, sikertelenek, tehetségtelenek és depressziósok vagyunk, ez rontja a társadalmi közérzetet, emez pedig rontja az egyén közérzetét, amely az immunrendszer rosszabbodásával jár, és ez megnyitja minden betegség előtt az utat. Ha pedig jön a szívinfarktus vagy a rák, akkor pedig már tényleg van okunk arra, hogy depressziósok legyünk. Tehát ez egy ördögi kör, amelynek valahol megálljt kellene végre parancsolni. — Ki lehet ebből tömi? — Amerikában épp az ellenkezője van. Talán emlékeznek rá, hogy amikor Clinton elnök itt járt Taszáron, elment a katonákhoz, elmondta nekik, hogy ők a világ legjobb katonái, ők a legszebb férfiak... Szóval ők ezt sulykolják, és el is hiszik magukról. Mi pedig elhisszük, hogy ügyetlen, tehetségtelen, depressziós nép vagyunk. Ezen nagyon sürgősen változtatni kell. Azt gondolom, hogy erre van remény: a pedagógusnak, a politikusoknak és a tömegtájékoztatásban dolgozóknak össze kellene fogniuk. Hangyái János Képzési- és állásbörzék szeptemberben Ajánlatok munkanélkülieknek A tavaszi képzési- és állásbörze sikere nyomán a Tolna Megyei Munkaügyi Központ ősszel is rendez munkanélküliek és pályakezdők számára állás és tanfolyami kínálatot bemutató napokat. Az őszi képzési- és állásbörzéről Bakó Csabáné, a Munkaügyi Központ képzési osztály- vezetője adott tájékoztatást. — Mikor és hol kerül sor a rendezvényekre ? — A Munkaügyi Központ valamennyi kirendeltségén tartunk szeptemberben börzéket. Az elsőre szeptember 16-án Tamásiban kerül sor, majd 17- én Szekszárdon, 18-án Bony- hádon, 22-én Tolnán, 23-án Pakson, 24-én Dombóváron, 25-én pedig Bátaszéken kerül sor bemutatókra. Állások és képzések — Mit kínálnak az ó'szi börzéken? — Állásokat, valamint képzési és továbbképzési lehetőségeket. A börzékre meghívást kapott Tolna valamennyi nagyobb munkaadója és a mintegy húsz képző cég. A rendezvény jó alkalom arra, hogy a munkanélküliek a helyszínen ismerkedjenek meg a felkínált lehetőségekkel, álláshelyekkel. Munkatársaink tájékoztatják az érdeklődő munkanélkülieket az újdonságnak számító támogatási formákról, mely szerint a megyei munkaügyi központ kamatmentes, visszatérítendő támogatást nyújthat pályázat útján azoknak a munkanélkülieknek, akik munkaviszonyon kívüli tevékenységgel gondoskodnak önmaguk foglalkoztatásáról, illetve vállalkozást indítanak vagy ahhoz csatlakoznak. Kelendő szakmák — Milyen képzések indulnak? — Csaknem negyven fajta tanfolyam várja a pályakezdő munkanélkülieket és az idősebb korosztályt is, nagy a választék. Indul tanfolyam 8 osztályt végzettek, szakmunkás végzettségűek és érettségizettek számára egyaránt. Csak néhányat felsorolva: tervezünk falusi vendéglátó, nőiruha-készítő, erdei munkás, kazánfűtő, ápolási asszisztens, gyorsétkeztetési eladó (büfék számára), cserépkályha- és kandallókészítő, hegesztő, idegen- vezető- és hostess, európai üzleti asszisztens, középfokú szoftver üzemeltető, számítógépkezelő és programozó, valamint gazdasági informatikus tanfolyamot. Emellett az országba az elsők között felvállaltuk a nyolc általános iskolai végzettséggel nem rendelkező munkanélküliekkel való foglalkozást is. Jelenleg Tamá- sibain van ilyen jellegű képzésünk, ahol nagyon jól felkészült pedagógusok, egyénre szalbott programok szerint készítik fel a hallgatókat az osztályozó vizsgákra. A nyolc általánost befejezők alkalmassági vizsgálat után, melynek során megállapítják, hogy az illető me lyik szakmára a legalkalma- sabb, a Vályi Péter Szakmunkásképző Iskolában tanulhatnak tovább. Munkanélkülieknek Ingyenes — Ki fizeti a képzés költségeit? — A tanfolyamok a munkanélküliek számára ingyenesek, ugyanakkor egyfajta ellátást biztosítunk számukra, sőt azoknak is, akik már nem részesülnek semmi fajta ellátásban, de regisztrált munkanélküliek. — Milyen érdeklődésre számítanak? — A tavaszi börze tapasztalatait figyelembe véve, sok érdeklődőt várunk a rendezvényeinkre. Sajnos változatlanul magas Tolnában az állástalanok száma, jelenleg 14.379 munka néküli szerepel a nyilvántartásunkban, közülük 1858 a pályakezdő, melyből mintegy 690 fő ez év júliusaugusztusától pályakezdő munkanélküli, tehát most végzett valamelyik iskolában. Ezért tartjuk nagyon fontosnak, hogy a lehetséges álláshelyek mellett megismerkedjenek a képzési lehetőségekkel is. Igyekezünk olyan tanfolyamokat indítani, amelyek mögött konkrét munkapiaci ajánlatok vannak. F. Kováts Éva
