Tolnai Népújság, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-30-31 / 202. szám
, 13. oldal I Majdnem a világ végén jártunk Cseppet sem mesebeli Piripócs Hol volt, hol nem volt - gondoltam, mikor Erzsi, a Népújság paksi terjesztés vezetője előállt az ötlettel, írhatnék riportot Pi- ripócsról. Nem mese ez - erősködött - ha akarod elviszlek. Úgy lett, bár útközben kiderült: ő is most jár erre először. „Szívélyes ’’fogadtatás El is tévedtünk mindjárt Duna- földvár után - úgy kell annak, aki nem visz térképet egy mesebeli útra - de azután Matild pusztán egy szép ház gazdája útbaigazít. Földúton megyünk, egyik oldalon erdő, előbb kecskéket legeltető asszonyok, majd egy ifjú juhász birkanyája mellett hajtunk el, és máris Piripó- cson vagyunk. Azaz csak félig, Alsú-Piripócson, ez még Tolna, az igazi már Fejér megyében van - tudjuk meg az első háznál, ahova bekopogtatunk. Nem egyszerit ám bejutni, bizalmatlan az idegennel a piripócsi ember, főképp ha egyedül van otthon és nő. Porteleki Mária igazándiból nem is idevaló - dunaújvárosi pedagógus - nyáron laknak csak itt, a gyönyörű, tágas portán épült hófehér falú, piros cserepes házban. A város elől menekültünk - meséli -, itt más a levegő, csend és béke van. Hét éve vették a régi parasztházat, saját kezükkel tették olyanná, amilyen. Mostanra már a nagyfiam - 18 éves - is megszerette - folytatja -, érzi, hogy ez saját munkája gyümölcse is. Útmutatása nyomán indulunk tovább, vagy hat kilométer újabb földút következik, látszik alig járt, a táj már valóban mesebeli békességet áraszt, a búbosbanka alig két méternyire az úttól meg sem riad az autótól, csodálkozva bámul. A megyehatárt tábla nem jelzi, a falucskába érve is csak kérdezésre tudjuk meg, hogy Piripócson vagyunk. Ez sem egyszerű, a nyolc házból mintha legalább száz kutya jelezné jöttünket, embert egyet sem látunk. A harmadik portánál hosszas zörgésre végre előkerül egy férfi, ötvenötnek-hatvannak nézem, később derül ki, hatvannyolc esztendős. Éppen meszelte a szobákat, fehér foltok kezén- lábán, öltözékén. - Újságíró? - kérdez vissza - én ugyan nem nyilatkozom. Megáll a kapu belső oldalán, mi kívül, szerencsére a házőrző is a kerítés túloldaláról jelzi, hogy egyetért gazdájával, aki valóban nem is nyilatkozik, csak éppen mesél, ha kérdezem. Panasza van, naná az adóhivatalra, nem igen hagyják élni a pusztai embert, mikor gyártsam én a papírokat? - kérdi. Megterem itt minden, de mennyiért? - eszi a szivattyú az áramot, mert a kútból kell felhozni a vizet, beviszem a piacra, a benzin is drága (piros Golf áll az udvaron), marad annyi, amiből bevásárolunk egy hétre. Mert Piripócson nincs bolt, nincs posta. Telefon? Az van, a mobil. A mentő be tud jönni, sajnos nemrég volt rá példa. Fiatalok? Nem maradnak azok itt. Kiderül, ő is Újvárosban töltötte élete nagy részét, bár itt született Piripócson. Szívbeteg lett vagy húsz éve, az orvosok már lemondtak róla, akkor költözött haza. Megélünk azért, mint a mesében - mondja. Csak a nevem ki ne írja az újságba - köti a lelkemre búcsúzáskor. Nem is teszem, hisz el sem árulta. Annyit tudok csak, nem a legkisebb királyfival találkoztam, a cseppet sem mesebeli Piripócson. Rákosi Gusztáv Piripócsi utcakép FOTÓK: GOTTVALD KÁROLY Garaysta öregdiákok: dr. Csaba Imre Orvosprofesszor, lombikbébivel Ki tudja, miként alakult volna életpályája dr. Csaba Imre orvosprofesszornak, ha nem csak a gimnázium első, hanem valamennyi osztályát egy budapesti gimnáziumban végzi? Ha nem kerül az első tanév után vissza, eredetei lakhelyére, Tolna megyébe, illetve a szekszárdi Garay János Gimnáziumba? Nos, ezekre a kérdésekre ma már nem lehet válaszolni: csak az a biztos, hogy a professzorsághoz a szekszárdi Alma Materből vezetett út, ha nem is mindig nyílegyenesen. — Tolnán éló' szüleim annak idején - anyagi okok miatt Budapestre, egy olcsó - ha jól emlékszem havi 10-20 pengős - intemátussal rendelkező gimnáziumba írattak be - emlékezett az úgy hatvan évvel ezelőtti időkre dr. Csaba Imre, akivel Pécsen beszélgettünk. — Nem tartott sokáig ez a kitérő, szüleim egy esztendő után, 1938-ban hazahozattak, s azt követően - mint vonattal vagy kerékpárral naponként oda-és visszautazó diák - a második osztályt már a Garay János Gimnáziumban kezdtem. Akkoriban Faludi Ferenc volt az intézmény igazgatója. Dr. Csaba Imre joviális, hallgatag vezetőként írja le Faludi Ferencet, akitől egyébként keménykezűsége ellenére sem tartottak igazán a diákok. — Otthonos légkört teremtett az iskolában, s ez jótékony hatást gyakorolt az osztályokra, így a miénkre is. Rendkívül összetartó volt a csapatunk, barátság jellemezte viszonyunkat, nyaranta egymáshoz utaztunk vendégségbe. Mármint a fiúkhoz, ugyanis a lányokkal szemben meg kellett tartani nem is a három, de legalább a tíz lépés távolságot. — A velünk egyidős lányoknak kezitcsókolommal köszöntünk, sőt, később, még az egyetemen is magázódtam gimnáziumi lányosztálytársaimmal. A tanárok közül beszélgetőpartnerem Mayer (Miklós) Péter nevét emeli ki, aki német és latin nyelvet tanított. Ugyancsak kellemes emlékeket idéz fel Sándor József, a matematikatanár alakja, aki osztályfőnökként családias légkört honosított meg a diák- közösségben. Igazi karakter volt vitéz Berend Iván, aki zenekart alakított ki az osztály tagjaiból, s bár megkövetelte a szigorú fegyelmet, mégis szerették a gimnazisták. Király Rudolf, aki 1941-ben lett Faludi Ferenc után a gimnázium igazgatója, szintén feledhetetlen személyiség. Az ifjúságot demokratikus szellemben nevelte, s mint olasz nyelvtanár, filológus, később országos hírnévre tett szert, miután - már Budapesten - olasz és spanyol szótárt állított össze. Ütóda, Szente László, aki 1943-ban vette át az intézmény irányítását, ezekben a nehéz és veszélyes időkben is kiállt elvei mellett. — Emlékszem, egyszer egy órán keresztül azt fejtegette nekünk, hogy hova süllyedtünk. Mármint az ország, ahol a Magyar Futár nevű nyilas lap lehet a magyar kultúra bölcsője. Azután, már 1945-öt követően sem tartotta a száját, ha neki nem tetsző dologgal találkozott: le is tartóztatták, pedig közben Tolna megye főispánja lett. .. A legnépszerűbb tanár címére akkoriban - s még később is - egyértelműen Bese- nyei Gyula pályázhatott volna. A mindenki által csak Zénónak nevezett testnevelőtanár módfelett egyszerűen mutatta ki szeretetét diákjai iránt. — Akit szeretett, az mondhatni rettegett tőle. Órán elkezdte a névsorolvasást - pe- chemre elől voltam - , s aki kiment hozzá, az kapott tőle egy iszonyatos csapást a kezében szorongatott bottal. Ezzel jelezte, hogy na fiam, te a haverom vagy. Néha napokig nem tudtunk leülni, de ezzel együtt kedveltük. B eszélgetőpartnerem 1945- ben érettségizett le. A végzős osztály mindössze tíz főből állt. A háború viharai ekkoriban sok embert sodortak szerteszét. Mégis, ha tehetik, mindannyian együtt ünnepük az érettségi találkozókat. Miután dr. Csaba Imre már gyermekkorában orvosnak - szülész-nőgyógyásznak - készült, a továbbtanulás iránya egyértelmű volt számára. Beiratkozott a pécsi orvostudományi egyetemre, ahol - szorgalma és tudásvágyása láttán - professzora, dr. Émszt Jenő már az első évben a Biofizikai Intézetbe helyezte, ami nem kis előrelépést jelentett - anyagi szempontból is - akkoriban. Később, 1948-ban dr. Csaba Imre egy nyári gyakorlat erejéig visszakerült Szek- szárdra, a kórházba, akkor vezette le első szülését Tóth professzornál. A pályafutás a diploma után, 1950-ben helyben, azaz Pécsett, a szülészeti klinikán, Lajos professzornál folytatódott, s idővel - az egyetemi tanári címet és a klinikaigazgatói tisztséget egyaránt megszerző - dr. Csaba Imre mind jobban a tudományos kutatómunka irányába fordult. Ez- irányú érdeklődésének eredménye három szakkönyv és több mint háromszáz publikáció. Nemzetközi kongresszusok állandó vendégeként gyümölcsöző kapcsolatokat épített ki külföldi intézetekkel és szakemberekkel. S aki nálunk, Magyarországon már átesett az új módszerrel végzett, rutinfeladattá szelídülő epeműtéten, az Csaba professzor úr kezdeményezését dicsérheti: 1984-ben ugyanis ő honosította meg hazánkban NSZK-beli tapasztalatai után a laparoszkópiás eljárást. S nevéhez fűződik a lombikbébiprogram is: Pécsett 1989. május 6-án született meg az első valódi lombik-gyerek, aki ma is kiváló egészségnek örvend. — Bármennyire is meglepő, nem gazdagodtam meg - mondja végezetül a ma is aktív dr. Csaba Imre, aki jelenleg is egy panellakásban él Pécs kertvárosában. Esetében valóban igaz a mondás, mely szerint a pénz nem boldogítja: az ellenben igen, hogy a keze alatt felnőtt egy olyan gárda, mely országszerte folytatja az általa elkezdett művet. Szeri Árpád Borház, jóféle szekszárdival A budai vár ad otthont a Magyar Borok Házának, mely szeptember 2-án, kedden 14 órakor nyitja kapuját. A Domus Vinorum Hungaricum hazánk húsz borvidékének bemutatópincéjét, s természetesen legfinomabb borait tárja a' látogatók elé. Mint Tápay Zsolttól, a szekszárdi Hegyközség hegybírójától megtudtuk, Tolna megye székhelyének termelői is helyet kapnak a Borházban. Az Aranyfürt Mg. Tsz. '94-es és '95-ös bikavérrel és merlot-val, illetve '95-ös cabernet sauvig- non-nal mutatkozik be. Az Aliscavin Borászati Rt. '94-es bikavérrel, valamint '96-os kékfrankossal, merlot-val, kékfrankos roséval, muscat ottonel- lel, chardonnay-vel és olaszriz- linggel mutatkozik be. A Szekszárdi Mezőgazdasági Rt. '94MACY&R BOROK HÁZA DOM 11/ VINORUM HUNGARORUM es merlot-t és cabemet sauvig- nont, illetve '95-ös zweigeltet visz a fővárosba. Dúzsi Tamás '96-os kékfrankost, Takler Ferenc '96-os bikavért és kékfrankost, Vesztergombi Ferenc pedig '96-os bikavért és merlot-t ajánl a látogatók figyelmébe. ✓ Kamocsay Ákos, az év borásza A hét elején Aparhanton szakmai napot tartottak a termelők és a szakemberek, melynek témája a szőlő és a bor volt. A rendezvény vendége volt Kamocsay Ákos is, aki az 1997-es év borásza lett Angliában. — 1997-re Önt választották az év borászának, kik szavaztak és mi alapján döntöttek? — Újságírók szavaztak, és az éves borválaszték végigkóstolása után hozták meg a döntésüket. Mintegy 50 féle bort vittünk magunkkal Angliába, ennek 70 százaléka fehér volt. Az év legjobb tizenkét bora közé pedig a Soproni Sau- vignon Blanc is bekerült, legnagyobb örömünkre. — Önnek mi a foglalkozása? — Természetesen borász a foglalkozásom és Neszmélyben, az Interconsult egyik tulajdonosa is vagyok (négyen vagyunk tulajdonosai a cégnek), ahol főborászként dolgozom. A Magyarországon termelt szőlőkből készített borokat elsősorban Angliába, illetve kisebb tételeket Kanadába és Hollandiába szállítjuk. — Mekkora szőlőterülettel rendelkezik a cég? — Száz hektár szőlőültetvénnyel, de az ország minden részéből vásárolunk fel szőlőt. — így szürethez közeledve milyen árakat ajánlanak a termelőknek? — Ez több mindentől függ, hiszen sokat számít a minőség, a fajta és az is, hogy kisebb tételt tud biztosítani a termelő vagy nagyobb mennyiséget. Ez utóbbi természetesen jobban megéri a felvásárlónak, amit az áraiban is honorál. Összességében úgy látom, hogy a fehér szőlőre kisebb lesz a kereslet, mint tavaly, a már ismert okok miatt, így 10 százalékos árcsökkenésre lehet számítani a tavalyihoz képest (a keresettebb fajták kivételek), a kék szőlőnél pedig alku kérdése az ár, lesz aki jobban jár mint tavaly, ha keresett fajtát és jó minőséget tud eladni, lesz aki rosszabbul, ha nem versenyképes a kínálata. Mauthner
