Tolnai Népújság, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-23-24 / 196. szám
1997. augusztus 23., szombat 9. oldal | Bátaszék-Decs-öcsény-Szekszárd Százesztendős a Sárköz vasútja (Folytatás az 1. oldalról) ünnepi beszédében, mely az 1. állomás: Bátaszék, 9.45. ország vérkeringésébe kap- Bognár Jenő polgármester csolta be a települést, össze- annak a helyi vasútállomás- köttetési teremtve a Dunántúl nak a fontosságát említette és az Alföld között. Bátaszéken egyébként már 1873-ban volt vasút, s erre - illetve a 100 évvel ezelőtti, új szárnyvonal átadására - emlékezve Bognár Jenő Szalai János csomóponti főnökkel együtt egy hársfát ültetett a közeli parkba. Sárdi Gyula, a MÁV Rt. Pécsi Területi Igazgatóságának vezetője beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a sárközi vonal megépítése Alkalmi kiállítás a szekszárdi váróteremben előtt Szekszárdról Rétszilasra, majd Dombóvárra kellett utazni, s csak így, egy közel száz kilométeres kitérővel lehetett vasúton Bátaszéket elérni a megyeszékhelyről. 2. állomás: Decs, 10.30. Az erre az alkalomra forgalomba állított öreg gőzmozdony bepö- fögése után Nagy Zoltán polgármester lépett a peron mellett elhelyezett mikrofon mögé. — Sárköz elzártsága a török kor idején - a magyarság megmaradását tekintve - előnyt jelentett. Ez a később hátránnyá váló elzártság csak a vasútépítés idején változott meg, igaz, az 1873-as vasútépítési láz után még huszonnégy évet kellett várni a szárnyvonal megvalósulására. Mondandója végeztével Nagy Zoltán és Bencze László osztályvezető leleplezte az állomás falára erősített centenáriumi emléktáblát. 3. állomás: Őcsény, 11.00. A vasútvonal hosszú éveken át jótékonyan és hatékonyan segítette a mezőgazdaság felvirágzását - mutatott rá beszédében Guzsván István polgármester. — Egészen az 1980-as évekig vezető szerepet játszott az utasszállításban, igazodott a munkaidő-kezdéshez és befejezéshez, munkahelyet adott az itt élő embereknek. Guzsván István Hunkár László osztályvezetővel együtt avatta fel a vasútállomás falán elhelyezett emléktáblát. Végállomás: Szekszárd, 11.30. Érdeklődők nagy tömege és fúvószene fogadta a végál_ D ecsen néptáncosok várták a vonatot Vajon megcsapta őket a mozdony füstje? FOTÓ: ÓTÓS RÉKA lomáson a nosztalgiavonatot. Kocsis Imre Antal polgármester mindenekelőtt azt az 1897- ig tartó időszakot elevenítette fel, amikor Szekszárd - mint célállomás, hiszen a megye- székhelyre akkoriban sugárirányból csak ide érkeztek az utasok - a felvirágzás útjára lépett. Az új szárnyvonal újabb előnyöket jelentett: a Sárköz lakossága immár nemcsak nyáron és ősszel, hanem télen és tavasszal is megjelenhetett terményeivel s termékeivel a megyeszékhelyen. Megtörtént a kézfogása a vasút segítségével - húzta alá Kocsis Imre Antal, aki végezetül azt kívánta: száz év múlva mindenki ünnepeljen ugyanígy és ugyanitt. Dr. Tömpe István, a MÁV Rt. elnöke a vasút jövőjéről szólva kifejezte azon reményét, hogy a vonattal történő utazás nem is olyan sokára ismét divatba jön. Ha szembetaláljuk magunkat az országutakon az autóáradattal, gondoljunk a vasútra, mely - idővel - gyorsan, kényelmesen, tiszta körülmények között szállítja majd utasait szinte a városközpontokba. Az ünnepnap zárásaként - már a Hotel Gemencben tartott fogadáson - Bach József, Tolna Megye Közgyűlésének elnöke vont párhuzamot a 100 évvel ezelőtti, illetve a mai törekvések között. Ahogy akkor, úgy ma is ugyanaz a legfontosabb cél, azaz a megközelíthetőség biztosítása a kistérségek, a régiók számára. Ez teszi ugyanis A bátaszéki állomáson emlékfát ültettek lehetővé azt a fejlődést, melyre gyalogosan, autóval, vagy épvalamennyien törekszünk - pen vasúttal. -száKönyv két legendás kuruc vezérről Bezerédj Zoltán: Hősök a vérpadon Hősök a vérpadon címmel történelmi kisregény jelent meg a Bethlen Gábor Könyvkiadó gondozásában. A könyv szerzője a neves magyar főnemesi család leszármazottja, dr. Bezerédj Zoltán. A történelmi nevet viselő, Kölnben élő író-újságíró a kuruc kor két tragikus hősének, Bezerédj Imrének és Balogh Ádámnak a történetét eleveníti fel regényében. Annak a két, rokoni kapcsolatban álló legendás kuruc vezérnek a történetét, akiknek életéhez és halálához oly sok legenda fűződik. Mindketten Rákóczi seregében harcoltak, mindketten hősök voltak és egyikük sem csatában halt meg. Mindketten fiatalon - a nagybácsi, Bezerédj 35 évesen, az unokaöcs 29 éves korában -, vérpadon végezték. Mártírok voltak mindketten, Bezerédj Imre a Habsburg ármány, Balogh Ádám a Habsburg terror mártírja. Az egyik azért halt meg, mert hűtlen volt, a másik azért, mert hű volt. A cselekmény 1704. január 4-től 1711. február 8-ig játszódik, végig kíséri a Rákóczi szabadságharc eseményeit. A szerző, dr. Bezerédj Zoltán 1922-ben Marcaliban született, Bezerédj Imre és Bezerédj Zoltán egyik kései, oldalági leszármazottja. Egyetemet végzett, 1944-ben írt doktori disszertációjában a fasizmus ellen foglalt állást. A nyilasok letartóztatták. 1945-49. között a kultuszminisztériumban dolgozik, a sajtóosztály helyettes vezetője, ezt követően 1956-ig Óbudán tanár. Az októberi forradalom alatt létrehozza az Ifjúsági Forradalmi Tanácsot, tagja a Nemzeti Bizottságnak. A forradalom bukását követően Nyugatra menekül, ahol publicisztikai és előadói tevékenységet folytat magyar és német nyelven. 1963 óta a német szövetségi rádió, a Deutschlandfunk magyar szerkesztőségének munkatársa, a kölni Népfőiskola docense, Düsseldorfban német nyelven szociológiát tanít. Több könyve jelent meg, németül és anyanyelvén. Magyarul írt politikai szatírája, az Arccal az osztály felé, két emigrációs díjat nyert. Bezerédj Zoltán 1993-ban Budapesten létrehozta a Bezerédj Álapítványt, mely évente díjat oszt ki a magyar tudományos és művészeti élet kiváló képviselőinek. A díjat 1996- ban a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógia Főiskola tanára, Kurucz Rózsa vehette át. A Hősök a vérpadon című könyvben, mint minden történelmi regényben, keveredik a képzelet és valóság, a költészet és a történelem. A költészet ez esetben a szórakozást szolgálja, a történelem pedig a tanulságot. A történet lebilincselő, a kisregény olvasmányos irodalmi mű. A kalandos történet izgalmas fordulatokban épp úgy bővelkedik, mint mélyebb gondolkodásra késztető elmélkedésekben: — A politikában mindenki szövetséges, aki az ellenség ellen van - veti közbe Bezerédj. — Igen. Rákóczi az oroszokat akarja szövetségesként Magyarországra szabadítani. Tudja mit jelent ez? Egy új tatárjárást, törökdúlást. Mert Magyarországnak nem volt jó a nyugati kultúra, inkább a keleti barbárság kell. — Magyarországnak nem kell sem nyugati, sem keleti gyámság. Magyarország önálló és független akar lenni. — Két nagyhatalom közt, ugyebár? - folytatta a követ gúnyos hangsúllyal. - Ez vágyálom, illúzió, brigadéros uram. A történelemnek s a földrajznak megvannak a maga valóságos törvényei. S a valóság mindig erősebb, mint az álom. — Pedig a történelmet a nagy álmok, s a nagy álmodozók irányítják. Az emberek csak szép álmokért, nemes eszményekért képesek harcba menni és győzni. — Vagy elbukni, brigadéros uram. S ez még gyakoribb. Amikor aztán a szent ügy elbukott, a fővezérek nem buknak vele. Szedik a sátorfájukat, jobban mondva a kincsesládájukat, és odébbállnak. Már nem mondják, hogy „extra Hungáriám non est vita”, Magyarországon kívül nincsen élet. Csak a nép marad itt s a föld, melyek örök rabságot esküdtek egymásnak. F. K. E.
