Tolnai Népújság, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-05-06 / 155. szám

Dombori horgászvíz is Pontyok és óriásharcsák Évente 1200 „hazai” és 1000 vendéghorgász fordul meg a holtágnál, amelyet 1978-ig a halászok és a horgászok kö­zösen használtak, majd kizá­rólagos horgászvízként a MOHOSZ Tolna megyei In­tézőbizottságának kezelésébe került. Ma elsősorban a faddi, a gerjeni, a szekszárdi és a tolnai horgászegyesületek tagjai pecáznak itt, a vendég­horgászok között pedig nagy számban vannak külföldiek, főként osztrákok és németek. Az éves jegy 2500 Ft, a horgászjegyek 75 %-át halasí- tásra fordítja a MOHOSZ, évente általában 1 vagon (100 mázsa) pontyot telepítenek. Az éves fogási átlag 22 kg kö­rül alakul. A halállomány zömét a te­lepítésnek megfelelően a ponty teszi ki, de szép a süllő- és az amurpopuláció is. Ter­mészetesen számos kapitális példány is horogra akad, ezen a nyáron zsákmányoltak már 15 kilós pontyot is, és több 6- 8 kilósat. Külön kell szólni a faddi harcsaállományról. 20­30 kilós példányokat szinte hetente fognak, de ezeknél jóval nagyobb harcsák is él­nek a vízben, amelyek közül a legnagyobb kifogott egyed 95 kilós volt. Ennek a víznek is megvan a maga óriáshal-le- gendája: „Samut” (esetleg Samukat?) több alkalommal is megakasztották már (leg­utóbb a múlt héten), de eddig még mindig ő győzött. Az óriásharcsa hosszúságát 3 mé­teresre becsülik megbízható források. A paksi vízutánpótlás nagy várakozással tölti el a horgá­szokat, akik 2 millió Ft-tal maguk is hozzájárultak a be­ruházáshoz. Jelenleg az FM által finanszírozott kísérlet fo­lyik itt, annak vizsgálatára, miként növekednek a kétnya- ras pontyok az „új” vízben. A területen különleges sza­bályok nincsenek, az országos horgászrend érvényesül itt is. Horgászjegyek a Tolnai HE dombori horgásztanyáján, a Hullám Motel-nél és a szek­szárdi MOHOSZ irodán kap­hatóak. Ezt a 73 kilós, 209 centi hosszú harcsát tavaly nyáron fogta a faddi Adorján István. fotó: chochol e. A megye legnagyobb üdülőterülete (Folytatás az 1■ oldalról.) Pedig ezekben az években rög­zült visszavonhatatlanul az immárom „üdülőhely” orszá­gos és nemzetközi elismert­sége. Fénykor ez a javából. A magánszektor megjelenése a szolgáltatások színvonalának ugrásszerű növekedését okozta. Talán kiragadott mutató: az épí­tési telkek iránt szinte pánik­szerűvé vált az érdeklődés. A tanácsiból önkormányzatiba váltó faluvezetés természetes reakcióként földet vásárolt, közművesített és telket mért. Amit a rendszerváltás létbi­zonytalanságától megrettent polgár mégsem vesz. Évekig szinte ingyen sem. A szüntelen fejlődés megtorpan. A vállal­kozók üzleteik bezárását fon­tolgatják, bár tetteikkel opti­mizmusukat bizonyítják. Dom­bori sajátos privatizációja: szinte valamennyien megvásá­rolják addigi bérleményeiket. A legutóbbi évek (hetek, na­pok) őket igazolják. Projekt ké­szül, majd meg is valósul, a vízminőség javítására és a víz- bevezetés környékének gazdál­kodását serkentő öntözésre. A helyi lakos ráérez: lakókörnye­zete fejlődésében a - Volent- öbölben is megjelent - üdülők partnerek, nem pedig ellensé­gek. Csak az elmúlt hétvége forgatagát idéz­zük fel. A hangu­lat a régi, a nap barnít, a sör és a holtág vize hűsít. Mi kell még a nyárra? Nem ünnep­rontás azokra is gondolni, akik­nek mások ki- kapcsolódása komplex együtt­gondolkodást igénylő kemény munka. A szak­ember a jövőt az évszázados múltból eredez­teti. A mai jövő­kép az egymás­rautaltságban ki­alakult régióban gondolkodik, nem kiszakítva az idegenfor­galmat a társadalmi-gazdasági környezetből. Nem lehet kör­nyezetet, vízminőséget meg­őrizni csak néhány kilométeres partszakaszon. Nem lehet a tu­rizmust a környező települések gazdasági érdekközössége nél­kül fejleszteni. Nem lehet csak részfeladatokat, csak helyi erő­forrásokból megoldani. A térség fejlesztésére meg­alakult településközösség már azon munkálkodik, hogy gye­rekeink gyerekei is zavartalanul hódolhassanak a nyár örömei­nek. Domboriban. Összeállította: Ódry Károly Mit jelent az On számára Dombori? Domborihoz valamilyen módon kapcsolódó személyeket arról kérdeztünk, mit jelent számukra az üdülőtelep. Szabó József, a PA Rt. vezér- igazgatója. — Örülök, hogy sikerült el­indulni felfelé a lejtőn. A hala­dás első lépcsője, hogy a víz­problémát úgy tűnik, megoldot­tuk, igaz, további beruházások szükségeltetnek még a stabil, jó vízminőség megteremtéséhez. Tolna megyében a „tenni tu­dók” körében azt tapasztalom, hogy maximális mértékben partnerek abban, hogy Dombori a térség Velencéje legyen. A rangos sportesemények meg­rendezéséhez szükséges az inf­rastruktúra további fejlesztése, de hiszem, hogy szép lassan ezt is meg fogjuk oldani. Az Atomerőmű és személy szerint én is továbbra is hajlandó va­gyok együttműködni Dombori országos hírű, kiemelt üdülő­hellyé válásában. Zöld Zoltán, Fadd jegyzője. — Dombori nekem minde­nekelőtt - munkakörömből adódóan - a gondokat, a prob­lémákat jelenti. Szeretném, ha minden évben szebb, gondozot- tabb lenne. Szabadidőmben is gyakran kijárok, de általában akkor is azt nézem, rendben van-e minden, nem visznek-e kutyát a strandra, stb. Dombori ezért sajnos nem az a hely, ahol igazán ki tudok kapcsolódni. Palásti Lajos, a Palaccio Disco tulajdonosa. — Nekem nagyon sokat je­lent, hiszen az életem ide kötő­dött, most ünnepeltük a létesít­ményünk 5. születésnapját. Én azt várom, hogy Domboriban nagy fejlődés indul meg. Ha mindenki azt akarja, hogy ez az üdülőhely a környék kis Bala­tonja legyen, akkor sok minde­nen kell még javítani. De úgy látom, ez az év komoly haladást hozott, és remélem, a folytatás hasonló lesz. Dr. Bényi Mária, ÁNTSZ. — Fadd-Dombori egy az el­látandó munkáim közül. Nyara­lóm nincs ott, egyéni érdekem nem fűz oda. Kizárólag szak­mai kérdést jelent számomra. Fenyvesi János, a faddi Du- nagro Szövetkezet elnöke. — Speciális helyzetben va­gyok, hiszen én Domboriban születtem. Láttam, honnan in­dult, és hogy mivé fejlődött. Biztosan elfogult vagyok, de szerintem Dombori a megye üdülőközpontja. Az adottságai jók, ezeket kellene még jobban kihasználni. Ehhez talán nem is csak pénz kell, hanem nagyobb odafigyelés a vezetők részéről éppúgy, mint a strandolóktól. Dombomról írtuk A Tolnai Népújság termé­szetesen öt éve, 1992 nyarán is gyakran beszámolt Fadd- Domborival kapcsolatos történésekről. Alább ezek közül idézünk fel néhányat. 1992. június 16-i számunk­ban Füleki András, a Ma­gyar Kajak-Kenu Szövetség főtitkára nyilatkozott a fadd-dombori holtágon megrendezendő kajak-kenu VB esélyeiről. Egyebek mellett az alábbiakat mondta: „A versenypálya már most is alkalmas rangos világverseny lebonyolítá­sára, ám a környező infra­struktúrát, a szálláslehető­ségeket tekintve nem ilyen szívderítő a helyzet.” Július 14-i számunkban hírt adtunk a Dombori Infó című kiadvány megjelenéséről. A faddi művelődési ház 8 ol­dalas, ingyenes tájékoztató­jában szerepelt térképvázlat az üdülőterületről, megta­lálható volt benne komp, busz és vonat menetrendek, információk a faddi misék időrendjéről, horgászjegy beszerzési lehetőségekről, sőt: tanácsok a kullancs szakszerű eltávolításáról. Július 20-án Családi vasár­nap Domboriban címmel adtunk tudósítást a Pop TV főszervezésével létrejött eseményről, amelyen több száz érdeklődő vett részt. Augusztus 10-i számunkban tudósítottunk a VIII. Spor- Tolna Triatlon Fesztiválról, amelyen minden addiginál népesebb, a különböző tá­vokon összesen mintegy 2000 fős mezőny állt rajt­hoz. Augusztus 19-én arról ad­tunk hírt, hogy a megyei ÁNTSZ vizsgálatai szerint - a hosszúra nyúlt kánikula miatt - a felszíni vizek mi­nősége annyira romlott, hogy „népszerűtlen intézke­dések váltak szükségessé.” Az ÁNTSZ megtiltotta a fürdőzést a Duna szabad strandjain, és a fadd-dom­bori holtágon is. Ugyanak­kor arról is tájékoztatott a tisztiorvosi szolgálat, hogy közvetlen járvány veszély nincs, komolyabb tömeges megbetegedést nem regiszt­ráltak. „Eddig jó a dolog” A Dombori Nyár ’97 rendez­vénysorozat főszervezőjét, Kindl Gábort „időközi” vil­lámértékelésre kértük. — Összességében nagyon jó a dolog eddig. Minden nap telt­ház van, a hétvégi napok na­gyon erősek. Úgy tűnik össze­jött, amit szerettünk volna: mindenki talál neki megfelelő programot. Talán nem túlzás azt mondani, hogy az üdülőhely jövőjét is képes befolyásolni a rendezvény. Ahogy hallottam, a fesztivál első hétvégéjén résztvevő érdeklődők között ma már dombori telektulajdo­nosok is vannak. Jövőre is lesznek programok, amiket úgy kell majd megszer­keszteni, hogy az egész nyarat átfogják. Mert bebizonyoso­dott, hogy szükség van ilyen rendezvényekre. Volent-öböl egyenlő mini-Dombori? A holtág Fadd nagyközség közelében levő kis öble ideális horgászhelye az itt lakóknak. Közelsége azoknak is megfe­lel, akik csupán rövid időre tudnak „leugrani” damilt áz­tatni. Először csak „bungik” jelentek meg, az evezők, sze­relékek tárolására. Aztán egy rendezési terv legalizálta az il­legális építményeket — hor­gásztanyák építésére adván lehetőséget. A csend és a tiszta levegő ösztönözte az első vállalkozó megtelepedését, aki cukorbe­tegek rehabilitációjához al­kalmasnak találta a területet. Később a „bungik” kis palo­tákká serdültek, s ripsz-ropsz üdülőteleppé fejlődött az öböl környéke. Soha nem fog Domborihoz hasonlítani. Nem csak mérete, hanem jellege miatt sem. A helyi önkormányzat kínosan ügyel a beépítettség mérté­kére, a telkek kialakítása során megtartja a horgásztelep jelle­get — távol tartván a nagyvi­lági zajokat. Nem kell félnie a nyugalmat keresőknek. A Vo­lent környéke a természet csendjét visszaidéző gyöngy­szem maradhat. O.K. A szúnyog nem tudott az irtásról? Amikor a dombori nyári fesz­tivált nyitó faddi polgármes­ter a helyi értékek között em­lítést tett az érintetlen állatvi­lágról, némi derültség tá­madt, ugyanis a hallgatóság az éppen vadul támadó szú­nyograjokra asszociált. Hir- mann Bélát - az üdülőterület egyik gazdáját - kérdeztük a vérszívók esélyeiről: — A szúnyogkérdés főként pénzkérdés. A költségvetésben erre a célra meghatározott ösz- szeg kevésbé nőtt, mint a vegy­szerek és azok kijuttatásának ára. Ezért a kívánatos 500 hek­tárnyi területből csupán a leg­frekventáltabb 200 hektárt tud­juk kezelni. Az ominózus pén­tek este előtt szerdán volt irtás, melyet szombaton a szolgáltató (garanciában) megismételt. — Mi jelentené a biztos megoldást? — Az utánpótlás megállí­tása. Ez néhány évig intenzív, nagyobb régióra kiterjedő keze­lést jelentene. Ha ezt követke­zetesen alkalmaznánk minden potenciális gócpontra, akkor a továbbiakban a relatíve olcsó szintentartás is szúnyogmentes állapotot eredményezne. — Léteznek már biológiai módszerek is. — Igen, ezek már a lárvákat pusztítják el. De költségvonza­tuk a helyi erőforrásokhoz vi­szonyítva horribilisnak mond­ható. Természetesen a kísérleti fázison éppen túljutott techno­lógiákat figyelemmel követjük, és megpróbálunk valamilyen módon pénzt szerezni a küzde­lem hatékonyságának növelé­séhez. Ódry

Next

/
Thumbnails
Contents