Tolnai Népújság, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-05-06 / 155. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1997. július 5., szombat Rejtett értékeink Hígnál Jenő élete és művei Néha egy-egy életrajz csak úgy kerül elénk, mint a leejtett, száz darabra tört tükör: mindegyik cserépben ott tükröződik az egész világ, de magát a tükröt már soha nem rakhatjuk össze egésszé. Szülőhelye, Hőgyész, való­színűleg nem tudja róla, hogy Haberfeld Jenőként ott látta meg a napvilágot 1889-ben. A kaposvári gimnázium után több vidéki lapnál próbálkozott, így Kosztolányi valóságos, illetve Ady szellemi szülőhelyén: Szabadkán és Nagyváradon is. Az utóbbi helyen egy időben három napilap is működött, ami fürgeségre, szemfiilességre ne­velte az amúgy jótollú munka­társakat, de nemcsak arra, ha­nem összefogásra is. így adó­dott, hogy az ország történeté­ben az első újságírósztrájk szervezője és részese is lett Hajnal a költőként is ismert Dutka Ákossal, Nagy Andorral és Marton Manóval. A Magyar életrajzi lexikon szerint „Az I. világháború alatt Budapestre költözött, a Déli Hírlap, majd Világ munkatársa lett. Az Em­ber című lapban 1918 októbe­rében Lékai János Tisza-ellenes merényletéről írt riportja orszá­gos szenzációt keltett, az 1918- as őszirózsás forradalom idején a Nemzeti Tanács őt bízta meg a posta ellenőrzésével”. Innét Vezér Erzsébet nekrológjának szavaival folytathatjuk: „O volt a posta kormánybiztosa azon az októberi éjszakán, amikor egy telefonbeszélgetés a forradalom létét veszélyeztette. Aztán, mint a Világ munkatársa, cselekvő tanúja volt annak a jelenetnek, mikor a Nemzeti Tanács a for­radalom üdvözletét tolmácsolta Ady Endrének. A régi, nagyvá­radi újságíró-szolidaritás jogán ő segített a nagybeteg költőnek válaszbeszédét leírni, melyet aztán Hatvány Lajos olvasott fel. Később a Vörös Újság szerkesztőjeként védte a prole­tár-diktatúra érdekeit, míg a bukás után ő is elment a bújdo- sókkal”. Ettől kezdve az emigráció ezer keserű kalandja várt rá. Bécsben ismét Az Ember és a tanácsköztársasági időszak kapcsolatait folytatva a Bécsi Magyar Újság munkatársa lett, de ő tudósította az Előre Képes Folyóiratot is, amely az USA- ban jelent meg. Magyar iroda­lom - Bécsben című cikkében le merte írni 1920-ban: „Ma otthon jóformán nincs magyar író, magyar könyv, magyar iro­dalom. Az új kurzus elsöpörte vagy megfélemlítette a régi népszerű írókat, új embereket pedig nem hozott. Tehetségek nem mernek megszólalni... Ady helyett Patacsi Dénes, Mó­ricz Zsigmond helyett Pékár Gyula a lelki kielégülést ad írói. (...) Az ébredő magyar falu­helyen elsikkasztja a postát és terrorizálja az olvasót, ha a nem neki tetsző újságot és könyvet olvassa. A vidéki város köny­vesboltjának kirakatait betöri, ha abban nem neki tetsző könyvet lát...” Mindezt leg­szellemesebben a Mikes Kele­men-módján írt Osztrákor­szági levelekben fogalmazta meg Hajnal Jenő, aki Bécs után Kolozsvárott élt s az erdélyi magyar sajtó munkatársaként művelte a legszélesebb körben ismert foglalkozást: megpróbált valahogy megélni. A Korunk híres szerkesztője, Gaál Gábor 1930-ban, Hatvány Lajosnak írott levelében jegyzi meg róla: „Hajnal a tehetetlensége pszi­chózisába menekül minden ak­ció elől. Azt mondja: neki az élethez már csak az az egyetlen jogcíme van, hogy emigráns. Úgyse tudna mit csinálni ott­hon”. Tegyük hozzá, külföldön sem nagyon tudott.. .Ham- burgemé című könyve (Bécs, 1921), valamint a Gulyás által neki tulajdonított Egy jó ház­ból való fiú (Pozsony, 1938.) csak szűk körben tették ismertté nevét. Kolozsvárról Franciaor­szágba emigrált, meleg barát­ságot ápolt Károlyi Mihállyal is, aki 1940-ben aggódó levelet írt menekítése ügyében Hat­ványnak. Vezér Erzsébet idézte föl 1977-ben a Párizsban történ­teket: , Jvlikor 1940-ben a meg­szállt Franciaországban ameri­kai beutazási vízumért folya­modott, az Egyesült Államok konzulja azzal utasította el, hogy a kvóta betelt, jöjjön nyolc év múlva. Mire Hajnal Jenő utolérhetetlen, szelíd báj­jal a konzulhoz fordult: „Tessék mondani, délelőtt jöjjek vagy délután?” A beutazási vízumot megkapta.” Amerikában megpróbál ugyanaz maradni, ami itthon, Európában volt s Gulyás szerint A Gólem új legendája címmel jelentet meg könyvet New Yorkban. Bárdi Ödön leírja, hogy barátjával, Korda Sándor­ral, annak halála előtt tíz nappal együtt ebédeltek, s Hajnal fel­segítette a nagy filmes kabát­ját”. - „Harminc évvel ezelőtt még nem segítetted föl” - évő- dött Korda. - „De csak azért nem - válaszolta Hajnal -, mert akkor még nem volt kabátod .. .” Az utolsó éveiben többször haza látogató Hajnalt 1977 júli­usában, szegényes manhattani lakásában bekövetkezett halála után a Vörös Újság utolsó szer­kesztőjeként búcsúztatták s hozták haza hamvait fél év múlva a Farkasréti temetőbe. Dr. Töttó's Gábor Szövetkezeti Munkáért kitüntetést kapott Huszonöt év a vevők szolgálatában Tolna megye 11 Áfész-ének 22 dolgozója vehette át a Szövetkezetek Megyei Szö­vetségének legutóbbi küldöttgyűlésén a Szövetkezeti Munkáért kitüntetést. A Sárszeg Áfész dolgozói közül öten kap­ták meg az elismerést, köztük Böhm Jó- zsefné a szekszárdi Farmer-shopp bolt­vezetője. Böhm Jószefné Weisz Mária 25 éve dolgo­zik a szövetkezetnél. Végzettségét tekintve ugyan női szabó, mégis 1972-ben a eladó­ként helyezkedett el a szekszárdiak által csak 160 lakásos épületként ismert lakó­tömb földszintjén található ruházati üzlet­ben. Itt a Skála Áruház megnyitásáig dol­gozott, amikor is a nagyáruház konfekció osztályára került helyettesnek. A Garay téri Farmer- shoppba az átszervezéseket köve­tően helyezték 1994-ben boltvezetőnek. Az eltelt 25 év alatt háromszor volt ki­váló dolgozó. A kérdésre, hogy mi a szép a kereskedői szakmában, gondolkodás nélkül válaszolja, hogy a vevőkkel való foglalkozás. — Bánni kell tudni a vásárlókkal, fog­lalkozni velük, észre kell venni, hogy ki mi­lyen típus. Van aki igényli, hogy segítsen neki az eladó, mások önállóan szeretnek válogatni. A kimondottan farmer termékeket áru­sító boltban az eladó dolga annyiban más, hogy itt az átlagnál jobban kell ismerni a fiatalok igényét, ízlését. Van aki tíz nadrá­got is megpróbál, míg a sokféle fazon közül megtalálja az „igazit”. — A vevő kiszolgálása soha sem terhes nekem, megpróbálok mindenképpen olyan darabot ajánlani, ami megfelel az ízlésé­nek. Nálunk mindenki azt szeretné elérni, Böhm József né fotó: ótós Réka hogy aki ide betér, az ne távozzon üres kéz­zel, itt vegye meg" az elképzelésének leg­jobban megfelelő árut, ne kelljen más boltba mennie. fi kováts Hasznosítani a civilek ingyen energiáit Mi várható egy kisvárosi művelődési háztól? Mi lehet a szerepe manapság egy kisvárosi művelődési háznak, pláne, ha az a kuitúrház Tolnán van? Ehhez kapcsolódó kérdé­seket tettünk fel Fekete Katalinnak, aki a közelmúltban 3 évig vezette a tolnai művelődési házat, sokáig a tolnai képviselőtes­tület művelődési bizottságának tagja volt, valamint aki me­gyénkből másodmagával tagja a Kultúraközvetítők Társasá­gának, és nemrégiben részt vett annak országos közgyűlésén. — Az intézményes kultúra­közvetítésnek mi lehet a szerepe ma egy olyan térségben, mint Tolna és környéke. — Ahhoz, hogy a feladatot meghatározzuk, alapvetően fontos, hogy az adott település sajátosságait, szokásait, igé­nyeit figyelembe vegyék. Eh­hez hozzá kell venni, hogy mi­lyen objektív feltételek állnak rendelkezésre a feladatok ellá­tására. A cél kitűzésénél elen­gedhetetlen, hogy legyen kon­cepciója az adott településnek, amiből kiderül, hogy a helyi vezetés mit szeretne ezen a téren elérni, hova akar jutni. A közművelődés helyét, szerepét a település életében egy komp­lex, fejlesztési program része­ként kell megjeleníteni, mivel ezt csak a település céljaival összhangban lehet kezelni. — Amíg Ön volt a tolnai művelődési ház vezetője, ez a tudatosság mennyire volt ész­lelhető'? — A3 évad alatt teljesen szabadon próbálkozhattam. A város vezetése nem rendelke­zett azzal a koncepcióval, amelyről most beszélnünk kel­lene. Nem voltak főbb csapás­irányok, amelyekhez tartani le­hetett volna. Ez bizonyos szempontból jó volt, más szempontból nem. Jó volt, mert szabadon pró­bálkozhattam az általam reáli­san megvalósíthatónak tartott közművelődési feladat megva­lósításával. Viszont ha nem tudja az ember, mik az elvárá­sok, ez nagy támadási felületet jelent. Ilyen helyzetben ugyanis mindenbe bele lehet kötni. Rangon aluli körülmények — Ugyanakkor az Ön igaz­gatósága idején nem fogalma­zódtak meg ilyen eró'teljes kriti­kák a művelődési házzal szem­ben, mint mostanában. — A rendszerváltás utáni első önkormányzati ciklusban meglehetősen sok feladatuk volt a képviselőknek ahhoz, hogy minden dologgal foglal­kozni tudjanak. (És mint tudjuk - bár eléggé szomorú - a köz- művelődés általában nem az el­sődlegesen megoldandó felada­tok közé tartozik.) Úgy gondolom, az minden­képpen üdvözlendő, hogy a képviselők már kezdik az utat keresni. Örvendetes, hogy lám- lám a tolnai városatyák közül néhánynak már kiterjed arra is a figyelme, hogy fontos a város életében a közművelődés. — Lehetséges egy olyan megközelítés is, hogy ennek a megkülönböztetett figyelemnek pusztán pénzügyi alapja van. — Valóban elképzelhető, hogy ez az útkeresés mozgató­rugója. Úgy vélem viszont, hogy Tolna esetében valami forradalmian új megoldásról gondolkodni nem reális. Eddig is őrületesen nagy megvonások jellemezték ezt a szférát. Sze­rintem már maga az jelentős megtakarítás a városnak, hogy a művelődési házat a könyvtár­ral igen szerény körülmények között, szorosan együtt üzemel­tetik. Arról beszélni pedig, hogy Tolnán vállalkozói formában kellene üzemeltetni a művelő­dési házat, egyszerűen non­szensz. A vállalkozásban tör­ténő, közművelődési feladatok ellátását biztosító működtetés­hez ugyanis nincsenek meg az objektív feltételek. Gondoljunk csak arra, hogy a tolnai műve­lődési ház nagyterme 220 fő befogadására alkalmas, techni­kai felszereltségét és megjele­nését illetően mélyen színvona­lon és rangon aluli. Ez a műve­lődési ház a város szégyene ezekkel a tárgyi feltételekkel. Azt tehát nem lehet gon­dolni, hogy itt valami szakmai­lag teljesen új, korszakalkotó megoldással fel lehet lendíteni az ügyeket, ráadásul jelentős összegeket lehet megtakarítani. Esernyő szervezet — Mi az, amit reális célként lehet kitűzni Tolna viszonylatá­ban? — Annak idején engem a helyzetelemzések arra késztet­tek, hogy Tolnán nagyon sok energiát a civil társadalmi szer­veződések működésének segí­tésébe fektessen a művelődési ház, mintegy esernyő szerve­zetként, hiszen Tolnán érzékel­hető az emberek vágya az ön- szerveződésre. A város jövője szempontjából nagy jelentő­ségű lenne felismerni ezt a sok­sok ingyen energiát, ennek hasznosításán gondolkodni, il­letve csak elfogadni mindazt, amit ők adni tudnak. — Ez a törekvés most is ér­zékelhető. Ön szerint ezt a funkcióját ellátja a művelődési ház? — Ezt a civil szervezetek tudnák megválaszolni. De ez csak egy lehetséges és járható út. Ezenkívül rengeteg minden van még. Nagyon jónak tartom például a Tolnai Bárka létrehozását, ami folytatása a Tolna megyei művészek ’92. őszén megkezdett kiállítássoro­zatának. Ez is egy jó kezdemé­nyezés arra, hogy lakhatóvá te­gyük ezt a várost. Nyugodt légkör kellene — Egy újságcikk nemrégi­ben - a sokak által félreértett - Kufárok a kultúra templomá­ban címmel jelent meg, utalva arra, hogy a művelődési házak­ban ma már tulajdonképpen ál­talános gyakorlat, hogy - kény- szerűségből - kereskedelmi te­vékenység is folyik falaik kö­zött. Önnek mi a véleménye er­ről? — Mindenki tudja, hogy alulfinaszírozottak a művelő­dési házak. Ha a szabadidőben a rendelkezésre álló termeket üzleti célra hasznosítják, ezzel úgy gondolom, a nonprofit te­vékenységbe tartozó tevékeny­séget folytatnak, hiszen ezt a bevételt visszaforgatják a köz- művelődési célok megvalósí­tása érdekében. Nincs ezzel semmi baj. A lényeg viszont az ará­nyokban van. És itt jelenik meg a vezető felelőssége. Neki ma­gának kell tudnia, hogy milyen kiinduló helyzet alapján hova akar eljutni. Neki kell mérle­gelnie, mit miért tesz. Én úgy gondolom, ilyen fele­lősségteljes irányítói munkát kizárólag olyan nyugodt lég­körben lehet végezni, amikor a város vezetése megbízik az il­lető vezetőben és partnernek tekinti őt. Úgy vélem, Tolnán nem csak ebben az egy dolog­ban kell fejlődni. -ts­Jó hír Egyházunkban az évközi 14. vasárnapra szóló evangélium: Márk 6,1-6-ig terjedő versek. Ebben a részben olvashatjuk azt a híres mondást, hogy „a prófétának saját hazájában van a legkevesebb becsülete”. En­gem a folytatás is megdöb­bent: „nem is tehetett ott cso­dát ...” Miért? A hitetlensé­gük miatt. Elgondolkozom. Úgy tűnik: rólunk van itt szó! Igyekszem felidézni ma­gamban mindennapi életünk körülményeit, lehetőségeit, a médiák híreit, az emberek be­szédtémáit, a közvéleményt Jézussal kapcsolatosan. Nem is olyan régen még lexiko­nunkban azt lehetett Róla ol­vasni, hogy „állítólag élt”. Fia­taljaink egyik karácsony és húsvét alkalmával járókelőket kérdeztek meg az utcán, mit je­lent nekik ez az ünnep. A leg­többjük semmiféle kapcsolatot nem vélt felfedezni Jézus Krisztus és az ünnep tartalma között. Volt akinek csak annyit jelentett, hogy ilyenkor kalács szokott lenni. Vajon mit hisz a mi nemze­dékünk Jézus Krisztusról? Egy ember? Sokan megmosolyog­ják, hogy Mária szűzen szülte és hogy Ő Isten Fia. Inkább el­fogadják egyes emberek, re­gényírók önmaguk alkotta vé­leményét, mint a szentírás sza­vait. Közénk, emberek közé jött Jézus, és mi nem fogadjuk el, nem ismerjük el istenségét, megbotránkozunk benne. Nemde ugyanúgy vagyunk, mint a názáretiek? Elfogad­nánk Jézust, ha csak épp olyan ember, mint a többi. Ha nincs benne semmi rendkívüliség. Ha csak Mária és József fia. De hogy Ő Isten Fia lenne? Hogy 0 képes csodát tenni, hogy mindennapi életünkben jelen van, hogy az Ő ereje és békessége bennünk hatékony lehet, hogy Ő meg tud bocsá­tani és fel tudja menteni szí­vünket az önmarcangoló vá­daskodás alól, hogy O meg tud tanítani a másik ember igazi szeretetére és szolgálatára, hogy értelmet és célt tud adni életünknek, hogy Ő a halálon is túl vezet bennünket? Ez a legtöbb mai emberben nem ta­lál visszhangra, sőt ellenkezést vált ki. Nem! Önmagámon kí­vül nem kell más, nincs szük­ségem Megváltóra, Szabadi- tóra, Üdvözítőre! Názáretben Jézus „maga is csodálkozott hitetlenségün­kön”. Azt gondolom: velünk, a mi nemzedékünkkel is így áll a dolog. Aki ezeket a sorokat olva­sod, kérlek, állj meg egy kicsit és tedd fel magadnak a kér­dést: vajon én hiszek Jézus Krisztusban? Mit hiszek Róla? Ki Ő nekem? Farkas Béla plébános MEGHÍVÓ Szeretettel meghívunk minden érdeklődőt a természetgyógyá­szat lelki ártalmai című elő­adásra. Az előadást Dr. Virág Mária Ideg- és elmeszakértő főorvos (Budapest) tartja. Ideje: 1997. július 12-én, 14.30 óra. helye: Szekszárd, Munkácsy u. 1. Metodista Egyház imaterme. Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmi­sék: Belváros: Szombat: 18.00. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.30 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00. Református istentisztele­tek: Vasárnap: 9.00 óra Kál­vin tér, (gyermekistentiszte­let), 10.00 Kálvin tér. 18. Kálvin tér. Evangélikus istentisztele­tek: Vasárnap: 9.30 Luther- tér. (minden hónap második vasárnapján német áhitat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek: Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentisztele­tek: Szerda: 17.30 óra Mun­kácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekis­tentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmi­sék: Jézus Szíve Nagytemp­lom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Va­sárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom: Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra.

Next

/
Thumbnails
Contents