Tolnai Népújság, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-07-08 / 131. szám
r J 9. oldal A leányvári hegytetőn, integet a szeretőm/ selyemkendőt lobogtat, engem oda csalogat./ Sió vize de széles, a babám csókja de édes/ egyet kaptam belőle, szerelmes lettem tőle. Kevés szőlőhegynek van szebb neve, mint a sióagárdi Leányvárnak. Pedig a tudósok szerint az elnevezés csupán fantázianév. A hagyomány szerint ugyan állt itt egykoron egy vár, amelyben egy gyönyörű szép leány lakott, a Bath nevezetű család lánya, akinek nemes apja a kakasdi határban lévő Bati várában, míg édesanyja a janyai várban élt -, de oly rég volt mindez, hogy ki emlékezne rá, ha még a krónikások is elfelejtették feljegyezni. Mások szerint a terület a Leányvár nevet valószínűleg azzal kapcsolatban nyerte, hogy Agárdtól nem messze, Harc közelében, a Sárvíz mocsarai közt vannak a középkori Anyavár romjai, aminek „leányvára” lett volna az agárdi. így van, vagy másképp, nem tudni, ami bizonyos, a mező- gazdasági szempontból kitűnő terület mindig is emberi lakóhelyül szolgált. Sióagárdot az iratok szerint királyi agarászok lakták 1292-ben, a feljegyzésekben 1466-ban már Agárd néven szerepel. A mohácsi csata után, a török uralom alatt a lakosság kihalt, a település elnéptelenedett. 1772-ben a 113 magyar család mellett 4 német, 3 szerb család lakott itt. A sióagárdi népviselet bámulatosan szép, a maga nemében egyedülálló. A hétköznapi ruha is különleges és jellegzetes, de még inkább az a lányok, asszonyok által viselt ünnepi ruha. A siógárdiak viselete alig mutat valami rokonságot a közeli Sárköz népviseletével, inkább távolabbi kapcsolatokra utal, van benne kalocsai, buzsáki, sokác és sváb elem, de mindez páratlan szép harmóniában, tarkasága ellenére művészi összhatással. Tarka kötény, hímzett mellény, bütykös harisnya - e sokféle eredetű, mégis egységes színhatású népviselet a múlt század elejére vezethető vissza. A paprikakereskedéssel foglalkozó agárdi asszonyok hátukon a batyuként megkötött térítővel messze földet bejártak, onnan hozták haza a színeket, mintákat, hogy a hosszú téli estéken elkészítsék a pompázatos ruhákat. A Leányvár történetéhez szorosan kapcsolódik a szőlő- termelés, a borászat. A régészeti leleltek tanúsága szerint már a kelták is foglalkoztak szőlőműveléssel. A honfoglaló magyarok épp úgy találtak itt szőlőket, mint a törökök. A víz által félkörívesen alámosott leányvári domb meredek oldalfala É-D-K-DK-ről a víz miatt megközelíthetetlen volt. A sáncok meredek oldalfala szinte kínálta a lehetőséget a pincék beásására, jelenleg is gyűrűszerűén helyezkednek el a présházak. A mai napig kerülnek elő a föld forgatásakor cserepek, edénymaradványok. A Leányvárt 1977-ben zártkertté nyilvánították, 35 hektáron 205 darab 200-400 négyszögöles parcellát alakítottak ki, amiket a tulajdonosok betelepítettek szőlővel. Régi és új tanyák sorakoznak egymás mellett a siógagárdi Leányvárban, a 215. számú Doszpod Jánosé. A nyugdíjas tanító úr régi sióagárdi famíliá- ' ból származik, már a szépapja is itt, a Leányvárban kóstolgatta a jófajta fehér és vörös borokat. A présház borozónak kialakított sarkában a száz éves, régi, festett sarokpad felett bekeretezett fénykép. Az egyiken a nagyapa ül barátai társaságában a pinceajtó előtt, csupa komoly, bajszos férfi csizmában, fekete öltönyben, ki kalapban, ki per- zián (perzsa) sapkában. A másik fotó a szekszárdi Borgula fényképész műtermében készült, felirata szerint az 1940. évi árvíz alatt működött Sióa- gárd községi elöljáróság tagjait ábrázolja. A ma 71 éves Doszpod János édesapja - szép szál, bajszos ember - az ülő sorban balról az első, ő volt a pénztárnok - mindaddig, amíg be nem hívták katonának a II. világháború során, ahol aztán elesett. Mellette Tuller József elsőbíró, középen Szondi János főjegyző, majd Grénus János második-bíró és Fekete Mihály közgyámos. Mögöttük, az álló sorban a sióagárdi elöljárók, Sándor Mihály, Horváth Mihály, vitéz Fejős Mihály, Bognár István. A nyugdíjas pedagógus szenvedélye a helytörténet. Az ő kezdeményezésére jött létre Sióagárdon a Helytörténeti Bizottság. Doszpod János pincéjének falán kisebb kiállítás látható, a szőlőművelés során talált különböző tárgyakból. Van itt kelta kori kézi formázású cserépedény, dobóhálóra való nehezék, orsógomb. Szőlőprésből is van három féle, a legrégibb 1886-ból, csupa fából, a legújabb már gyári termék. Akad itt a szőlőműveléssel, feldolgozással kapcsolatos mindenféle kéziszerszám, öntőke, csobo- lyók, kádak, filoxéra elleni szénkénegező gép, de van cséphadaró és kenyérsütő lapát, dagsztóteknő éppúgy, mint járom és a tehén szarvának növését befolyásoló „szarvirányító”. Doszpod János szeretné, ha mindez egy majdan létrehozandó sióagárdi helytörténeti múzeumba kerülne. Doszpodéktól alig pár száz méterre van a 66 éves Páli Mihály tanyája. A 150 éves présház öles falain belül nyáron is kellemesen hűvös a levegő, a 22 méter hosszú pince falain több centis, vastag nemespenész. A katonás rendben sorakozó, szépen lefestett hordókban a 800 négyszögöl területen termett olaszrizling, kékfrankos, oportó. A hébérben aranysárgán fénylik az olaszrizling. A pince falán látható oklevél tanúsága szerint a megyei borversenyen Páli Mihály 1994- ben első díjat nyert fehérborával. A sarokpad 1899-ben készült, a tálas alig valamivel a kiegyezés előtt, 1859-ben. — Előbb jártam ki a Leányvárba, mint az iskolába - mondja Páli Mihály. - A szüleim, ha jöttek ki a szőlőbe dolgozni, kihoztak. A kisebb gyerekeket akkoriban betették az abroszba, hogy nyugodtan dolgozhassanak, aztán felkötötték a batyut a fára, ahol nem lehetett semmi bajuk, ott ringtak, amíg el nem aludtak. A két férfi meséli, hogy ifjú korukban az azonos évben született fiúk „bandákba” álltak, együtt mentek bálokba, mulatni. A barátság a mai napig tart, a névnapokat, a farsangot együtt ünnepük. Kijönnek a leányvári tanyába az asszonyokkal együtt, kakaspörköltet esznek és rétest, kóstolgatják a hegy levét, közben elbeszélgetnek. A végén nóta is kerekedik, férfiak, nők együtt éneklik „a leányvári hegytetőn”.... F. Kováts Éva Ünneplőben az ünnepi nagymisén fotó:Bakó Egy angol úr Szekszárdon Az Alisca Bornapok idején járt Szekszárdon Christopher Prentice, Nagy-Britan- nia és Észak-írország Egyesült Királysága budapesti tanácsosa, aki egyben a nagykövet helyettese is. — Ön tökéletesen beszél magyarul, ez meglepő. Hol tanulta? — Három évvel ezelőtt, amikor a magyarországi küldetésemet elvállaltam volna még Londonban 7 hónapon keresztül tanultam magyarul. Majd ezt követően Pécsen laktam egy magyar családnál. Három éve vagyunk Budapesten a családommal együtt és még egy évem van vissza a kiküldetésemből. — A családtagjai hogyan érzik magukat nálunk? — Négy gyermekünk van, ebből a két kisebb egy budapesti zenei általános iskolába jár és természetesen ők még jobban beszéük a magyar nyelvet. A két nagyobb gyermekünk pedig maradt Angüában, ahol egy bentlakásos iskolában tanulnak. Ennek az az oka, hogy négy évenként más-más országba költözünk és nagyon fontos, hogy a középiskolás korú gyermekeink egy állandó helyen végezzék el tanulmányaikat. — Mi az oka, hogy négy- évenként országot váltanak? — Londonban, a külügyminisztériumban a Kelet-európai ügyekkel foglalkoztam, így ezeket az országokat ismerem jobban. Ide szólít a munkám is. — Önnek és a családjának mi a véleménye a magyarokról? — A feleségem és a gyerekek is örülnek, hogy itt lehetnek. Nagyon szép az Önök országa, Budapest az egyik legszebb európai város. Sok a hasonlóság a két nép között és ez elsősorban a mély történelmi gyökerekből adódik. Mindkét népnek erősek a hagyományai. A magyarok nagyon műveltek, az Önök kultúrájából bennünket elsősorban a zene fogott meg. — Mi az oka annak, hogy megyénkbe is ellátogatott? — Egy hónappal ezelőtt Kocsis Imre Antal polgármesterrel találkoztam a követségen, egy jótékonysági rendezvényen. Akkor ő volt olyan kedves, hogy meghívott Szek- szárdra. A mai nap folyamán találkoztam a jegyző úrral, a város gazdasági életének néhány vezetőjével, majd ellátogattunk a Marley Gememc Plast Rt.- hez, ennek apropója, hogy Szekszárdnak ezen a cégen keresztül van angol kereskedelmi kapcsolata. Nagy öröm számomra, hogy a borversenyen is részt vehettem és megkóstoltam a méltán híres szekszárdi és környékbeli borokat. — Önnek az elmúlt években is volt alkalma megízlelni a magyar borokat, melyik fajtát kedvelte meg? — A feleségem családja Olaszországból származik, így mondhatnám azt is, hogy családi vonás nálunk az, hogy kedveljük a vörösborokat. A fűszeres, testes vörösbor a kedvencem. — Angliában nem jellemző a szőlőtermelés, tehát az angolok a külföldi borokat isszák. Ön szerint lesz-e piaca a magyar boroknak Angliában egy esetleges Európai Uniós csatlakozás után? — Feltétlenül, de már most is van az angol boltokban magyar bor. Igaz az is, hogy ezek a borok elsősorban a személyes üzleti kapcsolatok eredményeként érkeztek Angüába és nem is mindig a legkiválóbb fajták és a legjobb bortermő vidékről. Én nagyon bízom benne, hogy Magyarország Európai Uniós csatlakozása után többek között ez a kapcsolat is sokkal sikeresebb lesz. Tapasztalom, amikor Magyarország különböző városaiba, vidékeire látogatok, nagy a várakozás az emberekben és ez gyakran félelemmel is társul. Sokszor teszik fel a következő kérdéseket: mi lesz az EU-s csatlakozás után? El tudjuk-e adni a termékeinket, egyenrangú félként kezelnek-e majd bennünket? Én úgy látom, nincs miért félniük a magyaroknak. Mauthner IV. ALISCA BORNAPOK ’97 Június 7. (szombat) 10.00 óra. Vármegyeháza tanácsterme: növényvédelmi tanácskozás.- A szőlő gyomnövényei, a gyomirtás lehetőségei.- A szőlő legfontosabb rovarkártevői, a védekezés lehetőségei.- A szőlő gombabetegségei, védekezési lehetőségei.- Atkakártevők a szőlőben, a védekezés lehetőségei. 15.00 óra Szekszárdi Borvidéki Borverseny eredményhirdetése és díjnyertes aranyérmes borok bemutatása. 16.30 óra Vármegyeháza parkja: a Márkus színház szabadtéri műsora. Június 8. (vasárnap) 10.00 óra Sióagárd-Leányvár III. Siómenti Országos Halfőzőverseny. 10.00 óra „Leány vári pincék” a vendégek szolgálatában. Borkóstolás - vendéglátás sióagárdi borosgazdák részéről 11.15 óra Folklórműsor Sióagárdi néptáncegyüttes Sióagárdi citerazenekar Mázaszászvári fúvószenekar A Leányvárban a halfőzőverseny helyszínén kapható halászlé, kiváló minőségű borok. 9.00- 14.00 óra A Béla téri * buszmegállóból óránként indulnak buszjáratok a halfőző verseny helyszínére. 18.00- 20.00 óráig Sióagárdról indulnak vissza buszjáratok óránként Szekszárd Béla térre 16.00 óra Ünnepélyes eredményhirdetés és díjkiosztás Kísérő rendezvények Kézműves munkabemutató és vásár a Béla téren. szőlészeti, borászati eszközök kiállítása, növényvédőszer kiállítás, szaktanácsadás, orosházi üveggyár kiállítása, borbarangolás a borút állomásaira, népművészeti magángyűjtemény kiállítása pénteken 11.00-18.00 óráig és szombatvasárnap 10.00-18.00 óráig Sióagárd-Leányvár, Margit- pince. Biodinamika: csak természetesen Egy apró módosításnak lehettek tanúi az érdeklődők a len- gyeli Apponyi Sándor Mezőgazdasági Szakiskolában, ahol az Alisca Bornapok egyik rendezvénysorozata zajlott. A helyi óvodások műsorát ezúttal nem a programok után, hanem előtt tekinthette meg a közönség. Ami egyáltalán nem változott, az az előadások magas színvonala volt. Elsőként dr. Grossmann Ferenc agrárközgazdász fejtette ki véleményét hazánk Európai Uniós csatlakozásával kapcsolatban. A Münchenben élő kutató professzor szerencsés helyzetének köszönhetően mintegy belülről látja a csatlakozás előnyeit és - mert ilyenek is vannak - hátrányait, buktatóit. Dokumentumokra hivatkozva, reálisan és pontosan ismertette a követelményeket, az agrárszubvenciók jellemzőit, s az általános viszonyokat, melyekhez tetszik vagy nem, csatlakozás esetén hazánknak is alkalmazkodni kell. Legfőbb nehézségként dr. Grossmann Ferenc azt fogalmazta meg, hogy pontosan még nem is tudjuk, hogy milyen szervezetben is szeretnénk tagok lenni. Hiszen az EU-t nem az állandóság, hanem éppenséggel a folyamatosan változás (is) jellemzi. Mozgó célpontra kell mozgó járműből lőni - fogalmazta meg szemléletesen hazánk helyzetét és törekvésének nehézségét az előadó. Móricz Attila kertészmérnök, vállalkozó a biodinamikus szőlőművelés előnyeit ecsetelte a hallgatóságnak. A biodinamika nemcsak természetes technológia - kizárólag réz- és kéntartalmú szerek - alkalmazását, hanem ökoló- giai-természetközpontú gondolkodásmód, életforma, életrendezési elv vállalását is jelenti. Móricz Attila színes diákkal illusztrálta, hogy az általa alkalmazott, követésre érdemes technológia milyen komoly eredményeket képes felmutatni. A biodinamikus növénytermesztés - mutatott rá az előadó - arra való, hogy a gazda jól érezze magát, másokkal is jót tegyen, s közben értékes élelmezési anyagot állítson elő. -száA leányvári hegytetőn...
