Tolnai Népújság, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-07-08 / 131. szám

10. oldal Alisca Bornapok '97 1997. június 7., szombat Sióagárdi szőttesek, hímzések a Leányvárban Ládarödős péndö és arató gatya Vargáné Kovács Veronika a kiállításon FOTÓ:G. K. A jó bornak is kell a cégér Ma már nemcsak a világ­piacon, de a legális keres­kedelemben itthon is csak a szépen „csomagolt” jó bort lehet eladni. &ZKNTGaalKastély ......... ^r;K^APi>----­K CLAnsjuirs mikús&iC szák**, vóhow-ör 1995 TKSÍfla,Tfc ES PfttAL-KUZm AUküftvm wiraseatí RT wenazAHn Milyennek kell lennie a jó boroscímkének? - kérdez­tük Cseh Gábor festőmű­vészt. — Blikkfangosnak, ami vonzza a tekintetet! A lé­nyeg, hogy a jól olvasható betűtípusból választott fel­iratról azonnal kitűnjön, mi­lyen borról van szó. Ha a vevő már kézbe veszi, akkor lássa azt, hogy hol, ki ter­melte, és ki palackozta. A képi megjelenésnek is ki kell fejeznie a helyet, ahon­nét a bor származik. Egy szőlőlevél kevés, a grafiká­nak, vagy címernek a táj­egységet, a várost is jelké­peznie kell. Ma már tudom, hogy nem kell száz szín, mert eltereli a figyelmet a lényegről, amit ki lehet fejezni két színnel SZEKSZÁRDI KÉKFRANKOS ROSÉ MINŐSÉGI SZÁRAZ ROSBBOR QUAUTÁTSWn,N TROCKEN TERMELTE ÉS PALACKOZTA FERENCI HNCK» S&XWÂ3.D --------TTS'OARN---------­• wőj 7Scift no* v/v is. A legújabbakra nagyon büszke v agy ok.( Illusztrá­cióink.) Azt gondolom, hogy a jó címke is kevés. Amerikai utamon tapasztal­tam, hogy az emberek csak a jól csomagolt árut vásárol­ják meg. Dunsztosüvegben ma már sehol nem lehet bort árulni. Sajnos, e téren má­sok megelőztek bennünket, szekszárdiakat az emblémás üveggel. A díszdoboz is számít, amire szintén rá le­het nyomni a cég emblémá­ját. Ihárosi Sióagárdi hímzések és szőtte­sek 1892-től napjainkig cím­mel nyílt Vargáné Kovács Veronika népművészeti ma­gángyűjteményéből kiállítás pénteken a sióagárdi Leány­várban, a Margit-pincében. A kiállításon szőttesek, hím­zések, lakástextilek, alsó- és felső ruhák. Kovács Veronika 1983 óta gyűjti az agárdi népvi­selet még fellelhető darabjait. A magángyűjtemény legrégebbi darabja az 1892-ben készült vállkendő. A hófehér, lenba- tisztból, fehér hímzéssel készült kendő olyan vékony, finom anyagból van, hogy az alatta lévő újság szövege is jól olvas­ható. Péndő, alsó- és felsőszok­nya, rékli, ládarödős péndő, kendő, arató bőgatya, kender­vászonból készült férfiing. Ez utóbbi a ritkább. A sióagárdi népviselet egyik jellemzője, hogy itt inkább a nők, az asszo­nyok, lányok cicomázták ma­gukat, gazdagon díszített, szí­nes ruháik mellett a férfiak vi­seleté szinte szegényes. Vera maga is hímez, csipkét ver, pedig az öltések szabályait nem otthon, hanem művelődési házak tanfolyamain tanulta és újabban a Budapesten, a Felső­fokú Népi Játék- és Kismester­ség Szakoktatóképzőn. — Felnőtt úgy három nem­zedék, hogy nem öröklődött anyáról leányra a szövés, hím­zés tudománya. Kihaltak a többgenerációs, együtt élő csa­ládok. A mi családunkban én vagyok az első, aki hímzőtűt vett a kezébe - halljuk. Hogy miért épp agárdi nép­viseletet gyűjt a szekszárdi asz- szony? — Sióagárd az a hely, ahol ma is ünnepnapokon népvise­letbe öltöznek az emberek. Itt — A szőlő, a bor Szek- szárdnak a legnagyobb lehető­sége arra, hogy a turistákat ide csalogassa, ha nem is hetekre, de legalább napokra. A bortú­rák keretén belül a pincelátoga­tásokat egybe lehet kötni egy tárlat vagy koncert látogatással. — Első hallásra elég meg­hökkentő párosítás ez. — Nem annyira az, ha el­mondom, hogy elsősorban a borral kapcsolatos kiállításokra jazz vagy könnyűzenei koncer­tekre, esetleg operett bemuta­nemcsak a mai, hanem a század eleji viselet egyes darabjai is fellelhetők. Még élnek azok az idős asszonyok, akik el tudják mondani, meg tudják mutatni hogyan is készültek ezek a színpompás ruhák. — Mi a különbség a mostani és a régebbi hímzések között? — Se az alapanyag se a hímzőfonál nem ugyanaz, mint régen. Lenfonál már nem léte­zik, lehetetlen beszerezni. Ma a hímzőfonál vastagabb, ezért a tokra gondoltunk. Régi vá­gyam, hogy Szekszárdot vala­milyen módon bekapcsoljuk a budapesti Tavaszi Fesztivál rendezvényi kereteibe, ez egy fajta módja lenne ennek. — A Bomapok elsősorban szakmai összejövetel, másod­sorban a nagyközönségé. Mi­lyen pluszt tud ehhez a „vegyes felálláshoz” ajánlani a Művé­szetek Háza ? — Szekszárdon majd min­den embernek van tanyája, sző­lője, sokan a szőlőművelésből minták is megnagyobbodtak. A kiállítás most, az Alisca Bor­napok alatt, három napig lát­ható a Leányvárban. A gyűjtemény egyelőre a Varga család otthonában, a szekrényekbe zsúfolva várja, hogy állandó kiállítási helyet kapjon. Terveik szerint a Le­ányvárban, a nemrég vásárolt régi tanyákat helyreállítják és ott nyitnak vendégfogadót, il­letve állandó kiállítást. f. kováts élnek meg. Megérdemelne ez a vidék egy állandóan visszatérő kiállítást és zenei rendezvényt. Éppen ezért jövőre „Bor és művészetek” címmel képző- művészeti kiállítást és ehhez kapcsolódó koncertet terve­zünk. Ha tudunk erre pénzt sze­rezni, akkor pályázatot írunk ki. Mindig vannak művészek, kép­zőművészeti csoportok, akik szívesen vesznek részt ilyen fajta kiállításon. Jómagam is tagja vagyok a Dunapart Művé­szeti Társaságnak, mi például évek óta megjelenünk az őszi budapesti Borfesztiválon, ami­kor is a Vigadóban kiállítják az alkotásainkat. Ezt szeretném meghonosítani Szekszárdon is.- F. Kováts ­Kiállítás, koncert és egyebek Bomapok a művészet jegyében Nemcsak a múzsák csókja, a jó bor is ihletet adhat az alkotó embernek. Nem véletlen hát, hogy a IV. Alisca Bornapoknak idén épp a Művészetek Háza ad otthont. A helyszín máris to­vább gondolkodásra késztette a szervezőket. Hogy miről is van szó, arról Baky Péterrel, a ház igazgatójával beszélgettünk. Rejtett értékeink Régi híres vincellérek „A szőlő a parasztnak, a bor az úrnak való” - idézte bol­dogult gimnáziumi osztályfő­nökünk, dr. Pataky József a szekszárdi közmondást, amit akkor nem, hanem csak ké­sőbb értettünk meg igazán. Rég letűnt életformára emlé­keztetett, amikor aki csak adott valamit magára a vár­megye urai közül, annak volt szekszárdi szőlője, itt vett bir­tokot, de azt nem ő, hanem vincellérje kezelte. Már a Tihanyi Alapítólevél (1055-ben) húsz szőlőt és a vele adott ugyanannyi vincel­lért említ, I. László 1083-as pannonhalmi összeírásában 88 vincellér szerepel, köztük a bâtai, s nyilvánvaló az is, hogy az 1061-ben alapított szekszárdi apátság nemcsak Csin, Bika és Fövestelek né­ven kapott szőlőit, hanem az azokhoz tartozó vincelléreket is tulajdonának mondhatta. Az adományokból az is kide­rül, hogy a szőlőt ötször-hat- szor tartották értékesebbnek a szántóföldnél, s egy szőlő fo­galommal valószínűleg akár több völgyre kiterjedő nagy­ságú birtokot jelölhettek. Egy 1456-os szójegyzék a vincellér fogalmának magya­rázatára nemes egyszerűség­gel azt írja, „az szőlőnek ura ”, a múlt századi A magyar nyelv teljes szótára szerint „szőlővel bánó, a szőlőterme­léshez tartozó mindenféle munkát vezető, részint végző egyén”, amihez az újabb ér­telmező szótárak hozzáteszik zárójelben, hogy ez az egyén szakképzett. Ebből kibonta­kozik az a történelmi folya­mat, amelynek során a szőlő­birtok intézőjéből annak keze­lője lesz, aki az idők haladtá­val egyre inkább a képzett szakemberek közül kerül ki. A vincellérségnek minden­kor két alapja volt: az egyik az a tudás, amellyel tapaszta­lás, később képzés útján a vincellér rendelkezett, a má­sik pedig a kölcsönös biza­lom. A tudás felölelte a szőlő- és pincemunkákat: a bozót­vagy erdőirtást telepítés cél­jára, a vesszőválogatást és te­lepítést, a nemesítést és ké­sőbb az összes oltásmódokat, a már a XVIII. században is meglévő évi nyolc kapálás vezetését, a trágyázás, kötö­zés, hónaljazás csínját-bínját, a szőlőpásztorok fogadását és felügyeletét, a szüret lebonyo­lítását, a dézsmabehordás megszervezését, a borkezelést a szűréstől a házasításig. Ha ezt valaki elvégezte, nem csoda, hogy a múlt század ele­jéig ott találjuk gróf Bat­thyány Józsefet a szekszárdi jobbágyjegyzék adózói között ... Aligha maga kapált itt, a róla eltorzítva elnevezett Bottyán-hegyen, de ahogy Széchenyi később megállapí­totta: „főpapi ebéd elképzel­hetetlen volt szekszárdi vö­rösbor nélkül”. Szekszárd megyeszékhely- lyé válása óta a szegényebb szőlőbirtokosok számára va­lóságos életforma és megélhe­tés volt vincellérnek lenni. Előtte is megvolt ez, hiszen Baranyai Decsi János két év­századdal előbb már köz- mondásszerűen idézi a furcsa nagyzást: „Más szőlőjét ka­pálja, magáét kapáltatja”. Persze az sem kevésbé külö­nös, amikor „Fürt szőlőért megzálogol, borral agyon kí­nál” a „szigorú” vincellér. A helybeliek felismerték a tudás jelentőségét. Németh Mártony, a szekszárdi urada­lom vincellérje 1828-ban 37 fehér és 29 „fekete” szőlőt ismert s tudott megmutatni. A századfordulón - ha a hőn óhajtott vincellériskola nem is valósult meg - 1889-1902 között „14 évi fennállása óta 120 egyén kapott oktatást 8 hónapi szőlőmunkásképző- tanfolyamon”. Érdemes tud­nunk, hogy a 120 között több nő is akadt, s így először itt szerezhettek maguknak déd- és ükanyáink szakképesítést. Babits Mihály maga is meg­jegyzi, hogy takarékos nagy­anyja - miután a bajuszáról elnevezett Kefe Benkét, az addigi vincellért elküldte - a szőlő ügyeit a napszámosok­kal való veszekedéstől az új- játelepítésig egyedül intézte. Akadtak azonban hamis vincellérek is, akik megcsal­ták gazdájukat. Az még csak hagyján, hogy természetesen nekik jutott az először érő gyümölcs, ők csíptek le a napszámból, vagy mondtak be több napszámost a megbí­zónak, de az már kirívó eset volt, hogy a tulajdonos borát a rendes mértéken fölül a hordó szomjára fogták, sőt egyikük - eladván abból -, hogy fel ne tűnjön bűne, „enyekes borral rontotta meg a jó bort”. Ösz- szességében ez nem jellemző: igyekvő, nagytudású és vidám emberek voltak a vincellérek. Tőlük származik a tréfás talá­lóskérdés is: Hány szemet visz el a szőlőből a seregély? (Hármat: a két sajátját meg egyet a csőrében). Dr. Töttó's Gábor „Fölemelem majd utódodat, ő épít nekem házat...” IK- rón. 17,11. A z építkezésnek, épületek javításának megvan az ideje. Csak a megfelelő év­szak eljöttével kezdhető ez a munka. Isten azonban nem­csak a megfelelő időszakot, hanem a megfelelő építőt is maga határozza meg. Dávid király kőtemplommal akarja felváltani a pusztai vándor­lás után még mindig meg­lévő Szentsátrat. Isten azon­ban másként dönt: Még nincs itt sem az idő, sem a személy Isten háza építésé­hez. Dávid úgy gondolta, hogy itt van ő, a király, fel­halmozva kincsek sokasága várja, hogy a legdrágább anyagokat beszerezzék a templom építéshez. Mégis Jó hír engedelmes szívvel tudomá­sul veszi, hogy Isten más­ként döntött. Péter apostol szavain keresztül Isten Szentlelke sok-sok évszá­zaddal később így szól: „Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá .. .” (IPét. 2,5). A két egymás­tól távol eső bibliai hely egymást értelmezi. I stennek elfogadható lakó­helyet, templomot igazán Jézus Krisztus építhet. Va­lóban királyi munka a temp­lomépítés, azt csak a kirá­lyok Királya és az uraknak Ura végezheti el örök ér­vénnyel. Bennünket fel­használhat, ha akar, de csak eszközök lehetünk ebben. Az Ő alkotása maradandó, az emberkézé: múlandó. A templomhoz Dávid az elér­hető legdrágább anyagokat szánta, templomépítő fia, Salamon olyanokból épít­tette meg a jeruzsálemi templomot világ csodájául. Isten drágább építő „anya­got”: a benne hívők sokasá­gát kívánta lakóhelyévé épí­teni. Ennek pedig most, pünkösd után, a Szentlélek kitöltetésével jött el az ideje. L eépülünk! - mondják egyesek. „Épüljetek fel lelki házzá!” - szól az örök Ige - Neked! - Nekem! - Nekünk mindannyiunknak. Ezt a királyi építkezést Isten vette kezébe. Mi is ott lehe­tünk benne mindnyájan! Szilvássy Géza ref. lelkész Istentiszteletek a hét végén Szekszárd Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.00. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.30 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00. Református istentisztele­tek. Vasárnap: 9.00 óra Kál­vin tér, (gyermek-istentiszte­let), 10.00 Kálvin tér. 18. Kál­vin tér. Evangélikus istentisztele­tek. Vasárnap: 9.30 Luther- tér. (minden hónap második va­sárnapján német áhitat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra. Teréz anya kitüntetése Az amerikai törvényhozás legmagasabb civil kitünteté­sét, a Kongresszusi Arany Érdemrendet adományozták csütörtökön a szegények és elesettek testi-lelki védel­mezőjének, Teréz anyának. A kitüntetésről szóló hatá­rozatot és a díjat Newt Gingrich házelnök nyújtotta át a nyolcvanhat éves, ma­cedóniai albán eredetű ró­mai katolikus apácának. A Kalkuttában élő Teréz anya súlyos betegségéből fel­épülve most először indult hosszabb külföldi útra. To­lókocsiban hallgatta végig, amint pártállástól függetle­nül, egyik törvényhozó a másik után méltatta áldoza­tos tevékenységét.

Next

/
Thumbnails
Contents