Tolnai Népújság, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-18 / 140. szám

6. oldal SlMONTORNYAI MAGAZIN 1997. június 18., szerda KépEmlék „Simontomya egy-két uccá- jában már inkább város volt, mint falu. A katolikus temp­lom a finánclaktanya és a régi vár körül. Melyben annak ide­jén Mátyás Szilágyi Mihályt őriztette, iparosok és zsidó kereskedők laktak, és az ér­telmiség tagjai. Ott volt a fe- rencrendi klastrom, a csend­őrlaktanya, a takarékpénztár és a bordélyház is. A parasz­tok lépésenként adták fel régi házaikat, s húzódtak kifelé a falu szélére. Sajnos, nem ter­jeszkedhettek messzire, a köz­séget minden oldalról latifun­dium ölelte, néhol oly közel­ről, hogy a házak kertjéből már a gróf földjére lépett az ember. A szoruló, sűrűsödő, s munkáját egyre olcsóbban vesztegető nép szinte magából nyomta ki a bőrgyár magas kéményét és műhelyeit, me­lyekre esztendőnként új eme­letet raktak. A falu fölfelé fej­lődött. ” Ezeket a sorokat a Simon- tomyán iskoláit járt Illyés Gyula írta. Felnőtt fejjel ve­tette papírra arról az időről, amikor gyermekként tapasz­talta a városiasodás jeleit. A ma embere arra csodálkozhat rá: a történelem kicsiben is, ha másként, de ismétli önma­gát. Kül Kapcsolatok Bővülhetnek Simontomya nemzetközi kapcsolatai: a hét elején urexweileri meghívás­nak tesz eleget a város hét fős küldöttsége. Ez a harmadik külföldi település, melynek lakóival simontomyaiak kap­csolatot ápolnak. Wernesgrüne A kelet-német település a leg­régebbi partner, a kapcsolat bőrösök és sörösök között, azaz a simontomyai bőrgyár és a wemesgrüne-i sörgyár focicsapatainak ismeretségé­ből alakult ki 1968-ban. Egy évtizednyi szünet után élén­kültek meg az emlékek, s ez a reneszánsz odáig jutott, hogy a két város hivatalosan is „testvér” lett. 1995-ben si­montomyaiak láttak vendégül 67 wemesgrüne-it, idén au­gusztusban pedig hetven fős magyar csoport látogat a ná­lunk söréről ismert kisvá­rosba. Július 5-én Bernd Rös­berg polgármester vezetésé­vel önkormányzati delegáció érkezik Simontomyára üzlet­emberek kíséretében, a wer- nesgrüne-iek ugyanis keres­kedelmi kapcsolatokat is szorgalmaznak. Lanester A húszezres francia, köze­lebbről bretagne-i kisváros szintén hivatalos testvérvá­rosa Simontomyának, lanes- teri láb azonban két éve ta- podta a magyar város földjét. A francia-vonal sport- és di­ákismeretséggel indult, s ezek ma is élőek: idén magyar diá­kok utaznak Bretagne-ba. La­nester szívesen látja a simon- tomyaiakat, ők azonban a je­lek szerint már nehezebben kelnek útra. Urexweiler A gyökerek a német-francia határon fekvő kisváros vörös­keresztes szervezete és a si- montornyai SOS-, majd Vö­röskereszt kapcsolatában vannak. Az urexweileri ön­kéntesek mintegy tíz éve rendszeresen gyűjtenek ado­mányokat Simontomyára és környékére. Anton Holster és Siegbert Klemm idén kapták meg a Magyar Vöröskereszt kitünte­tését. A két város 1998-ban várhatóan önkormányzati szinten is felveszi a kapcsola­tot. Grafikus, kalandos húsz év után Könyv István János Simontornyán élő grafikus. Immár húsz éve. Rajzol mindenfélét: reklámot, zászlót, emblémát, más szó­val űzi az ún. alkalmazott grafikát, és persze az „alkalmatlant” is, azaz a képzőművészetet. Munkásságának húsz éves jubile­umán szeptemberben mutatkozik be a Simontornyai Vármú­zeumban önálló kiállítással és katalógussal.- Emlékszel arra a pilla­natra, amikor véglegessé vált, hogy a „művészgrafika” hajó­jába beszállsz, és onnan nincs visszaút?- Itt szokták mondani azt a bizonyos közhelyet, hogy pici gyerek korom óta falakat raj­zoltam, és mindent ami moz­dítható volt, azt összefirkáltam, de nálam tényleg így indult. A tudatos pályára készülés a gim­náziumi érettségi után kezdő­dött, mindig az érdekelt, ami valahol a dolgok mögött törté­nik. Aki kiállításaimon a rajza­imat látja, azt mondja, hogy szürreálisak, és azért azok, mert a tudat- alattiságot ke­resem, de a realitásban.- A „pici gyermekko­rom óta...” azt jelenti, hogy művész­nek készültél?- Lehet, hogy nagyké­pűség, de va­lahol ez min­denképpen motivált. Óvodától fogva voltak kiállításokon szereplő munkáim, sikerélmény ösztökélt arra, hogy mindig fej­lesszem a kifejezésmódom, pontosabban megtaláljam azt, ami a sajátom.- Sikerült?- Igen, úgy érzem. Köszön­hetem tanáraimnak, Szentirmay Zoltán szobrászművésznek és Molnár Miklós grafikusmű­vésznek. Az én technikám a képgrafikákban egy elég mun­kás dolog, úgy hívják, hogy pontraszter-technika, csőtollal készül, ami a nyomdatechniká­nak egy manuálius változata. Lényege, hogy pontok sűrűsé­géből és nagyságából adódik a textúra. Azért szerettem meg, mert egyébként is utálom a kö­Könyv István János zöket, mint a metszőkés, vagy a vonalzó, mert megkötik a gon­dolataimat. Azért is szeretem amelyet nagyon hosszú mun­kával, de egyedülállóan lehet művelni.- A magyar grafika világ­hírű, erről Szálaitól kezdve WUrtz Adámig többen gondos­kodtak. Ez a tény nem állít nyomasztóan egyből pályára egy grafikust?- Nem, örülök annak, hogy sok híres grafikusunk van, hi­szen ezzel gazdagabb az or­szág. Én, úgy érzem, megtalál­tam a kifejezésmódom, ez megnyugtat, és borzasztóan örülök, ha egy kép teljesen vi­lágos, tiszta előttem, és csinál­hatom. Új, hogy a jubileumi tárlaton vegyes technikájú munkák lesznek, és színes is lesz köztük. Ez a technika le­tisztult bennem annyira, hogy tudom: hogyan lehet ezt szí­nekben még jobban megoldani. Negyvenkét éves vagyok, ki­csikét többet éltem meg, és ez a színekben is visszajön.- Teljesen simontornyaivá lett?- Nem. Simontornyán la­kom.- Azért is kérdezem, mert azt írja magáról egyhelyütt, hogy nem szereti az állott levegőt, jó néha kalandozni. El szokta ter­vezni a kalandokat, vagy csak úgy jönnek?- Nem szoktam tervezni, megkeresem, vagy hozza ma­gát. Olyan típus vagyok, hogy mindig történik valami, ha ke­resem, ha nem. Belecsöppenek olyan helyzetekbe, amik hoz­zák magukkal a kalandokat. így köteleztem el magam valami­kor a sárkányrepülés, vagy a simontomyai nyári színház mellett.- Akkor: kalandra fel!- Köszönöm. (tf) a A szellem apokalipszise. 1982. töttséget, és a grafikában is ne- borzasztóan, mert olyan plasz- hezen viselem az olyan eszkö- tikai felületeket képes nyújtani, „Amit a lányok csinálnak, nem bűncselekmény” Virágszálak virtuális valósága Június 1-től dr. Pásztor Attila a simontornyai rendőrőrs pa­rancsnoka. A huszonhét éves százados nem került ismeretlen terepre, 1992-től három évet már dolgozott a simontornyai őr­sön, mielőtt vizsgálótiszt lett Tamásiban. Amit szokatlanként említ: eddig civilruhás volt, most egyenruhás lesz.- Találkozott már lányokkal a 61-esen?- A mi területünkön nem.- Arrébb?- Az nem a mi illetékességi területünk, nekem nincs hatás­köröm ott intézkedni.- Van együttműködés a szomszédos települések rend­őrőrseivel?- Együttműködés van, sze­mélyes kapcsolat is, ismerem a cecei, sárbogárdi kollégákat, ők is kérhetnek tőlünk, mi is kér­hetünk tőlük segítséget.- Azért kérdeztem erről, mert a prostitúcióhoz komo­lyabb bűncselekmények is kap­csolódhatnak ...- Még egyszer mondom: a mi illetékességi területünkön nem jellemző. Amit a lányok csinálnak, nem bűncselekmény.- Milyen veszélyeket lát, amelyek rosszabb helyzetbe hozhatják a kisváros közbizton­ságát?- Általános, az egész or­szágra jellemző, hogy a vagyon elleni bűncselekmények aránya nő, hasonlóan a lopásoknál a gyermekkornak, a fiatalkorú bűnözők aránya. Súlyos bűn- cselekményekről, itt nincs szó, nincsenek robbantások, nincsen kábítószeres bűncselekmény.- Mégis: nem tart attól, hogy a lányok, a futtatóik meg­jelennek a város környékén?- Akkor lesz szervezve egy akció, be lesznek hozva, elő lesznek állítva, ennyit tud tenni a rendőrség. A lányokat esetleg szabálysértési eljárás keretében megbírságolják. A futtatóikat úgysem fogják feldobni. Ha már van egy olyan ember, aki lányokat futtat, azzal szemben más nyomozati eszközökkel le­het eljárni egy hosszabb idő alatt.- Gondolom áttekintette Si­montomya közbiztonságáról szóló információkat, mielőtt idejött. Hogy jellemezné ezt a kisvárost e szempontból?- Átlagos kisváros, vannak persze olyan személyek, akiket potenciális bűnelkövetőknek lehet mondani, de ez mindenhol megvan. Normális körülmé­nyek között tudunk dolgozni, az állomány fel van töltve, van­nak gépkocsijaink, rádiótele­fon, fénymásoló, egy jó átlagos, vagy talán egy kicsit jobb szin­ten vagyunk. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehetnek prob­lémák fél-, vagy, egy év múlva, de reméljük, hogy nem lesznek, sem személyi, sem más jelle­gűek. (tf) FIGYELEM! - KISVÁLLALKOZÁSOK! EGYÉNI VÁLLALKOZÓK! Lehetőséget kínálunk Önnek: Tegye közzé vállalkozását, nyitvatartási idejét, címét, telefonszámát lapunkban, MINDÖSSZE 1000,-Ft (+áfa) ÁRON. Éljen ezzel a lehetőséggel, váljon ismertté megyeszerte! Kérjük ezt a szelvényt kitöltve beküldeni címünkre: > 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3., valamint mellékelje az 1250,-Ft-ról szóló befizetési postautalványt!-^*1 Név: ...... L akcím:...... V állalkozás: . Telefon:...... N yitvatartás: Előfizetőinknek 50% kedvezmény: 500,-Ft (+áfa) =625,-Ft. A kedvezmény azokra a vállalkozókra is vonatkozik, akik a mellékelt előfizetői szelvény alapján július hónaptól új elő­fizetőként rendelik meg lapunkat. A SIÓMENTI C3 ÁFÉSZ SIMONTORNYA BÉRBE ADJA alábbi üzlethelyiségeit: OMNIA PRESSZÓ (központban lévő) Simontomya, Szt. István k. u. 22. BÚTORBOLT Simontomya, Rákóczi u. 2. ÜZLETHELYISÉG (egyeztetett profillal, központi fűtéssel) Simontomya, Rákóczi u. 2. Érdeklődni az ÁFÉSZ központban, 7081 Simontomya, Szt. István k. u. 2. Tel.: 74/486-011, 74/486-098. Megrendelólevél a Tolnai Népújság előfizetésére Előfizetési időszak Előfizetés díja Az előfizetési díjban nyújtott kedvezmény: példányszámban 6 18 forintban 191 573 egy hónapra negyedévre 625 Ft 1875 Ft Név: .... L akcím: Kérjük a megrendelólevelet borítékba helyezve a Kiadó címére beküldeni, 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3., vagy a Tolnai Népújság kézbesítőjének átadni.

Next

/
Thumbnails
Contents