Tolnai Népújság, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-31 / 125. szám

1997. május 31., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Rejtett értékeink Az 1867. évi koronázás és megyénk „Úgy vagyunk és legyünk visszanyert alkotmányunk irányában, mint ki elvesztett drága kincsét szerencsésen megtalálván, annak új birto­kán még inkább örül, mint a régebbin, és azt ezerr túl annál gondosabban őrizé; vagy mi­kép a felüdült beteg vissza­nyert egészségét az elébbinél kedvesebb és becsesebbnek érezve aggodalmasan óvja minden ártalomtól”. Sztankovánszky Imre főis­pán 1867. április 29-én mon­dott beszédében nemcsak a fenti örömöt fejezte ki, hanem méltatta azt a hosszú utat is, amelyet a koronázásig me­gyénk fiai is egyengettek. Ha hihetünk Arany Jánosnak, ak­kor Bezerédj István özvegyé­nek szalonjában fogant meg a kiegyezés eszméje, de tudunk az Augusz Antal közvetítette első kiegyezési kísérletről is. A ma kiegyezésként ismert folyamathoz vezető időben, 1865. augusztus 10-től Tolna megyei birtokos, Bartal György lett a helytartótanács elnökhelyettese s ahogy azt Bartal Aurél megírta: „ezzel az akkori magyar közélet leg­fontosabb, de talán legnehe­zebb pozícióját foglalja el, mint a magyarországi ügyeket intéző Majláth-Sennyey kormány tagja”. A főispán előbb idézett beszédében el­sősorban rá gondolhatott, amikor „a kormányról lelé­pett, és épen oly szeplőtlen jellemmel, mint fényes szel­lemtehetséggel kitűnő állam­férfiaknak” „erélyes és tapin­tatos eljárásukat” dicsérte. A színfalak mögött azon­ban más is tette a dolgát. Au­gusz Antal előbb barátját, Sci- tovszky bíborost győzte meg arról, hogy a koronázási misét Liszt Ferencnek kell írnia, majd a végül pár héttel előbb hercegprímássá lett Simor bízta meg a Mestert. Liszt azonnal megkezdte a kompo­nálást, s már március 14-én el is készült a művel. „A mise nagyon rövid és rendkívül könnyű előadni... Ha szük­séges, kevés résztvevővel is előadható, akiknek ez alka­lommal nem kell magukat megerőltetniük. A két fő ka­rakter, a magyar és az egy­házi, ebben a Koronázási mi­sében érezhetően kidomboro­dik. Remélem, ez mindenki számára érthető lesz, s így fogják énekelni” - írta Liszt Augusznak április 3-án. (Hogy mindez megvalósul­hasson, ahhoz megint csak Augusz közvetítése kellett: ő intézi a másoltatás ügyeit...) Közben már a megyében is zajlottak az események. Dr. Horváth Árpád tanulmányá­ból tudjuk: „A május 2-i kis- gyűlés a közeli koronázásra való előkészület tárgyalása során úgy határozott, hogy a megye levéltárában ereklye­ként őrzött zászlója alatt hat lovasból álló bandériummal vesz részt a koronázási ün­nepségeken”. Később - költ­ségkímélés miatt - gróf Zichy László vezetésével mégis csak háromtagú bandériumot küldtek. Május 12-én tettek eleget a főlovászmester he­lyettese által közvetített ké­résnek: szekérpostával küld­tek fél köblábnyi földet, amely a megyét volt hivatott szimbolizálni. (A föld a kaj- dacsi sánc területéről szárma­zott, mert ott a monda szerint 1529-ben a szent koronát rej­tették el). A koronázásra ere­detileg kitűzött június 9-ét megváltoztatták, mert az noha vasárnap volt, de egyben pünkösd is, s nem szerették volna, ha valakinek is eszébe jut a „pünkösdi király” fo­galma a rég várt eseményről. A júrúus 8-i végső dátumot már az sem zavarta, hogy Albrecht főherceg szerencsét­len kislánya, Matild, aki a ru­hapróba során felborította lámpától kigyulladt, két nap­pal a koronázás előtt belehalt sérüléseibe. (A gyászesetet június 19-én újabb követte: Ferenc József öccsét, Miksa mexikói császárt a felkelők Queretaróban főbelőtték - ahogy azt Antal Ambrus, a császár szekszárdi testőre el­mesélte ...) Eltekintve attól a kisebb malőrről, hogy például Liszt Ferencet elfelejtették meg­hívni saját miséjére s végül ismét Augusz révén lehetett ott mégis a kórus és az orgona között, minden rendben zaj­lott. A Tolna megyei képvise­lők nem csatlakoztak a „hét magyar”-hoz, akik távolma­radtak az országgyűlés tagjai közül. A megyegyűlésen a nagy napon tárgyalták azt a törvényt, amelynek értelmé­ben az emigránsok nemcsak visszatérhettek, hanem zárolt vagyonukat is visszakapták. Ehhez jött még Ferenc József és felesége gesztusa: a száz­ezer koronás koronázási aján­dékot a volt ’48-as honvédek özvegyeinek és árváinak ad­ták. „Jó lesz nyomatékül arra a fátyolra, melyet a múltra ve­tettünk, hogy sohase boly­gassa többé az idők szele” mondotta a király. Dr. Töttős Gábor A különleges szolgálatnál élet-halál kérdése volt minden döntés Mitől kell megvédeni a vezetőket? Horn Gyula miniszterelnöknek a váraljai erdőben rendezett fórumán rengeteg volt a rendőrautó, rendőr, és jelen volt Berkesi Ferenc vezérőrnagy, a köztársasági őrezred parancsnoka. — Mitől kell félteni a miniszterelnököt, illetve általában az állami vezetőiket? — Szerencsére erre azt a választ adha­tom, hogy semmitől. Jelenleg az állami ve­zetők fenyegetettségét tekintve jó a helyzet Magyarországon. Semmi olyan konkrét in­formációnk nincs, ami alapján arra lehetne következtetni, személyüket, programjaikat bármi is megzavarhatná. Ahhoz, hogy így is maradjon, folyamatosan figyelemmel kell kísérni a körülményeket, s készen állni a közbelépésre, ha egy adott esetben mégis váratlan esemény történik. Fontos, hogy az utaztatás során olyan rendszereket biztosít­sunk, amelyek a biztonságot szavatolják. Minden körülmények között meg kell vé­deni az adott személyiségeket a terrortá­madásokkal szemben, s minden olyan atro­citástól, ami a fizikai biztonságukat veszé­lyeztetheti. — Miféle terrortámadásoktól kell tarta­nunk? — Magyarország státusa a terrortáma­dások vonatkozásában 1990 óta változat­lan. Egyik oldalon azt lehet mondani, hogy általában a veszélyeztetettség megnöveke­dett, de ugyanakkor hazai, vagy külföldi, politikailag motivált szervezetek által transzformált eseménysortól nem kell tar­tani. Ilyesmire utaló információnk nincs. Tény viszont, hogy Magyarországot a kül­földi terrorszervezetek olyan országként tartják nyilván, ahol saját érdekeltségű ak­ciókat készíthetnek elő, de hangsúlyozom, hogy ez magyar érdekeltséget nem érint. Előfordulhat az is, hogy beteg emberek tervezik a vezetők zaklatását, ebben a kör­ben ismert személyek fel-fel tűnnek a ren­dezvényeken. Nem lehet elfeledkezni arról sem, hogy romlott a közbiztonság. Ebből következően kialakulhat olyan helyzet, amelyből ki kell vonni a védett vezetőt. — Kik a VIP-ek — nagyon fontos szemé­lyek - Magyarországon? — A múlt év végén foglalt állást a kor­mány a védett vezetők köréről, aminek üzenet értéke is van. Öt személyiségre csökkent azok száma, akikre a köztársasági Berkesi Ferenc fotó: gottvald károly őrezred más biztonsági szervvel, rendőr­séggel, titkosszolgálatokkal együtt vigyáz. Az öt személyiség a köztársaság elnöke, a kormányfő, az alkotmánybíróság elnöke, a parlament elnöke, és a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter. A külügy-, belügy- és a honvédelmi miniszter számára egy másik biztonsági rendszert szavatolunk. — Egy régebbi nyilatkozatában a Par­lament biztonsági rendszerét katasztrofá­lisnak minősítette. Mi most a helyzet? — Az a bizonyos robbantás, amelynek a motivációiról és tetteseiről azóta sincs in­formáció, felhívta a figyelmet a biztonsági rendszer hiányosságaira. A Parlament a képviselői irodaház mellett az ország leg­veszélyeztetettebb épülete, hiszen három közintézmény működik benne: az elnöki hivatal, a kormány és a parlament. A biz­tonság szavatolása korábban elmulasztott komplex intézkedéssort követelt. Az épü­let körül rendbe kellett tenni a közleke­dési viszonyokat, a parkolási rendet. Kaptunk a kormánytól 120 millió forint céltámogatást, és most a világ egyik legmodernebb biztonság-technikai őrző­védő rendszere van kiépítve a Parlament környékén, amit élő erővel is megerősí­tettünk. A biztonság sosem jelent száz százalékot, de azt elmondhatom, és ez üzenet mindenkinek: ott büntetlenül ak­ciót szervezni és végrehajtani nem lehet. — Ezt megelőzően a rendőrség különle­ges szolgálatának a vezetője volt. Melyik munka az érdekesebb, izgalmasabb? — Nem pályázati úton jelentkeztem a kormányőrséghez parancsnoknak, a bel­ügyminiszter, illetve a miniszterelnök úr kért fel erre a tisztségre. A különleges szol­gálatot öt évig parancsnokoltam, nagyon jó csapattal, sok kihívással. Azt nem lehet mondani, hogy öröm volt az akciók sora, mert mindig élet-halál kérdéséről volt szó. Egy-egy akcióban arról kellett dönteni, hogy minimális erőszakkal éljünk el ered­ményt, s az emberek életét meg tudjuk hagyni, vagy menteni. Az én időszakom­ban egyetlen ember élete sem ment el, bár néhány őrült megkísértette a sorsot, mások életét is veszélyeztetve. Nagyon összetett feladat volt, ez a munka most más jellegű kihívást jelent. Az életemből, emlékeimből a rendőrség különleges szolgálatánál töltött éveket kimosni nem lehet, de most már kormányőr vagyok a szívem-lelkem és az eszem szerint is. Ihárosi Ibolya Hőgyészen látható Színek, formák a természetből A hűgyészi művelődési ház programjai közül a helyi igények­nek megfelelően leginkább az úgynevezett kisközösségiek kap­nak nagyobb hangsúlyt. Különböző csoportok hétről-hétre, hónapról-hónapra előre meghatározott tervek szerint is élik az értékeket, emlékeket teremtő, gyűjtő hétköznapokat. A képzőművészeti rendez­vények azok közé sorolandók, melyek a lélek dolgaival teszik ünnepibbé a hőgyésziek gon­doktól sem mentes óráit. Ko­vács Sándor festményei és Csemus László kerámiái ép­pen a lélek ünnepén gyűjtötték egybe a helybeli művészbará­tokat. Pünkösdi hangulatú megnyitóval közeledett alkotó és befogadó. A lélek ereje által lett forró a kiállítást megte­kintő közönség, és a bemutat­kozó művészek kapcsolata. Kovács Sándor akvarelljei, pasztell- és olajfestményei könnyen utat találtak az érdek­lődőkhöz. Csendéletek, tájké­pek, különböző nap- és év­szakban történtek megjeleníté­sével árasztottak melegséget. Kinek-kinek magának kell el­dönteni, hogy a visszafogot­tabb, érzékenyebbnek tetsző pasztellképek rajzosságát, vagy a harsányabb színvilágú élénkebb olaj képeket érzi-e leikéhez közelebb állónak. Nem véletlen Kovács Sándor témaválasztása. A történelmi, társadalmi események alakulá­sában, sodrásában élve a Vaj­daságból került Kecskemétre. Festészettel 1993-ban kezdett foglalkozni. Szabadkán volt az első önálló kiállítása. Közös tárlatokon, Belgrádban, Újvi­déken és Vajdaság-szerte be­mutatkozott már. Magyaror­szágon Pécs, Kecskemét, Za­laegerszeg, Siófok, Eger kiállí­tótermeiben találkozhattak al­kotásaival. A felsorolás nem törekedett a teljességre, csu­pán érzékeltetése mindannak, ami Kovács Sándor pár éves festői munkálkodásában a célra törő eredmények egy-egy állomása volt. Csemus László Zágrábban szerzett üzemi kerámikus ok­levelet 1988-ban. Hőgyészen is látható alkotásai formai megjelenésükkel érzékeltetik a természethez való kötődés fo­kát. Egy-egy dísztárgy növé­nyi alakzatával és funkciójával is tükrözi Csemus László hall­gatag, csöndes valóságát. A kékes-zöldes-szürkés színár­nyalatokkal bevont kerámiák sora a biztos anyagismeret, és technikai tudás birtokosaként állítja elénk az alkotót. Nem­zetközi megmérettetésekben, Zágrábban, Grottaglieben (Olaszország) is részt vett. Kecskeméten él és dolgozik. E város művészeti életének pezsgése formálja mindkettő­jük egyéniségét. Külön fejezetben lehetne szólni a két alkotó emberi kap­csolatáról. Bácstopolyán szü­lettek, és most az alföldi ma­gyar város vérkeringésében élve adják át lelkűk üzenetét színekkel, formákkal, a termé­szetből merített ihletettséggel. A hőgyészi művelődési házban rendezett kiállítás jú­nius 15-ig tekinthető meg. Decsi Kiss János A nyár folyamán szokták tar­tani, augusztus 20-án, a ke- nyérmegáldást. Az új kenyér mindig ünnep és boldogan veszi kezébe, szegi meg az ember. Munkánk gyümölcse, életünk feltétele. Pünkösd után a második va­sárnap a katolikus egyházban szintén á „kenyér” ünnepe. De ez egy másik, másfajta kenyér. Ez az Úr teste. Húsvét előtt, a csütörtök esti utolsó vacsorán Urunk meghagyta számunkra, hogy ezt cselekedjük az Ő em­lékezetére. Mit? Közösségbe gyűlve, Róla megemlékezve, vegyük kezünkbe a kenyeret és a bort. Mi hisszük, hogy az va­lóban Jézussá lesz. Milyen cso­dálatos: a kenyér Jézus. Étel, eledel, élet. Őseink amikor megszegték a kenyeret, mindig keresztet rajzoltak rá, mert „arra” a kenyérre is emlékeztek, valahányszor ettek belőle. A mi Jó hír eledelünk mindenképpen Isten ajándéka: a föld gyümölcse is, melyben benne van az emberi munka, fáradtság, de az a lelki kenyér is, melynek vétele benső bizonyossággal és örömmel tölt el, hogy „velünk az Isten”. De nemcsak úgy nagy általános­ságban, hanem most, itt és való­ságosan. És értem, érted, min­den emberért van itt. Miért? Mert szeret. Ha egy barátom elutazik, vagy nagy eseményre készül, azt mondom: veled vagyok. És ez az ígéret erőforrás számára. Nincs egyedül, akit nagyon sze­ret, akiért érdemes élnie, akivel meg tudja osztani önmagát, őt valahogy, titkon, magában hor­dozza. Ez nem fizikai jelenlét. Mielőtt a mennybe ment Jézus, azt mondta: én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig! Milyen nagy ajándék ez! Aki meghalt és feltámadt értem, Ő itt van velem. Jelen van életem­ben az imádság révén, amikor hittel olvasom a szentírást, ha a másik emberben Őt látom. És jelen van az átváltoztatott ke- nyérben-borban most és mindig, valóságosan. Idén június elseje Űrnapja. Vagyis ezen a napon Jézust ünnepeljük a kenyérben- borban. Örömünkben kivisszük az utcára-térre is, hogy kifejez­zük: áldjon meg minden helyet, ahol életünk zajlik, ahol járunk- kelünk. Ez az Ö világa is, mert itt élnek azok, akikben Ő él. A körmenet, melyet a temploma­inkon kívül tartunk ilyenkor, ennek a hitvallása. Ha részt ve­szel benne, mert hívő ember vagy, imádásod jele, öröm for­rása. Ha nem tudod hinni, tisz­teljed. Farkas Béla plébános A vörös borjú eljövetele Egyesek szerint felbukkanása a Messiás közeli eljövetelét jelzi, s tisztelettel tekintenek rá. Mások veszélyessége miatt elpusztítá­sát követelik, sokan viszont egy­szerűen nevetségesnek tartják a felhajtást körülötte. Az izgalom oka Izraelben nem más, mint egy vörös borjú. - A vörös üsző születése a legfontosabb jele an­nak, hogy rendkívüli időszakban élünk - jelentette ki Gerson So­lomon, egy olyan radikális zsidó csoport szóvivője, amely a ró­maiak által lerombolt jeruzsá- lemi zsidó templom újjáépítését követeli. A múltban a vörös boíjú hamvait tavaszi forrásvíz­zel vegyítették és a magas rangú papok a templomba lépés előtt ezzel ez eleggyel tisztították meg magukat. Istentiszteletek a hétvégén Szekszárdon és Pakson Szekszárd Római katolikus szentmi­sék. Belváros: Szombat: 18.00. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.30 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 9.00 órakor. Református istentisztele­tek. Vasárnap: 9.00 óra Kál­vin tér, (gyermekistentiszte­let), 10.00 Kálvin tér. 18. Kálvin tér. Evangélikus istentisztele­tek. Vasárnap: 9.30 Luther- tér. (Minden hónap második vasárnapján német áhítat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa György utca 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa György utca 1. Metodista istentisztele­tek. Szerda: 17.30 óra Mun­kácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekis­tentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmi­sék. Jézus Szíve Nagytemp­lom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Va­sárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents