Tolnai Népújság, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-24 / 95. szám

10. oldal Tamási Magazin 1997. április 24., csütörtök A18 lyukú golfpálya Pari nem lenni klubfalu Hol van már a tavalyi hó? És hol az ötven millió német márka, amit „hazai és külföldi befektetők egy csoportja” kí­vánt elkölteni egy takaros kis­faluban, Páriban? Mert állító­lag megvolt. Peter Schmidt és Reiner Grimm menedzserek a pannon táj legszebb üdülőfa­lujává gondolták formálni a befektetők által Párit. A két úr 1995 augusztusában egy 100 hektáron tervezett, „a legma­gasabb igényeket is kielégítő” szabadidőközpontról, „klub­faluról” beszélt a budapesti Kempinski Hotelben tartott sajtótájékoztatójukon, mely­nek neve Club Village Pari lett volna. Az alapkő most is megvan, az építkezésnek ez év szeptemberében kellett volna befejeződnie (ha elkez­dődött volna). Mi lett volna „Pariban”? Először is: három­száz embernek munkahely, háromszáznak munkalehető­ség. Termálvizes medence, 51 fokos vízzel, 1500 férőhelyes gyógyszálló, apartmanok, te- niszcsamok, lovarda, fedett uszoda, játékkaszinó, Gour- met-étterem. És: sportpálya, 18 lyukú golfpályával. Nem tizenkettő, nem húsz, tizen­nyolc. Itt lelt volna munkára lyukanként három labdaszedő gyerek, itt vásárolták volna a varrodáktól a fehér golfruhá­kat, itt szaladgáltak volna hű­sítőkkel a munkaerők. S, ha évszázadok múltán neadjis- ten, bealkonyult volna a klub­falunak, a pályát mutogatni lehetne, mint a hortobágyi hi­dat. Aminek, - a pontosság kedvéért jegyzem meg -, csak kilenc lyuka van. (tf) Tilalmak megerősítés, vagy feloldás előtt Szeptemberre várható az új rendezési terv Jövő héten a tervtanács elé kerül Tamási új általános ren­dezési terve (ART), s várha­tóan ez év szeptemberében a város képviselői dönthetnek elfogadásáról, s egyben a vá­ros arculatának jövőjéről. A jelenlegi rendezési terv 1988- ban lépett életbe, azonban ma egy ideiglenes koncepció szabja meg a városképet, az általános rendezési terv felül­vizsgálata. Ez a város több te­rületén építési és telekalakí­tási korlátozásokat, illetve ti­lalmakat állít fel az általános, majd a későbbiekben várható részletes rendezési terv elfo­gadásáig. Az 1988-as terv számos olyan elképzelést tartalmaz, amely minden valószínűség szerint nem valósul meg. A város déli részén - a Fő utcá­tól nyugatra eső kertes részen, a Rozália-kápolnától a város­határig - például jelentős te­rület volt kijelölve egy új kórház építésére, ez jelenleg is korlátozás alá eső terület. Hasonló kategóriában van a rendelőintézet környéke, kér­dés ugyanis, hogy szükséges- e bővíteni a rendelőt. Ipari fej­lesztési területnek minősült a volt téglagyári terület, amely szintén nem eként fog funkci­onálni. Ipari övezetnek (talán ipari parknak) minősülne ugyanaldcor a város északi ré­szén, jelenleg még közműve­sítés előtt álló terület. Szintén tilalom alatt van a volt szovjet laktanya, ahol az utóbbi években egy minilakótelep kezdett kialakulni. Ezzel 1988-ban - érthető okokból - nem számoltak a tervezők. A volt tisztilakások felújításakor az önkormányzat csupán használatba vételi engedélyt adott ki. Az új ÁRT ad választ majd arra: milyen funkciót kaphat később a terület, amelynek sorsát két másik té­nyező is befolyásolhatja: egy­részt az önkormányzat foglal­koztatáspolitikai célokra ka­pott laktanya-ingatlanokat, másrészt a város új közleke­dési koncepciója számol egy a városközpontot tehermente­sítő útvonallal is, amely ép­pen a Mező utca irányából a laktanya mellett haladna el. Megerősítik, vagy eltörlik a Rákóczi utca és a Bajcsy-Zsi- linszky utca által határolt, most szántóként használt rész intézményi területi minősíté­sét. Több épület jelenleg is helyi védelem alatt áll. A jö­vendő ÁRT elsősorban az ut­caképi védelmet tartja szem előtt. Azt, hogy ez mennyire szigorú előírásokat tartalmaz majd az új házak építőivel szemben, még nem tudni, - a homlokzati megjelenésre ma is vannak kötöttségek -, de minden bizonnyal gátakat szab az építtetők vágyai elé. Van-e még szocpol eladó? Úgy elvétve még akad. De mostanság nem jó idők járnak a szocpolpiacra. Mindenféle kihallgatások, gyanúsítások, házku­tatások, felülvizsgálatok. Azért van, aki meghirdeti. Kétgyermekes szöcpol eladó- olvasható a kisvárosi hirdető- újság aprórovatában. Címmel, név nélkül. A címet nem könnyű megta­lálni, a falu végén van, járatlan földút visz ki. A hirdetésre jöt­tem - mondom a fiatalasszony­nak, aki ajtót nyit és megfogja a kutyát. Nem bánt, mondja. - Érdekli? - Hát.. . nem egé­szen. - Most nincs itthon a férjem, meg a kisfiú születés­napját ünnepeljük, jöjjön vissza holnap úgy négy-félötkor. A fiatalember öt körül ér haza a munkából. Nem bánt, mondja a kutyára. Hogy eladó­éi Hát persze. Olyan lenne. Úgy halottuk, hogy törvénye­sen ki lehet játszani. - Kitől hallották? - Itt a faluban mondták. - A faluban már volt, aki eladta? - Azt nem tudom, de építeni építettek szocpolra. - Mennyiért adná el? - Nem tudom. Mégis ... tízezer? - Nem tudom... - Százezer? - Mondom, nem tudom. Olyasmi. - Miért nem építe- nekinkábbszocpollalújházat?- Ezt sem tudom kifizetni - bök a régi parasztházra, ame­lyet bérel - honnan lenne pén­zem elkezdeni az újat? Érdeklődő még nem volt, de lehet, hogy nem is örülne neki. Mert mindenfélét lehet hallani. Annyi bizonyos, hogy elké­sett az apróhirdetéssel. Április­ban ő volt az utolsó, akinek hir­detése megjelent a reklámúj­ságban. Amely április 2-án már szinte kétségbeesett felhívást tett közzé, miszerint: „Felhí­vom a szocpolos tetőtér-beépí- tők figyelmét, hogy a nyomo­zás még tart, ezért igyekezze­nek a terveknek megfelelően alakítani a tetőterüket, különö­sen a már meglévő tetőtereknél. Saját érdekükben!” Ez aztán azoknak is elvehette a kedvét a válaszolástól, akiknek még lett volna. Egyiknek sikerül, a másiknak nem 1994-ben a frissen hatalomra került kormány alig, hogy visz- szahívta a nagyköveteket, még regnálásának kezdetén megal­kotta a szociálpolitikai ked­vezményről szóló új jogsza­bályt. Benne megemelt támoga­tással: két gyerekre 1,2, há­romra 2,4 millió jár egy új ház építéséhez. Ezzel azért már le­het mit kezdeni - így gondol­kodott egy másik fiatal pár. Miklós és neje úgy hallotta: a dolog ott kezdődik, hogy be­megy a polgár az OTP-be. Be is mentek, ahol elmond­ták nekik, hogy az összköltség 65 százalékáig lehet igénybe venni a támogatást. A pénzt a készültségi fokkal arányosan lehet folyósítani, és csak akkor, ha saját pénzük legalább egy- harmadát már felhasználták. Éz egy számlás buli lesz - vonta le a következtetést Miklós. Volt kétszázezer forintjuk, és egy telkük. Még kétszázat kölcsön kaptak. A tervezés, és az alap nagyjából elvitte az egészet. À sóderes nem akart számlát adni. A készültségi fok alacsonynak bizonyult, néhány falnak még állni kellett volna. A szocpol meg ugrott. A telket az alappal együtt eladták, több, mint félév rohangálás után ott voltak, ahol addig. Pénz az ablakban. Ellenben mások úgy hallot­ták, hogy a dolog nem ott kez­dődik, hogy a polgár bemegy az OTP-be érdeklődni. A szocpolt el lehet adni, meg lehet venni, a két- vagy többgyermekes ház nélküli, ha már nincs 35 száza­léknyi önerő birtokában hozzá­juthat egy kis pénzhez, a „há­zas” ellenben még „házasabb” lehet, potompénzért bővítheti egy-két szintes házacskáját - felfelé. Vagy éppen bútort, au­tót cserélhet. Lezsírozták Hogy kinek a fejéből pattant ki a tetőtér-ötlet, nem tudni, min­denesetre jó elképzelés, és: ta­mási specialitás. (Talán nem ál­lunk messze az igazságtól, ha megkockáztatjuk: nem egy Dal­las előtt ücsörgő apuka bön­gészte péntek esténként a kor­mányrendelet paragrafusait.) Ha a tetőteret egy kedvez­ményre jogosult megveszi, ráé­pít, az később visszavásárol­ható. Kicsit macerás, de elvileg törvényes. Mindez jurátusi jártasság­gal, „teljes körű ügyintézés­sel” párosult. Hogy, hogy nem, az ország távoli pontjairól - az Alföldről, Zalából - érkeztek többgyermekes cigánycsalá­dok, akik a környékbeliek mel­lett házak tetejét vásárolták meg. Persze papíron. Sőt még ők kaptak némi zsebpénzt, húszezertől néhányszázezer forintig terjedően. És meg­épültek a tetőterek, régi tervek alapján, amelyeket az építési engedélyeket kiadó köztisztvi­selő bétéje készített. A szocpol csordogált, előfordult, hogy a sokat szidott földhivatali átve­zetés sem késett hónapokat. Nem egy szerződésben ki volt kötve, hogy a „vevők” nem is akarnak soha beköltözni a tető­térbe. Volt azért, aki annyi fá­radtságot vett, hogy épített egy rozoga feljárót, demonstrá­landó: itt valóban külön lakás­ról van szó. Más, aki nem jó kuncsaftot fogott ki, kénytelen volt szembesülni a ténnyel, hogy a család beköltözött a te­tőtérbe, és nem sok hajlandó­ságot mutat a távozásra. A banknak szintén jól jött a do­log, bizonyos tartozásokat, amelyeket talán soha nem fi­zettek volna vissza, levontak a támogatásból. Azért így is ke­rült néhol halványlila kőpor, kolóniái bútor, új autó. Mindez történt 1996-ban. Hogy 1997-ben mi lesz, még nem tudni. A megyei rendőr- főkapitányság gazdaságvé­delmi osztálya az összes „szocpolos” tetőtér építését fe­lülvizsgálja Tamásiban. Több, mint száz esetről van szó. Az eddig az államot ért kár be­csült értéke a százmilliót szé­pen übereli. Alaposan gyanú­sítják csalással azokat, akik megvették a szocpolt, és azo­kat is, akik eladták. Bűnsegé­dek lennének pedig a közre­működők, a kerítők, akik - tu­domásunk szerint - szintén tamásiak. Ezek után tisztelettel: van-e még szocpol eladó? Tóth Ferenc Elnöki vizit a Vörös Szikrában Tamási alighanem valaha volt legmagasabb rangú poli­tikusvendégét üdvözölhette 1962-ben Péti János, a Vörös Szikra Termelőszövetkezet elnöke, Dobi István, a nép- köztársaság elnöki tanácsá­nak akkori elnöke személyé­ben. Bakó Jenő felvétele Dobi Istvánnak a téeszmajor szar­vasmarhatelepén tett látoga­tását örökítette meg. Az 1973-ban az Új Élettel egyesült Vörös Szikra 1962-. ben 400 szarvasmarhát tar­tott, egy liter tejet három és öt forint között értékesített. (-h-c) Egy sakkszimultánon valaki mindig elcsíp egy-egy döntet­lent - magyarázza Szemes Ti­bor, a tamási sakkcsapat veze­tője, a Koppány SE elnöke. Ez a valaki tavaly szeptemberben éppen ő volt - Tamásiban Ribli Zoltán olimpiai bajnok, nem­zetközi nagymester ellen remi­zett.- Túl nagy jelentősége olyan értelemben nincs, hogy a szimultán egy kicsit más játék, mint a rendes sakk. Talán azért volt sikerem, mert magam is szimultánozom nálam gyen­gébbekkel. Tizenkét éve ha­gyomány Tamásiban, hogy 10- 15 táblán szimultánt adok az „úri közönségnek”. Tudom, hogy játszik a szimultánozó, ezért is tudtam talán, hogyan kellene játszani Riblivel.- Emlékszik a döntő lé­pésre?- Egy viszonylag egyszerű állást játszottam, mert tudtam, hogy ha nekiállok erőszakos­kodni, akkor bukók. Gyalog­Aki remizett Riblivel hátránnyal ugyan, de sikerült egy elméleti döntetlent elérni.- Egyesületi elnöki funkció­jában is ilyen szerényen fun- gál?- Inkább úgy fogalmazom, hogy menedzser típusú ember vagyok a sportban is. Az OB- Il-es sakkcsapat sikerét sokkal többre tartom, - ennek a csa­patnak én vagyok a vezetője. Ót éve játszunk az OB-II-ben szinte fillérek nélkül, olyanok­kal, mint a Kaposvár, Nagyka­nizsa, Zalaegerszeg. Ribli azt írta magáról egy könyvében, hogy szürke eminenciás. Álta­lában én is a háttérben szoktam maradni. Amikor valamiben „oda kell lépni”, segíteni kell, ott vagyok.- Hogyan sikerül a mene­dzselés a Koppány SE-nél?- Úgy, hogy még mindig lé­tezünk, egyre nehezebb körül­mények között, de tavaly pél­dául tudtunk súlyemelőtermet építeni, tudunk eredményeket felmutatni ezekkel a kissrá­cokkal. Ezeknek mindig job­ban örülök, mint a személyes dolgaimnak. A kerékpárosok a legjobb utánpótlás Magyaror­szágon, súlyemelésben a Szek- szárd összeomlása után megyei szinten is átvettük az utánpót­lás szerepét. Más ténykedé­sünk is arra irányul, hogy az itt élő gyerekeknek tudjunk va­lamit nyújtani. Beleadja az egyesület is a magáét, a szülők is a magukét. Az önkormány­zat durván évi 800 ezer forintot ad, ezzel ma messzire nem le­het menni, és még el kell osz­tani öt szakosztálynak.- Mennyi pénz szükséges évente a működésre?- Legalább a duplája. Rek­lámszerződéseket kötünk, ta­valy sikerült egy 300 ezer fo­rintos szerződést kötnünk. Míg az egész országban a finanszí­rozási rendszer sajátosságai miatt omlik össze a sport, a Koppány SE nem ment össze, ott vagyunk, ahol öt-tíz éve voltunk. Inkább úgy fogalmaz­nék, hogy mellettünk leromlot­tak a többiek.- Mennyire vannak kiszol­gáltatva a támogatónak a szakosztályok?- Elvileg ki vannak szolgál­tatva, gyakorlatilag nem buk­kan fel olyan támogató, aki „át akarná venni a hatalmat” az­által, hogy fenenagy összeget kínál fel. Kiszolgáltatottság csak akkor van, ha valaki ön­magában finanszíroz meg egy sportágat, Tamásiban ilyenek nem tolonganak. Inkább arról van szó, hogy egy-egy cégve­zető elkötelezettje egy sport­ágnak, és oda teszi a pénzét, amit tehetne máshova is. Az nem igaz, hogy egyáltalán nin­csen reklámértékünk, de amit mi űzünk, nem igazán jelenik meg a reklámpiacon.- Mi az, ami meghatározza az egyesület jövőjét?- Gyakorlatilag a sport Ta­másiban a helyén van. Az egyesületek között nincs riva­lizálás, sikerült elérni, hogy támogatjuk egymást szakmai­lag és más módon is. Az ön- kormányzat is elismeri a sport­nak úgymond a társadalmi sze­repét. Nagyon sok embert sike­rült megnyerni a sport ügyé­nek. Az összes többi ezután jön: megyei és országos szin­ten már nem látok előrelépést. (tf),fotó: Gottvald

Next

/
Thumbnails
Contents