Tolnai Népújság, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-24 / 95. szám
10. oldal Tamási Magazin 1997. április 24., csütörtök A18 lyukú golfpálya Pari nem lenni klubfalu Hol van már a tavalyi hó? És hol az ötven millió német márka, amit „hazai és külföldi befektetők egy csoportja” kívánt elkölteni egy takaros kisfaluban, Páriban? Mert állítólag megvolt. Peter Schmidt és Reiner Grimm menedzserek a pannon táj legszebb üdülőfalujává gondolták formálni a befektetők által Párit. A két úr 1995 augusztusában egy 100 hektáron tervezett, „a legmagasabb igényeket is kielégítő” szabadidőközpontról, „klubfaluról” beszélt a budapesti Kempinski Hotelben tartott sajtótájékoztatójukon, melynek neve Club Village Pari lett volna. Az alapkő most is megvan, az építkezésnek ez év szeptemberében kellett volna befejeződnie (ha elkezdődött volna). Mi lett volna „Pariban”? Először is: háromszáz embernek munkahely, háromszáznak munkalehetőség. Termálvizes medence, 51 fokos vízzel, 1500 férőhelyes gyógyszálló, apartmanok, te- niszcsamok, lovarda, fedett uszoda, játékkaszinó, Gour- met-étterem. És: sportpálya, 18 lyukú golfpályával. Nem tizenkettő, nem húsz, tizennyolc. Itt lelt volna munkára lyukanként három labdaszedő gyerek, itt vásárolták volna a varrodáktól a fehér golfruhákat, itt szaladgáltak volna hűsítőkkel a munkaerők. S, ha évszázadok múltán neadjis- ten, bealkonyult volna a klubfalunak, a pályát mutogatni lehetne, mint a hortobágyi hidat. Aminek, - a pontosság kedvéért jegyzem meg -, csak kilenc lyuka van. (tf) Tilalmak megerősítés, vagy feloldás előtt Szeptemberre várható az új rendezési terv Jövő héten a tervtanács elé kerül Tamási új általános rendezési terve (ART), s várhatóan ez év szeptemberében a város képviselői dönthetnek elfogadásáról, s egyben a város arculatának jövőjéről. A jelenlegi rendezési terv 1988- ban lépett életbe, azonban ma egy ideiglenes koncepció szabja meg a városképet, az általános rendezési terv felülvizsgálata. Ez a város több területén építési és telekalakítási korlátozásokat, illetve tilalmakat állít fel az általános, majd a későbbiekben várható részletes rendezési terv elfogadásáig. Az 1988-as terv számos olyan elképzelést tartalmaz, amely minden valószínűség szerint nem valósul meg. A város déli részén - a Fő utcától nyugatra eső kertes részen, a Rozália-kápolnától a városhatárig - például jelentős terület volt kijelölve egy új kórház építésére, ez jelenleg is korlátozás alá eső terület. Hasonló kategóriában van a rendelőintézet környéke, kérdés ugyanis, hogy szükséges- e bővíteni a rendelőt. Ipari fejlesztési területnek minősült a volt téglagyári terület, amely szintén nem eként fog funkcionálni. Ipari övezetnek (talán ipari parknak) minősülne ugyanaldcor a város északi részén, jelenleg még közművesítés előtt álló terület. Szintén tilalom alatt van a volt szovjet laktanya, ahol az utóbbi években egy minilakótelep kezdett kialakulni. Ezzel 1988-ban - érthető okokból - nem számoltak a tervezők. A volt tisztilakások felújításakor az önkormányzat csupán használatba vételi engedélyt adott ki. Az új ÁRT ad választ majd arra: milyen funkciót kaphat később a terület, amelynek sorsát két másik tényező is befolyásolhatja: egyrészt az önkormányzat foglalkoztatáspolitikai célokra kapott laktanya-ingatlanokat, másrészt a város új közlekedési koncepciója számol egy a városközpontot tehermentesítő útvonallal is, amely éppen a Mező utca irányából a laktanya mellett haladna el. Megerősítik, vagy eltörlik a Rákóczi utca és a Bajcsy-Zsi- linszky utca által határolt, most szántóként használt rész intézményi területi minősítését. Több épület jelenleg is helyi védelem alatt áll. A jövendő ÁRT elsősorban az utcaképi védelmet tartja szem előtt. Azt, hogy ez mennyire szigorú előírásokat tartalmaz majd az új házak építőivel szemben, még nem tudni, - a homlokzati megjelenésre ma is vannak kötöttségek -, de minden bizonnyal gátakat szab az építtetők vágyai elé. Van-e még szocpol eladó? Úgy elvétve még akad. De mostanság nem jó idők járnak a szocpolpiacra. Mindenféle kihallgatások, gyanúsítások, házkutatások, felülvizsgálatok. Azért van, aki meghirdeti. Kétgyermekes szöcpol eladó- olvasható a kisvárosi hirdető- újság aprórovatában. Címmel, név nélkül. A címet nem könnyű megtalálni, a falu végén van, járatlan földút visz ki. A hirdetésre jöttem - mondom a fiatalasszonynak, aki ajtót nyit és megfogja a kutyát. Nem bánt, mondja. - Érdekli? - Hát.. . nem egészen. - Most nincs itthon a férjem, meg a kisfiú születésnapját ünnepeljük, jöjjön vissza holnap úgy négy-félötkor. A fiatalember öt körül ér haza a munkából. Nem bánt, mondja a kutyára. Hogy eladóéi Hát persze. Olyan lenne. Úgy halottuk, hogy törvényesen ki lehet játszani. - Kitől hallották? - Itt a faluban mondták. - A faluban már volt, aki eladta? - Azt nem tudom, de építeni építettek szocpolra. - Mennyiért adná el? - Nem tudom. Mégis ... tízezer? - Nem tudom... - Százezer? - Mondom, nem tudom. Olyasmi. - Miért nem építe- nekinkábbszocpollalújházat?- Ezt sem tudom kifizetni - bök a régi parasztházra, amelyet bérel - honnan lenne pénzem elkezdeni az újat? Érdeklődő még nem volt, de lehet, hogy nem is örülne neki. Mert mindenfélét lehet hallani. Annyi bizonyos, hogy elkésett az apróhirdetéssel. Áprilisban ő volt az utolsó, akinek hirdetése megjelent a reklámújságban. Amely április 2-án már szinte kétségbeesett felhívást tett közzé, miszerint: „Felhívom a szocpolos tetőtér-beépí- tők figyelmét, hogy a nyomozás még tart, ezért igyekezzenek a terveknek megfelelően alakítani a tetőterüket, különösen a már meglévő tetőtereknél. Saját érdekükben!” Ez aztán azoknak is elvehette a kedvét a válaszolástól, akiknek még lett volna. Egyiknek sikerül, a másiknak nem 1994-ben a frissen hatalomra került kormány alig, hogy visz- szahívta a nagyköveteket, még regnálásának kezdetén megalkotta a szociálpolitikai kedvezményről szóló új jogszabályt. Benne megemelt támogatással: két gyerekre 1,2, háromra 2,4 millió jár egy új ház építéséhez. Ezzel azért már lehet mit kezdeni - így gondolkodott egy másik fiatal pár. Miklós és neje úgy hallotta: a dolog ott kezdődik, hogy bemegy a polgár az OTP-be. Be is mentek, ahol elmondták nekik, hogy az összköltség 65 százalékáig lehet igénybe venni a támogatást. A pénzt a készültségi fokkal arányosan lehet folyósítani, és csak akkor, ha saját pénzük legalább egy- harmadát már felhasználták. Éz egy számlás buli lesz - vonta le a következtetést Miklós. Volt kétszázezer forintjuk, és egy telkük. Még kétszázat kölcsön kaptak. A tervezés, és az alap nagyjából elvitte az egészet. À sóderes nem akart számlát adni. A készültségi fok alacsonynak bizonyult, néhány falnak még állni kellett volna. A szocpol meg ugrott. A telket az alappal együtt eladták, több, mint félév rohangálás után ott voltak, ahol addig. Pénz az ablakban. Ellenben mások úgy hallották, hogy a dolog nem ott kezdődik, hogy a polgár bemegy az OTP-be érdeklődni. A szocpolt el lehet adni, meg lehet venni, a két- vagy többgyermekes ház nélküli, ha már nincs 35 százaléknyi önerő birtokában hozzájuthat egy kis pénzhez, a „házas” ellenben még „házasabb” lehet, potompénzért bővítheti egy-két szintes házacskáját - felfelé. Vagy éppen bútort, autót cserélhet. Lezsírozták Hogy kinek a fejéből pattant ki a tetőtér-ötlet, nem tudni, mindenesetre jó elképzelés, és: tamási specialitás. (Talán nem állunk messze az igazságtól, ha megkockáztatjuk: nem egy Dallas előtt ücsörgő apuka böngészte péntek esténként a kormányrendelet paragrafusait.) Ha a tetőteret egy kedvezményre jogosult megveszi, ráépít, az később visszavásárolható. Kicsit macerás, de elvileg törvényes. Mindez jurátusi jártassággal, „teljes körű ügyintézéssel” párosult. Hogy, hogy nem, az ország távoli pontjairól - az Alföldről, Zalából - érkeztek többgyermekes cigánycsaládok, akik a környékbeliek mellett házak tetejét vásárolták meg. Persze papíron. Sőt még ők kaptak némi zsebpénzt, húszezertől néhányszázezer forintig terjedően. És megépültek a tetőterek, régi tervek alapján, amelyeket az építési engedélyeket kiadó köztisztviselő bétéje készített. A szocpol csordogált, előfordult, hogy a sokat szidott földhivatali átvezetés sem késett hónapokat. Nem egy szerződésben ki volt kötve, hogy a „vevők” nem is akarnak soha beköltözni a tetőtérbe. Volt azért, aki annyi fáradtságot vett, hogy épített egy rozoga feljárót, demonstrálandó: itt valóban külön lakásról van szó. Más, aki nem jó kuncsaftot fogott ki, kénytelen volt szembesülni a ténnyel, hogy a család beköltözött a tetőtérbe, és nem sok hajlandóságot mutat a távozásra. A banknak szintén jól jött a dolog, bizonyos tartozásokat, amelyeket talán soha nem fizettek volna vissza, levontak a támogatásból. Azért így is került néhol halványlila kőpor, kolóniái bútor, új autó. Mindez történt 1996-ban. Hogy 1997-ben mi lesz, még nem tudni. A megyei rendőr- főkapitányság gazdaságvédelmi osztálya az összes „szocpolos” tetőtér építését felülvizsgálja Tamásiban. Több, mint száz esetről van szó. Az eddig az államot ért kár becsült értéke a százmilliót szépen übereli. Alaposan gyanúsítják csalással azokat, akik megvették a szocpolt, és azokat is, akik eladták. Bűnsegédek lennének pedig a közreműködők, a kerítők, akik - tudomásunk szerint - szintén tamásiak. Ezek után tisztelettel: van-e még szocpol eladó? Tóth Ferenc Elnöki vizit a Vörös Szikrában Tamási alighanem valaha volt legmagasabb rangú politikusvendégét üdvözölhette 1962-ben Péti János, a Vörös Szikra Termelőszövetkezet elnöke, Dobi István, a nép- köztársaság elnöki tanácsának akkori elnöke személyében. Bakó Jenő felvétele Dobi Istvánnak a téeszmajor szarvasmarhatelepén tett látogatását örökítette meg. Az 1973-ban az Új Élettel egyesült Vörös Szikra 1962-. ben 400 szarvasmarhát tartott, egy liter tejet három és öt forint között értékesített. (-h-c) Egy sakkszimultánon valaki mindig elcsíp egy-egy döntetlent - magyarázza Szemes Tibor, a tamási sakkcsapat vezetője, a Koppány SE elnöke. Ez a valaki tavaly szeptemberben éppen ő volt - Tamásiban Ribli Zoltán olimpiai bajnok, nemzetközi nagymester ellen remizett.- Túl nagy jelentősége olyan értelemben nincs, hogy a szimultán egy kicsit más játék, mint a rendes sakk. Talán azért volt sikerem, mert magam is szimultánozom nálam gyengébbekkel. Tizenkét éve hagyomány Tamásiban, hogy 10- 15 táblán szimultánt adok az „úri közönségnek”. Tudom, hogy játszik a szimultánozó, ezért is tudtam talán, hogyan kellene játszani Riblivel.- Emlékszik a döntő lépésre?- Egy viszonylag egyszerű állást játszottam, mert tudtam, hogy ha nekiállok erőszakoskodni, akkor bukók. GyalogAki remizett Riblivel hátránnyal ugyan, de sikerült egy elméleti döntetlent elérni.- Egyesületi elnöki funkciójában is ilyen szerényen fun- gál?- Inkább úgy fogalmazom, hogy menedzser típusú ember vagyok a sportban is. Az OB- Il-es sakkcsapat sikerét sokkal többre tartom, - ennek a csapatnak én vagyok a vezetője. Ót éve játszunk az OB-II-ben szinte fillérek nélkül, olyanokkal, mint a Kaposvár, Nagykanizsa, Zalaegerszeg. Ribli azt írta magáról egy könyvében, hogy szürke eminenciás. Általában én is a háttérben szoktam maradni. Amikor valamiben „oda kell lépni”, segíteni kell, ott vagyok.- Hogyan sikerül a menedzselés a Koppány SE-nél?- Úgy, hogy még mindig létezünk, egyre nehezebb körülmények között, de tavaly például tudtunk súlyemelőtermet építeni, tudunk eredményeket felmutatni ezekkel a kissrácokkal. Ezeknek mindig jobban örülök, mint a személyes dolgaimnak. A kerékpárosok a legjobb utánpótlás Magyarországon, súlyemelésben a Szek- szárd összeomlása után megyei szinten is átvettük az utánpótlás szerepét. Más ténykedésünk is arra irányul, hogy az itt élő gyerekeknek tudjunk valamit nyújtani. Beleadja az egyesület is a magáét, a szülők is a magukét. Az önkormányzat durván évi 800 ezer forintot ad, ezzel ma messzire nem lehet menni, és még el kell osztani öt szakosztálynak.- Mennyi pénz szükséges évente a működésre?- Legalább a duplája. Reklámszerződéseket kötünk, tavaly sikerült egy 300 ezer forintos szerződést kötnünk. Míg az egész országban a finanszírozási rendszer sajátosságai miatt omlik össze a sport, a Koppány SE nem ment össze, ott vagyunk, ahol öt-tíz éve voltunk. Inkább úgy fogalmaznék, hogy mellettünk leromlottak a többiek.- Mennyire vannak kiszolgáltatva a támogatónak a szakosztályok?- Elvileg ki vannak szolgáltatva, gyakorlatilag nem bukkan fel olyan támogató, aki „át akarná venni a hatalmat” azáltal, hogy fenenagy összeget kínál fel. Kiszolgáltatottság csak akkor van, ha valaki önmagában finanszíroz meg egy sportágat, Tamásiban ilyenek nem tolonganak. Inkább arról van szó, hogy egy-egy cégvezető elkötelezettje egy sportágnak, és oda teszi a pénzét, amit tehetne máshova is. Az nem igaz, hogy egyáltalán nincsen reklámértékünk, de amit mi űzünk, nem igazán jelenik meg a reklámpiacon.- Mi az, ami meghatározza az egyesület jövőjét?- Gyakorlatilag a sport Tamásiban a helyén van. Az egyesületek között nincs rivalizálás, sikerült elérni, hogy támogatjuk egymást szakmailag és más módon is. Az ön- kormányzat is elismeri a sportnak úgymond a társadalmi szerepét. Nagyon sok embert sikerült megnyerni a sport ügyének. Az összes többi ezután jön: megyei és országos szinten már nem látok előrelépést. (tf),fotó: Gottvald
