Tolnai Népújság, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-24 / 95. szám
1997. április 24., csütörtök Tamási Magazin 11. oldal Tamási SE: minden megtörténhet Lanczki Gusztáv vezetőedző a feljutásról, a lelkesedésről, a „sárga ultrákról” Fennállása során két alkalommal már nyert megyei bajnokságot a tamási felnőtt labdarúgócsapat, ezekre az évekre azonban már csak az öregebbek emlékeznek. A Tamási SE „csikócsapata” a szintén nem a veteránok közé tartozó vezetőedző, Lancki Gusztáv irányításával idén ismét közel került az NB-III-hoz. A tamási fociról az edzővel beszélgettünk.- Mennyire érzékelhető a megyei fociban az utóbbi évek „nagy magyar futballjának” színvonalesése?- Szerintem ilyen szinten ugyanúgy szeretik a focit, nem hiszem, hogy csökkent volna a népszerűsége. Inkább az emberek életkörülményeinek a romlása veti vissza a mérkőzések látogatottságát. Akik szeretik ezt a játékot, szerették valaha is, továbbra is jönnek, főleg, ha az általuk sztárolt csapat, kedvenceik nyernek.- Hány embert mozgat meg a futball Tamásiban?- Az átlag nézőszám sajnos nem túl magas. Ha úgy számoljuk, hogy ez egy tízezres kisváros, akkor a meccsekre kijáró száz-százötven néző kevés. Egy-egy rangadóra összejön négy-ötszáz ember. A többi sportág képviselői biztosan azt mondják, hogy a legnépszerűbb sport Tamásiban a foci, ez így igaz, de úgy gondolom, hogy sokkal többen lennének, ha jobb életkörülmények lennének. Nemrég készült egy Szonda-Ipsos felmérés arról, hogy Magyarországon hányán járnak rendszeresen sportrendezvényre. Az a harminc százalék, nálunk jóval kisebb, úgy tíz százalék, vagy még kisebb lehet. Pedig a foci pont olyan esemény lenne, amelyre tömegek járhatnának, de ahhoz az kell, hogy az eredmények is jöjjenek. Nagyszerű lenne, ha a csapatom hosszú időn keresztül a spiccen szerepelne.- Mennyire vonzó a gyerekeknek a labdarúgás?- Változatlanul rendkívüli módon lelkesíti őket a foci, de ma már annyi minden mást csinálhatnak, nem úgy van, mint régen, amikor mi minden szabadidőnkben fociztunk. Most van otthon video, a sportban kerékpárszakosztály, nagyon nagyon kevesen választják a focit. Úgy szívvel-lélekkel nagyon kevés gyerek csinálja, ezt tapasztalom. Volt serdülőcsapatom is, de nem voltak olyan lelkesek, mint mi annak idején.- Edzői szemmel: mennyire elégedett a szurkolótáborral?- A sárga ultrákról beszélgessünk?- Ha nem akarja . . .- Nehéz ügy. Nem szeretem őket, kultúrálatlan viselkedésükkel kihívták a megyei fut- ballélet haragját, sok kárt okoznak nekünk. De sokan irigykedhetnek is ránk, hogy olyan szurkolóink vannak, akik rendszeresen elkísérik a csapatot a vidéki meccsekre. Egy képviselőjüket éppen azért, hogy ne legyenek irányíthatatlanok, a vezetőségbe is beválasztották.- Még egyszer: ami a focit illeti, hogyan érzékelhető belülről az utóbbi tíz év színvonalesése?- Nem mondhatnám, hogy nagy különbség lenne a régi, és a mai megyei labdarúgás színvonala között. A régiek szokták mondani, hogy bezzeg a mi időnkben miket tudtak megcsinálni a játékosok, de ez mindig így volt. Az lehet, hogy régebben képzettebbek voltak.- Jelenleg negyedik a tabellán a csapat, két ponttal lemaradva az első helyezett teveliektől. Vannak-e feljutási remények ?- Minden megtörténhet, a hátralévő meccsek sorsolása ráadásul nekünk kedvez: az erősebb csapatok mind hozzánk látogatnak. Én minden meccs előtt azt mondom a játékosaimnak, hogy ha lehet, próbáljunk meg győzni. Nagyszerű dolog, hogy nap mint nap megállítanak az utcán, és megkérdezik, hogy mi lesz a csapattal, mi lesz akkor, ha ez a társaság bajnokságot nyer. Én mindig azt mondom nekik, teljesen mindegy, hogy biztosítja-e a város feltételeket az NB-III-hoz, de el tudjátok mondani, hogy egyszer megyebajnokok voltunk. A környéken elég sokan futballoztak, és nem igen mondhatják el, hogy nagy sikereket értek el. Tóth Ferenc Tamási Nagydorog ellen. Szerencsével, de nyertek A nevelőegyesület nevelője Az utóbbi másfél évtized során a neve összeforrt Tamási kézilabdasportjával. Edzőként, vagy az általános iskola testnevelőjeként a városban szinte nincs, ki nem ismerné Szabó Bakos Bélát. — Székesfehérváron születtem, ott is jártam iskolába, és kezdtem el 14 esztendősen kézilabdázni a helyi MÁV Előrében - eleveníti fel pályafutásának kezdeti szakaszát a tanár úr. — Épp betöltöttem a tizennyolcat, amikor a klub felkerült az NB I-be. Három éven át voltam a huszonkettes felnőtt keret tagja, ám elsőosztályú bajnokin egyszer sem léptem pályára. Sikeres főiskolai felvételimet követően Pécsre kerültem, ahol a tanárképző NB Il-es csapatában négy idényen keresztül játszottam. — A főiskola után sokan befejezik, a diplomaosztást követően a te játékos pályafutásod is véget ért? — Nem, előbb a Hőgyész megyei együttesében kézilabdáztam, majd újabb három évet húztam le az NB II-ben, Iregszemcsén. A családommal 1981-ben költöztem Tamásiba, azóta tanítok az általános iskolában. Érkezésemkor Tóth István vezette a megyei női csapatot, mely három év múlva feljutott az NB II- be, emellett egykori kollégám ekkortájt nyert az első-másodikos gimnazistákból álló, IV. korcsoportos lány együttesével országos diákolimpiát. Sikereit követően Tóth Istvánt Zalaegerszegre szerződtették, helyette kerültem a felnőttekhez, előtte a serdülők munkáját irányítottam. — Azóta folyamatosan te viszed a csapatot? — Igen, csupán a tavalyi esztendőt hagytam ki, úgy éreztem, hogy szükségem van egy kis pihenésre. — Az elmúlt másfél évtized alatt mely eredményekre vagy igazán büszke? — A kézilabdában többször nyertünk megyebajnokságot úgy, hogy kétszer kellett a nulláról újjáépítenem az együttest. Az idén már negyedik alkalommal szerepelünk az NB II-ben. Testnevelőként is akadnak kellemes emlékeim: volt egy országos döntőben szereplő atléta csapatom és egy országos negyedik helyezett, 400 méteres síkfutó tanítványom Nagy László személyében. — Sosem fordult meg a fejedben, hogy egyszer férfi csapat edzője legyél? — Mindig erre készültem, miután rádöbbentem, hogy kézilabdázóként nem váltom meg a világot. Tamásiban viszont csak női vonal létezett, s az idők folyamán annyira megkedveltem a női csapatok felkészítését, hogy lemondtam a tervemről, sőt ma már nehezen állnék át egy fiú csapat irányítására. — Az utánpótlás is a te reszortod? — Általában mindig én foglalkoztam a fiatalokkal is. A főiskoláról történő visszatérése után két évig Lanczki Andrea segített az utánpótlásnevelésben, ám hamarosan szülési szabadságra ment. Egyedül maradtam, illetve egy esztendeig Csike Tamás vezette az ifik edzéseit. Ök ketten nagyon hiányoznak, mert ezt hosszú távon képtelenség egyedül csinálni. — Ha jól értem, most minden a te nyakadba szakadt? — Igen, a serdülőt, az ifit és a felnőttet is én viszem. — Otthon is látnak azért? — Hát, sokat nem, mindennap este hét és nyolc között érek haza. — Miképp ítéled meg a tamási kézilabda, illetve a sportág megyei helyzetét? — Tolna megye harmincegy iskolájában van leány kézilabda csapat, ami rendkívül örvendetes, sok helyütt igen magas szinten űzik ezt a játékot. Igen fontos, hogy megyénk a Ferropatent-Lazúr SE révén képes felmutatni egy igazi reprezentánst, az élvonalbeli szekszárdi női csapat nagy húzóerőt jelent a kézilabdával komolyan foglalkozó gyerekek számára. — Ez valóban érezhető? — Igen, egy évadban két- szer-háromszor is beutazunk Szekszárdra megnézni egy- egy meccset. Ami minket illett, Tamási igazi kis város, az értelmesebb lányok a gimnázium után főiskolára, egyetemre jelentkeznek. Ezáltal nagyon nehéz helyzetbe kerülünk, hiszen a városunk elég távol esik minden fontosabb helységtől, intézménytől. így például, nehéz igazolnunk is, klubunk tulajdonképpen egy nevelőegyesület, a mi csapatunk mindig saját utánpótlásából élt. — Apropó, utánpótlás, lapunk tudósításaiban rendszeresen felbukkan egy Szabó Bakos nevű ifjú hölgy. — Igen-jön nevetve a válasz. — A lányom, tizenöt éves, a pécsi német tagozatos Leöwey Gimnázium tanulója, a TÁSI korosztályos csapatánál edz Pécsett, hétvégenként jár haza. Korántsem ő csapatunk egyetlen fiatalja, együttesünk átlagéletkora húsz év alatt mozog. Sajnos, sokszor, épp a rutintalanságunk miatt veszítünk. Ifj. Teszler Vendel Az AS-M Tolna Megyei Irodája szolgáltatása a lakosság részére TISZTELT HIRDETŐNK! Segíteni akarunk Önnek hirdetése feladásában. A Tolnai Népújságba szánt hirdetését közvetlenül levélben is elküldheti. írja a megrendelőlapra a hirdetés szövegét - egy betűt, írásjelet egy kockába. Kérjük, hogy a hirdetés szövegében a címét és telefonszámát is tüntesse fel. A sorok előtt feltüntettük a hirdetés fizetendő díját. Jeligés hirdetés esetén a jeligedíj plusz 100,- Ft. A pénzt rózsaszínű postautalványon adja fel címünkre. Apénzfeladást igazoló szelvényt, valamint a kitöltött és az újságból kivágott megrendelőlapot küldje el címünkre. A borítékra legyenek szívesek ráírni: APRÓHIRDETÉS. Köszönjük bizalmát és reméljük, elégedett lesz szolgáltatásunkkal. Címünk: AS-M Kiadói Kft. Tolna Megyei Irodája, 7101 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Pf.: 71. APRÓHIRDETÉS-MEGRENDELŐLAP (Lakossági: adás-vétel, ingatlan, állást keres, társat keres.) Megrendelem önöknél az alábbi szövegű apróhirdetés megjelentetését: 150 Ft 300 Ft 450 Ft 600 Ft 750 Ft 900 Ft 1.050 Ft 1.200 Ft Feladó ne cír /e:............................................................................................................................................... A Tolnai Népújság hirdetésfelvevő helyei: ■ Takarékszövetkezetek ■ Hőgyész ■ I regszemcse ■ Nagykónyi ■ Pincehely ■ Szakály ■ Tamási ■ Nagyszékely ■ Ozora ■ Simontornya ■ Regöly ■ Gyászközlemények: Botta György Hőgyész, Széchenyi u. 27, 74/488-134. PAN-HOL BT. Tamási, Aradi u. 19. 74/471-264. —--------------------------------------------Megrendelőiévé! Előfizetési időszak: egy hónap Előfizetés díja: 625,- Ft Megrendelő olvasónk: Név: ....................................... Lakcím:......................................... Minden olvasónk, aki e megrendelőlevél beküldésével vagy a 74/415-468-as telefonon megrendeli a Tolnai Népújságot és előfizetőnk lesz - MEGLEPETÉSBEN RÉSZESÜL - A Tolnai Népújság Tamási térségi ügynökségvezetője : BOSNYÁK JÓZSEF Tamási, Hársfa u. 60. Tel.: 472-048, 06-30/460-727.
