Tolnai Népújság, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-24 / 95. szám

Pozícióvesztés, behozható hátrányok Nem lobbi-, hanem közösségi érdekek érvényesülnek - mondja Feliinger Károlyné Pénz, pénz, pénz: mint tudjuk, a háborúhoz ez a három té­nyező szükséges. De csak pénz kell-e ahhoz, hogy egy város, ha nívója nem is emelkedik a csillagokig, ne kerüljön behozhatat- lannak tűnő hátrányba saját korához mérten? Tamásiban, az elmúlt években a pénzből volt talán legkevesebb. Ami ennek a következménye volt, sokan szűkülésként élték át még a Nagy Keleti Krach-hoz képest is. A városfejlesztésről az aláb­biakban Feliinger Károlyné polgármester szól.- Vesztesnek érezhetik-e magukat a tamásiak az eltelt két és fél év után?- Nagyon nehéz két esz­tendő van mögöttünk, ami főleg anyagiakban értendő, hiszen mindjárt 1995-ben hitelfelvé­telre kényszerültünk. A hitel kamatával is számolni kellett, ez az indulásnál hatalmas hát­rányt jelentett. 1996-ban ehhez társult a kórház ügye, anyagi­akban erkölcsiekben egyaránt veszteséget jelentett. Az utóbbi néhány hónapban azonban kedvező folyamatok indultak el: a volt Gaudi-telket kedvező áron visszavásároltuk, a volt szovjet laktanyából jelentős részt kaptunk, amivel munka­helyteremtés, foglalkoztatáspo­litikai célkitűzéseink vannak. Tehát nőtt az önkormányzati vagyon, ugyanakkor a hitelál­lományunk csökkent, ebben a pillanatban tíz millió forint hi­teltartozásunk van. Természe­tesen a kórház felszámolásából eredő adósságunk, pontosabban követelésünk továbbra is fenn­áll. Ha ezt a megközelítőleg 28 milliót, - vagy ennek jelentős részét -, az Országos Egész­ségbiztosító Pénztártól meg­kapjuk, azt hiszem, ezt az évet jobb gazdasági körülmények között fejezhetjük be, mint az előzőeket. Egyébként a könyv- vizsgáló most értékelte a 96-os költségvetés zárását, ő is úgy látta, hogy kondícióink jelentő­sen pozitív irányban változtak.- Mindez bíztató, de mit ér­zékelnek ebből a tamásiak?- Ilyen helyzetben nem gondolhattunk fejlesztésekre. De a jövőre gondolnunk kell, ezért az általános rendezési terv átdolgozását megkezdtük, ter­veztetjük a város szennyvízhá­lózatát, a Kossuth tér rendezé­séhez pályázatot írtunk ki egy látványtervre. Felmérettük a város úthálózatát, ennek a re­konstrukciója 75 milliót igé­nyelne. Meg kellene oldani a közeljövőben a szeméttelep kérdését, a Petőfi utca kiépíté­sét, akár fejlesztési hitelből, akár pályázatok útján. Jelentős, amiről eddig nem esett szó, a földgázhálózat kiépítése. Ez a jelen legnagyobb beruházása, akkor is, ha nem önkormány­zati, de önkormányzati segít­séggel valósul meg. Ebben óri­ási szerepe van annak a pályá­zatnak, amelyet más önkor­mányzatokkal együtt nyertünk, és segíteni tudtunk az embe­reknek.- A demokrácia lényegét - a helyi demokráciáét is - egyre többen úgy fogalmazzák meg, hogy az nem más, mint érdek- csoportok küzdelme. Tamási­ban kinek, mely érdekcsoport­nak az akarata érvényesül?- Azt gondolom, hogy bát­ran kijelenthetem: a közösségi érdekek érvényesültek többsé­gében. Természetesen nem volt mentes az önkormányzat a ki­sebb csoportok, vagy egyéni érdekek nyomásától sem, de a közösségi érdekek voltak az el­sődlegesek. Konkretizálhat­nám: nálunk a pártpolitikai ér­dekek nem igazán érvényesül­tek.- A költségvetés kialakítása során melyik az a csoport, ame­lyik jobban jár, kevésbé, vagy egyáltalán nem jár jól?- Azt hiszem, hogy ez a kérdés sokkal inkább aktuális lenne, ha lenne mozgásterünk. A mi költségvetésünk esetében a mozgástér nagyon kicsi volt.- Milyen visszajelzései van­nak a tamási önkormányzat, a polgármesteri hivatal munká­jának megítéléséről?- A közelmúltban kirob­bant, mondhatni, országos bot­rány nem tett jót nekünk. Egyébként is fenntartással vol­tak a polgárok a hivatallal szemben, de ez az ügy presztí­zsünket nagyban rontotta.- Mikor hallott erről, az ún. szocpol-ügyről?- Tavaly az OTP jelezte, hogy Tamásiban és környékén rendkívül nagy számban veszik igénybe ezeket a kedvezmé­nyeket, és felvették a kapcsola­tot a hivatal műszaki osztályá­val. 1996 őszén kérték a köz­reműködésünket. Leginkább akkor jutott tudomásomra, amikor az ügyvédeknél történ­tek a házkutatások, durván másfél hónappal ezelőtt.- Ekkor már késő lett volna olyan lépéseket tenni, amelyek­kel közbeavatkozhattak volna?- Igen. Tudomásom szerint ezek az ügyek főleg tavaly a ta­vaszi hónapokban jelentkeztek.- Kívülről úgy tűnik, hogy a város kizárólag túlélésre ren­dezkedett be, koncepció híján.- Az önkormányzatok nagy része a túlélésre rendezkedett most be. Ilyen helyzet nemcsak Tamásiban, hanem az önkor­mányzatok mindegyikénél jel­lemző, kisebb településeken ki­sebb mértékben, de ugyanilyen akutan.- Többen többször adtak hangot annak a véleményük­nek: ha nem fejleszt a város, a jelenleg még meglévő vonzere­jét elveszti. Várható-e konkrét lépés az idegenforgalom fej­lesztésben ?- A legalapvetőbb lépést megtettük: megtörtént egy me­legvizes kút megfúrása. Jelen­tőségéről csak annyit: néhány évvel ezelőtt pánik uralkodott el, mert egyszerűen elapadt a termálvíz. Vannak más terveink is, egy szálláshelyet minden­képpen szeretnénk, de ehhez az önkormányzatnak nincs elég eszköze, megvalósítására min­denképpen befektetőt keresünk.- Mi a helyzet a Gyulaji Szövetséggel? Annyit tudunk, hogy létezik, üléseket, megbe­széléseket tartottak, pályáztak.- A szövetség idegenfor­galmi tanulmányterve sajtó alatt van. Bemutatása két héten belül várható, Kincs a természet kincseihez címet viseli. Egy helyzetelemző, -feltáró tanul­mányról van szó, hogy melyik település mit valósít meg be­lőle, az a tagokon múlik. Köz­ben a területfejlesztési tanács­nál nyert egy pályázatot a szö­vetség. Ennek rendeltetése az arculat megformálása, amely elsősorban az útbaigazító táb­lákat, az erdőben tervezett pi­henőhelyek kijelölését jelenti.- Még egyszer: nem érzi némiképp vesztesnek Tamásit?- Pozícióban végül is sokat veszített a város, de én azt hi­szem, hogy ez néhány év alatt behozható.- Konkrétan: milyen pozíci­ókra gondol, és mi által javítha­tók ezek a közeljövőben?- A munkahelyteremtésben nem történt jelentős előrelépés az elmúlt időszakban. Olyan pályázati lehetőségek, mint a tornacsarnok-építés, elmúltak, vissza nem térő alkalmak vol­tak. Úgy gondolom, hogy né­hány év alatt, ha a város gazda­sági helyzete stabilizálódik, le­hetséges előrelépés. Az iparte­lepítés, a munkahelyteremtés fejlesztéséhez van egy jelentős területünk a város északi ré­szén, amelyet közművesítése, kisebb egységekre bontása után szintén tervezünk munkahely­teremtő beruházás céljára hasz­nosítani. Tóth Ferenc Szeret, nem szeret TPgy bölcs öregember tavaly azt mondta tamásiak előtt: le- 1-jgyenek büszkék arra, hogy abban a városban élnek, amelynek ilyen szép katolikus temploma van. A bölcs, derűs jezsuita atya tudhatta, mit mond és miért mondja: hosszú­hosszú évek óta külhonban él. Tavaly viszontláthatta szere­tett Tamásiját. Tamásit lehet szeretni és lehet nem szeretni. Kezdjük talán az utóbbival. Itt van egy város, egy olyan éppen serdülő­korba érő, alig tíz éves múlt városka, kebelében egy sok év­százados faluval. A falu - Tamási ma is élő megszólítása - emberi léptékű, pletykálkodó, családias miliőjével a „pa­rasztpolgári" múlt emlékeit hordja. A város, fiatalságával gyorsan elhíresült, okkal, ok nélkül kiváltotta a környék el­lenérzéseit, mint az a hely, mondván, ahová a fejlesztési pén­zek, ipartelepek, hivatalok vándoroltak. Az utóbbi évek pedig arról árulkodnak: Tamási nem, vagy csak nagyon nyög vé­nyéivé tud térségi központ lenni, önmagával van elfoglalva. Miről is lett neves a város? Nézzük csak: F-kategóriák, csődhelyzet, átvilágítás, a Diákcentrum bezárása, uránügy, a megye legrosszabb munkanélküliségi rátája, intézmény-ösz- szevonások, pincehelyi kórház-ügy, Zsigár-ügy, (és a kör­nyék olajüzletészeinek tamási kapcsolatai), Balogh-ügy, áron aluli privatizáció, szeméttenger a város határában, újabban szocpol-Ugy. A volt férfiöltöny-üzlet helyére hasz­náltruha-kereskedés költözik. A város környékének irodalmi perifrázisa: Tolna megye Burundija. Akkor folytassuk az előbbivel. Kevesebbet emlegetjük azt, amit szeretni lehet ezen a tájékon. Azt a kicsit kopottas strandfürdőt, amely ter­málvizének áldásos hatásai egy idős német vendégét himnu­szírásra (sic!) ragadtatták. Kevesebbet a fákról, a híres gesz­tenyesorról, a jó levegőről, amelyet csak akkor tudunk élve­zettel magunkba szívni, amikor a nagyváros benzingőzös au­ráját magunk mögött hagyjuk. Tikkasztó nyári délutánjának poros hangulatáról, a korzózó lányok mosolyáról, a temp­lomlépcső vörös tégláinak szép szabálytalansága közt kibúvó fűszálak meséjéről, amelyek egy valahavolt, békebeli Tamá­siról szólnak. Kevesebbet az egyre nehezebb feltételek között tanuló és eredményeket elérő diákokról, sportolókról, pályá­jukat egyengető felnőttekről, a tamási „könnyű” és „ko­moly" muzsikusokról, akik hol a felszínen, hol a „mélyáram­ban" szereznek örömet a városka szűkebb-tágabb közönsé­gének. Mindenki folytathatja a sort kedve, tetszése szerint. £ 'gy helyről, amely, ha nem is a bokréta a teremtő kalap­ján, de otthona tízezer embernek, az ezredvég minden szépségével, nyűgével-bajával. Néha eljátszhat lakóival: sze­ret, nem szeret. . (-h -c) KépEmlék így festett a századelőn Tamási belvárosa, a római katolikus templommal. A gesztenyefák ma is állnak. Az üd­vözlőlap Jeruzsálem Ede kiadásában látott napvilágot. Lovasnapok: idén pontszerző verseny Tamásiban Jelentős színvonal-emelkedést ígér 1997. augusztus 16-án és 17-én a XXXVIII. Tamási Lo­vasnapok az előzőekhez képest - állítja Cseke Sándor verseny- igazgató. A lovasnapok ver­senykiírása a napokban készült el. A leglényegesebb változás, hogy a versenyen csak vala­mely egyesülethez tartozó lo­vasok indulhatnak, ezáltal megszűnik „sehová sem tarto­zás”, és a lovasnapok „hobbi­sport” jellege. A versenyszintet a Magyar Lovasszövetség Díj­ugrató Bizottsága által megha­tározott kategóriák szabják meg: Tamásiban a három kö­zül a legmagasabb kategóriá­ban mérettetnek meg a ver­senyzők. Pontszerző verseny lesz, pénzdíjakkal, a lovasok tehát nemcsak presztízs-győze­lemért hajthatnak. A rendezésért felelős Ta­mási Lovassport Egyesületnél - amely már belépett a Magyar Lovasszövetségbe - egyelőre nincs versenyló, de lesz - ígéri Cseke Sándor. A tagok felvéte­léről a csekély létszámú, 28 fős egyesület közgyűlése dönt, de nem akarjuk kizárni a lovaso­kat - fűzi hozzá a versenyigaz­gató. A lovasnapok tavaly sok év után először volt nyereséges. 1996-ban összesen 86 szpon­zor volt, akik kétezertől nyolc­vanezer forintig járultak hozzá a „lónapok” sikeréhez (akadt köztük kisvállalkozó, milliár­dos nyereséggel „küszködő” állami cég, és politikai párt is ­ez utóbbi azonban nem élt a támogatás adta reklámlehető­séggel). A 86 szponzor közül csak hat cég váltotta hirdetésre a támogatást. Tavaly másfél millió forintba került a rendez­vény, ez évben az összesen 209 ezer forintra rúgó pénzdíjak (és adóterhei) „megdobják” a költ­ségvetést. A remények szerint azonban a színvonal emelke­dése még több nézőt vonz az ország - más tájakról érkezők szerint is - egyik legszebb lo­vaspályájára, s ez nagyobb rek­lámlehetőséget nyújt a szpon­zoroknak. Ami a 38. lovasna­pokat illeti, a „gyűjtögető” munka most kezdődik. Bármi lesz azonban, Tamásiban lo­vasnapok nem maradhatnak el - mondta Cseke Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents