Tolnai Népújság, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-12-13 / 85. szám

„Egy új korszak hajnalán” Helló, mondta a fiatalember és meg­rázta vállig érő sörényét, majd le­kapta a fejéről a parókáját, tarra nyírt fejjel állt egyedül a színpadon. Farkasszemet nézett a közönséggel, majd hátat fordított és katonás lép­tekkel elvonult. így kezdődött csütörtökön este Szekszárdon, a sportcsarnok­ban a Hair című musical, me­lyet a székesfehérvári Vörös­marty Színház tagjai és Goór Nagy Mária Színitanodájának növendékei közösen adtak elő. Hair, azaz haj, hosszúhaj, ami­kor ez még a lázadás szimbó­luma volt. Milos Forman vitte színpadra először a Hair-t, a je­lenlegi előadást pedig Szurdi Miklós rendezte. A hatvanas évek vége, a lo­bogó nemzedék kora, mely mára jelképpé szelídült. A nép­szerű zene, a nagyszerű előadás nagy sikert aratott a zsúfolásig megtelt sportcsarnokban. Goór Nagy Máriával még az előadás előtt beszélgettünk. — Ma már elismert az Ön nevével jegyzett színitanoda, de hogyan és mikor kezdődött? — Egy pesti bérházban, 1984. január 4-én alakultunk egyetlen szobában, majd kü­lönböző helyeket kaptunk a vá­rosban. Hat éve a VIII. kerület­ben, a Kőfaragó utcai ifjúsági házban kötöttünk ki. Negyedik éve vagyunk főiskola, tehát hi­vatalos oklevéllel rendelkező iskola. A társulat egyik sztárja: Németh Attila (állva) Balról a második Fehér Adrienn fotó: gottvald károly — Még maradjunk a kezde­teknél, mennyi nehézséget oko­zott 14 évvel ezelőtt az a tény, hogy volt hivatalosan egy szín- művészeti főiskola és emellett próbált meg érvényesülni ez a színitanoda? Abban az időben ugyanis még egyáltalán nem voltak magániskolák. A szak­mán kívül Önökről nem nagyon hallott senki, ezt az időszakot hogyan élték meg ? — Jól, mert szerettük csi­nálni és bíztunk abban, hogy megismernek bennünket. Na­gyon jó tanári gárda állt mellet­tünk, így Mensáros László, Ve­rebes István, Szurdi Miklós, Kern András, Schubert Éva, te­hát nagyszerű segítőtársaim voltak. Bíztunk abban, hogy amit mi csinálunk az jó. Lám az élet minket igazolt. — Mielőtt elkezdett tanítani Ön sikeres fiatal színésznő volt, de az utóbbi években a „Szom­szédok” című tv-sorozat kivéte­lével nem nagyon láthatja a kö­zönség. Nem hiányzik a színpad és a film? — Nagyon szerettem embe­rekkel foglalkozni. Úgy érzem van bennem egy képesség, melynek segítségével meg tu­dom nyitni a másikat, mert oda tudok figyelni a problémáira. Én egész fiatal koromtól vágy­tam arra, hogy emberekkel fog­lalkozzak, mert ez a leghálá- sabb dolog a világon. Színház­ban nem játszom, pontosabban ebben a társulatban néha ját­szom. Más színházzal a mun­kám össze egyeztethetetlen, mert mindkettő egész embert kíván. Van családom, két fiam, férjem, ezek a fiatalok pedig a második családomat jelentik. — Ha már szóba hozta a családját, kérem beszéljen ró­luk is. — A volt férjem, a gyerme­keim apja, Szurdi Miklós ren­dezte ezt a darabot. Nagyon jó a kapcsolatunk, annak ellenére, hogy már régen elváltunk. A férjem Gulyás Buda operatőr, aki nagyon sokat segít szakmai­lag is. — Mennyire könnyű, vagy úgy is kérdezhetném mennyire nehéz ennyi fiatallal egy­szerre dolgozni? — Nem hiszem, hogy könnyű, de há­lás feladat. Az kell, hogy az ember ne úgy közelítse meg őket, mint felnőtt, hogy „bezzeg én”, hanem vissza kell idézni, hogy mi mi­lyenek voltunk. Semmivel nem vol­tunk jobbak, mint a mostani fiatalok. Egyébként regenerálja az em­bert ha fiatalok veszik körül. — Ennyi fiatalból álló társu­lat nincs is még egy az ország­ban, ez nyilván meghatározza a darabok választását is. — Ráadásul mi üzleti vál­lalkozás is vagyunk, tehát ebből tartjuk el magunkat. Pár év óta kapunk ugyan egy normatív támogatást, de ez nagyon ke­vésre lenne elegendő. Ügy kell tehát választani a darabokat, hogy az mindenképpen sikeres legyen és a fiataloknak szóljon. — Amikor vidékre jönnek mennyire tudják az eredeti da­rabot bemutatni? Gondolok itt arra, hogy nyilván más körül­mények, más méretű színpad fogadja a társulatot Szekszár­don, mint Pesten ? — Mi mindig ugyanazt ad­juk. A legutolsó kellékig min­den itt van. Ha a körülmények nem teszik lehetővé, hogy teljes értékű előadást produkáljunk, akkor inkább nem is vállaljuk. Nem szabad a színvonalból en­gedni akárhová is megy az em­ber, mert az mindenütt új és új premiert jelent azoknak, akik megtiszteltek bennünket azzal, hogy eljöttek megnézni az elő­adásunkat. — Hogyan tudja a munkáját összeegyeztetni a családjával? — Összetudom, késő este van együtt a család és ilyenkor sokáig fent vagyunk. Hatkor kelek, sportolok vagy kondíció tornát végzek, délelőtt próbák és tanítás köti le az időmet. A gyerekek már nagyok, Tamás fiam ide jár a színitanodába, és egyre többet szerepel filmek­ben is. Az „Éretlenek” című tv sorozat egyik főszereplője volt például. A kisebbik fiam most fog érettségizni, ő most jutott tovább az első felvéte­lin a Színművészeti Fő­iskolán. Mi nem is tud­tunk róla, hogy oda je­lentkezett, de drukko­lunk neki ha már így alakult. — Ez a Hair feldol­gozás ez melyik válto­zat? — Abszolút saját, a film alapján dolgoztuk fel. Három hónappal ezelőtt megnézte az előadást James Rado amerikai író, aki a Hair- t írta és azt mondta, hogy ez a legeredetibb feldolgozás eddig, ami készült a regényéből. — Mennyire egyenrangú a G.N.M. Színitanodában kapott oklevél a színművészeim szer­zettel? — Ugyan úgy színészként szerződtetik a fiatalokat a szín­házak. A most végzősök hatan vannak, jó esélyük van a szín­házaknál, hiszen már mind­egyiknek meg van a szerző­dése. Mauthner Dönts róla te anyukám! Három nap gondolkodási idő: kell gyerek vagy nem? (Folytatás az 1. oldalról.) Szívszorító belegondolni, hogy akár úgy is dönthettek volna a sorsukról, hogy nem születnek meg. — Mekkora a „forgalma”, hányán és kik jönnek ide he­tente? — Átlagosan 20-25 hölgy jut egy hétre. Sajnos sokan a fiatalkorúak közül is, de jön­nek az érettebb korosztályból is. Tavaly volt olyan ügyfelem, aki még csak 13 éves volt. A múlt évi adatokat már feldol­goztuk, terhességmegszakí­tásra jelentkezett Tolna me­gyében 1896 hölgy, ebből 158- an fiatalkorúak voltak, és 898- an Szekszárdról jöttek (közü­lük 83-an még nem töltötték be a 18. életévüket). Az országos szám megdöbbentő: 80.698-an jelentkeztek terhességmegsza­kításra a múlt évben. — Mi történik itt az. ön iro­dájában, milyen adatokat, pa­pírokat kell magukkal hozniuk az abortuszt kérelmezőknek? — A papírmunkákkal szok­tuk kezdeni, mert közben ol­dódik az érintettek feszültsége. Személyi igazolvány és nő- gyógyászati lelet szükséges, majd adok egy kérőlapot, amit otthon is ki lehet tölteni, hiszen ezt követően 3 napig még bárki meggondolhatja magát. Egyébként itt mindjárt meg is beszéljük a beavatkozás idő­pontját. Ezt követően ha van kedve beszélgetni az abortuszt kérelmezőnek, akkor megbe­széljük, hogy mi volt a hiba a fogamzásgátlásban. Van aki szívesen beszélget, sőt, első­sorban azért jött el, hogy kibe­szélje, kisírja magát. Van aki viszont már döntött, és csak a beavatkozáson szeretne túl lenni. Érdekes az is, hogy a fia­talok szinte mindig párban jönnek, fogják egymás kezét. A házasokra általában az a jel­lemző, hogy úgy jönnek ide az asszonyok, hogy a férjük azzal engedte el őket: döntsd el te anyukám! Ez lelketlenség, mert a feleségeket igen is megviseli az a tény, hogy egy szunnyadó élet felől egyedül kell dönteniük. Ha viszont el­jönnek a férjek is, akkor az a jellemző, hogy ők a határozot- tabbak, gyakran még a feleség helyett is ők válaszolnak. — Általában milyen indo­kok merülnek fel az abortuszok mellett? — Változatosak. Anyagi gondok a leggyakoribbak, eb­ben szerepet játszik a növekvő munkanélküliség, de olyan is van, aki nincs férjnél és így nem akarja a gyermeket és az is előfordul, hogy van aki nem a férjétől terhes és ezért nem akarja a gyermeket megtartani. Ez utóbbi esetekre az is jel­lemző, hogy úgy szeretnék megoldani a beavatkozást, hogy ne tudódjon ki. De van­nak olyan ügyfeleim is, akik visszajárok és már húsz fölötti az abortuszaik száma. Ez utóbbi réteg gyakran nem tudja megfizetni sem a fogamzás- gátló tablettát, sem más óv­szert, de azért sajnos a hanyag­ság, az alkalmi partnerkapcso­lat is gyakori náluk. — Említette, hogy a beszél­getés egyik célja, hogy megbe­széljék: milyen hiba csúszott a védekezésbe. — Gyakori a téves infor­mációra való hagyatkozás, például a tabletták szedésében időről-időre szünetet kell tar­tani és ez idő alatt sem kell vé­dekezni. Az újabb készítmé­nyek mellett ma már nem kell szünetet tartani, egyébként ha abbamarad a tabletta szedése, akkor védekezni kell. Ugyan­csak sokan megbíznak a „nap­tár módszerben”, vagy a meg­szakított közösülésben. A hi­bák megbeszélése után infor­mációt adunk a védekezés minden formájáról, bemutatjuk a spirált, a gumióvszert, a tab­lettákat és más eszközöket. A mi feladatunk az, hogy minden információt megadjunk a hoz­zánk fordulóknak. Abban, hogy a terhességét megtartja-e az érintett, csak ő és a társa dönthet, ebben senkinek nem lehet beleszólása. De hogy a terhességmegszakításokra mi­nél ritkábban kerüljön sor és fiatalok ne sérüljenek, abban próbálunk meg segíteni. Sajnos nem rajtunk múlik, hogy ez nem mindig sikerül. Mauthner „Jó reggelt napsugár” — énekli a tánckar

Next

/
Thumbnails
Contents