Tolnai Népújság, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-11 / 84. szám

4. oldal 1997. április 11., péntek Megyei Körkép — Bombád És Környéke VÖLGYSÉG JÁRÓ Borbírálat Kisdorogon Huszonnégy gazda negy­vennégy bormintával neve­zett be a kisdorogi borbírá­latra. A versenyző borok fele fehér, fele vörös volt. A nagydíjat Kardos László kapta Rajnai Rizligjéért. A vörösborok közül Papp La­jos Kékfrankosa ízlett a leg­jobban a zsűrinek. A „Hegyközség legjobb bor­termelője” címet Lehmann György kapta, akinek Bitt­ner József, adta át az édes­apja, Bittner Mátyás emlé­kére alapított különdíjat. Zenében Utazók Elkészült a bonyhádi Uta­zók együttes első felvétele. A Ki vagy te? című dalt - Ferencz Zsolt, Hatvani Sza­bolcs és Hollósi Krisztián szerzeményét - a Rádió Bonyhád hangmérnöke, Gál József rögzítette. Humorirodalom Humor az irodalomban címmel Csehák János tart előadást a Nők Klubjában április 16-án, szerdán 17 órakor, a városi művelődési központban. Rekreációs bemutató Rekreációs és szabadidő sport rendezvényt tartanak a bonyhádi sportcsarnokban április 14-én 14 órától. A bonyhádi képviselő-testület ifjúsági és sport bizottsága és a Tolna Megyei Pedagó­giai Intézet közös rendezvé­nyét dr. Jakabházi László, a Testnevelési Egyetem do­cense nyitja meg. Ezt követi az TE trambulin csoportjá­nak bemutatója, majd a dombóvári József Attila Ál­talános Iskola kötélugró csoportja. Lesz floorbaal bemutató, minigolf, bocsa, falmászás, tenisziskola, ír­foci, baseball, körkorcsolya, gördeszka, gólyaláb, íjá­szok, frisbi, bringásók, ter­mészetjárók hírverése. Megnyílt Bonyhádon Rövidáru üzlet. Széchenyi tér 9. alatt (Polgármesteri Hivatal oldalán) (10606) Felejthetetlen napok Itáliában (Folytatás az 1■ oldalról.) Első fontos megállóhelyünk (leszámítva a gyakran látogatott mellékhelyiségeket) Píza volt. Itt természetesen a híres ferdeto­rony vitte a prímet a maga 55,22 méteres magasságával és 4,26 méteres elhajlásával. Ez az építmény már építése közben kezdett megsüllyedni, és mint ahogy látható is, az oszlopok magasságának variálásával pró­bálták függőlegesbe hozni az építők - kevés sikerrel. A ke­resztelőkápolnába és a Szent mezőre is ellátogattunk. A Capitolium téren, Rómában Az első éjszakai szállásunk Montecatiniben volt, ahol csak két szállodában fértünk el. Sze­rencsére ezek egymással szem­ben voltak, így nem kellett sokat gyalogolnia annak, aki magya­rokhoz készült látogatóba. Eb­ben a kis faluban is többen sé­tára indultak, amit nem is bántak meg. A rengeteg pálma és virág szinte mindent elborított, a fán megcsodálható citrom és na­rancs már csak „hab volt a tor­tán”. Ezután Firenzét hódítottuk meg, a város pedig valamennyi­ünket. Itt már csak mazsolázni tudok a rengeteg szépség és ér­ték között, amelyeket megcso­dálhattunk. A 107 méter magas dóm, a Battistero kápolna gyö­nyörű bronz kapujával, a Santa Maria Novella gótikus templom. Michelangelo eredeti Dávid- szobrát az Akadémiai Galériá­ban őrzik, de kilométeres sorok­ban várnak az érdeklődők a be­jutásra. Mivel ennyi idő alatt sok mást meg lehetett még nézni Fi­renzében, sokan megelégedtek a téren található Dávid-másolattal, és tovább indultak. így jutottunk el a Boboli kertbe, amely csak­nem négy évszázados múltra te­kint vissza. Két órás barangolás során sikerült talán a felét bejár­nunk a területnek. A fáradtságot nem is éreztük, hiszen kárpótolt minket a látvány: szökőkút, szobrok, formásra nyírt sövé­nyek, na és a kilátás a városra. Ezután betértünk Orvietobe, és megnéztük az etruszk kisvá­ros csodálatos díszítésű dómját. Itt csak páran késtek a megbe­szélt találkaidőről (de ekkor még nem veszett el senki). Két éjsza­kát töltöttünk Fregenében, egy tengerparti szállodában. A tulaj nagyon kedves volt, és „Jó reg- gelt”-tel köszöntött mindenkit a reggelinél. Végül következett két feled­hetetlen nap Rómában. Az elsőn volt egy magyar származású idegenvezető kísérőnk, akit alig győztünk követni, hiszen igye­kezett minél többet megmutatni nekünk a nevezetességekből. Mint mondta, Rómában több mint nyolcvan templom talál­ható, mi megelégedtünk ötnek a megtekintésével. A Colosseum méreteit a valóságban megta­pasztalva igencsak megszep­penve álltunk, amikor nagy ro­hanás támadt a háttérben. Egy autó fékezett, majd két seftelő feketebőrű árus, áruját a ku­kákba dobálva, elkezdett mene­külni. Ezt akár intő jelnek is ve­hettük volna, hamarosan ugyanis egyik útitársunk táskáját megkönnyítette valaki. A pénz még csak pótolható lett volna valahogy, de pótútlevélért bi­zony a nagykövetségre kellett menni. A Trevi kútról azt tartják, hogy aki aprópénzt dob a vi­zébe, az ide még visszatér. A Tolna megyei csoportnál ez elég hamar beigazolódott, ugyanis fél óra múlva döbbentünk rá, hogy egy házaspárt ottfelejtettünk. Mire visszaértünk, már nem ta­A Szent Péter téren, Vatikánban láltuk őket. Még szerencse, hogy megbeszéltük reggel: aki elve­szik, az a Szent Péter téren várja meg a társaságot. így megkerült a házaspár is. A Vatikán-múzeumban annyi érték van, hogy képtelenség fel­sorolni. A legismertebb talán a Sixtusi kápolna, gyönyörű fest­ményeivel, ahol a hangosbe­mondó szerint tilos beszélni. (Hogy neki miért szabad?) A va­tikáni Szent Péter bazilikánál az őrök „lekapcsolták” egy útitárs­nőnket, ugyanis rövidnadrágban készült belépni az épületbe. Egy dereka köré tekert ing megol­dotta a kérdést. A rengeteg élménytől gazda­godva, de kellemesen elfáradva is, szombaton este útnak indul­tunk hazafelé. Az osztrák-ma­gyar határnál minimum lassítani kell, hogy az útleveleket fel le­hessen mutatni, ha kéri a ha­tárőr. Ez a fékezés elég volt ah­hoz, hogy az utolsó csepp gáz­olaj is kifogyjon a buszból. A magyar fiúk már ugrottak is, és áttolták két határon a járművet. Valamennyi határőr kiállt a so­rompó mellé, megcsodálni a ta­karékos csapatot. Köztük volt az a katona is, aki pár nappal előtte kénytelen volt útitársnőnket le­szállásra felszólítani. Valószínű­leg sok emberrel találkozik na­ponta munkája közben egy ha­tárőr, de hogy ez az egy hosszú időre megjegyezte a bonyhádia­kat, abban biztos vagyok. Olaszországban töltöttünk négy napot, 20-25 fokos meleg­ben. Magyarországra érve meg­tudtuk, hogy itt már napok óta fújja a szél a port mindenfelé. Minket kellemesen elfáradva hazafelé fújt, hogy elmesélhes­sük élményeinket, megmutat­hassuk az Olaszországban készí­tett fotóinkat ismerőseinknek, barátainknak, minden művészeti értéket kedvelőnek. Hiszen, ha rohanós is volt ez a pár nap, ren­geteget láttunk, tanultunk. Ösz- szegezve: megérte! Máté Réka Bűnök, Bajok A csoportvezető hátizsákját lopták el Grábócon, a volt szociális otthonnál. A zsák­ban volt a turistacsoport tagja­inak buszjegye, valamint öt­venezer forint készpénz. Hőgyészen, a Csicsó Csár­dából nyolcezer forint érték­ben vittek el italt és dohány­árut. A szórakozóhelyre az ablak betörésével jutottak be az egyelőre ismeretlen tette­sek. Kakaódnál foglak meg egy Baján kocsit lopó szekszárdi bandát. A véletlennek kö­szönhető, hogy a tulajdonos ismerőse Szálkán észrevette az 1200-as Volkswagen Gol­fot. Értesítette a rendőrséget. A három főből álló szekszárdi csapatot Kakasdon csípték el. Személykocsi gázolt Teve­len a Dorogi úton. A gyalogos bokatörést szenvedett. Egy zárt udvarban álló gépkocsiból 10 liter benzint loptak a bonyhádi Május 1. utcában. Betörtek a kisdorogi általá­nos iskolába, ahonnan 15 ezer forint készpénzt vittek el. A buszon lopták el egy szek­szárdi férfi kistáskáját. A megkárosított egy késő esti járattal utazott Bonyhádról Szekszárdra. Egy - a Kakas­don a buszról leszállt - férfi vitte el a táskát, amelyben a személyes iratokon kívül hét­száz forint volt. Segédmotorkerékpár és személykocsi ütközött Bony­hádon, a Bacsó és a Bezerédj utca kereszteződésében. Tegnapra virradóra betör­tek a bonyhádi közgazdasági szakközépiskolába. Az isme­retlen tettesek úgy jutottak az épületbe, hogy benyomták a portásfülke melletti ablakot. Az intézményből eltűnt egy rádiós magnó és egy mikro­fon, valamint több minden hi­ányzik a diákok holmijából. A kár százezer forint. Tizenkét mázsa nitrogén- műtrágyát loptak el Bony­hádon, a Rákóczi utcai mű- trágyalerakatból. A felsőnánai általános is­kola ablakát betörve jutottak be ismeretlen tettesek, akik 25 ezer forintot vittek magukkal. Megpróbáltak betörni a mőcsényi postahivatalba. Egy korábbi behatolás nyomán megerősítették az ajtót, így a mostani akció után csupán rongálási kár támadt. Világos nappal feltörtek egy Ladát Bonyhád főterén. Tegnap délután háromnegyed háromkor jelentették, hogy a kocsiból egy harmincezer fo­rint értékű mobiltelefont vit­tek el. Nem lopták el a borjakat Felsőnánán, mint ahogy a rendőrséghez befutó első be­jelentés tudatta. A szövetke­zet telepére kiérkező rend­őrökkel már azt közölték, hogy tévedés történt, az öt borjú kitört a karámból.. . Tagkönyvcsere Bonyhádon Önállósodó bajtársak Tagkönyvcserét tart az ön­állósodott Bonyhád Város és Vidéke Volt hadifoglyok Bajtársi Szövetsége és Civil Szerveződése - tudtuk meg Ettig László elnökhelyettes­től. Kérik, hogy a szervezet tagjai a fogadónapon - minden hó utolsó péntekén 9 és 11 óra között - a bonyhádi művelő­dési központban jelenjenek meg az okmány cseréje céljá­ból. A szervezet egyébként az idén ismét kirándulást szervez Ópusztaszerre, a nemzeti Em­lékpark és a Feszty-körkép megtekintésére. A kedvezményes belépődí­jak megrendelése céljából Lucska Andrásnál, Gáthy Bé­lánál, Szabó Dezsőnél és Ettig Lászlónál lehet jelentkezni. Bonyhádon, a költészet napján A „Diák, írj magyar éneket” címmel meghirdetett versíró pá­lyázatnak ma délután 4 órakor lesz az eredményhirdetése a bonyhádi városi könyvtárban. A költészet napja alkalmából tar­tott rendezvény vendége lesz Tamás Menyhért költő és Móser Zoltán fotóművész. A művelődési központban április 13-án délután 4-kor kezdődő programban fellépnek a helyi Színjátszó Kör és a Bonyhádi Ifjúsági Dalszínház tagjai. Jegyzet ________________ írta: Hangyái János H ülyeség, plusz áfa TJlök a szobában, megszólal a telefon: Mondja, nem érdekli kJ egy érdekes dolog? Dehogynem! Buggyan ki belőlem azon­nal, hiszen nem azért születtem, hogy unatkozzam. A telefonkönyv pedig segített „kerítőmnek”: a foglalkozásomról méltán gondol­hatta, hogy a különleges dolgok izgathatnak. Ez így is van. Például egy egyiptomi luxushajóút határozottan feldob, amit már vagy ha­tan kínáltak „ingyen”. Már-már igent mondtam az egyik ismerős­nek, amikor felködlött előttem, hogy a piacon láttam valami cédu­lát, amelyen „olcsón" kínálták a nekem ingyen felajánlott luxus­utazást. Nos, erről - mint annyi másról - is bebizonyosodott, hogy kók­lerség. Mostani telefonálóm azonban konkrétan és pofátlanul azt kérdi: kérek-e valami marha olcsó amerikai pacsmagot a barát­nőm nyakára, a feleségem pofikájára, a nagymamám elfáradt keze­ire, a kislányom popsijára - életkor és családi állapot szerint tet­szés szerint behelyettesíthető -, szóval hogy kérek-e valami kotyva- lékot? P ersze, válaszolom, ha jó minőségű, olcsó, és legális az anyag. E három feltétel manapság nehezen összehozható. A vonal túlvégén elhangzik valami összeg. Visszakérdezek: plusz áfa? Hülyeség - így a válasz. Egyszerre tettük le a kagylót. A máltaiak ötödik jótékonysági bálja A Magyar Máltai Szeretetszolgálat csoportjai közül a bony­hádi szervezett először jótékonysági bált 1991-ben. Az idei - sorrendben ötödik - bálra 1997. április 19-én, szombaton este nyolc órától kerül sor a bonyhádi művelődési központban. Az előkészületekről a csoport vezetőjét, dr. Kiss T. Máriát kér­deztük. — Az eddigi bálokat milyen sikerrel rendezték? — Számunkra az erkölcsi siker volt a legfontosabb, az hogy magunk mögött tudhat­juk sok ember támogatását. Át­lagosan kétszáz ember szokott eljönni. A tiszta „haszon” száz-százhúszezer forint körül volt eddig egy-egy bálon. — Mire fordítják a pénzt? — Bonyhádon és a Völgy­ségben is nagyon sok a sze­gény ember. Ezért elsősorban élelmiszerre illetve gyógy­szerre adjuk a támogatást, il­letve a rászorulóknak rendez­zük a fizetetlen számláit. — Hogyan állapítják meg, hogy kinek kell segíteni? — A csoportunknak van egy 15-17 fős stabil magja. Ez a csapat igen jól ismeri a bonyhádiakat, tehát tudjuk, ki a szegény. Másrészt segítenek nekünk a védőnők és az ön- kormányzat szociálpolitikai csoportjának munkatársai. — Mennyire stabil az Önök szervezete? — Örömmel mondhatom, hogy lelkes tagjaink vannak, és a létszámunk egyre növek­szik. 1991-ben alakultunk, mi­után férjemmel részt vettünk a pécsi csoport épületének ava­tásán. Ez adta meg a kezdő lö­kést a csoport megalakításá­hoz. Sokan megérezték, hogy ez egy olyan csoport, amilyen korábban nem volt, ahol nincs tagsági könyv és díj de van munka. Nagy örömünkre csat­lakoztak hozzánk azok, akik korábban is folytattak karitatív tevékenységet, például akik leprásoknak kötöttek sálakat, vagy az idősebbeket gondoz­ták. — A jótékonysági estet te­hát április 19-én tartják. — Igen, este nyolckor kez­dőik a bál, amelyen az Ex együttes zenél, félig-meddig ők is adományként. Az Ex muzsikált az első bálban is, va­lamennyiünk megelégedésére. A belépőjegy 500 forintba ke­rül, ehhez hozzájön 200 forint kötelező fogyasztás. — Hol lehet a jegyeket megvásárolni? — Több helyen. Természe­tesen a helyszínen, a művelő­dési központban. Nagyon há­lásak vagyunk a háznak, hogy a rendezvényért nem kémek tőlünk bérleti díjat, kapható még jegy Gänczler Józsefnél, aki a Tamási Áron utca 5 szám alatt lakik és dr. Bese Cecíliá­nál, valamint nálam a városi kórházban. Hangyái

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents