Tolnai Népújság, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-15-16 / 39. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1997. február 15., szombat Rejtett értékeink Koppány 1587. évi elfoglalása Aligha csalódom, ha azt gondolom, Koppány nevét a mai magyarság tudatában inkább csak Fekete Istvánnak A koppányi aga testamentuma című regénye révén találjuk meg, pedig a helység hajdanán a végvári vitézek egyik kiemelkedő haditettének színhelye is volt. Tudnunk kell, hogy Csánki Dezső szerint a mai somogyi Törökkoppány a Hunyadiak korában s később is Tolna megyéhez tartozott; igen jól megerősített, kettős fallal körülvett, mintegy négyszáz házzal, nagy raktárakkal dicsekedő erős helység volt. Minderre azért lett szükség, mert a török nem vette figyelembe a korábbi megyehatárokat, hanem helyettük szandzsákokat hozott létre, s ezek egyikének székhelye, megyénk harmadának, 32 falunak és mezővárosnak főhelye lett Koppány. A szandzsák rátermett vezetői mind gazdaságilag, mind katonailag sikeresek voltak: tömegével telepítették le területükön a rácokat, akik adózóként és seregutánpótlásként is szóba jöhettek, másrészt például 1586 telén a tihanyi várig, máskor meg egészen Keszthelyig por- tyáztak. A végbeliek azt vallották, hogy „minden török támadás lelke és tanácsadója a koppányi bég, Ali”. Személye és tevékenysége egyaránt felkeltette a végvári kapitányok figyelmét. Már 1583-ban panaszkodnak, hogy az újonnan telepített rácok és oláhok (!) adót nem akarnak fizetni, állandó rabló hadjárataik a magyar falvaknak veszedelmet jelentenek. Ezért került sor 1587. február 20-a táján arra a visszavágásra, amely méreteit és eredményét tekintve a 150 éves török hódoltság alatt talán a legnagyobb volt megyénkben. Adjuk át azonban a szót Takáts Sándornak, aki Bajvívó magyarok című kötetében Berenhidai Huszár Péter neve alatt emlékezik meg az eseményekről: „A várkastélyt ötszáz jó lovas és ötszáz janicsár őrizte. A koppányi bég persze nem is álmodott arról, hogy förgeteges téli időben s nagy hófúvásban magyar csapatok közelednek a várhoz. A mieink a hivatalos jelentés szerint 1700-an voltak. E kisded sereget Nádasdy Ferenc (a fekete bég), Batthyány Boldizsár, Huszár Péter, Dersffy Ferenc és Vajda Kristóf vezették”. (A gyors haladás érdekében a 80- 100 km-re lévő Palotáról a lovasok mellett a gyalogosokat szekéren hozták.) „A magyar had észrevétlenül jutott Koppányig ..., az egyik kaput puskaporral szétrobbantották ...” A belső felvonó- hidat visszahúzták, „a sereg egy részét kint hagyták, nehogy a segítő török csapatok meglephessék a várra tört katonaságot ... Míg a mieink a várban véres küzdelmet folytattak, (az elmenekült lovasok értesítésére) lóhalálában érkezett a simontomyai és a pécsi bég. Valamivel későbben a fehérvári bég is közeledett. Ennek lovasait azonban a törökök magyaroknak nézvén, a két béggel együtt elszaladtak”. Ugyanezt tette a fehérvári bég is, a koppányiak közül pedig a gyávábbak, akiket azután a szultán ki is végeztetett! A várost a magyarok fölgyújtották. „A mieinknek kevés kocsijuk lévén, a zsákmányt nyerges lovakra rakták. A huszárok a kemény télben gyalog tették meg az utat Pápáig. Huszár Péter jelentése szerint annyi volt a zsákmány, hogy kétszáz szekér is megtelt volna vele. Mivel ezt mind el nem hozhatták, nagyrészt elégették”. Kétszáz török rabot, többnyire asszonyokat és gyermekeket vittek Pápára, de foglyul ejtették a vitézül harcoló Alit is, aki persze nem nagyon sínylődött: a várkapitány asztalánál együtt vacsorázott a vitézekkel. (A rabokat inkább a későbbi kiváltás reményében szedték össze.) A magyarok azonban ugyancsak furcsa jutalomban részesültek, mert saját feletteseik vizsgálatot rendeltek el ellenük, ami talán csak Huszár Péter kifakadá- sára nem zártak büntetéssel. „A nagy nyomorúság kényszent portyázásra. Azt sem tudjuk, kapunk-e még valaha zsoldot” - mondta Huszár, aki ezután még 15 évig hadakozott szüntelen, míg végül Lúgoson elárulták, s kiszolgáltatták a töröknek a már ősz kapitányt. Azok halálában megcsúfolták, ha már életében - például Koppányon - nem tudták ezt tenni... Dr. Töttős Gábor „Nem hagyom az agyam leállni” Házikerti praktikák és agysalakok Beszélgetés Szakái Lászlóval, Tolna megye „Bálint gazdájával” Verssel kezdődött a kölesdi művelődési ház minapi kertbarát rendezvénye. A költeményt Szakái László írta, mint ahogy ő volt az előadója a házikerti praktikákról szóló baráti beszélgetésnek is. Merthogy a 67 éves Laci bácsi sok mindennel foglalkozik. A kertészkedés mellett megfogadható tanácsokat osztogat, a Tolnai Népújság hasábjain rendszeresen publikál, öt társadalmi szervezetnek ma is aktív tagja. Bárhová hívják előadást tartani, ő szívesen megy. Talán csak közeli ismerősei, barátai tudják, hogy verseket és prózákat is ír. A találkozó után kézenfekvő volt a kérdés: honnan ez az aktivitás, hogyan tud ennyi mindennel foglalkozni? — Már nyugdíjas voltam, amikor egy Vitray-műsorban megszólalt egy 93 éves skót hölgy. Valami olyasmit mondott, hogy amennyiben valaki nem aktivizálja folyamatosan az agyát, abban az esetben az agy eltunyulása a testet is magával ragadja. Ekkor 1993-at írtunk. Jóllehet, korábban is igyekeztem az agyamról gondoskodni, de annyira megfogott az előbbi gondolat, hogy ettől az időponttól kezdve szisztema- tikusabban kezdtem megszervezni az életemet. Erre az időszakra esett az az ajánlat is, hogy e lap hasábjain keresztül osszam meg tapasztalataimat a házikerti praktikákról. Mára közel 300 írás jelent meg ebben a témában. — Van az olvasók részéről valamilyen visszajelzés? — Hát hogyne. Egy-egy általam is jónak tartott ötlet után napokon keresztül csörög a telefonom és szinte nem győzöm megválaszolni a kérdéseket. Ilyenkor persze én is kapok ötleteket és ezeket továbbfejlesztve igyekszem közreadni. Az is nagy boldogság számomra, ha az utcán megállítanak és valamilyen tanácsot kérnek. — Nemrég a Tolnai Népújságban megyénk Bálint gazdájának titulálták. — Hát ez egy érdekes dolog volt. Úgy tudom, Steinbach Zsolt a keresztapám. A városban járva ismerőseim kalapot emelve „lebálintgazdáznak”. Rendőrlámpánál, buszmegállóban, úton-útfélen jópofáskod- nak velem az emberek. — Melyek azok a praktikák, amelyek a legnagyobb visszhangot váltották ki? — Például a takarékos öntözési módszerek a házikertekben. Saját készítésű csapadékmérők. Borhibák egyszerű kezelése. Borzaskata-mentes petrezselyem és sárgarépa termesztés. Téli madáretetők készítése egyszerű módon. Az 1996-os sikerélményem a mezei egér, cickány és pocokűzés vásári gyermekpörgettyűvel. Ennek az az alapja, hogy a pörgettyű a vékony pálcán letűzve forgásával rezonanciát kelt a talajban, amit a talajlakó rágcsálók nem tudnak elviselni. — Hogy sikerült szert tenni ekkora ismeretanyagra? — Budapesten születtem, Budán gyerekeskedtem. Apámat sajnos korán elvesztettem. Nevelőapámnak egy jó barátja a karcagi mezőgazdasági iskola igazgatója volt. ő vállalta, hogy megszeretteti velem a mezőgazdaságot. Agrármérnöki végzettségemet Gödöllőn szereztem. Ez hát az iskolai háttér, de aprópénzre váltani a megszerzett ismeretanyagot munkahelyeimen és a 9976 négyzetméteres családi birtokon tudtam. Szekszárdra 1950-ben érkeztem. (Tolna megye adott nekem hűséges feleséget, szép családot, barátokat, lehetőséget és egyáltalán a megélhetést.) A megyében az első munkahelyem a Vetőmagtermeltető Vállalat elődszervezete, a Növény- termelő Nemzeti Vállalat volt. Dolgoztam közigazgatásban, majd munkaviszonyom befejezéseként visszakerültem oda, ahonnan indultam, a vetőmagosokhoz. Nyugdíjazásomig 12 évet dolgoztam Dombóváron, és ma is szívesen emlékszem vissza arra az időszakra. Kiváló szakemberekkel hozott össze a sors. Külön öröm számomra, hogy az átalakulások után most már Kaposmag néven is jól prosperál egykori cégem. Munkahelyeim lehetővé tették, hogy sok országba eljutva magamba szívjam mindazt, ami kis hazánkban hasznosítható. Tehát igyekeztem mindig nyitott szemmel járni. — És a versfaragás? — Én nem dohányzom, nem kocsmázom, kártyaszobába, lóversenyre nem járok. A birtok mellett az írás az én szellemi kielégülésem. Közel 1200 verset és prózát regisztráltam ez- idáig. Rendszeres levelező is vagyok. Akikkel Karcagon együtt érettségiztem, és még élnek, azokkal napi levelezésben vagyok, úgyhogy ma is szinte mindent tudunk egymásról. írásaim a „nem hagyom az agyam leállítani” jegyében fogannak. Sajnos álmatlanságban szenvedek. Az orvos megnyugtatott, hogy ez nem kór, hanem alkati kérdés. A diagnózisban megnyugodva - de éberen - valamivel le kell foglalnom az elmémet. Ilyenkor hajnalban az agyamat elhagyó gondolatokat versbe és prózába öntöm. Ezeket az írásokat agysalaknak nevezem, azt hiszem joggal. Nekem az írás gyógyszer. Fegyelmez, megnyugtat. Az meg külön boldogság, ha néha visszahallom egy-egy agysalakomat, mint most éppen Köles- den. — Néhány versét ismerem. Van köztük ironikus, vidám és szomorú is. — Olyanok ezek a versek, mint a mi világunk. Ha szépet, jót látok, akkor leírom, de a butaság, modortalanság is „megihlet”. Lehangol, hogy az emberek elfordulnak egymástól, a családok szétesnek, a fiatalok munka és cél nélkül ődöngenek a városban. Mindezeket csak úgy tudom elviselni, ha kiírom magamból. Varga András „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt”. Jak. 1,5-6. Mindenkin átgázolni a magam boldogulásáért vagy mindenki életterét tiszteletben tartani, senkihez nem közeledni, vagy begubózni lesz ami lesz - jellemző, mindannyiunk által látott, ismert „életbölcsességi” típusok ezek. A gyülekezeten belül is jelen vannak és sokszor bizony alapvetően befolyásolják a Krisztushitet. Jakab is ilyen életbölcsességgel foglalkozik, levelében több heJó hír lyen is. Nála ez a bölcsesség az Isteni tökéletesség elnyeréséhez szükséges. Mielőtt arra gondolnánk, hogy Jakab szerint a keresztyén életnek itt a földön, egy bizonyos, Isten által támasztott tökéletességnek kell megfelelni, az apostol felhívja figyelmünket igénkben: ha valakinek pedig nincs, kérnie kell. Istentől kell életbölcsességet kérni, tehát feltételezi a hiányt. Ezzel van a probléma, hiszen ha Isten az életünk csak egy bizonyos részét kapja tőlünk, akkor ez a rész általában akkor következik, mikor felül akarunk emelkedni a hétköznapokon, a mindennapi életen. Aki így, ezekben a fenn- költ pillanatokban keresi Istent, annak nincs szüksége arra az életbölcsességre, mellyel a mindennapokban kell élni, melyet felülről kaphat. Vannak, akik évekig nyomorognak életük ember számára megoldhatatlan problémáival és nem döbbennek rá: csak egy felülről kapott „magatartás” vezethet eredményre, mutathat tovább. Az emberi értelem kevés, végesnek bizonyul. Persze a kérés ténye feltételez egy szintet az Istenismeretben, hiszen csak ennek tudatában gondolunk komolyan a felülről jövő segítségre, amit feltétlen bizalommal kell kérni. Hittel, kételkedés nélkül kérni, ez az, amit ma nagyon nehéz. A bizalom ma hiánycikk, lejáratják olyan politikusok, akik mögött őket tisztelő emberek állnak, lejáratják olyan közismertségnek örvendő emberek, akiknek példaképként kéne a jövő előtt állni. Bizalom nélkül nem létezik hit. Hiszek a magam módján, vallja a magyar lakosság több mint ötven százaléka. Hogy mit jelent ez? Hiszek a magam isteneiben, hiszek a saját erőmben. Hiszek addig, amíg érdekem, hiszek addig, míg meg nem nyugszom, hiszek addig, míg a problémáimra nem alszom egyet, hiszek addig, míg át nem megyek az érettségin ... Teljes, kételkedés nélküli hitre van szükség. Isten bölcsessége: az ő Igéje. Keresned kell az életedben, a munkádban. Mindig Őt kell keresned, nem állhatsz meg. Nem mondhatod soha, hogy megvan, megértettem, utolértem. Isten Igéjét nem birtokolhatjuk, de élnünk kell vele. Ajándékként kaptuk, nem szabad olyan mamlasznak lenni, hogy míg szólít minket, mi otthonunkban be- gubózva duzzogunk a magunk „igazságaiban”. Időhiány, fásultság, fáradtság, depresszió, motiváció-hiány? Ha Isten Igéje fontos számomra, nem jelenthetnek akadályt. Ez az ajándék nem kapható meg a közértben, amit hazavitel után azonnal magunkévá tehetünk, semmilyen emberi cselekedetért meg nem kaphatjuk. Ajándék. Böjtre készülve vegyük komolyan az Igét, éljük át együtt Krisztus szenvedéstörténetét és megadatik nekünk is az Isteni bölcsesség. Megértjük, hogy nem magunknak élünk, nem magunknak tartozunk felelősséglel az életünkért, hanem az Úristennek. Johann Gyula •• Ötvösmunkák, avagy a kör négyszögesítése Kézművesek, jelesül ötvösök munkáit mutatja be a Tamási Galéria idei első, kiállítása: Ilovay Zsuzsanna és Ádám Krisztián réz- és ezüstékszereit. Az ötvösmesterséget nyolc éve űző, Hosszúhetényben élő és dolgozó Ilovay Zsuzsanna vékony sárgarézszálakból fűzött munkáinak már a tárlatok mellett színházak és divatbemutatók közönsége is tisztelettel adózhatott. A Tamásiban látható ékszereket féldrágakövek, üveggyöngyök díszítik, hurkolásos technikáját Ilovay Zsuzsanna dolgozta ki. A „tettestárs”, Adám Krisztián két éve még a pécsi művészeti szakközépiskola ötvös-szakos diákja volt. Az iparművésznek készülő fiatalember annak bemutatására vállalkozott a Galéria látogatói előtt, hogyan lehet az ötvös szakma keretei között a „kört négy- szögesíteni”. Réz- és ezüst- gyűrűit a hagyományos szemlélettel közelítő talán kissé formabontónak találja négyzetes, vagy éppen szárnyakat idéző vonalaival. Az ötvösmunkák március 2-ig várják az érdeklődőket. (-h-c) Istentiszteletek Szekszárdon Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.00, Vasárnap: 9.00, 11.00, 18 óra. Újváros: Szombat: 17.00. Vasárnap: 7.30,10.00, 18.00. Református istentiszteletek. Vasárnap: 9.00 óra Kálvin tér, (gyermekistentisztelet), 10.00 Kálvin tér. 18. Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Lut- her-tér. (Minden hónap második vasárnapján.) 10.00 Luther tér, 18.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30.7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra.
