Tolnai Népújság, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-11-12 / 9. szám

Sivít a fűrész L A Gemenc Rt. Pörbölyi Erdészeté­nek központjából Máté Béla erdé­szetvezetővel indultunk a tett szín­helyére egy terepjáróval. A töltés tükörsima felületén játszott a nap­fény - nem is tudom hogyan került elő oly sok borongós hét után - a terepjáró egyszer-egyszer megcsú­szott. Néhány kilométer után a faki­termelés közelébe értünk. A töltés­ről gyalogosan folytattuk utunkat, a terepjáró nem bírta volna. Öt-hat- száz méter után az egyik brigáddal találkoztunk, akik egy középkorú erdőben a gyérítést végezték. Ha­gyományos módszerrel, lóval. Mint Máté Bélától megtudtuk, mindinkább visszatérnek ehhez, mert kíméli az erdőt, nem teszi tönkre a saijakat. A két békés gyé- rítő a decsi Lázár Ferenc és segítője csak komótosan bánik a munkával, mondván, hogy sok még ajég a fá­kon és ezért balesetveszélyes. Pár száz méterrel odébbról motorfűré­szek sivítása hallatszik. Ott dolgo­zik Kelemen Kálmán bátaszéki vál­lalkozó és brigádja, Zelei István és Simonovics János, akiket a motor­fűrészek izzasztanak a mínuszok­ban is, valamint a felesége, aki egy hatalmas LKT-vontatóval von­szolja a rönköket. Máté Bélától megtudtuk, vég­használatú erdőt vág a brigád, melyben vegyesen van puha és keményfa. Szürkenyár, korai nyár, kőris, tölgy. A rönköket kisvasúton viszik a pörbölyi fűrésztelepre, ahol feldolgozzák. A sarangot pe­dig papírfának értékesítik, viszik Szombathelyre. A tarvágást nem a szó szoros értelmében végezzük, meghagyunk kis szigeteket, jelfá­kat, melyeknek szétszóródó mag- vaival újíjuk fel az erdőt. Utunk során szó esik a gemenci erdő szarvasokról is. Megtud­tuk, hogy ez a tél nem kedvez a híres állománynak. A favágók jót tesznek velük, mert miután hazamennek, megjelennek a te­rületen és a kivágott fák gallyait szárazra háncsolják. Az erdé­szet is gondoskodik róluk, mert az etetőket rendszeresen száraz szénával töltik. Sőt, még hó­kotró is járt az erdőben, nem a terepjárók útját egyengetni, ha­nem a szarvasok lábát féltik az erdészek, vadászok, a két ré­tegben egymásra fagyott jégtől, és ezért csinálták az utakat. Ja­nuárban alszik az erdő, hó fed mindent, de a favágók szeretik ezt az évszakot, mert ilyenkor okozzák g legkevesebb fájdal­mat a fáknak. Gottvald K. Tőlem mindent meg lehet kérdezni Forgács László, rendőr vezér­őrnagy, az új országos rendőr- főkapitány személyesen bízta meg az az új Tolna megyeit. Ezt követően válaszolt lapunk kérdéseire. — Miért választotta ezt a foglalkozást, hivatást? — Nem készültem rend­őrnek, testnevelőtanár szeret­tem volna lenni. Ez nem jött össze, bevonultam katoná­nak, mivel édesapám akkor rendőr volt, a leszerelés után hívtak, ezért 1972-ben föl­szereltem rendőrnek. — Végigjárta a ranglétrát? — Alhadnagyként kezdtem Sátoraljaúlyhelyen, mint nyo­mozó, aztán sárospataki, bar- cikai kapitány, főkapitány-he­lyettes, főkapitány, majd or­szágos főkapitány lettem. — Fölköltözik-e a család Budapestre? — Igen. — Ez azt jelenti, hogy jelen­legi munkáját hosszú távra ter­vezi? — így igaz. — Az utóbbi hetekben több rendőrségi belső korrupciós, vagy bűnügy is napvilágra ke­rült. Véleménye szerint miért éppen most pattantak ki ezek? — Nem tudom, talán most olyan a helyzet a rendőrségnél, hogy föllazultak a dolgok. An­nak leszögezése mellett, hogy a rendőrök többsége becsüle­tes, mutatja a helyzetet az is, hogy többnyire parancsnoki el­lenőrzés, illetve más, de a saját belső ellenőrzési rendszerünk derítette fel a belső korrupciós ügyeket. Ezektől az emberek­Forgács László tői azonnal megválik a rendőr­ség, és mindent megteszünk a belső rend, fegyelem megszi­lárdításáért. — Le lehet-e vonni azt a következtetést, hogy a szerve­zett bűnözés beépült a rendőr­ség szervezetébe? — Nem fogalmaznék így. Vannak rendőrök, akiket meg lehet venni, kísérletek történ­nek, beépülésről azonban most nem beszélnék. Nincsen erre utaló információm. — Az ORFK szervezetében is előfordultak-e ilyen esetek? — Vannak gépkocsikkal kapcsolatos lízingügyek, ame­lyeket a nyomozóhivatalban vizsgálnak. Az ilyen esetek felderítésében beosztásra, rangra senki nincs tekintettel. — Mint az állomány gyűlé­sen is mondta, mióta hivatal­ban van, leginkább főkapitá­nyokat iktat be, meg ki. Hol tart az az átszervezés, amit hi­vatalba lépésekor bejelentett? — Elképzeléseinket letet­tünk a miniszter asztalára, ha elfogadja, akkor a szervezetet mindenki a saját hatáskörében építheti tovább. A másik ré­szére, a költségvetési önálló­ságra fel kell készülni. Azt nem lehet egyik napról a má­sikra, sőt még a kinevezésem óta eltelt egy hónap alatt sem lehetett megvalósítani. Ez fo­lyamat lesz, amelynek a végén azt szeretnénk elérni, hogy a főkapitányságok önálló gazda­sági egységgé fejlődjenek. Ma még azt sem tudjuk, hogy évente összesen mennyivel gazdálkodhatnak. A költségve­tési törvény ráadásul havi fi­nanszírozást ír elő. — Ön itt most nagy türe­lemmel állt a kis vidéki tévék­nek, rádióknak is a rendelkezé­sére. Milyen kapcsolatot sze­retne kiépíteni a nyilvánosság­gal? — Korábban is a nyíltságot, nyitottságot hirdettem, s kor­rekt kapcsolat kialakítását a sajtóval, ami természetesen kétoldalú korrektséget jelent. Tőlem mindent meg lehet kér­dezni, s ami nem sért nyomo­zati érdekeket, vagy titokvé­delmi szabályokat, arra a kér­désre a legjobb tudásom sze­rint válaszolok is. Azt kértem az újságíróktól, hogy ameny- nyiben olyan információ birto­kában vannak, amit meg akar­nak írni, kérdezzenek rá, hogy a megjelentek pontosak lehes­senek. Mindig, minden esetben állunk a sajtó rendelkezésére, s nem azért mert a sajtó nagyha­talom. Sokkal fontosabb, hogy a polgárok korrekt tájékozta­tást kapjanak a magyar rendőr­ségről, annak tevékenységéről, s ne pletykákból legyenek kénytelenek informálódni Ihárosi Ibolya

Next

/
Thumbnails
Contents