Tolnai Népújság, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-24 / 300. szám

10. oldal Ünnepi Magazin 1996. december 24., kedd Megtalálták az eredeti kéziratot Csendes éj: az idén 180 éves Újraírják a világ leghíresebb karácsonyi dalának történetét. A Stille Nacht, vagy miként mi, magyarok énekeljük, a Csendes éj... ugyanis két évvel idősebb, mint eddig tudták. Mi több, most, hogy végre megta­lálták az eredeti kéziratát, ki­derült: éppen az idén 180 esz­tendős. Elképesztő szegénységben éltek még a múlt században is Salzburg környékén a falvak lakói, ahol manapság irigy­lendő a jólét, sőt gazdagság. Ott, az osztrák-bajor határon található egy kis helység, Oberndorf, a Stille Nacht/ Csendes éj bölcsője. Ott hozta össze a sors a két tehetséges, szegény sorsú fiatalembert: a salzburgi születés Joseph Mohrt (1792-1848) és a hoch- burgi Franz Xaver Grubert (1787-1863). Történt, hogy a szentestére, az éjféli misére készülődő falu, Oberndorf templomának tönk­rement az orgonája. A szájha­gyomány szerint az egerek szétrágták a fújtatóját. A se­gédlelkész (miután papra már nem tellett a településnek) a 26 éves Joseph Mohr hirtelen ih­lettől vezettetve, gyorsan pa­pírra vetett egy hatstrófás ver­sikét és már loholt is lovasszá­non a közeli Amsdorfba, barát­jához, a kántortanítóhoz. Gru- berről mindenki tudta a kör­nyéken, hogy Isten megáldotta zenei tehetség, azért őt kérte meg Mohr, hogy találjon va­lami szép dallamot a verséhez. De olyat, amelyet gitárkíséret­tel két férfi és a falu gyerekei elénekelhetnek. Az ihlet Grubert is meg­szállta, bizonnyal szerepe volt benne az ünnepre készülődés meghittségének, áhítatának is, és nagyon gyorsan, pár óra alatt papírra vetette a Stille Nacht fe­lejthetetlen dallamának hang­jegyeit. A dalét, amelyről oly’ sokáig azt hitték, hogy osztrák népdal, vagy éppen Mozart gyermekkori zsengéje, Haydn vagy Beethoven szerzeménye. Eredetileg egyetlen alka­lomra készült volna csupán a Stille Nacht, és lám, ma az egész világ énekli. A jő öreg St. Nikola templomnak, ahol először a két fiatalember meg az obemdorfi gyerekek előad­ták, már a helye sincs meg. A századforduló utáni években ugyanis örökös árvízveszély miatt odébb költöztették a fa­lut, amelynek új templomát csak 1937-ben szentelték föl. A karácsonyi dal csaknem fele­désbe ment, szerencse, hogy egy orgonajavító mester lekot- tázta, magával vitte Tirolba, ahonnan viszont a csengő hangú, világjáró Rainer nővé­rek vitték tovább, a cári ud­varba, a tengerentúlra. A Rai­ner lányok kései utóda, a pár éve elhunyt Joseph Aigner, Oberndorf tanítója és polgár- mestere az 1771-ben épült is­kolaházban megalapította a vi­lág legnagyobb Stille Nacht hangfelvétel gyűjteményét. De azt ő sem tudhatta, ami nemrég derült ki: Joseph Mohr a verset nem 1818. december 24-én írta, hanem - a véletlenül föllelt eredeti kézirat bizonyítja - 1816-ban, éppen 180 évvel ez­előtt. Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék. Karácsony mindkét napján a va­sárnapi rend szerint vannak szentmisék. Belváros: 9.00, 11.00, 18.00. Újváros: 7.30, 10.00 óra. Református istentiszteletek Kálvin tér: Karácsony mindkét napján délelőtt úrvacsorái istentisztelet van). Evangélikus istentiszteletek. Karácsony mindkét napján vasárnapi rend szerint vannak istentiszteletek. 9.30 Luther tér (minden páros héten német áhítat). 10.00 Luther tér. () Metodista istentiszteletek. Munkácsy u. L: Karácsony mindkét napján 17.30-kor van istentisztelet. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.00 Dózsa Gy. u. 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00. 9.00.10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Uj- templom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Va­sárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra. Gyönk és környéke karácsonyi református Istentiszteletek: December 25-én: 9 óra: Gyönk, 11 óra Miszla, 14 óra: Hőgyész, Fő u. 8. (ide várjuk a regölyi és a szakadáti testvéreket is); 15 óra Varsád, 18 óra Gyönk (a legátus szolgálatával). December 26-án 9.30 óra: német nyelvű Gyönk.'10 Gyönk (legátus), 11 óra: Miszla, 14 óra: Szárazd, 15 óra: Belecska, 16 óra: Keszőhidegkút. A hónap műtárgya - Porta Galéria - Adorjáni Endre alkotásaihoz Szoborba villantott sorsok Sem az alkotó, sem az alkotá­sok és már a kiállítási tér sem igényli a bemutatást itt Tolna megyében. Szekszárdon az Illyés Gyula Megyei Könyv­tár Portáján kialakított Galé­ria a megyében élő, vagy ide kötődő képző- és iparművé­szek állandó kiállítási lehető­ségévé lett. December hónapban Adorjáni Endre szobrai és grafikái látha­tók. A művész e néhány alkotása is jelzi, hogy a rajz milyen szere­pet játszik az életében. Olyan jegyzeteket, vázlatos formában is teljes alkotásokat látunk, me­lyek az úton járó ember impresz- szióit rögzítik. Adorjáni Endre az Erdélyből áttelepültek egyike­ként ismerkedve a megyeszék­hely utcáival, tereivel, azonnal papírra vetette élményeit. Szek­szárdi panorámából is látható, sorozatnak tekinthető rajzai, do­kumentatív értéke vitathatatlan. Ezek, három kisplasztika mellett állítják meg a könyvtárba beté­rőket. Aligha akad aki nem próbált volna fából készült gólyalábakon egyensúlyozni. Bátorság, me­részség, kitartás, és ki tudja, még mi minden kell ahhoz, hogy a magasabbról való szemlélődés naív eszközét mozgásba lendítse az emberi akarat. Egyik alkotás ilyen pillanatot villant fel. Ami hosszabb szemlélődés után kide­rül, hogy nem gyermeki világra csodálkozás indíthatta ak ülönös közlekedési eszközre fellépőt. Akár mutatványos is lehet, aki a produkciójáért talán a minden­napi kenyerének falatjait ilyen módon gyűjti össze. Ugyancsak az úton való előbbre jutást jelentheti egy tá­kolmány, ami más fogalmat ta­karva apró kerekeken guruló ko­csit jelenthet. Gazdája egy moz­gássérült - ha tetszik béna hadfi - koldulásra ítélve. Úton jár ő is, valahol Európában. Mindkét plasztika olyan karaktere emberi sorsoknak, amelyeket csak az igazán érzékeny lélek képes a rohanásban észrevenni. A pilla­natok szoborba villantása viszont alkotói tehetség tükre. A két plasztika között egy harmadik ugyancsak sajátos produkciót láttat. Ebben sejthető leginkább valamilyen játékos vállalkozás. Egy letakart fejű emberi alak igyekszik átjutni a méreteihez viszonyítva hatalmas tüskékkel, szuronyokkal tűzdelt úton. Más közelítésben eltűnhet a játék gondolata és helyettesítsük be a kényszerítést, mint fogal­mat. Hányszor éreztük ilyen kényszerhelyzetben, hogy látha­tatlan, sötétséggel fedett, testet- lelket sértő akadályokba ütkö­zünk, egy-egy út szakaszán az életnek? Akár egyik, akár másik, és minden bizonnyal lehet újabb gondolatsorokat indítani más megközelítésből szobrokhoz, mindenképpen maradandó él­ménnyel távozhat az érdeklődő. Ez volt célja a könyvtár mun­katársainak a .galéria nyitásakor, ez azon művészeknek is akik e gondolat rokonságát vállalták eddig és teszik a jövőben is. De­cember hónapban tehát Adoijáni Endre, Szekszárdon élő, az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolán ta­nító szobrászművész alkotásai jelentik a hónap műtárgyát a me­gyei könyvtár Porta Galériájá­ban. üecsi Kiss János Misszionárius minden keresztény Húsz év a Fülöp-szigeteken Aki kalandfilmeken nevelkedett, annyit „tud” a misszionáriu­sokról, hogy azok a vad törzsek között próbálják terjeszteni a hitet, és általában mérgezett hegyű nyíl végez velük. Pedig a va­lóság más. Misszionáriusok élnek mindenütt - köztünk is -, missziós terület az egész világ. Sőt Werner József SVD szerint minden keresztény misszionárius. A szerzetes a közelmúltban Szekszárdon járt és misézett; ekkor adott interjút. — Mit jelentenek a neve utáni SVD betűk? — Ez a német alapítású Is­teni Ige Társasága szerzetes rend rövidítése. Egy holland te­lepülésen, Steylben jött létre a rend, 1875-ben. Később a köz­pontja Rómába került, s most a világ 50 országában van jelen, körülbelül 5600 misszionárius­sal. — Ön merre tevékenyke­dik? — Az egyházüldözés elől, húsz éves koromban, 1949-ben Kőszegről Ausztriába szöktem. Jelenleg, 1993 óta ismét Kő­szegen élek, mert visszakaptuk a rendházunkat. De előtte szinte végig külföldön volta, legtöb­bet, húsz esztendőt a Fülöp-szi­geteken. — Hogyan kell téríteni? — A II. Vatikáni Zsinat ki­mondta, hogy az egyház termé­szeténél fogva misszionárius. Tehát tagjainak, magának is, ha keresztény, nekem is, egy öreg­asszonynak is, ha tudatos hit­gyakorló, tovább kell adni az örömhírt, amit az Úr Jézustól kaptunk. Nem erőszakkal, nem pszichológiai nyomással, ha­nem az igazsgá saját erejével. Aki igaz ember, azon látszik. Az jó példával jár elöl, elgon­dolkoztatva a többieket. „Hogy bírod idegösszeroppanás nélkül elviselni a sorscsapásokat?í „Miért nem lopsz, mikor min­denki lop” Ilyen kérdések ve­tődnek fel vele kapcsolatban, és szimpatikussá válik a kiegyen­súlyozottsága. — Miért fontos a távoli vi­dékek „meghódítása", a katoli­kus vallás terjesztése? Az ott élők hite rossz? — Minden vallás jó, ha az valóban vallás, de mindegyik alapvetően különbözik a ke­reszténységtől. A buddhizmus, a hinduizmus és a többi lé­nyege, hogy az ember keresi az Istent. Nálunk viszont az Isten kereste az embert, saját fiát küldte hozzánk, ezt ünnepeljük karácsonykor. — A Fülöp-szigeteken mi­lyen a karácsony? Ott gondo­lom, nincsenek fenyők... — Persze, egészen más a dí­szítés, hiszen trópusi az éghaj­lat. A régi spanyol szokások szerint ünnepük a karácsonyt, rorate (hajnali) misét tartanak az adventben, az éjféli mise megvan náluk is, és a fenyő he­lyett a parol a jelkép, ez hatágú, bambuszból és papírból készí­tett, kivilágított lampion. Min­denütt felakasztják, a legszegé-- nyebb kunyhókban is. — A katolikus a többségi vallás? — Igen, a lakosság 90 szá­zaléka katolikus. Misszió azért kellett, mert nagyon nagy volt a vallási tudatlanság és a paphi­ány. Körülbelül úgy, mint ma Magyarországon. A Fülöp-szi- geteket sem kerülték el a törté­nelmi fordulatok, a spanyol, az amerikai hatás a kultúrájukban is nyomon követhető, sőt az ősi kínai befolyás tárgyi bizonyíté­kait is megtaláltuk a mi szige­tünkön. Óriási korsókban em­beri tetemekre bukkantunk. Ez valaha tipikus kínai temetke­zési mód volt. — Furcsa volt visszatérni Európába? — Furcsa, de jó érzés. Na­gyon hiányoztak nekem az év­szakok. A táplálkozás is egész más, főleg rizst, halat és csúszó­mászókat fogyasztanak. Ettem én is cápát, bálnát, rákot, óriás gyíkot, még férgeket is. A 7200 sziget legtöbbje lakatlan, a nép zöme nyolc nagyobb szigeten él. A körülbelül 60 millió ember fele 15 év alatti. Amikor először visszajöttem Európába, tíz esz­tendős kinntartózkodás után, ezt hiányoltam legjobban: hol van­nak a gyerekek? Wessely Nemzedékek és a református gyülekezet A félhomályban vidám tán­cot járt a gyertyák sárgás fénye. A meghitt percekben harsányan szólt az ének: Mennyből az angyal, lejött hozzátok... Dr. Hegedűs Lóránt református püspök a decsi katolikus egyházkö­zség vendégeként a napok­ban ő nyitotta meg a falu­házban a kiállítást. A ma­gyar református egyház ve­zető személyiségét a szeretet ünnepéről kérdeztük. — Az önistenítő emberi hata­lom helyett az önfeláldozó isteni szeretet mellett tanúskodtam és ezt akarom egész életemben hir­detni - mondta Dr. Hegedűs Ló­ránt. - Húsz éven át a hidasi gyü­lekezet lelkipásztora voltam, majd megjárva Svájcot és Ame­rikát, érkeztem ismét Magyaror­szágra. 1990 végén az első sza­bad választások alkalmával a Magyar Református Egyház Duna-melléki püspökévé válasz­tottak, majd két hónap múlva, 1991 februáijában a zsinat el­nökpüspöke lettem, s ezt töltöt­tem be az elmúlt hat esztendőben. Most ismét választások voltak, amely során újraválasztottak püspökké. Ezt a választást a janu­árban sorra kerülő egyházkereti közgyűlés erősíti majd meg. Amennyiben megerősíti, szá­momra ez újabb hat esztendős időszakot jelent. — Miként értékeli az elmúlt hat év munkáját? — A legfontosabb dolgunk a templomépítés volt. Negyvenhét templom épült az elmúlt hat év­ben a magyarországi kétmilliós református egyházban, három ok­tatási intézményből kilencven lett. Közte megalapítottuk a ma­gyar református egyetemet teoló­giai, filozófiai, pedagógiai és jogi karral, ami a 450 éves magyar re­formációban még sohasem tör­tént meg. Megalakítottuk a ma­gyar reformátusok egyetemes ta­nácskozó zsinatát, amely össze­fogja a magyar reformátusokat Magyarországon, az utódálla­mokban és negyvenhárom szór­ványországban. Az egész világ­ban, ahol lelki és teológiai egysé­günket sikerült megőrizni. Dip­lomáciai kapcsolatainkat nem­csak a nyugati, hanem a távol-ke­leti protestáns keresztényekkel - Dél-Korea, Japán, Kína - is fel­vettük, s ílymódon várjuk a kö­vetkező hat év újabb munkalehe­tőségeit. A tizenegy diakoni in­tézményből harminckettő lett, ebből az egyik gyarapodás a de­csi szociális otthonból alakult magyar református szeretetotthon Csécsi István tiszteletes vezeté­sével. Ökumenikus közösségben ' a többi keresztény testvérfeleke- zettel hirdetjük az evangéüum központi üzenetét és gyakoroljuk a kereszténységet. — A református egyház hogyan ünnepli a karácsonyt? — Az ünneplés elsősorban a gyülekezetekben történik. Az utolsó adventi hétköznapi igehir­detés összegyűjti a gyülekezete­ket. A gyülekezet fénypontja amikor a gyermekeknek, vasár­napi iskolásoknak műsoros estet rendezünk. Felkeressük az elha­gyatottakat, a magányosokat, a betegeket, külön segélyeket osz­tunk a gyülekezet adományából. A gyülekezetek úrvacsoraosztás­sal is ünnepük a karácsonyt, a megbocsátást, a szeretet ünnepét. Továbbra is hódolunk a karácso­nyi bibtiai szellemiségből táplált népszokásnak, a betlehemesnek. Nagyszerű dolog, hogy gimnázi­umainkból a diákok mehetnek kántálni. Három teológiánkról - Budapest, Debrecen és Sárospa­tak - rajzanak ki a teológusok le- gációs szolgálatra, ők a követei a lelkészképző intézeteinknek, az első és második napon ők hirde­tik az igét. Minden tíz gyüleke­zetnek egy iskolája van, s látogat­ják egymást, s ezáltal az új nem­zedék és a gyülekezetek között eleven kapcsolat alakul ki. A legmelegebb, legcsaládiasabb al­kalma az adventi időszak és kará­csony. — Önnek mit jelent a szere­tet ünnepe? — Az Isten szeretete kétségte­lenné válik, a sokszor szeretetlen és gyűlöletteljes világban. Meg­hirdethetem a karácsonyi jászol fényében az evangéüumok evan- géüumát, hogy sokan úgy gon­dolják nem szeret az Isten, mert sok a nélkülözés, a bűnözés, arat a halál, s nem látjuk az alagút vé­gét. Karácsonykor meghirdethe­tem, hogy szeret, csak nem úgy ahogy mi tesszük. Úgy, ahogy az igében megmondja. Kulcsa a ka­rácsonyi igének, hogy úgy sze­rette az Isten a világot, hogy egy­szülött fiát adta, aki benne hisz, el ne vesszen, örök élete legyen.- péteri -

Next

/
Thumbnails
Contents