Tolnai Népújság, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-24 / 300. szám
1996. december 24., kedd Ünnepi Magazin 11. oldal Rejtett értékeink I. Géza karácsonya Szekszárdon 1076-ban Lehet ugyan a krónikákat egyszerű adat- és történetsorként olvasni, de sokan figyelmeztetnek rá, hogy egy- egy ilyen mű több is, kevesebb is ennél. Kérdés azonban, hogy harminc emberöltő távolából kideríthető-e bármi például a címben idézett eseményről? Erre az izgalmas nyomozásra hívjuk a Tisztelt Olvasót a Képes Krónika Geréb László fordította részletével kapcsolatban. „Ebben az időben (1076-ban) Magnus király (ez Géza keresztény neve) Szögszárdon ünnepelte a karácsonyt. Kérésére Dezső érsek ünnepi misét mondott, ékes beszéddel fölindította a király lelkét és jó békességre hajlította. Miután véget ért a mise, és mindent annak rendje-módja szerint elvégeztek, meghagyta a király, menjen ki mindenki, csak a püspökök és apátok maradjanak vissza. Ekkor a király könnyezve borult az érsek és a többi egyházi személyek, nevezetesen a főpapok elébe, vétkesnek vallotta magát, mert elfoglalta a törvényesen megkoronázott király országot; megígérte, hogy visszaadja az országot Salamonnak és ilyen szerrel köt békességet: igazság szerint övé lesz a korona meg az ország harmadrésze, az ami a hercegé volt; Salamon király lesz az ország kétharmad részében, amely előbb is az övé volt. A püspökök örvendezve adtak hálát istennek, mert látták, hogy a királyt meglátogatta a Szentlélek kegyelme, meglágyította és megvilágosította. Ekkor Magnus király követeket küldött Salamon királyhoz, levélben adta tudomására a békesség föltételeit. Ide s tova jártak hát a követek s e dologról ki-ki másképpen vélekedett; a megegyezés ügye nem haladt jó végre. Eközben Magnus király súlyos betegségbe esett és virtusokkal ékeskedve, április 25- én minden test útjára tért. Hív katolikus volt, Isten előtt alázatos, igen keresztényi fejedelem ...” Bizonyosan tény, hogy I. Géza a karácsonyt valóban Szekszárdon töltötte, de miért éppen itt? A gazdag apátságban ez a nap a tized beszolgáltatásának határideje, a termény elegendő a fényes vendéglátásra. A király nem állt jól anyagilag: a kincstárat koronával Salamon vitte magával, 1074-ben éhínség pusztított, 1075-ben pedig Bizánccal kapcsolatos kiadásai voltak. Fontos a biztos hátország, a közelben élő besenyők, akik már támogatták őt hadjáratában. Lényeges, hogy Szek- szárd monostorát Jézusnak szentelték, a születésnapját itt ünnepelni természetes. A karácsony akkoriban azonban az új év kezdete is, ami igen alkalmatos idő nemcsak a bűnbánatra, hanem „új élet”-fo- gadalmakra is. Ennek megértéséhez azonban kevés a belpolitikát ismernünk. A külvilágban nagy esemény zajlik: VII. Gergely kiközösítette IV. Henrik császárt, Salamon fő támogatóját. ■ Még nem tudni, mit akar a német-római uralkodó, de jószerivel egyetlen híve Géza ellenlábasa. Lehet, hogy idejön hozzá?! Gézának nincs erről híre, de nem is szeretné, ha így lenne. Ő maga ebből következően a pápa elé áll, de vajon tudja-e ezt a pápa? Márki Sándor szerint azt írta neki az egyházfő: „Egy nemzet se függjön a másiktól, de Isten helytartója, a pápa minden király fölött áll”. Csakhogy Géza a bizánci császártól kért-kapott koronát, (a későbbi Szent Korona alsó részét), amin az ő ábrázolása az értő szem számára azt mutatja, mintha a császár hűbérese lenne. A felirat őt - fordítástól függően - hív vagy hűséges királynak mondja, ráadásul Róma nagy ellenfele Bizánc is. Vajon nem kacsingat-e Géza a keleti kereszténység felé? Hűségéről bizonyítékot kell szolgáltatnia, meg kell birkóznia külpolitikai problémáival, semlegesítenie kell Salamont, el kell ismertetnie uralkodása jogosságát. E bonyolult problémák mesteri megoldása a szekszárdi karácsony. Kristó Gyula szerint Géza nem volt tudatában uralkodása jogszerűtlen voltának. Lehet, de az általam kiemelt részek arra utalnak, hogy megrendezte a látványos hűségnyilatkozatot Róma mellett, a könnyeket nem sajnálta az „igazság” érdekében. Követei nem később, hanem „ekkor” mennek a - bizonyosan előre megírt - levéllel. Időt nyer, ami alatt IV. Henrik kanosszát jár. Élete végén a „hív katolikus” kiemelése már a krónikás uralkodójának szól: I. (Nagy) Lajos Géza leányági leszármazottja, így kerek a történet ... Dr. Töttős Gábor Kedvencem a családom Családban élni jó - ezzel a címmel hirdetett irodalmi pályázatot a Tamási Nagy- családosok Egyesülete 6-18 évesek számára. Az alábbi összeállításban néhány dolgozatból szemelgettünk, nem elsősorban az irodalmi jólformáltságot tartva szem előtt, mint inkább azt: hogyan érvelnek a gyerekek a család mellett. Kedves Barátnőm! Ne haragudj, hogy most zavarlak levelemmel, én nagyon jól vagyok, amit neked is szívből kívánok. Nagyon régen láttalak, és nagyon hiányzol. Emlékszem, hogy utoljára könnyes szemmel váltunk el a Gyivi kapujában, azt hittük, talán sohasem látjuk viszont egymást. Sokat gondoltam a múltra, amikor az ablaknál állva álmodoztunk, és megpróbáltuk elképzelni, hogy milyen család fogad örökbe minket. Tudtuk, hogy ilyen korú gyereket már nem nagyon szoktak adoptálni. A sors megsegített, és most egy csodálatos nagycsalád szeretett tagja vagyok. Minden beteljesült, amiről álmodtam, vannak szüleim, testvéreim, nagyszüleim, unokatestvéreim, nagynénéim és nagybátyáim. Lassan egy éve vagyok a családnál, és már a szívemhez nőttek. Sokszor rettegtünk attól, hogy olyan nevelőszülőkhöz kerülünk, akiknek nem leszünk elég fontosak, nem fognak minket eléggé szeretni. A sors hozzám módfelett kegyes volt. Van három testvérem, Katalin, aki egy évvel idősebb nálam, Péter, aki csak négy hónappal fiatalabb, és Gabriella. Gabika még csak két éves. (...) Ismerünk egy családot a faluban, és ők is szeretnének örökbe fogadni egy korombéli lányt. Beszéltünk nekik rólad, és nagyon érdeklődve hallgatták a beszámolót. Nem akarok hamis vágyakat ébreszteni benned, és ne haragudj, ha elszomorítottalak volna levelemmel. Remélem annak azért örülsz, hogy anyuék megengedték, hogy az egész nyarat itt töltsd. (...) (Kovács Éva, Iregszemcse) „Bev.: A nevem Tolnai Andrea. Öt fős a családom. Tárgy.: Kettő testvérem van. Az egyik fiú, a másik lány. Elmondom hogy hívják anyukámat, apukámat és a tesóimat. Anya neve: Mária, apa neve: Zoltán, a lánytesóm neve: Bea, a fiúé: Zoltán. Anyának nincs munkahelye, apa a Gemenc Volánnál dolgozik. A Zoli iskolás, a Bea óvodás. Én 4be járok. Szerintem azért jó családban élni, mert van, akivel beszélgessek, van, akivel játsszak, és veszekedjek. Nagyon szeretem a családomat, mert sok mindent megkapok anyától és apától. Most beszélek egy pár szót a kirándulásról. Nem elég, hogy sok mindent megkapok, de nagyon sok helyre elmegyünk kirándulni. Egy-két helyet elmondok: Ópusztaszer, Budapest, Abaliget, Pécs, Igái. Nagyon szeretem a nagyit. A másik mamám Hőgyészen él. Sajnos nagypapám csak egy van, azt úgy hívják: József. A mamik egyik neve: Mária, a másik: Irén. Nagyon sok rokonom van. Bef: Mindenki örülhetne, ha ilyen testvérei, szülei, nagyszülei lennének. Ezzel búcsúzom: Tolnai Andrea, Regöly. „Én nagyon szeretem a családomat. Este érzem a legjobban magam, mert akkor együtt vagyunk a vacsoránál: apukám, anyukám és a két testvérem. Apukám késő estig dolgozik azért, hogy mindenünk meglegyen. Anyu az otthoni munkákat végzi el. A nap végén fáradtak, de azért nagyon sok szeretetet kapunk tőlük, mert mindig megbeszéljük, mi történt velünk egész nap. Engem a szüleim tudnak a legjobban megvigasztalni. A testvéreimmel nagyon szeretek játszani. Szoktunk együtt kirándulni erdőbe, állatkertbe. Ilyenkor csak a jó dolgokra gondolok, és szeretném, ha ez mindig így lenne. Jó volna örökre együtt maradni. ” (Szőke Szilárd, Tamási) „A mi családunkban öten vagyunk. A szüleimmel, testvéremmel és a nagymamámmal. Ha a családban valakinek a szüli, vagy névnapja van, akkor mindenki felköszönti apró ajándékokkal. Mi minden ünnepet megünneplünk. Nekem legjobban a karácsony tetszik, mert akkor még közelebb kerülünk egymáshoz. Leírom, milyen nálunk egy karácsony. December 24-én, délelőtt mindenki takarít. Délután édesanyám, a testvérem és én feldíszítjük a fenyőfát. Utána mindenki becsomagolja a szeretteinek szánt ajándékokat. Majd megkezdődik a készülődés Szentestére. Mindenki belopja az ajándékot a karácsonyfa alá. Édesanyám felkapcsolja a karácsonyfa égőit, és szól nekünk. Mi körbe álljuk a fenyőfát, közösen elénekeljük a Mennyből az angyal című éneket. Miután befejeztük, mindenki kiosztja az ajándékokat. Az est további része beszélgetéssel és az új játékok kipróbálásával telik. ” (Gulyás Katalin, Tamási) „Testvéreimmel minden évben izgatottan várjuk a karácsonyt. Nemcsak az ajándékok miatt szépek ezek a napok, hanem azért is, mert ilyenkor összegyűlik a nagy család. Maminál töltjük az első napot. Éste sokat játszunk az unokatestvéreimmel. Nyolcán alig férünk el a szobában, de sok jó ember kis helyen is elfér, sok kicsi sokra megy a játékban is. Szüléink is együtt társasoznak ilyenkor. A legizgalmasabb nap a második, amikor az ómamihoz megyünk és ott összegyűlik az óriási családunk. Akkor huszonheten vagyunk, és remekül szórakozunk. Jókat beszélgetünk, és nevetgélünk. Ilyenkor vagyok a legboldogabb, mikor mind együtt örülünk egymásnak. (Papp Bálint, 2. osztály, Tamási) Visszaesett Betlehem idegenforgalma A palesztin fennhatóság első évében 11 százalékkal visszaesett Betlehem idegenforgalma. Palesztin illetékesek Izraelt hibáztatják a látogatók számának csökkenéséért, mondván, hogy a békefolyamattal kapcsolatos általános bizonytalanság és a város ismétlődő zárlata riasztja el a turistákat. - A zarándokok nem kockáztatnak, nem szeretik a kalandokat - mondta George Samur, a Palesztin Hatóság idegen- forgalmi koordinátora. A tavalyi 1,010 millióval szemben idén csak 897 ezer turista látogatott a bibliai városba. Izrael tavaly karácsony előtt adta át a Betlehem fölötti fennhatóságot a palesztinoknak. A városban 40 százalékra nőtt a munkanélküliség, a 42 szuvenirbolt és a turistaiparnak bedolgozó 150 üzem közül is sok megsínyli a visszaesést. Autóval a jászol ellen A vatikáni Szent Péter téren felállított bethlehemi jászlat akarta gépkocsijával lerombolni egy olasz férfi. A hétfői olasz lapok beszámolói szerint a sajátos merénylettel "a pápa túlzott hatalma ellen" kívánt tiltakozni a fiatalember. A jászolrombolási kísérlet vasárnap a kora reggeli órákban történt. A fiatalember a térre vezető Conciliazione sugárúton érkezett és teljes sebességgel a tér szélén lévő fakorlátnak hajtott. Egy rendőr megállásra próbálta késztetni az autót, de félre kellett ugrania a jármű elől. Az autó száguldásának egy márványoszlop vetett végett, s a jászol sértetlen maradt. A tiltakozót vandalizmus és hatósági közeg elleni erőszak vádjával vették őtizetbe. Z f akácsék az egyformán szürke tanácsi bérházak közül abban laktak, amely teljes széliében a kavicsos-sáros játszótérre nézett, a térnek mellesleg harmadát elfoglalták a lakótelepi kukák. Itt gyűltek karácsony után a fenyőfa-csontvázak, amelyekből a gyerekek aztán kardot meg lándzsát faragtak. Volt, aki már karácsony harmadnapján kidobta a fenyőt, amin a kibelezett sztaniolpapírok még a sötétben is világítottak, mint egy karácsonyi égősor túlvilági, homályos tükörképe. Takács-apuka egyszer ezek közt matatott. Valaki még oda is szólt neki, hogy talán keres valamit, mert azt nem gondolták volna róla, hogy guberál. De Takács-apuka nem szólt vissza, le- súnyt arccal matatott tovább. A családról egyébként keveset lehetett tudni. A férfi egy bányánál volt technikus, az asszony valami adminisztrátor. Nem barátkoztak senkivel. Mosolyuk színtelen, szagtalan, gyerekzsúrt nem tartottak. Két fiúk, a tíz éves Pistike és a hét éves Tibi méretkülönbségektől eltekintve tökegyformák voltak, szüleikhez hasonlóan sápadt, szinte már sárga arcszínűek, jóltápláltak és csendesek, barna szemük szűk résben ült. Suli után mindig pontosan hazamentek, TakácsMásnapi történet anyuka őrző tekintete ilyenkor csak azután tűnt el a függöny mögött, ha Pistikéék beléptek már a lépcsőház ajtaján. Ha megkérdezték a gyereket, mi leszel, ha nagy leszel, magában motyogott:- Katonatiszt. Az osztálytársak közül senki sem bírta. Pistike tornaórán puhány volt, de ha bántották, fedezékből ütött vissza. Nem nagyon ismert trágárságokat, a zsebében pedig mindig volt egy-két szétmorzsolódott háztartási keksz. Egyszer hazafelé megkérdeztük tőle:- Minek neked mindig keksz ?- Csak.- Mér’nem eszed meg?- Csak. Hagyjál.- Takács, te hülye vagy.- Nem vagyok hülye, a nagyapám mondta. Ezzel elvörösödve hazajutott. Máskor foci közben álltunk elé:- Egyszer azt mondtad, hogy nincs is nagyapád.- De van. Csak nem igazi.- És az mondta a kekszet?- Igen - mondta felszegve a fejét - mert nem lehet tudni, mikor jönnek értünk. Mindahányon tudtuk: ezt maga sem érti. Ez az egész Pistike ezzel együtt gyanús volt. Otthon megkérdeztem anyámat, hogy a Takácsot miért nem engedik le soha játszani, és különben is teljesen furcsa az orra meg a szeme. Nem válaszolt, egy hét múlva meg csak annyit mondott hangját letompítva, „tudod kisfiam, a Takácsék zsidók. De erről nem szabad beszélni senkinek. ” Még azt is elárulta, hogy Pestről jöttek, és a szüleit régen el akarták vinni. A karácsony azután fordulatot hozott Pistike- ügyben. A srác két dioptriás szemüvegével meredt ki az ablakon karácsony napján, nézte a szemközti házat. Anyám azt mondta, biztos nem kaptak olyan sok ajándékot, mert ők nem szoktak így karácsonyozni, mint mások, és biztosan ott van a nagyapa - gondoltam hozzá már én -, akit halálosan utálhatnak, hiszen háztartási kekszszel tömi őket, semmi bejgli, meg villanyvasút, és az a nagyapa nem is az igazi, de hát akkor hol van az igazi, és őszintén vergődtem a kétségek között, hogy nekem van szovjet távirányítós autóm, de ő csak a kopogó esőt nézi a párkányon, szóval meg kéne hívni a Pistikét is másnapra játszani. Anyám örült neki. Pistikét - láss csodát - elengedték. Amikor pedig átjött, taccsra esett az összes gyerek. Pistike beállított valami endékás villanyvonattal, amilyen senkinek nem volt. Az ocsú percei után valaki beköpte:- A Takácséknak meg nincs is karácsonyfájuk . . . A Pistikének egy pillanatig elállt a lélegzete, majd mielőtt bőgve kirohant volna, eldöntötte roskadozó karácsonyfánkat. A kisvasutat másnap vittük utána. Ki se jött, a mamája azt mondta, beteg. 7 y akács-apuka aznap sehol nem kapott fenyőt, a kuka mellól volt kénytelen választani. Takácséknál abban az évben még a Vízkeresztet is megvárta a kopasz karácsonyfa. (tf)
