Tolnai Népújság, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-14-15 / 292. szám
oldal I Ne a sérelmeket leltározzuk! A cigány hagyományokkal foglalkozó önkéntes néprajzi gyűjtök első országos konferenciáját rendezték meg nemrégiben Pécsett a Gandhi Gim- názumban. Ott kérdeztük dr. Gémes Balázs néprajzkutatót, a hagyománygyűjtő egyesület elnökét. — Hol tart ma Magyarországon a cigány-kutatás? — A cigányság népi kultúrájának egy része a folklór, ezen belül a mese és népzene jól kutatott terület. Hála a Pécsett is jelen lévő Kovalcsik Katalinnak, aki az Akadémia Népzenekutató Intézetében dolgozik. A népi kultúrának nagy része viszont még mindig fehér folt. — A hétköznapi tárgyi világra, az életmódra gondol? — Még mindig tele vagyunk tévhitekkel a cigánysággal kapcsolatban, annak ellenére, hogy a múlt század végén a századfordulón hazánk a cigánykutatásban a világ élvonalához tartozott. Volt, amikor az egész világon egyedül nálunk jelent meg olyan folyóirat, amit József főherceg pénzén adtak ki, s amely cigány anyagot közölt. Az első világháborút, illetve a trianoni tragédiát követően, érthetően, visszaesett a kutatás. A második világháború utolsó szakaszában bekövetkezett a cigány holocaust. A meg nem szállt területekről begyűjtötték a cigányságot, bár ahol a helyi vezető, bíró a sarkára állt, onnan nem vitték el őket. A háborút követően, főleg a kommunista hatalomváltás után nem illett beszélni a cigányokról, következésképpen a kutatás egészen a hatvanas évekig nem volt számottevő. Erdős Kamii nevéhez fűződik a hazai cigánykutatás újjáéledése. ő is önkéntes néprajzi gyűjtőként kezdte a pályáját, de belőle nagyon rövid időn belül nemzetközi hírű kutató lett. — Hogyan alakult meg a Cigány Hagyományokat Kutató Egyesület? — Az országos cigánykutató munkaközösség 1984-ben kimondta feloszlását, de a szekszárdi regionális csoport valahogy átvészelte ezt az időszakot, s együtt maradt. Amint erre mód nyílt, 1991-ben országos egyesületté alakultunk. Gyakorlatilag azt a munkát végezzük, amit egy intézménynek kellene, de Magyarországon sajnos cigány múzeum nincs. Pontosan 120 évvel ezelőtt 1976-ban vetődött föl a múzeum létesítésének gondolta, de ebből a határozatból nem lett semmi. Húsz évig kellett várni, míg a milleneumi kiállításon a Magyar Faluban mutattak be cigány tárgyakat. Utána hosszú ideig ez a kérdés fel sem vetődhetett. A már említett Erdős Kamii volt az, aki 1960-ban ismét felvetette a cigány múzeum létesítésének szükségességét, vagy legalább egy gyűjtemény létrehozásának gondolatát. Ezt az akkori politikai hatalom azzal söpörte le, hogy a többi kisebbségnek, a többi nemzetiségnek sincsen múzeuma, s ráadásul a cigányság nem is nemzetiség. Azóta annyit változott a helyzet, hogy minden kisebbség létrehozta a maga bázismúzeumát: a németek Tatán, a horvátok Mohácson, a szlovének Szentgotthárdon, a szlovákok Békéscsabán, a románok Gyulán. Nagyon fontos lenne, hogy a cigányságnak, mint a legtöbb problémával küszködő kisebbségnek kialakuljon a saját intézményrendszere. Ennek biztató jele, hogy a Gandhi Gimnáziumban tarthattuk a konferenciát, s Budapesten van egy szakiskola. Zsámbékon a katolikus tanítóképzőben pedig megnyílt a romoló- giai tanszék. — Mit segíthet egy konferencia? — Nagyon sokat. A Fi Cu Coi (Tarts velünk) egyesülettel közösen dolgoztunk azért, hogy a konferencia létrejöhessen. A Hosszúhetény központtal működő egyesület, amely elsősorban a baranyai beás cigányságot fogja össze, a sok magyarországi cigányszervezet közül azok közé tartozik, amely komolyan vette, hogy a hagyományok megőrzéséért, gyűjtéséért, bemutatásáért, feldolgozásáért tenni is kell valamit. A Janus Pannonius Múzeum kutatójának, Burján Istvánnak szakmai segítségével meghirdették a néprajzi és nyelvjárási pályázatot, majd elkezdték a tárgyak gyűjtését. Ebből időszaki kiállítást rendezett Buiján István, amit sok helyen bemutattak, tavaly Franciaországban is. A konferenciák és más találkozások egyik jelentősége egymás munkáinak a megismerése, ami megelőzheti a párhuzamos kutatást. Az egyesület kezdettől azon az állásponton volt, hogy itt a politikának semmi helye, mert a cigányság ügye össznemzeti kérdés. Nem vagyunk hajlandók belemenni a cigány szervezetek közötti harcba sem. Ha két szervezet egymással szemben áll, akkor mi kü- lön-külön mindkettővel kapcsolatot alakítunk ki. Ha hajlandóak. Ugyanígy a cigány és nem cigány civil szervezetekkel, önkormányzatokkal és kisebbségi önkormányzatokkal. Fontosak ezek a konferenciák azért is, mert alkalmasak az előítéletek leküzdésére. Nem a sérelmeket kell leltározni, hanem a jó együttélési technikát felmutatni ! Ihárosi Ibolya A civilek „csak” segíteni akarnak Interjú dr. Balipap Ferenccel, Dombóvár civil tanácsnokával A dombóvári civil szerveződések vezetői, képviselői idén rendszeresen találkoztak úgynevezett civil fórumokon, s idei utolsó összejövetelükre kedden este került sor a dombóvári művelődési házban. Az évzáró összejövetel után dr. Balipap Ferencet, a helyi önkormányzat civil tanácsnokát kérdeztük.- Ön az év elején komoly fegyverténynek könyvelte el azt, hogy az ön- kormányzat költségvetéséből kétmillió forintot szánt úgy a dombóvári civil szervezetekre, hogy az összeg elosztásáról maguk az érintettek dönthettek. A mostani összejövetelen ugyanakkor hangsúlyozta, hogy jövőre ennél jelentősebb összegű támogatást kívánnak megszerezni, s mégsem tűnt úgy, hogy ez pusztán felhalmozást célozna.- Úgy gondolom, hogy ma Magyarországon a jobb településeken - s ezek közé tartozik megítélésem szerint Dombóvár is - a települési ön- kormányzatok ráébredtek arra, hogy a civil társadalom újraélesztése, illetve a polgári társadalom újraépítése a jövő szempontjából pont olyan fontos feladat, mint amilyen a piacgazdaság, vagy éppen a parlamenti demokrácia kialakítása. Mivel a politikai szféra van jelen az önkormányzatokban, érzik a képviselő-testületek, hogy a civil szervezetekre, azoknak helyi szerep- vállalására is szükség van. Valóban fegyverténynek tartottam, hogy Dombóváron a korábban az asztal alatt, s nem a nyilvánosság előtt folyó civil szervezeti támogatások ideje után eljutottunk oda, hogy a civil szervezeteknek lett tanácsnoka, vagyis felelőse, s ehhez pénzt is rendeltek, amit az érintettek nagyon okosan használtak fel. Úgy gondolom, hogy a civil szervezeteknek saját tagjaikkal való foglalkozáson túl a város ügyeivel, a város előtt álló feladatokkal kellene többet foglalkozniuk, s főként azokkal a gazdátlan ügyekkel, amelyek megoldására nem jönnek létre érdekszervezetek, s amelyeknek az önkormányzat sem igazán gazdája. Tehát ha arról beszélünk, hogy a civil szervezeteknek több pénzt kellene kapniuk, akkor arra gondolok, hogy több feladatot, nagyobb felelősséggel kellene felvállalni a város fejlődése, s közállapotainak megszervezése érdekében.- Éppen a kétmillió forint volt az a tényező, ami idén összekovácsolta a Dombóváron működő civil szervezeteket, s úgy tűnik, ha több a pénz, ez egy öngerjesztőfolyamattá válhat.- Én is így gondolom, s nem győzöm hangsúlyozni, hogy Dombóváron nem csak a saját érdekeit szem előtt tartó, kedvtelésük miatt kéregető szervezetek léteznek, hiszen a megkapott pénzből 700 ezer forintról mondtak le egy feladat - a dombóvári monográfia megjelentetése - és a város érdekében. Egymást tiszteletben tartó, s a másik tevékenységét is értékelő szervezetek vannak, s egyáltalán nincsenek teljesíthetetlen igényeik. Ezért gondolom azt, hogy egy érett polgári viszony látszik kialakulni a szervezetek között, s ez alkalmassá teszi őket arra, hogy olyan feladatokat kapjanak meg, amelyeket maguk határoznak meg. Látják a feladatokat, s jó az is, hogy ezek megoldásában komoly segítő szerepet hajlandóak vállalni. Ennek a „gyülekezetnek” legalább akkora kompetenciája van a város előtt álló. feladatok megnevezésére, mint amennyi a képviselő-testületnek. Sok esetben legalább annyian választottak meg egy-egy szervezet elnökévé, ahányan önkormányzati képviselőket juttattak mandátumukhoz.- Ez azt jelenti, hogy a civil szervezetek nem összeütközést, hanem tényleges együttműködést szeretnének a helyi önkormányzattal?- Szó sincs összeütközésről, hiszen a civil szervezetek első gondolata az, hogy - s ez rendjén van - szeretnének csinálni valamit, ami nekik jó, de a második már az, hogy olyat akarnak tenni, ami mások számára is hasznos. Dombóváron senki nem keresi az ön- kormányzattal való konfrontációt, s a kérdés nem az, hogy a civil szervezetek akamak-e ütközni, hanem az, hogy őket elfogadják, tolerálják-e az ön- kormányzat szintjéről. Úgy látom, ez jól alakul. Nagy László Miért nem közalkalmazott, akinek hatósági jogosítványa van? Két szakszervezet a rendőrségen Lőcziné Polányi Jusztina, a bűnügyi törzs operátora, a Belügyi Dolgozók Szakszervezetének Tolna megyei titkára, Both László, bűnügyi nyomozókutya-vezető pedig a Független Rendőrszakszervezet megyei választmányának az elnöke. Az előbbi szakszervezetnek 220 tagja van a megyében. Amikor a munkát a jelenlegi titkár átvette, még csak 48-an voltak. Szintén egy éve van új vezetője a rendőrszakszervezetnek is a megyében. Abban az időben 240 tagja volt, majd 12-en maradtak, jelenleg 35-en vannak. Első témakör: — Jó, vagy nem, hogy két szakszervezet is működik egy helyen ? Mindketten egyetértenek abban, hogy ez a helyzet senkinek nem előnyös, sőt alkalmat adhatna arra is, hogy egymás ellen hangolják a két szervezetet. Ezt felismerve mindent előzetes megbeszélés alapján intéznek. L-né: — A jelenlegi szervezettséget sem tartom megfelelőnek, legalább ötven százalékos lenne jó, akár úgy is, hogy a két szakszervezet együtt érje ezt el. Nem minden a létszám, de erőt feltétlenül ad. B. /.:— A szervezés során felmerült az is, hogy némelyek azért nem lépnek be, mert félnek a szakmai vezetőtől. Ezt a téveszmét el kellene oszlatni, mert a megyei vezetés, támogatja mindkét szakszervezetet. A középvezetők példát mutathatnának az állomány számára azzal, hogy belépnek a szak- szervezetbe. A második témakör: — Melyek a szakszervezetek legfontosabb céljai? L-né: — A legfontosabb az érdekképviselet, a törvény adta lehetőségeken belül. Nálunk a bizalmi csoportok vezetői teljes jogúan tárgyalnak a területi munkahelyi vezetővel. Hajó az együttműködés, a tőlünk szerzett információkat a vezető a szakmai munka javítására is felhasználhatja. B. /.: — A szakszervezet nem jótékonysági szervezet, hanem érdekeket képvisel. L-né: — Ezt még kiegészíteném azzal, hogy tájékozódás lehetőségét adja. A dolgozó gyorsan, pontosan tájékozódhat. Aki nem tudja mi történik körülötte, nem is képes reagálni. B. /.: — Azt is tudnia kell mindenkinek, hogy szeptember egytől - a szolgálati törvény életbe lépésétől - a szakszervezet csak a tagjait képviseli. L-Né: — Ingyenes jogsegély- szolgálat mindkét szakszervezetnél van. A Belügyi Dolgozók Szakszervezeténél a dolgozó a belépés napjától balesetbiztosításban részesül a nap 24 órájára. Ennek különösen a hivatásos állománynál van jelentősége. B. /.: — Mi azt szeretnénk elérni, hogy a munkáltató kössön minden dolgozóra biztosítást, de ne a bérkeret terhére. Harmadik témakör: Itt és most Tolna megyében melyek a legfontosabb követelések? L-né: — A munkakörülmények javítása lenne a legfontosabb, bár azt tudni kell, hogy mindennek anyagi vonzata van, a pénz pedig kevés. B. /.: — Szerintem e mellett nagyon fontos a bérek javítása is. A bértábla beállásának határideje 1999, jó lenne ezt előbbre hozni. Itt Tolna megyében is vannak, akik nem tudják a lakásrezsit fizetni. L-né: — A közalkalmazottaknál most van napirenden a bérrendezés. Éppen elég furcsa volt, hogy három évig nem kaptak a rendőrségen dolgozó köz- alkalmazottak fizetésemelést. Sajnos erre most is olyan kevés pénz van, hogy ettől még nem fogják a belügyi állományban dolgozó közalkalmazottak jól érezni magukat a munkahelyükön. Tőlük még a korábbi kedvezményeket is megvonták. B. /.: — Amit az év elején a kormány megígért, azt sem teljesítette, csak 10 plusz 5 százalék volt a béremelés, az is úgy, hogy a kötelező emeléseket is belevették. L-né: — Erről a témakörről valamilyen formában egyeztetést is tervezünk. Voltak néhány an, akik a szolgálati törvény alapján több kategóriát is előléptek, s e miatt a bérfejlesztésből kimaradtak, hiszen csak a kötelező emelést kapták meg. B.I.:— Az azonos beosztásban dolgozók bérét közelíteni kell egymáshoz. A 17 százalékos emelés mást jelent 40 és mást 80 ezer forintos bér esetén. A negyedik témakör a szak- szervezeti tagdíjak felhasználása, illetve a segélyezés került szóba. Ennek kapcsán Lőcziné Polányi Jusztina hangsúlyozta, hogy a segélyezés mellett kell ebből a pénzből használni közösségi célra is, mert van rá igény. Évente legalább egy kirándulást, közös ebédet terveznek. Mindketten szóvá tették, hogy a belügyi dolgozók köz- alkalmazottak maradtak, függetlenül attól, hogy van-e hatósági jogosítványuk. A szak- szervezetek sürgetik ennek a jogszabályi rendezését. Dr. Berta Attila főkapitányt is megkérdeztük a szakszervezetekkel való kapcsolatáról, annál is inkább, mivel korábban még sajtóvitába is keveredett a Független Rendőrszakszervezet előző képviselőjével. — A helyi viszonyok mindkét megyében - Tolnában és Fejérben - normálisak és kiegyensúlyozottak. A szakszervezet nem azért van, hogy a vezetői elképzelésekre bólogasson. Kontrollt jelent a vezetés számára. Azok az anomáliák, amelyek az előző időszakban a függetlenekkel kapcsolatban voltak, szerencsére megszűntek. Azt is tudni kell, hogy ez kemény harc, amit el is várok, de az adott korlátok és a törvény adta lehetőségek között kell maradnunk. Példaként (a főkapitánnyal egy nappal később készült a beszélgetés, mint a szakszervezeti vezetőkkel - a szerk.) említhetném a közalkalmazottak béremelését. Komoly viták után, de mindkét megyében aláírták a szakszervezetek a közösen megfogalmazott főkapitányi intézkedést. Hiszem, hogy jó béremelést csináltunk, amely az állomány érdekeit, s a munka jobbítását szolgálja, még akkor is, ha némely esetben nem az én álláspontom győzött. Nem hiszem, hogy mindig a munkáltató véleményének kell érvényesülnie. Meg kell találni az ésszerű kompromisszumot, mert ezek sora viszi előre egy szervezet munkáját. ihárosi I Dr. Gémes Balázs
