Tolnai Népújság, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-14-15 / 292. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1996. december 14., szombat Rejtett értékeink A Szekszárdi Kaszinó A műit századi polgári átala­kulás jellegzetes termékei azok az egyesületek, amelyek­ben nemes és mezővárosi pol­gár, kereskedő és messzebbre tekintő iparos társalkodóit, cserélte vagy edzette vélemé­nyét, egyszóval nemesebb szó­rakozást keresett. E társaságok sorában illeti meg különös és kiemelt hely a Szekszárdi Ka­szinót, mert mind fennállása éveinek száma, mind tetteinek jelentősége túlnő keretein. Bodnár István dolgozta fel az érdemes egyesület történe­tét, s a legtöbb adatot ma is tőle vehetjük. Az 1841 no­vemberében „tanácskoz- mányra” összegyűlt jövendő tagok szűkebb bizottságot vá­lasztottak, amely a kidolgozott alapszabályokat az év decem­ber 9-én vitte a közgyűlés elé, amely azt szerencsésen el is fogadta. Ideiglenes helyet a vármegyeháza nagyterme adott, s ez a nemeseknek ter­mészetes, a mezővárosi pol­gárságnak pedig megtisztelte­tés volt. Több, mint száz esz­tendő állt rendelkezésre, hogy az első pontban megemlege­tett, „a jó ízlést, a mívelt deli magaviselet, józan és köz­hasznú elmélkedés, az ész te­hetségét és a közértelmességet kifejtő és nevelő intézet” ke­letkezzék, kiteljesedjék. Az egyesület még alakulása telén jogvitába keveredett az uradalmi nagyvendéglő bérlő­jével, mert az nehezményezte, hogy az ő kárára játszanak kár­tyajátékot, mivel a díjat a kö­zös kasszába fizetik ... Ezt azonbán könnyen rendezték, mivel az ítélkező fórum maga a megye volt, de azért a követ­kező évtizedekben a saját he­lyiség megszerzése lett az A kis szalon utolsó vendégei egyik fő célkitűzés. Több más mellett hosszabb időt töltöttek az Albanich-házban (Széche­nyi u. 2.), majd a Szegzárdi Takarékpénztár székházában (Bezerédj u. 1.), végül 1894- től tíz évig az Augusz-házat bérelték. Ez utóbbi annyira megtetszett, hogy a bérlet le­jártával meg is vették s 1944- ig ott működött tovább a ka­szinó. Fennállása során számos jó ügyet indított el vagy karolt föl az egyesület. Vezetésével ápol­ták Garay János kultuszát, s előbb emléktáblát, később szobrot emeltettek gyűjtésből. Nekik köszönhetjük, hogy - kellő élelmességgel - megvet­ték nyári szórakozóhelynek Frigyes főherceg milleniumi pavilonját, amely ma a ge- menci trófeamúzeumnak ad otthont. Ápolták Liszt Ferenc emlékét, de az ország első szo­ciológiai könyvtárát is létre­hozták 1905-ben, emellett saját könyvtáruk, biliárdszobájuk és szép festménygyűjteményük is lett az idők folyamán. Noha a közszájon úri kaszinónak ne­vezték az egyesületet, a tagok sorában szép számmal találunk másokat is: jövendő miniszte­rek éppúgy kártyáztak és be­szélgettek itt, mint például Ber- tók Róbert, aki 1919-ben lett a fehérterror áldozata. Utolsó igazgatósága tagjai között ott találjuk háznagyként Létay Menyhért tanár urat, a könyv- tárnoki tisztet pedig évtizede­ken át dr. Hadnagy Albert töl­tötte be, vidéki választmányi tag volt Zöld Márton izraelita tábornok, számvizsgáló bizott­sági tag Debulay Imre - hogy csak az ismertebb nevek közül válogassunk. Az utolsó igazgató, aki le­mondása után ügy­vezetőként élete végéig, 1945-ig te­vékenykedett, Bod­nár István volt. Szomorúan állapítja meg utolsó beszá­molójában, hogy a „kegyeletes száz­éves ünnepélyen” sok tag hiányzott, mert „a sportra ne­velt ifjúságot is job­ban vonzotta az ép­pen e napra rende­zett labdarúgó mér­kőzés ...” „Akik itt marad­tunk, a szénhiány miatt összezsú­folva, elég jól elfé­rünk a könnyebben fűthető három szo­bában” - szólt a 103. év krónikája... Dr. Töttős Gábor Középkori mezőváros Decs határában Kályhacsempemérmű fotó: bj Az MTA Régészeti Intézete évek óta folytatja Tolna me­gyében a középkori várak ku­tatását. A mezőgazdasági művelés következtében el­pusztult kisméretű várak ma­radványait azonban csak több száz méter magasságból lehet észrevenni. Decs hatá­rának légifelderítése közben vette észre a kutató, hogy a török időkben elpusztult Ete mezőváros házait, utcáit is láthatjuk. Az Őcsényi Repü­lőklub pilótáinak segítségével több alkalommal készítettünk légifotókat erről a területről. Tolna megyében ezidáig csak kevés helyen folyt középkori te­lepülés régészeti feltárása. A kö­zépkori Ete kivételt képez, mert jelentősége miatt itt már az 1930-as években, a megyei mú­zeum akkori igazgatója, Csalo- govits József végzett feltárást. Az 1960-as években dr. Mészá­ros Gyula igazgató kutatott ezen a lelőhelyen. A Szőlőhegyi út építésekor pedig dr. Gaál Áttila végzett leletmentést. Az eddigi ásatások eredmé­nyei és a légifotókon észlelt je­lenségek alapján merült fel an­nak gondolata, hogy az egykori mezőváros egyes részleteit az elődök nyomán alaposabban megvizsgáljuk. Ez azért is fon­tos, mivel későbbi építkezések­kel nem roncsolták a középkori objektumokat. A feltáró munka jelentőségét növeli az, hogy a légifelderítés - légifotózás, va­lamint a régészeti feltárás össze­kapcsolása merőben új eredmé­nyeket hozhat a kutatásban. Ezt átgondolva jutott az MTA Régé­szeti Intézete és a Wosinszky Mór Megyei Múzeum két kuta­tója arra a gondolatra, hogy né­hány - a légifotók alapján - előre kijelölt helyen kutatásokat végez az egykori mezőváros te­rületén. Az igen szűkös költségvetési keret ellenére a megyei mú­zeum, a Művelődési és Közokta­tási Minisztérium, valamint a Nemzeti Kulturális Alap biztosí­totta az idei feltáráshoz szüksé­ges anyagi hátteret. Ezen intéz­ményeken, illetve alapítványo­kon kívül külön köszönet illeti az ásatási terület tulajdonosait: dr. Gutay László professzort, va­lamint Hausnecht Ferencet, akik az ásatást, illetve a légifotózás­hoz szükséges illesztési pontok elhelyezését lehetővé tették. Reméljük, hogy a továbbiakban is számíthatunk támogatásukra. A decsi polgármesteri hivatal ásatási munkások szervezésével segítette munkánkat. Ebben az évben mintegy 330 négyzetméter felületet kutattunk meg: öt lakóház részleges feltá­rását végeztük el, ezen kívül 3 sütőkemencét, valamint több tü­zelőhelyet, árkot, gazdasági épü­letet, illetve kisebb-nagyobb hulladékgödröt találtunk. Ezek kibontása során a mindennapi élethez szükséges tárgyak: agyagfazekak, poharak, fedők, cserépbográcsok, vaskések, pat­kók, sarkantyúk, szögek, külön­böző vas szerszámok kerültek napvilágra. Egy gödörben meg­találtuk az egyik ház már feles­legessé vált, és ezért szemétre került cserépkályhájának ma­radványait is. Ezek alapján re­konstruálhatjuk a középkori háztartás felszerelését, az egy­kori épületek szerkezetét. A ko­rabeli kereskedelmi kapcsola­tokra utalnak a ritkábban elő­forduló tárgyak: üvegedény tö­redékek, Bécsből importált szürke színű grafitos agyagfa­zekak, a budai várban gyakori, finoman kidolgozott cseréppo­harak. Ezeknek a tárgyaknak a pontos korhatározását segíti elő az ásatás során előbukkant né­hány pénzdarab, pl. egy 1567- es dénár, amely valószínűleg a szeméttel együtt került bele az egyik gödörbe. A régészek nagy szerencséjére, ugyanis ez is segíti a gödörben talált kerá­mia- és fémtárgyak pontos kel­tezését. Ahhoz, hogy pontosabb ké­pet kapjunk egy Tolna megyei középkori mezőváros életéről, az eddigi - igen jelentős - eredmények mellett további alapos kutatások szükségesek: mind régészeti ásatás, mind lé­gifelderítés formájában. Az előkerült leletanyag a res­taurálás, feldolgozás után a Wosinsky Mór Megyei Mú­zeum gyűjteményét gyarapítja. Reméljük, hogy a korábbi és a jelenlegi kutatások eredményeit kiállításon is bemutathatjuk. Dr. Miklós Zsuzsa régész MTA Régészeti Intézete Vizi Márta régész Wosinsky Megyei Múzeum Betrayel, avagy pókháló, kijáratokkal Telt házat vonzott Szekszárdon nemrégiben a Walesi Nemzeti Zene- és Színiakadémia társulatának - természetesen angol nyelvű - előadása. A főiskola E épületében bemutatott Harold Pintér-drámát, a Betrayal (Árulás) című darabot - talán mon­danunk sem kell - magyar rendező állította színpadra. Fekete Péter röviddel a kezdés előtt nyilatkozott lapunknak. — Walesben, annak főváro­sában, Cardiffban négy éve élek, ott is szereztem rendezői diplomát - tudtuk meg Fekete Pétertől. — Magyarországon a Merlin színházzal van jó kap­csolatom, ennek köszönhetően évente négy alkalommal hozok ide angol darabot. — Miként kerül valaki ép­pen Walesbe? — Világjárónak tartom ma­gam, korábban hat évig Német­országban dolgoztam. Ezután szerettem volna átteni székhe­lyemet angol nyelvterületre, s Cardiffban találtam meg azt a főiskolát, amelyik vevő volt az őrült szakmámra, miután erede­tileg bűvész vagyok. — Milyen a rendezői lét­helyzet Walesben ? Hasonló, mint Magyarországon? — Nagyon más. A walesi társadalom rendkívül nyugodt a magyarországi forrongó állapo­tokhoz képest. Gondoljunk arra, hogy Walesben gyakorla­tilag az 1600-as évek vége óta nem voltak komolyabb törvé­nyi változások, s évszázadok óta háború sem szántotta ezt a vidéket. Az emberek itt meg­szokták, hogy amit az apámtól megtanulok, az nagyjából úgy is van és úgy is lesz. — Akkor némileg csodál­kozhatnak a walesiek Fekete Péter magyaros temperamen­tumán ... — De még mennyire, nehe­zen viselik a reggel héttől éjfé­lig tartó, 1200 fokos hevülete­met, de azért biztos tanulnak ebből is. — S ön mit tanulhat a wale­siektől? — Megtanulhatom tőlük azokat az erkölcsi-etikai elve­ket, melyeket korábban is a magaménak tartottam, de a külvilág kiölt belőlem. Megta­nulok beparkolni két vonal közé, s megtanulom bedobni a pénzt a parkolóórába. Megtanu­lom befizetni az adómat, mert az nekem is a hasznomra válik, s megtanulom azt, hogy ne vi­gyem el más csavarhúzóját a színházból, hiába felejtette va­laki ott a színpad közepén. — Egyébként mi az alapvető eltérés a walesi, illetve a ma­gyar színházi szerkezet között? — Az, hogy Walesben is­meretlen az állandó társulat, ott produkciókra szerződnek a szí­nészek. Egy-egy ilyen szerző­dés 4-6 hónapra érvényes. — Melyek arrafelé a klasz- szikus darabok? — Kizárólag Shakespeare számít klasszikusnak, még­hozzá annyira, hogy amikor Cervantest rendeztem, a színé­szek bejöttek hozzám, s kér­dezgették: ki ez a szerző? — Most, itt a főiskolai szín­padon egy érdekes díszletet, egy pókhálószerű alakzatot lá­tunk. Mire utal mindez? — Pinter darabja egy külö­nös szerelmi háromszög-törté­net. A pókháló azokra a kapcso­latokra utal, melyek óhatatlanul kialakulnak akkor, ha emberek találkoznak egymással. Ha el­viszem a kocsimat az autójaví­tóhoz, ha megiszom egy sört valakivel, akkor máris befon­nak bennünket hol gyengébb, hol erősebb szálak. A kapcsolat gyakoriságával, intenzitásával párhuzamosan mindjobban kia­lakul az a pókháló, melybe vagy belegabalyodunk, vagy szövünk magunknak kijárato­kat is, így tartva meg mozgáste­rünket a kötődéssel együtt. — Miként érdemes tehát megszőni ezt a hálót? — Erre nincs recept, ám az biztos, hogy csak akkor érde­mes újabb és újabb szálakat húzni, ha azokat később nem kell durván elszakítani. Ha be­csületesen élünk, akkor vala­mennyi szál biztonságot jelent, s nem kell szégyenkeznünk mások és magunk előtt, -szá­Jó hír „Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük...” (lKorintus 1:23) Van egy kis falu, ahol a ká­polna falára fölfutott a rep- kény. A bejárati íven akkori­ban ezek a szavak álltak: A megfeszített Krisztust prédikál­juk. Egy egész generáció ideje alatt éppen ezt tették. A ke­resztre feszített Krisztust pré­dikálták. De változtak az idők. A repkény egyre nőtt, és elta­karta az első szavakat. Ekkor már csak ezt olvashatták a fel­iratból: Krisztust prédikáljuk. A következő generáció Krisz­tust prédikálta, mint példaké­pet, mint ideális tanítót és a humanitárius szolgálat mintá­ját. Évek múltán tovább növe­kedett a futónövény, és végül már csak ennyi maradt a fel­iratból: Prédikáljunk. Csak prédikálták a közgazdaságtant, a szociális evangéliumot, a könyvszemléket és ehhez ha­sonlókat. Vajon mi lett ezzel a gyüle­kezettel? Pál apostol azt mondja, hogy a megfeszített Krisztus hirdetéséből ment erőt, bölcsességet a gyüleke­zet. Ha elfeledkezünk Krisz­tusról mint megfeszítettről, akkor beszédünk, prédikálá- sunk is veszíti erejét. A Sátán­nak pontosan ez a célja! Azt akaija, hogy ne a Megfeszített­ről beszéljünk, hanem inkább „Jézuskáról”, sok embert be­csapott már ezzel. Az emberek várják karácsonykor is - meg máskor is - a , jézuskát”, szí­vükben egész évben meg is marad ,Jézuskának”; ez így kényelmes is, mert „Jézuska” nem mondja meg, hogy mit kell tenned, nem háborgatja lelkiismeretedet, nem beszél vissza, azt tehetsz, amit csak akarsz. A Gonosz ezzel a ki­csinyítő képzővel sok ember­ben tudatlanul is kárt okoz. Nem mondjuk sem Péter, sem Pál apostolra, hogy Péterke, Palika. Akkor miért mondjuk Jézus Krisztusnak, hogy Jé­zuska, amikor az Ige még szü­letésénél sem teszi ezt? (Máté 1:18) Isten a Golgotái kereszten örökre és végérvényesen le­győzte a Sátánt! Vedd észre! Ezt a győzelmet akarja elho­mályosítani előtted az Ördög. Ne engedd, hogy ezen a kará­csonyon mesékkel, idilli ké­pekkel etessen. Jézus Krisztus mondja: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki én- bennem hisz, nem szomjazik meg soha.” (János 6:35) Ő, mint ma is élő Király be akar költözni az életedbe! ő az éle­ted Urává akar lenni ezen a ka­rácsonyon! Miért? Azért, mert úgy szeret téged Isten, hogy egyszülött Fiát adta, hogy higgyél benne, és el ne vesz- szél, hanem örök életed le­gyen. (Ján. 3:16) Kedves Testvérem, kedves Barátom! Kívánom, hogy ezen a karácsonyon legyen találko­zásod a megfeszített és feltá­madott élő Jézus Krisztussal! Kívánom, hogy a Tőle kapott Isteni boldogság és békesség töltse be életedet és családo­dat! Frei Antal baptista lelkipásztor Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék. Szombat: 17 óra Újváros, 18.30 Belváros. Vasárnap: 7.30 Újváros, 9.00 Belváros, 10.00 Újváros, 11.00 Belváros, 17.00 Újváros (német nyelvű szentmise). 18.30 Belváros. Református istentisztele­tek. Vasárnap: 9.00 óra Kál­vin tér, (gyermekistentisztelet), 10.00 Kálvin tér (Ifjúsági isten- tisztelet és úrvacsora). 18. Kál­vin tér. Evangélikus istentisztele­tek. Vasárnap: 9.30 német áhí­tat, minden hónap 2. és 4. va­sárnapján. 10.00 Luther tér. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 óra Mun­kácsy u. 1. (gyermekistentiszte­let). Vasárnap: 10.00 Mun­kácsy u. 1. (gyermekistentiszte­let). 17.30 Munkácsy u. 1. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. Adventi időben minden ked­den és csütörtökön evangélizá- ciós istentiszteletet tartanak a református templomban 18 órai kezdettel. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra.

Next

/
Thumbnails
Contents