Tolnai Népújság, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-12 / 290. szám

2. oldal Világtükör 1996. december 12., csütörtök Hegy és marad Igor Rogyio- nov orosz védelmi miniszter, akit Borisz Jelcin elnök szerdán nyugállományba helyezett, mi­után a tábornok elérte a katonai szolgálat felső korhatárát. Ro- gyionov, aki december 1-jén múlt 60 éves, továbbra is betölti a miniszteri tisztséget. AZ ElVSZ-főtitkári tisztség betöltésére tartott próbaszava­zásokon Kofi Annan, a béke- fenntartó műveletekért felelős ghánai, ENSZ-főtitkárhelyettes kapta a legtöbb voksot, de egy­előre ő sem élvezi egyöntetűen az állandó tagok bizalmát. Újabb bombariadó volt Sep- siszentgyörgyön: ezúttal a Mi- hai Viteazu román nyelvű líce­umba kellett a tűzszerészeknek kivonulniuk, de nem találtak robbanószerkezetet. A koalíciós képviselők ki­vonultak a szlovák parlament­ben Michal Kovác államfőnek a kormányzó hatalmat élesen bíráló beszéde alatt. * A szlo­vák nyelv védelmét szolgálni hivatott nyelvtörvény megsze­gőit a törvény rendelkezései szerint az új év első napjától már bírságolni is lehet. * A szlovák parlament hárompárti Magyar Koalíciójához tartozó Magyar Polgári Párt nyilatko­zatban jelentette be, hogy felje­lentést tesz az ellen az ismeret­len tettes ellen, aki a múlt héten az ablakon keresztül fegyverrel belőtt a párt rimaszombati iro­dájába. Élesen bírálta Bili Clinton amerikai elnök a belgrádi veze­tést a helyhatósági választások eredményének megsemmisítése miatt, aláhúzva, hogy a „nép hangját nem lehet figyelmen kívül hagyni”. Tűzszünetről állapodott meg szerdán Emomali Rahmonov tádzsik elnök és az iszlám el­lenzék katonai vezetője, Szaid Abdullah Nuri az észak-afga­nisztáni Hosztdehben. Tajvan újraegyesítését az anyaországgal Peking békés úton kívánja megvalósítani, de szükség esetén nem riad vissza katonai eszközöktől sem - je­lentette ki a kínai védelmi mi­niszter Washingtonban. Izrael „fütyül a világra” Hoszni Mubarak egyiptomi el­nök szerint. Az Izrael által megszállt arab területeken épí­tendő újabb zsidó települések miatt hevesen tiltakozott Jász- szer Arafat is. Iszlám terroristák lemészá­rolták egy autóbusz húsz utasát szerdán hajnalban Algériában. Megsebesítettek hét további utast is. Az eset az Algírtól 50 kilométerrel délre lévő Blida város közelében történt. A galvániszap és a zománciszap utóélete Nem volt jó bolt a bérbeadás (Folytatás az 1. oldalról.) illetve a kft.-nek a környezet­védelmi problémákban ját­szott szerepéről. — Kétféle hulladékról és két különböző telephelyről van szó. Kezdjük a mi telephe­lyünkön, a Tolna Megyei Környezetvédelmi Kft. telep­helyén - mondta Sziklai At­tila. - Itt 1991-ben az egyik kft. bérelt tőlünk területet, az­zal, hogy kísérleteket folytat galvániszapnak téglába tör­ténő beágyazására. Erre a kör­nyezetvédelmi felügyelőségtől és a helyi önkormányzattól engedélyt kapott, nekünk pe­dig fizetett a bérletért. Ideszál­lított bizonyos mennyiségű galvániszapot, egy részét beá­gyazta téglába. Lejárt az en­gedélye a kísérletezésre, s itt maradt a feldolgozatlan hulla­dék, a kiégetett és a nyers tégla. A környezetvédelmi felügyelőség kötelezte a kísér­letet folytató kft-t a hulladék elszállítására és ártalmatlaní­tására, de ez a közelmúltig nem történt meg. — És a másik telephely? — Egy vállalkozó enge­délyt kapott, hogy zománci­szapot átvegyen termelőktől és a volt csatári téglagyár terü­letén kísérleti jelleggel feldol­gozza, illetve újra hasznosítsa. A határidők lejártak, ottmaradt mintegy 1.500 tonna zománci­szap, és kb. 30 tonna galváni­szap. A Környezetvédelmi Minisztérium pénzügyi fede­zetet biztosított a hulladék szakszerű elszállítására mind­két telephelyről. Versenytár­gyalást írtak ki, 42 társaságot hívtak meg. A lebonyolítást egyébként a Környezetgaz­dálkodási Intézet végezte. A pályázaton indultunk mi is, és megnyertük a csatári zomán­ciszap elszállítását. Pályáz­tunk a tőlünk bérelt területen lévő hulladék elszállítására is, de azt nem mi, hanem egy má­sik cég nyerte el. Most már mindkét területről elkerült a veszélyes hulladék. — És ezzel vége a törté­netnek. Illés Zoltán utalt arra is, hogy erkölcsileg, szakmai­lag nem tiszta a Tolna Megyei Környezetvédelmi Kft. sze­repe. Indirekt módon részt vet- tek-e a környezetszennyezés­ben? — Egyelőre még azt sem lehet tudni, hogy egyáltalán történt-e környezetszennye­zés. Ezt majd ezután tisztáz­zák különböző vizsgálatok. Egyébként nem véletlenül itt, nálunk béreltek területet a galvániszap beágyazására, ha­nem például azért, mert ezen a területen vízzáró agyagréteg van. És mivel nekünk is itt működik egy engedélyezett veszélyes hulladék átmeneti tárolónk, körbe van véve a te­rület figyelőkutakkal. Nem mi kerestük azt a bi­zonyos kft-t, hogy jöjjön ide, hanem gondolom a hatósá­gokkal történt egyeztetést kö­vetően esett ránk a választás. (Közbevetőleg jegyzem meg, hogy a cél, amit ők meg akar­tak valósítani, nem eleve elve­tendő, hiszen Magyarországon nincs megoldva a galvániszap ártalmatlanítási technológiája. Vannak olyan országok, ahol megkötik, beágyazzák vala­mibe a galvániszapot.) Mi a területet a környezetvédelmi felügyelőség megalapozott szakmai véleménye alapján adtuk bérbe. — Üzleti szempontból ,jó bolt” volt a bérbeadás? — Olyannyira ,jó”, hogy felszámolási eljárást kezde­ményeztünk a bérlő ellen. A többit gondolhatja.-gy­Tormay Béla emlékére - tudományos ülés „A mezőgazdaságot fejleszteni kell” (Folytatás az 1. oldalról.) A megnyitón dr. Korzenszky Ernőd, az állomás igazgató­főállatorvosa elmondta, hogy a Millecentenáriumi Ünnep­ségekhez kapcsolódva lehető­ségük adódott Tormay Bélát ábrázoló dombormű elkészíté­sére, valamint megalapítottak egy Tormay emlékplakettet, melyet a jövőben hagyomány­teremtő módon, évenként kí­vánnak átadni azoknak a me­gyében dolgozó állatorvosok­nak, akik a tudomány, az ál­lategészségügy tevékenységé­ért kiemelkedően teljesítettek. A tudományos ülés vendége volt dr. Kovács Ferenc aka­démikus, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Agrártudo­mányok osztályának elnöke, dr. Kováts Jenő címzetes egyetemi tanár és Kocsis Imre Antal Szekszárd város pol­gármestere. A szakmai előadások után került sor elsőízben a Tormay Béla emlékplakett átadására, melyet Tormay Pál, a neves tudós-állatorvos fia, valamint dr. Kováts Jenő címzetes egyetemi tanár és dr. Kovács Ferenc akadémikus vehetett át. Ezt követően aranydiplo­îcuniÀV BÉL À mát adott át az állomás igazga­tója dr. Magyari Jenőnek, Nagy Józsefnek, és dr. Kováts Jenő állatorvosoknak. Az év végével három állat­orvos készül nyugdíjba, az ő munkájukat köszönte meg dr. Korzenszky Ernőd igazgató, így Tihanyi Jánost, Topái Lászlót és Koppány Miklóst is megtapsolták a kollégák. Az ünnepség befejező részében került sor a Tormay Bélát áb­rázoló dombormű leleplezé­sére. A tudományos ülés után dr. Kovács Ferenc akadémikust kérdeztük a mai magyar me­zőgazdaságról. — A gon­dok nagyok, de nem megold- hatatlanok. Nagyon jók a ha­zai adottságok. Az a szellemi érték, ami ebben az or­szágban megvan szin­tén jelentős, csak szo­rosabb koordinációra van szükség a tudo­mány, a termelés és az agrárpolitika között. A feladatokat meg kell, s meg is tudjuk oldani, hiszen a jelenlegi ag­rárpotenciái felét sem használjuk ki. Növelni kell az agrártermékek előállítását, de csak úgy, hogy a minőségen is javítunk. A már említett adottságaink mi­att is, nem lehet alku tárgya, hogy a mezőgazdaságot kell-e fejleszteni. Olyan mezőgazda- sági kvótával kell az Európai Unióba lépnünk, mely ver­senyképes. És nem olyannal, mellyel ma az ország küszkö­dik. Ha ez utóbbi történne, ak­kor évtizedekre rossz irányba meghatározná a mezőgazda­ságban dolgozók sorsát. Ez az ágazat még ma is, ilyen kö­rülmények között is, csaknem minden negyedik dollárt meg­termeli. Ez olyan összeg, me­lyet meg lehet duplázni egy kis ráfordítással és nagyobb együttműködéssel. Mauthner Kissé enyhült az orosz ellenkezés Körültekintő a NATO Az összes partnerország egy­értelműen üdvözölte a NATO- külügyminiszterek keddi ülé­sén elfogadott nyilatkozatot, amely egyebek között kilá­tásba helyezi a szövetségi tag­országok jövő júliusi csúcsta­lálkozójának összehívását. Az általános várakozás ellenére orosz részről, ha csak egy mon­datban is, de Jevgenyij Prima­kov külügyminiszter megerősí­tette Moszkva bővítéssel szem­beni ellenkezését - közölte a szövetség egyik jól tájékozott illetékese. A jövő évi csúcs ugyanis arra készül, hogy az Észak-atlanti Együttműködési Tanácsban jelenlévő országok­kal elmélyítse kapcsolatait, le­gyen szó tagságról, békepart­nerségről, vagy a NATO-orosz és a NATO-ukrán kapcsolatok intenzívebbé tételéről. Magyarország szintén üd­vözli a keddi határozatot, amelyből egyebek között kide­rül: a szövetség egyfelől igen körültekintően jár el belső és külső kapcsolatrendszerének megreformálásakor, másfelől azonban a bővítés ügye az ere­detileg felvázolt ütem szerint halad előre a maga útján - je­lentette ki Kovács László kül­ügyminiszter, aki elmondta: mostanra megérett az idő, hogy az amerikai javaslatnak megfe­lelően a konkrét katonai koope­rációra összpontosító békepart­nerség, és a politikai konzultá­ciónak is keretet adó Együtt­működési Tanács a jövőben felállítandó Atlanti Békepart­nerségi Tanácsként, egyetlen intézményi formában létezzen. Magyarország mindenképpen támogatja az erre vonatkozó ja­vaslatot. Szekszárdi Szőlő- és Borkultúra Alapítvány Ferenc Vilmos lemondott Ferenc Vilmossal néha nem könnyű együtt dolgozni, ám adott esetben éppen ilyen emberre van szükség ahhoz, hogy Szekszárdon megvaló­suljon néhány jó ötlet. Ezt az értékelést nem más, mint Kocsis Imre Antal, a megye- székhely polgármestere adta tegnap este a Szekszárdi Szőlő- és Borkultúra Alapítvány ülé­sén, abból az alkalomból, hogy Ferenc Vilmos bejelentette: el­határozása végleges, lemond az alapítvány kuratóriumi elnöki tisztségéről. Döntését egyrészt egyéb jellegű elfoglaltságával - nemrég a szekszárdi kertbarát­kor elnökévé választották -, másrészt egyes személyekkel való konfrontálódásával indo­kolta. A résztvevők nyugtázták a lemondást, de egyúttal elfo­gadták azt a beszámolót is, me­lyet Ferenc Vilmos adott az ed­digi, több mint két éves műkö­désről. Az alapítvány vitathatat­lan eredményeket mutathat fel, elég megemlíteni az Alisca bomapokat, vagy az idővel már nem is városi, hanem megyei jelleget öltő vincellérképzést. Végezetül Ferenc Vilmos java­solta, hogy egy létrehozandó je­lölőbizottság januárban tegyen javaslatot az elnök személyére, illetve - hangzott el egy újabb felvetés - az új kuratórium tag­jaira. Módos Émő hozzászólá­sában az alapítványi rendezvé­nyek megőrzése mellett vok­solt, , s szorosabbra kívánta fűzni a kapcsolatot a Hegyköz­séggel. Mások - köztük Né­meth László és Vesztergombi Ferenc - nem ellenezték az együttműködést, ám leszögez­ték: más a hegyközség, és más az alapítvány. -szá­Állandó jellegűvé vált az elszegényedés A román nemzet állapota A román parlament két házá­nak tegnapi együttes ülésén Victor Ciorbea kijelölt minisz­terelnök röviden ismertette kormányának programját. Erősen kritikus hangot üt meg „a nemzet állapotáról” szóló bevezetőjében a Ciorbea-kor- mány programja „azokkal kap­csolatban, akik az utóbbi évek­ben nem tudtak meggyőzően szakítani a korábbi diktatórikus rendszer gondolkodásmódjával és gyakorlatával”. A volt vezetők a program megfogalmazása szerint „Nico- lae Ceausescu politikai diktatú­ráját olyan gazdasági diktatú­rává alakították, amely napról napra megfojtotta az egyszerű emberek reményeit”. „A volt vezetők demokráciát ígértek nekünk, és oligarchiát adtak, jogállamot ígértek, és szélesre tárták a kaput a szervezett bű­nözés előtt, társadalmi igazsá­gosságot ígértek, de korrupciót, szegénységet és a politikai rendőrségre emlékeztető gya­korlatot nyújtottak”. A szegénység globális és ál­landó jellegűvé vált - a többi között ez olvasható a Ciorbea- programnak a nemzet állapotá­ról szóló fejezetében. A színésznő szerelmei (5.) „Helló, szépségem!” Körülbelül ugyanabban az időben, amikor Elli- ottól válni készült, a Filmművészeti Akadémia az 1969 évi Oscar díjra jelölte Barbrát. A leg­jobb színésznő kategóriájában Katharine Hep- bum, Patricia Neal, Vanessa Redgrave (az Isa- doráért), Joanne Woodward (Rachel, Rachel) és Barbra Streisand alkotta az „ötösfogatot”. A két favorit, nem vitás, Hepbum és Wood­ward volt, s bármilyen furcsának tűnik, Barbra csak amolyan „sötét ló” volt - elképzelhető meg­lepetés. Persze, ő maga nagyon bízott. Csak titkolta. Erről még nem is beszéltünk: Barbra, minden élénksége és - szakmai - rámenőssége ellenére, igen félénk volt, visszahúzódó, a siker kérdései­ben szemérmes. S elérkezett a nagy nap, április 14-e. Barbra „modemül” öltözött fel, ám talán eltúlozta a dolgot feszesen fejhez simuló parókájával. „Olyan vagy, drágám - mondta neki öltöztetője ­, mint aki eleve lemondott a sikerről. Mert ho­gyan akarnál így kimenni? Azt hinnék, még egy rendes parókára se futja, s a kinőtt gyerekkori cuccot kellett előkotomod...” A vidám felszín alatt, persze, feszültség forrt, egészen ama pillanatig, amikor meghallott hirte­len két nevet. „Tiszta bódulat volt - idézi vissza később. - Azt jól értettem, hogy Katharine Hep­bum, s akkor kicsit össze is omlott a világ, de mi ez? Mit bökdös Elliott, hogy mozgás, mozgás? Igen, mert az én nevem is elhangzott. Vagy hal- lucináltam? Erre már nem volt idő, efféle filozo­fálásra, mert pillanatok múlva kint voltam, szemközt a jónéppel, s mert senki se kergetett vissza a helyemre, és mert Katharine Hepbum elsőként gratulált, fura módon, tisztára álomsze­rűén, s mégis igaz volt az egész...” Feltalálta magát? Vagy zavarában tette? Tény, hogy mikor átvette a szobrocskát, s jött az, hogy az ünnepelt valami szellemeset, emlé­kezeteset, szívhez szólót mondjon, ő megpu­szilta a kis arany alakot, s azt mondta neki: „Helló, szépségem!” Ezt követően a külvilág Barbra és Elliott összebéküléséről is beszélt, de hát erről szó sem lehetett. Útjaik művészi-em­beri szempontból is kettéváltak. Elliott ki nem állhatta „az egész hollywoodi hajcihőt”, a díjki­osztás estéjét is csak Barbra kedvéért bírta ki. De utána nem volt maradása. „Amikor elvittem Barbrát arra az ünnepségre, előtte egy kis füvet szívtam másképp nem ment volna” - vallotta meg később. Eleve utálta a nyakkendős-öltö- nyös helyeket. Meg az is fura volt, hogy egy nőt, akivel útjai elválnak, felfutni lát egy olyan égen (a hollywoodin), amely számára rosszabb, mint a pokol. „Kész trauma volt - mondta -, és ilyen­ből nem kértem sem most, sem később. Barbra és én semmiképp sem élhettünk volna együtt to­vább. Akkor már inkább...” Nem, hát nem „a halál”. Akkor már inkább elváltak szépen, „és kész”. (Folyatása következik.) Részlet Nellie Bly könyvéből, amelyet Tan­don Dezső fordításában a Geomédia Kiadó jelentetett meg az idén.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents