Tolnai Népújság, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-02-03 / 256. szám

1996. november 2., szombat Gyermekvilág 15. oldal Mai feladványunk Tíz éven aluli olvasóink fejtsék meg, hogy a három torkos ál­latka közül melyik tudja megenni a tortát, ha a labirintuson vé­gigmegy. A tíz éven felüliek pedig írják meg, hogy melyik az a tárgy a képen, amelyiknek nincs párja. A megfejtéseket november 9-ig küldjétek be a Gyermekek Háza címére (7100 Szekszárd, Pf. 130.). Az október 19-i felad­ványunk helyes megfejtése: 1. Spanyolország, 2. Bulgária, 3. Franciaország, 4. Lengyelország. A Gyermekek Háza által fel­ajánlott bélyegeket, magnókazettákat az alábbiak nyerték: Kán­tor Szilvia (Iregszemcse), Fehér Balázs (Őcsény), Papp Mel­inda (Paks), Beck Dóra (Pári), Barteczka Leszek (Szedres) és Mészáros Éva (Szekszárd). Ti küldtétek Hogy is hívják? Öreg giliszta gilisztata. Csinos szamár csacsinos. Fagyott medve dermedve. Eszes kos okos. Bátyus mókus Cókmókus. Piszkos nyest Szennyest. Sok-sok zerge Ezerge. Viszkető kardhal Vakardhal. Influenzás hörcsög Köhörcsög. Férfias madár Pasas. Lusta veréb Heveréb. Buta madár Hatökörszem. Szerzetesek madara Barátfülemüle. Afrikai galamb Négerle. Közkatona madár Bakakukk. Ricsajozó madár Bömbölömbika. Vicces harkály Tréfakopáncs. Beszédes hosszúlábú Csacsogólya. Tancsa Tünde Nagydorog Diákoknak a tanulásról ■ » Egy régi szólás szerint akasztott ember házában nem illik kö­télről beszélni. Ennek értelmében mondhatnánk, hogy a diák előtt se beszéljünk a tanulásról, hiszen ti is örültök, ha végre nem az iskolában vagytok és a legtöbben a házi feladat(ok) megírása után menekültök a tanulás elől. Pedig a tanulás vé­gigkíséri életünket, hiszen nemcsak az iskolában tanulunk. Tanuljuk, hogyan kell közle­kedni, kapcsolatot teremteni az emberekkel, barátokat találni, játszani, bekapcsolni és kezelni a technikai eszközöket. Ez nem mindig tudatos tanulás, hanem megalapozza, illetve kiegészíti azt, amit az iskolában hallotok. Nemcsak az élet bizonyos szakaszában tanulunk, már a születéskor elkezdődik a tanu­lás és a halál pillanatában zárul le. Az iskolai tanuláson kívül számos olyan űj helyzet van, ami több-kevesebb új tudást, tapasztalatot jelent, vagyis mindenki minden cselekedeté­ből, élményéből tanul. Az em­ber tulajdonképpen szeret ta­nulni, ha ez nem más, mint a körülöttünk lévő világ és ön­magunk egyre világosabb meg­ismerése. Ha valaki nagyon sok köny­vet olvas, akkor ez tulajdon­képpen tanulás. Hiszen a törté­netek, regények az emberrel, az ember életével foglalkoznak, és ezekből megtudhatjuk, hogy milyen is az élet, hogy mások hogyan élnek, hogy milyen is a világ és milyenek benne az em­berek. Ezeket persze az érdekes könyvekből lehet megtudni. A baj akkor kezdődik, ha ezeknek a könyveknek az olva­sása kötelező. A gyerekek ilyenkor észre sem veszik a bennük rejlő ismeretanyagot, mert nem kíváncsiságból ve­szik a kezükbe, hanem köteles­Az ókori népek életében jelen­tős szerepet játszott a cirkusz. Eleinte vallásos tevékenység­hez kapcsolódó hely volt, gyak­ran a napimádással függött ösz- sze. A legelső cirkuszokat a gö­rögök építették. Az etruszkok is nagyon kedvelték a cirkuszi já­tékokat, de az igazi cirkuszt, amire gondolunk, ha ezt a szót meghalljuk, a rómaiak teremtet­ték meg az etruszk hagyomá­nyokra építve. Ők fejlesztették ki ezeket a sokszínű népünnep­nek számító viadalokat felvo­nultató bemutatókat, amikre mi ennyi év távlatából is csodálat­tal emlékszünk vissza. A cirkusz az idő előrehalad­tával fokozatosan veszítette el vallási jellegét. Az aréna külön­féle játékok színhelye lett. A rómaiak egyre nagyobb cirku­szokat építettek, mindegyik császár túl akarta szárnyalni elődjét. A legnagyobb cirkusz ségből. Biztosan emlékeztek azokra a kötelező olvasmá­nyokra, amiken minél előbb igyekeztetek túl lenni, és ha egyéb elfoglaltságotok miatt nem volt időtök elolvasni, ak­kor a szünetben meghallgattá­tok a többiektől, hogy miről is szól a könyv. Persze ma már van amikor a diákok a kötelező olvasmány tartalmát kézről- kézre adják egymásnak, így csak az egyikük ideje „veszett kárba” a „felesleges” olvasás miatt. Amikor Arany János Toldija kötelező olvasmány lett az is­kolákban, még Arany életében, a költő maga mondta: „Magyar ember élvezettel nem olvassa többé!” Pedig ebben van a lé­nyeg, hogy élvezettel. Mert megismerni valamit, az élvezet kell hogy legyen. Talán éppen ezért „utálnak” sokan tanulni. Kíváncsiságnak kell hajtania a tanulókat a megismerés felé, ez kell hogy legyen a tanulás mo­torja, hiszen a tanulás önma­gunk és a világ megismerésére irányul. A tanulásnak persze vannak trükkjei és fortélyai. Először is van némi igazság abban, amit néhányan gondoltok, hogy éj­szaka a fejetekbe sétál a lecke. Ehhez persze az kell, hogy el- alvás előtt az ember egyszer- kétszer alaposan átnézze, hogy jól megértse azt, amit elolva­sott. Ugyanis az alvás érlelő ha­valószínűleg a híres római Co­losseum volt, amiben 300 ezer néző is elfért. Itt lovas- és ko­csiversenyeket, állatviadalokat, gladiátor-játékokat is rendez­tek. A cirkusz külön iparággá vált, például a vadállatokat Af­rikából és más földrészről is e célból hozták Rómába. A rab­szolgák egy részét - a hatalmas, izmos és ügyes harcosokat - di­A római Colosseum tású. Képességgé érleli azt, amit az előző nap megtanul­tunk. Gondoljunk bele, mennyi mindent el kell felejtenünk ah­hoz, hogy folyamátosan tud­junk írni. El kell felejtenünk például a betűk kerekítését, a szárak kü­lön húzását, stb. Miután ez a sok megtanult apró kis részlet elfelejtődött, „mélyre süllyedt”, csak akkor áll össze képességgé a sok tanulás. A tanulás azt is bebizonyí­totta, hogy egy-egy tantárgyat egyszerre megtanulni köny- nyebb, mint külön leckéről-lec- kére. Ez azt jelenti, hogy ha fo­lyamatosan tanulunk, lehetőleg több napon át, akkor az ered­mény érett ismeret lesz. Érdemes a leckékből piros' ceruzával kiemelni, amit a leg­fontosabbnak tartotok. A könyv margójára is lehet írni néhány szót, amivel összevonjátok több részlet tartalmát, lényegét. Egyszer olvassátok el úgy az egész leckét, hogy nagyon las­san haladva, gondosan válogas­satok benne, mit kell aláhúzni, vagy kiírni. Másodszorra már csak az aláhúzott és kiírt része­ket kell áttekinteni, és csak ak­kor nézzetek bele, ha valami nem világos, vagy elfelejtetté­tek az összefüggést. Harmadszorra pedig próbál­játok meg fejből felidézni az aláhúzott, vagy kiírt lényeget, és most csak akkor szabad a szövegbe belenézni, ha valami, valahol nem jut eszetekbe. Re­méljük, ezek a tanácsok segíte­nek nektek a tanulásban, és si­kerül rövidebb idő alatt megta­nulni a leckét. Győri Ágnes rekt a cirkuszi játékokra képez­ték ki. őket nevezték gladiáto­roknak. Rómában ugyanúgy, mint például a mai lóversenye­ken, közkedvelt volt a fogadás. Ahogyan a Római Biroda­lom hanyatlott, a cirkuszi játé­kok annál látványosabbá, fény­űzőbbé váltak. A birodalom életének utolsó századaiban éppenséggel politikai céljai, feladatai voltak. Az elégedet­len, lázadásra mindig kész tö­megeket a bölcs, agyafúrt csá­szárok mind nagyobb szabású cirkuszi rendezvényekkel igye­keztek lecsendesíteni, nem saj­nálták a pénzt a belépődíj nél­küli játékok mellett pedig in­gyen etették a tömegeket. Ek­kor fogalmazódott meg az a hí­ressé vált mondás, ami túlélte a rómaiakat és a mai napig hasz­nálatban van: „Cirkuszt és ke­nyeret!”-gyá­Bűvészkedjünk! A varázs-rózsa A bűvész begombolt kabátban lép fel. Ez alatt, a mellény há­tuljának közepén egy fekete gumi-zsinór van megerősítve, a jobb kar alatt a mellig vezetve, s itt a felső gomb mellett készí­tett lyukon s a fölötte lévő be­gombolt gomblyukon keresztül vezetve. A zsinór végére egy rózsa van erősítve (művirág is megfelel), s a gumi-zsinórt a szükséges hosszúságra ki­húzva, a rózsát a bal kar és a test közé szorítva tartja. így fellépve megmutatja, hogy mindkét keze üres, jobb kezét a gomblyuk fölé teszi, bal karját felemeli s ennek fedezete alatt a rózsa a gomblyukba re­pül, majd jobb kezét elvéve megmutatja a virágot a közön­ségnek. Verseny és túra A Gyermekek Háza meg­rendezte hagyományos őszi természetjáró akadályverse­nyét. Az idő is kegyeibe fo­gadta a versenyzőket. A vá­rosi és városkörnyéki isko­lákból közel 100 fő indult a sötétvölgyi Húshagyó-domb lankái felé. Húsz bója bújt meg a lombok között, ami­ket 2 óra alatt kellett térkép segítségével felkutatni, majd a rajthelyre visszaér­kezni. A leggyorsabb és legeredméii) esebb csapatok a következők voltak: Ötödik-hatodik osztályo­sok: 1. Galgóczi Krisztián, Karászi János, Lugosi Dá­vid (II. sz. Általános Iskola) 2. Bemáth Gergely, Dara­dics Miklós, Fábián Máté, Gusztáv Tamás, Kovács Vince (Dienes Valéria Álta­lános Iskola) 3. Göbölös Márta, Menyhárt Péter, Tar­lós Dániel (V. sz. Általános Iskola.). Hetedik-nyolcadik osztá­lyosok: 1. Serbán Attila, Barna Szabolcs, Tóth János, Fodor Balázs (Általános Is­kola, Decs), 2. Dobránszki Gábor, Skoda Edit, Horváth Viktor.(II. sz. Általános Is­kola), 3. Juhász Ramona (II. sz. Általános Iskola. Vicces! A várkisasszony egy rút bé­kát talál séta közben. — Csókolj meg - szól az - s királyfivá változom! A lány lehajol, felemeli és zsebre vágja. — Mi az, nem csókolsz meg? - kiabál ki méltatlan­kodva a zsebéből a béka. — Eszemben sincs! A cirkuszban egy halom pénzt kapok egy beszélő békáért! Cirkuszt és kenyeret! Novemberi névnapi népszokások Novembert a régi kalendáriu­mokban úgy is megtaláljuk, mint őszutó hót, meg mint Szent András havát. Ezekhez a dátu­mokhoz más szokások, időjós­latok, népi hiedelmek is fűződ­tek. A hónap jeles névnapjai közül elsőnek Hubert (novem­ber 3.) napjáról emlékeztek meg. Hubertusz a vadászok vé­dőszentje, akik ez a napot nagy vígassággal ünnepük. Márton (november 11.) a gazdasági év őszi határnapja volt. A magyaroknál igen rég­óta jelentős egyházi ünnep, hi­szen a legenda szerint Szent Márton Pannóniában született. Ezen a napon - éppúgy, mint a nyugati országokban - ludat vágtak. Azt tartották, hogy aki Márton napján nem eszik libát, az majd egész évben éhezik. A lakomán megkóstolták az új bort is, mert ennek Márton a „bírája” (tudniillik megforrt az új bor, elválik, hogy milyen). Egyes helyeken tilos volt mosni, libatojást ültetni ezen a napon. Baranyában a hiedelem szerint márciusban olyan idő lesz, mint a Márton-napon, a bánátiak szerint pedig 40 napig olyan idő lesz, mint e napon. Általános időjóslat, hogy „Már­ton fehér (vagy szürke) lovon jár”, tehát felkészülhetünk a télre. Erzsébetkor (november 19.) ha eső esik, lágy lesz a tél. nem kell félni a zimankótól, ám rendszerint „Erzsiké megrázza a dunyháját (vagy pendelyét)” és leesik az első hó. Az Erzsé­bet nevűek egy csúfoló rig­musa: „Böske/eltörött a macska farka/kösd be!” (Szlavónia). Katalin (november 25.) a lá­nyok védőszentje, sok férjjóslás fűződik ehhez a naphoz. Egyút­tal dologtiltó nap: Szerémség- ben ilyenkor nem szabad ke­nyeret sütni, Doroszlón szán­tani. Sok helyen „Katalin-ágat” (gyümölcsfa-ágat) raknak vízbe, hogy karácsonyra kizöl- düljön. Mindenütt az tartják, „Ha Katalin kopog, a Kará­csony locsog.” András (november 30.) téli évnegyedkezdő nap, vége az őszi, zajos mulatságoknak, kezdődik az ádvent. Karácso­nyig nem tartanak lakodalmat,, táncos összejövetelt. Sokfelé disznóölő napnak is emleget­ték, mivel ettől kezdve már disznót vágtak. András-naphoz fűződik a legtöbb férjjósló, pár­jósló szokás. A lányok böjtöl­tek, hogy utána megálmodják, kihez fognak férjhez menni. Lefekvéskor azt mondták: „Ágyra lépek/Szent András kérlek/Jelentsd meg nekem/Ki lesz a férjem”. Jósoltak úgy is, hogy gombócot főztek, vagy pogácsát sütöttek, és mind­egyikbe egy-egy férfinevet rej­tettek. Amelyik gombóc elő­ször feljött a víz tetejére, vagy amelyik pogácsába először ha­rapott a leány, az abban lévő cédula megmutatta a jövendő­belije nevét. Néhol ólmot is ön­töttek, és abból próbáltak kö­vetkeztetni a leendő félj foglal­kozására. Botond és az óriás A magyarok újabb kalandra indultak, betörtek Bolgáriába, majd megrohanták és körül­zárták Konstantinápoly váro­sát. Ekkor a görögök megál­lapodtak a magyarokkal és egy vitézt, aki akkora volt, mint egy óriás, kiküldtek bir­kózni. Ez a görög egyszerre két magyarral akart megküz­deni, és azt mondta, hogy ha mind a kettőt le nem győzi, akkor a görög császár a ma­gyarok adófizetője lesz. Elő­lépett ekkor egy vitéz és így szólt: Én Botond vagyok, igaz magyar, a legkisebb a magya­rok közül. Megküzdök veled és egészen biztos, hogy a gö­rög császár a magyarok adó­fizetője lesz. Ekkor a magyarok Apor nevű kapitánya, aki annak a seregnek parancsnoka volt, azt mondta Botondnak, hogy induljon bárdjával a város ka­puja ellen és úgy mutassa meg erejét. Elment hát Bo­tond az érckapuhoz, és egy hatalmas csapással akkora lyukat vágott rajta, hogy azon a nyíláson egy ötéves gyerek ki- és be kényelmesen eljárha­tott. Botond és a görög a vá­ros kapuja előtt egy kurta óráig tusakodtak egymással, végül Botond úgy a földhöz teremtette a görögöt, hogy az a lelkét nyomban kilehelte. De amikor a magyarok az adót követelték, a császár ki­nevette őket. Erre a magyarok egész Görögországot elpusztí­tották. Sok aranyat, drágakö­vet és számtalan barmot zsákmányoltak, és gazdagon megrakodva tértek haza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents