Tolnai Népújság, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-02-03 / 256. szám
16. oldal Hétvégi Magazin 1996. november 2., szombat A filmcsillagok örökké ragyognak Sorsukban egy-egy világ, mely nemegyszer romjaiból épül újjá, és a nagy titok: Jót s jól”, csak így érdemes Rajongtunk értük, mert álmokat adtak, szépséget hoztak a szürkébbnél is szürkébb hétköznapokba, még ha csak arra a kis időre is, míg a mozivásznon csodáltuk őket. Aztán elmentek, s mi megfeledkeztünk róluk. A miértek ma már nem fontosak. A kötődések annál inkább. A magyar filmesek világtalálkozóján megidéztük a hajdani álmokat, s közben újakra is találtunk. Liliomfí bájos szerelme, Kren- csey Marianne csak Magyarországon volt színésznő. Fiatalságát és tehetségét itthon hagyta a filmvásznon.-Talán azért bíztam abban, hogy a háború és a forradalom után csak jobb lehet, mert a filmek tündéd világában és egy boldog házasságban éltem - emlékszik vissza a hajdani Mariska. - Amikor mindez elmúlt, Krencsey Marianne az illúzióim is tovatűntek. A Makk Károly rendezte Ház a sziklák alatt (1958) című film nagy sikert aratott San Franciscóban. Itthon azonban mindenki úgy tett, mintha nem is létezne, s azok sem volnának a világon, akik készítették. A film hazai fogadtatása döbbentett rá, hogy baj van. Csalódás, hitszegés, árulás következett, melyből némelyek külföldre, mások öngyilkosságba menekültek. Nekem sem volt maradásom. Amerikában magamra húztam a fehér köpenyt és a férjem orvosi rendelőjében asszisztáltam 18 éven át. A film, a zene, az irodalom, a színház immár 30 éve magánéletem gyönyörűsége csupán. Hiába is tápláltam volna magamban hiú reményeket, én csak az anyanyelvemen tudom hitelesen kifejezni magam. Magyarul álmodok, számolok, erre a nyelvre fordítom le a világot, hogy megértsem valahogy. Beszélek idegen nyelveket is persze. Szükségből, hogy megértessem magam másokkal. De az már önmagában is csodálatos érzés, hogy valahol otthon vagyok, még ha nem is a hazámban. Csendesen élek. Körülveszem magam szépségekkel. Zenét hallgatok, sokat olvasok. Gyönyörködöm az évszakokban, s úgy teszek, mintha váltakozásuk nem is az idő múlását jelentené. Boldogság? Egy kedves történet jut eszembe róla. Tavasz volt. A lábadozó Faludy Györggyel a kertünkben sétáltunk, olyan lassan, amilyen lassan csak járni lehet. Beteges mozgásában mintha láttam volna mindazt, amin keresztül ment. A fű közül alig észrevehetően kikandikált egy kis virág. A költő gyermeki örömmel mutatta, milyen szép. Ekkor döbbentem rá a nagy titokra: meg kell tanulni örülni, s az élet elviselhetővé válik. „Haza már rég nincs, helyette csak ház van, de ahol ti laktok, hazám van a házban.” Ajánlásként írta ezt a pár sort Faludy György egyik verseskötetébe, amit nekem ajándékozott, miután felépült. Az ő barátsága, költészete, szellemisége pótolja számomra a szülőföldet. Oscar-díj szerencsével Zsigmond Vilmost Oscar-díjas amerikai operatőrként jegyzik a lexikonok. Huszonhat éves volt, amikor „partra szállt” a tengerentúlon. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett diplomája öt éven át lapult a zsebében. Nem dolgozhatott a szakmában, mert sem pénze, sem nyelvtudása nem volt. Pályája tehát Amerikában indult Es ívelt a csúcsra. Fogékonyságát, stílusát, érzékenységét mind a mai napig érdemként tartja számon a szakmája. Vajon mi a magyar még benne? Húszon túl az ember már kiforrott egyéniség - állítja a világhírű operatőr. - Túl van minden fontos eseményen, ami elveit, világnézetét hivatott kialakítani. A szívem, a nyelvem, az eszem magyar. Sosem leszek ízig-véri g amerikai. Nem gyönyörködtetnek az angol versek. Persze, már magyar sem vagyok igazán. Mindkét nyelven akcentussal beszélek. Ennek ellenére, ha Magyarországra utazom, úgy érzem, hogy haza jövök. Vannak ugyan rokonaim Zsigmond Vilmos Szegeden, én mégis a filmes családomat látogatom meg először. Mi, mozicsinálók hűségesen számon tartjuk egymást, függetlenül attól, hogy ki mikor, melyik osztályban végzett. Azt hiszem, az önmagában nem fontos, hogy milyen nemzetiségű az ember. Az a lényeges, hogy múltja legyen. Én Amerikában európai, Európában magyar vagyok. De egyik filmemből sem tudok kockákat, jeleneteket, kameraállásokat mutatni, amelyeken látható lenne az én magyarságom. Az igényesség, a szemlélet, a szellemiség magyar bennem, amit a szakma kiváló mestereitől, többek között Illés Györgytől tanultam. Ez tiltakozik bennem a kortárs filmdivatok ellen, ez segít a színvonalas munkában. Vallom, hogy ez az örökség és sok szerencse kellett ahhoz, hogy megkapjam az Os- car-díjat. Az örök csillag Szeleczky Zita még ma is színésznő. Az Egyesült Államokban és Magyarországon is szívesen, rendszeresen ad irodalmi esteket. Szeretik, mert ő is szereti a hivatását.-Én Amerikában is konok magyar vagyok. Magyarok a barátaim, magyar újságot olvasok, magyar templomba járok. A negyvenes évek végén sokan érkeztünk Argetínába. Miután letelepedtünk, olyan életvitelt próbáltunk kialakítani, ami hasonlít az otthon megszokotthoz. Az idegen világban vágytunk a magyar kultúrára. Ez kiváló alkalom volt arra, hogy színésznő maradhassak. Először megalakítottam a magyar Színjátszó Társaságot, később pedig a Nemzeti Színházat. Kis lakásokban, vetített díszletekkel próbáltuk Az ember tragédiáját, Szeleczky Zita a Bánk bánt. A ruhákat is magunk készítettük. Egy percig sem gondoltam arra, hogy angol nyelvű színésznő legyek. A lényeg veszett volna el a művészetemben, ha nem magyarul játszom. Képtelen voltam rendezők előszobáiban ácsorogni, és újra az elejéről kezdeni az egészet. Különben sem hagytam volna cserben azt a közönséget, amelyik úgy tekintett rám, mint magyar színésznőre, és tőlem várt egy cseppnyi hazai művészetet az idegen országban. Ezt a felelősséget fel kellett vállalnom. Manapság sokat tűnődöm azon, hogy hazajöjjek-e. Boldog voltam itthon ez alatt a négy nap alatt. Afféle pünkösdi királyság volt, igaz, de engem elhalmoztak figyelmességgel és szeretettel. Ilyenkor mindig elfelejtem a bánataimat. Hr. Legszebb Férfi Volt egyszer egy magyar kisfiú, aki arról ábrándozott, hogy egyszer majd igazi amerikai cowboy lesz, de a legrosszabb esetben is ő lesz Tarzan. Még mielőtt felhúzhatta volna azonban a westemcsizmáját, elcsábította egy csodálatos, szőke nő. Jayne Mansfield, a szexbálvány, a későbbi feleség azonban nemcsak saját színészi karrierjét tartotta fontosnak, hanem azt is, hogy férje régi álma teljesüljön.- Gyerekoromban rengeteg kalandfilmet láttam. Itthon persze nem volt cowboyképző, így artistaiskolába jártam - kezdi a legelején Mickey Hargitay - aztán pedig súlyt emeltem. A hatvanas évek elején, Londonban megrendezett férfiszépségverMickey Hargitay senyen elnyertem az első helyezést, a Mr. Universum címet. Harminc évvel ezelőtt ez még ritka dolog volt, talán ezért is figyelt fel rám a filmes szakma. Nem színész akartam lenni mindenáron, „csak” vadnyugati hős. Tizennyolc filmet forgattam. Egyik sem tartozik a nagy kasszasikerek közé, én mégis nagyon szerettem őket. Kaland volt minden forgatás. Olyan, mintha megelevenedett volna a gyerekkorom. Olaszországban öt filmre írtam alá szerződést. Voltam gladiátor és cowboy, többszörösen is teljesült tehát az álmom. Bár alig múltam 18, amikor elhagytam hazámat, magyarnak vallom magam. Ezen a nyelven imádkozom, ezen mesélt nekem anyám. De ott vagyok otthon a világban, ahol a családom és a barátaim vannak, lett légyen az Olaszország, Amerika vagy éppen Magyarország. Ha itthon vagyok, Budapesten, ahol születtem, akkor sem keresem fel a régi kőbányai játszótereket vagy a házat, ahol laktam. Azt úgysem találom már meg, amit otthagytam. Visszafelé nem szeretek menni, csak előre... Emlékeimben azonban ma is elevenen él, hogy a Szabadság Tatjana Szamojlova tér környékén volt egy korcsolyapálya, ahová én gyakran kijártam. Nemcsak azért, mert imádtam ezt a sportot, és kitartóan készültem a ’48-as olimpiára, hanem azért is, mert csak itt tudtam zuhanyozni, otthon ugyanis hideg víz folyt a csapból. Orosz csillag magyar égen A magyar közönség először, a Szállnak a darvak című filmben figyelhetett fel vonzó, rejtélyes szépségére. Veronika tragikus alakját Tatjana Szamojlova alakította. A fiatal színésznő páratlan játékára a nemzetközi filmszakma is felkapta a fejét. A film párizsi bemutatója után szerződést ajánlottak neki. Nem fogadhatta el, mert lévén akkor harmadéves, nem engedték el külföldre a főiskoláról. Pedig a partnere Gérald Philipe lett volna. Jól beszél angolul. Dédelgetett álma volt Hollywoodban is megcsillantani a tehetségét. De akkoriban más idők jártak. A művésznő - bár olykor szomorú - úgy érzi, szerencsés volt, hogy olyan szerepeket kapott, amelyekkel azonosulni tudott. A megpróbáltatások és csalódások dacára ma is bizakodó. Jelenleg Artur Zarikovszkijjal az orosz asszonyokról készít filmet. Sorsukat talán épp azért tudja ízig-vérig átélni, mert közöttük élt mindig, soha másutt. Családját sem áldozta fel a művészetéért, mert úgy gondolta, az anyaság érzése nélkül színészi egyénisége is csorbát szenvedett volna.-A Palásthy György forgatókönyvéből készült Alba Regia című film női főszerepére hívtak Magyarországra 1961- ben - eleveníti fel hazánkhoz fűződő emlékeit Tatjana Szamojlova. - A munka minden pillanatára emlékszem. Szerettem a történetet, a szerepemet, a kollégákat. Budapesten kívül Sopronban, a Balatonon és Székesfehérváron is forgattunk. A bemutató nagy siker volt. A film bejárta a világ 56 országát. A mostani fesztiválon végre tapasztaltam, amit legbe- lül mindig is éreztem, tudtam: örök értéket teremtettünk a hatvanas években. S mindez azért sikerülhetett így, mert örültünk a művészetnek. Húsz évvel ezelőtt jártam utoljára Magyarországon. ' Jól esett, hogy meghívtak erre a találkozóra. A kitüntetésért pedig köszönettel tartozom. Boldog vagyok, mert az elismerés azt jelenti, hogy két évtized múltán is emlékszik rám az itteni közönség. Számomra a magyar film - a régi magyar film. A szakma ifjú titánjait nem ismerem, de ma is, velük is nagyon szívesen játszanék, ha hívnának. Művészet szerelemből Nádassy Myrtill balerina alakjára azok emlékeznek, akik a hatvanas évek derekán a Vígszínházba jártak. A pályakezdő színésznő karrierje szépen indult. Felfigyelt rá Fábri Zoltán is. Rangos szerepek várományosa volt. Mígnem egy angliai turistaú- ton összefutott egy magyar származású filmrendezővel. Sásdy Péter két éven át lankadatlanul udvarolt a fiatal színésznőnek. A viszonzásra talált szerelem még a szakma iránti rajongásnál is erősebb lehetett, ha Myrtillnek volt bátorsága érzéseit követve egészen Londonig menni, maga mögött hagyva a biztosnak ígérkező karriert.- A döntésben az is sokat segített, hogy világéletemben csodáltam az angol mentalitást és kultúrát - mondja kiváló magyarsággal, szép kiejtéssel Nádassy Myrtill az évtizedek óta Angliában élő művésznő. - Ma is az az érzésem, hogy a világ mindenütt romlik, csak ott szép az élet. Péter tanácsára egy évig ki sem nyitottam a számat. Otthon kuksoltam, mint újdonsült feleség, és teljes erőbedobással tanultam angolul. Ez volt az ára annak, hogy a szakmában maradhassak. Emlékszem, a Hegedűs a háztetőn című musicalre, amelyben sikerült az angol közönség elismerését kiérdemelnem. A királyi családtól a házmesterekig mindenki látta a darabot, s megszerettek benne. Bármennyire is jól érzem magam angol színésznőként, az anyanyelvem ápolását sosem hanyagoltam el. A BBC magyar osztályán ií évek óta dolgozom, színházi és tánckritikákat írok. Angliában vagyok otthon. Az itteni emberek mentalitása, szokásai beleivódtak a mindennapjaimba. Szeretem itt az élet ritmusát és stílusát. Mostanában azonban itthon is elég sokat megfordulok. Hívtak szerepelni a budapesti Merlin Színházba, angol nyelvű Sasdy Péter fotó: feb előadásra. így abba a skizofrén helyzetbe csöppentem, hogy a saját hazámban idegen nyelven játszom. Bár szívesebben énekelnék magyarul, de már önmagában attól is boldog vagyok, hogy hazai színpadon léphetek fel. Édesapám az Operaház művésze volt. A gyerekkorom Thália „rabságában” telt, hiszen vagy a papa mellett lábatlan- kodtam, vagy az átellenben lévő ház ablakából, a szobámból bámultam a titokzatos épületet. Számomra Magyarország ezen a kis helyen is elfér. Egy követ Londonból Peter Sasdyt nem vették fel a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolára, így hát elment Londonba. Miután megkapta a diplomáját, az ATV nevű televíziós társasághoz került. Bedobták a mélyvízbe, és rábízták egy dráma megrendezését. A debütálás jól sikerült. Öt év múltán azonban úgy döntött, ha már ilyen jól megtanult úszni, szabadúszó lesz.- Angliában tanultam a szakmát, ezért ízlésvilágom, stílusom, szemléletem is itt alakult ki. Mivel azonban értem a pesti viccet, magyarnak érzem magam. Amikor letelepedtem Londonban, feltétlenül találnom kellett egy focicsapatot, amely legalább színeiben emlékeztet az MTK-ra. Nem törődtem azzal, hogy az angol kék-fehérek milyen színvonalon fociznak. Fő, hogy lehet nekik magyarul szurkolni. Az otthonom ott van, ahol Myrtill és a két lányom. A hazám pedig ott, ahol a szüleim és a barátaim nyugszanak. A felnőtt életem már külföldön kezdődött. A gyerekeim is ott születtek. Talán ezzel is magyarázható, hogy néha otthon is angolul beszélgetünk. Nem felejtettem el az anyanyelvem. Ä lányok azonban jobban ki tudják fejezni gondolataikat angolul. Én egy magyar „követ” vagyok Londonból, aki szándékai szerint nem az angoloknak, nem a magyaroknak, hanem a világnak készíti a filmjeit. A munkámmal azonban szeretném hírét vinni a hazámnak, írta, szerkesztette Bozsó Bea
