Tolnai Népújság, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-23-24 / 274. szám

1996. november 23., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Rejtélyes rajz az ablakon Új technológia - vagy üzenet? Az ábra, aminek vonalai folyamatosan vastagodnak FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY let a régebbi korokban más­ként értelmezték, jelentése: va­laminek a megfordítása. Tehát a 66-os számot fordítva kell ér­teni, vagyis 99-nek. Hangsú­lyos a szó elsó' betűje, az „A” is, leginkább a görög ábécé első betűjére, az alfára hason­lít. Szalay Iván szerint tehát az ábra komplex értelmezése: íté­let hirdettetik az egész világon (alfától az ómegáig) az embe­riség felett 1999-ben. A szak­író hozzátette még: a 66-os számnak egyéb jelentése is van. A Károli bibliában János jelenései 17. és 18. bekezdésé­ben szó esik a pusztító „fene- vadról”, aki a világ végén az emberiségre szabadul. A fene­vad száma pedig „hatszáz és hatvanhat.” Elképzelhető, hogy más másként értelmezné ezt az áb­rát. Megint mások úgy vélnék, csalással állunk szemben, mondván, ha valaki, vagy va­lami üzenni akarna, nem ilyen bonyolult módon fejezné ki magát. Az igazság kiderítése nem lapunk feladata, de né­hány dolog igazán elgondol­kodtató. Legfőképpen a tech­nika, ami létrehozta a képet a plexiben. (Egyes vélemények szerint speciális fizikai behatás érte a plexit, aminek következ­tében szabad szemmel látható az anyag kristályrács-szerke­zete a rajz kontúrjaiban.) Ha igaz, hogy nem ismert és al­kalmazott eljárásról van szó, ismét egy megoldandó rejtély- lyel lettünk gazdagabbak. Mert azt nehéz elképzelni, hogy va­laki, aki rájött egy ilyen tech­nológiára, ahelyett hogy eljá­rását szabadalmaztatná, egy családi ház tetejére mászik, hogy titokban csempéssze oda a rajzát. Aki választ tud adni arra a kérdésre, hogyan kelet­kezhetett az ábra, kérjük, ossza meg velünk és olvasóinkkal. Venter Marianna Hatalmas vihar tombolt négy évvel ezelőtt egy augusztusi napon. Egy tatai családi házat másfél percig hihetetlenül erős fehér fény burkolt be, ami a szemtanúk szerint nem lehetett villámlás. A vihar után néhány nappal a háziasz- szony felfedezte, hogy a padlástér egyik plexi-üveges abla­kának felületét „maszat” borítja. Amikor közelebbről megnézte, kiderült, pókhálófinomságú fehér vonalakkal felvázolt rajz van az ablakon. Felirat a kép alatt a teremtés szimbóluma. A pásztorbot végére kígyó teke- redik, ami az ókori mitológi­ákban az örökkévalóság szim­bóluma. Összegezve: az alak törvényt és ítéletet hirdet. A kép alatti írásból az is kiderül, hogy mikor. A felirat, Akropo- lisz, idézőjelben van, ami arra utal, hogy nem pusztán ezt je­lenti. Érdekes az írása is. Ami­kor 1992-ben felfedezték a rajzot, inkább az „Anno” szó volt kiolvasható belőle. Az „1” és az „i” betű tüzetesebb vizs­gálat után inkább a „66”-os számot adja ki. A záró „sz” betű a görög ábécé utolsó betű­jére, az ómegára hasonlít, en­nek alsó része pedig a „végte­len” matematikai jelére, a fekvő nyolcasra. Ez utóbbi je­A rajz egy tógába öltözött ala­kot ábrázol, kezében vándor­bot, aminek a végére kígyó te- keredik. Az alak pecséttel ellá­tott papirusztekercset tart a jobb kezében, s a lenyugvó nap irányába néz. Az alaktól jobbra egy jól felismerhető ión oszlop áll, e mellett pedig egy fát szimbolizáló, hétágú alak­zat. A hétből három ágon kü­lönös, korong alakú „gyümöl­csök” lógnak. A rajz alatt írottbetűs szöveg látható: Ak- ropolisz. Mint a fotó is tanúsítja, az ábra jól kivehető, részleteiben kidolgozott. A kép a művészi színvonalú ábrázolástól mesz- sze áll, ám mégis azt kell mondanunk, különleges. Hogy miért? Mert a kép nem a plexi felületén van, hanem benne. Bárki ellenőrizheti, a plexi fe­lülete teljesen sima, karcmen­tes, s nem két lap van össze­préselve, az anyag tömör. A négy évvel ezelőtt még pókhá­lófinomságú vonalak folyama­tosan vastagodnak, furcsán buborékos jelleget öltenek. Akik eddig látták - közöttük műszaki emberek is - nem is­mernek olyan technikát, ami­vel készülhetett. A képre Szalay Iván dom­bóvári szakíró hívta fel fi­gyelmünket, aki a mai napon Budapesten tart előadást egy nemzetközi kongresszuson e témakörben. Őt kértük meg, mondja el véleményét a titok­zatos rajzról. Szalay Iván sze­rint az ábra üzenetet hordoz, ezt a kép és a szöveg szimbó­lumainak elemzése után állapí­totta meg. Haladjunk sorjában: az ábrára a hetes szám a jel­lemző. A képen látható le­nyugvó napnak hét sugara van, a ión oszlopnak hét bordája, a kép jobb szélén álló stilizált fának pedig hét ága. A római tóga, és az ión oszlop a római korra utal, jogrendszerünk pe­dig a római jogból eredeztet­hető. A figura kezében lévő pásztorbot, a pecséttel ellátott papirusztekercs és a hétágú „életfa” bibliai szimbólumok, a tekercs a törvényekre utal. Emellett geometriai szimbó­lumokkal is találkozhatunk, a háromszöggel - ebben végző­dik az „életfa” -, ami a felsőbb hatalom jelképe, a körrel, ami Evangéliumi misszió a romák között Miért térnek meg könnyen a cigányok? Amikor úgy két évvel ezelőtt Georges Reinhardot, a Fran­ciaországból érkezett cigá­nyembert arról kérdeztem, hogy miért jött feleségével Gyünkre, azt válaszolta: az Örömhírt akarja elhozni az itteni romáknak. Akárhogy is, de valami sikerült neki: „Evangéliumi missziója” becslések szerint Gyönkön harminc roma embert térített nyájához, amelynek már gyü­lekezeti háza is van - itt tele­pedett le Georges -, sőt a környék más falvaiban is csatlakoztak hozzá. Kalányos Jánost, a gyönki kisebbségi önkormányzat veze­tőjét nehéz elérni. Jön-megy, üzletel, ő a kereskedő (búcsús német vagy roma nyelven szinto) cigánysághoz tartozik, csakúgy, mint Georges Rein­hardt. Legutóbb már Bibliáért ment Pestre. Megüzent telefon­számán keresem, mondom neki írni szeretnék róluk - hívjon vissza holnap fél egykor - mondja. - Tudja, ezt meg kell beszélnem, mert én még nem vagyok pásztor, és nekem még nem szabad nyilatkoznom. Másnap egy női hang vála­szol: János nincs itt, de azt hi­szem, nem fog menni a dolog. A miértre a válasz: majd ké­sőbb. Kalányos János csendes, halkszavú ember. A roma ön- kormányzati választás után azt mondta, jó lenne valami kft, amiben sertéseket tenyészthet­nének, mert nagyon szegények a cigányok. Kéne valami jöve­delem. Később kénytelen volt rájönni: egy kisebbségi kft-hez is pénz kell, ami nekik nincs. Két éve egy tavaszi napon a francia „misszionárius” megér­kezése után megkérdeztem tőle: nem tért még meg? Moso­lyogva felelte, ő nem könnyen kapható ilyenre. Néhány hónap múltán követte a francia-roma közvetítéssel érkezett evangéli­umi igét. A „misszió” nem tartja ma­gát egyik felekezethez tartozó­nak sem, a megtértek legalábbis nem tudnak ilyenről, de nem el­lenségei a nagy egyházaknak sem. Egyszerűen, közvetlenül hirdetik Isten igéjét. Intenzív gyülekezeti életet élnek, heti több alkalommal jönnek össze „istentiszteletük” kerüli a lát­ványosságokat, a gyülekezeti ház ablakain inkább az énekszó szűrődik ki. Teljes alámerítke- zéssel keresztelkednek (hason­lóan a Hit Gyülekezetének) hí­veihez), ellenzik a katonai szolgálatot, a megtéréshez pe­dig teljesítendő egy követel­mény: le kell mondaniuk szen­vedélyeikről. A roma örömhír Ozorára is eljutott. — Az egész úgy történt, hogy többször eljöttek hozzám - mondja megtéréséről a 12 ozorai alámerítkezett roma egyike, egy idősebb asszony, Horváth Anna. - Olyan szépen beszéltek Isten szaváról elmondták, hogyan kell Jézust elfogadni. Én minden nap tu­dok enni adni a családnak, és ezt Istennek köszönhetem. Eb­ben a gyülekezetben mindenki elmondja, hogyan segítette meg őket az Isten. Az asszony kisebbik lánya Jehova Tanúit követné. Féltest­vére, Frizória Márton kerek-pe­rec megmondja: botorságnak tartja az egészet. - Beléverik az emberekbe amit akarnak, addig járnak a házhoz, amíg meg nem tér. Ismerek olyat a jehovisták között is, aki a búcsúban meg tudna ölni a placcért, ahol felál- lunk. Közöttünk nagyon sokan könnyen befolyásolhatók. Vár­ják a csodát. Nekem meg van a 11 iskolám, de legtöbbjüknek csak négy, meg hat van. De azért ő is elmegy a gyüle­kezetbe. Van egy-két vitás kér­dés - fűzi hozzá magyarázat­ként. Gyönkön nem keltettek el­lenszenvet az „újkereszté­nyek”. - Persze hallottam ró­luk, de a magyarok között nem sok vizet zavarnak - mondja egy nyugdíjas úr a falu főutcá­ján. Ozorán már nem arattak feltétlen tetszést megjelenésük­kel. Itt több törzsbéli cigány él, a helyi kisebbségi elnök, Bara­nyai Istvánné attól tart: előfor­dulhat, hogy olyanok is csatla­koznak hozzájuk, akik nem sze­reznek dicsőséget maguknak, és ezzel a többségi magyarok az egész cigányság ellen for­dulnak. Más azt mondja: a meg- térteket jól kiokosították ... A „kultúrban” összejövetelük alatt mindenesetre nem keresett sokat a büfés: az alkohol ugyanis nem fogyott. Egy úgynevezett „bevett” vallás egyházának lelkipászto­rát a jelenségről faggattuk. Sze­rinte a cigányságot nem igazán sikerült a nagy egyházaknak megnyerniük, persze ez a kije­lentés is fenntartásokkal keze­lendő - mondja. Ha ebben a gyülekezetben találják meg az evangéliumhoz az utat, még akkor sem ítélendő el, ha nem javasolja a híveknek a temp­lomba járást. Ahhoz, hogy ki­kerüljenek abból a szociális és kulturális helyzetből amiben vannak, valami csoda kellene. Azt már én teszem hozzá: le­het, hogy ez az. Tóth Ferenc Iíjúságmentőknek Segítség Amerikából Veszélyeztetett fiatalokat gondozó három hazai in­tézmény kap támogatást a „New York köszönti Ma­gyarországot” című, néhány hete az ENSZ székházában rendezett est tiszta bevéte­léből. A Leo Amici alapítvány komlói gondozóközpontjának vezetője, Mihaldinecz Csaba az MTI munkatársának el­mondta, hogy a Magyarok Vi­lágszövetségének Amerikai Tanácsa által rendezett jóté­kony célú est hatvanezer dol­láros - mintegy kilencmillió forintos - bevételéből intéz­ményükkel egyenlő mértékű támogatásban részesül még a Tolna megyei Zsibriken mű­ködő Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió, valamint a Dunaha- rasztiban tevékenykedő Haj­nalcsillag Terápiás Közösség. A társadalom peremére ke­rült, szenvedélybeteg fiatalo­kat segítő intézmények igen­csak rászorulnak a támoga­tásra. Az ifjúság körében ugyanis az alkohol mellett ter­jed a drogok fogyasztása, a kábítószereknek ma már százezer rabja van hazánkban. A leszokást eredményes terá­piával segítő hét hazai intéz­ményben azonban nagyon ke­vés a hely, mindössze száz fiatalt tudnak befogadni, más­részt rendkívül szűkös anyagi feltételek között működnek, pedig tevékenységük sikerét a drog és az alkohol rabságából végleg szabadult ifjak százai jelzik. A szeretet ereje, ami néha kimarad a számításból A klasszikus család összetartással, szeretettel védőfalat font a külvilág elé, igyekezett a családi közösség tagjait minden külső hatástól megvédeni. Ez a fal kezd leomlani - véli Veér András professzor, a mentálhigiéné miniszteri biztosa. A család helyzete és struk­túrája az utóbbi 15-20 évben erőteljesen megváltozott. A hagyományos értelemben vett család egyre ritkábban alakul ki, elég, ha arra gondolunk, hogy sokszor a házasság sem köttetik meg, nem kerül „pszi­chológiai pecsét” a kapcso­latra. A hagyományos családot nem kívülről fenyegeti a leg­több veszély, hanem leginkább belülről bomlik meg, azzal, hogy a közösség egyik tagja kiválik a családból. Ám ez nem azt jelenti, hogy a család­tag el is távozik, hanem, hogy például valamilyen szenve­délybetegségbe esik, alkoho­lista lesz. Ebben a pillanatban megromlik a család kohéziója, hiszen kialakul egy olyan álla­pot, amelyben tűrhetetlenné válik a többi családtag hely­zete. A gyerek a család nagyon fontos „alkatrésze”, képes ösz- szetartani a közösséget, adott esetben egy megbomlott egyensúlyú családot is. Ez kö­vetkezik be, amikor a szülők azt mondják: „a gyerek érde­kében nem válunk el”. Nem gondolnak arra, hogy a minta­adás adott esetben fontosabb, mint a családi közösség teljes egésze. Pszichológusok állít­ják, hogy egy rossz családi környezet elviselhetetlenebb a gyerek számára, mint egy csonka család, ahol tisztázot­tak az erő- és az érzelmi viszo­nyok, amelybe a gyermek kénytelen lesz beilleszkedni. A rossz környezetben maradva azonban a gyermek számtalan feszültségen megy keresztül, hiszen a szülők előbb-utóbb elkezdenek haragudni rá, mint aki okozója annak, hogy ebben a szörnyű helyzetben együtt kell élniük. A gyermek szerepének a családban van egy másik ol­dala is. Sokan kérdezik pél­dául, van-e értelme a szenve­délybetegségekkel, a lelki egészséggel kapcsolatos isko­lai megelőző munkára ennyit áldozni, amikor a gyerek ott­hon úgyis rossz példákkal ta­lálkozik. Nos, Amerikában a dohányzás elleni kampányban nagy hasznát vették annak, hogy a gyerekeket megismer­tették a problémával. Felkészí­tették őket arra, hogy ők pró­bálják meg leszoktatni a szüle­iket, de ne tiltással, erőszako­san. Nagyon hatékony volt az a leszoktatási módszer, amikor a gyerek azt mondta a szülő­nek: jó lenne, ha nem dohá­nyoznál, mert akkor korán meghalsz, de én azt nem aka­rom, mert nagyon szeretlek té­ged. A gyerek nagyon erőtelje­sen képes hatni a szülőkre, mégpedig egy olyan erővel, ami gyakran kimarad a számí­tásból: a szeretet erejével, -s-

Next

/
Thumbnails
Contents