Tolnai Népújság, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-23-24 / 274. szám
1996. november 23., szombat Képzőművészet és marketing Interjú Varga Jenővel Ha valamelyik illetékes egyszer úgy döntene, hogy Szek- szárdon a városi építész beosztás mintájára létrehozza „a város festője” címet, akkor a az egyik legesélyesebb jelölt erre kétségkívül Cseh Gábor festőművész lenne. Az ötvenötödik évében járó művész harminc éve festi nagy kitartással és hűséggel a változó várost és polgárait. Első' kiállítása 1966-ban, Szekszár- don volt. Az eltelt három évtized alatt közel száz önálló kiállítása volt az ország minden részében. Külföldi bemutatkozásra Svájcban nyílt lehetősége. A most, november 25-én hétfőn 17 órakor, a Babits Mihály Művelődési Házban nyíló jubi- léümi kiállításán néhány régebbi festménye mellett az elmúlt két évben festett legújabb alkotásai kerülnek bemutatásra, valamint a grafikái. Cseh Gábor képein, a mostaniakon, akárcsak a régebbieken, a körülötte lévő világot láthatjuk. Az Augusz-házat esőben és szombat délelőtti ragyogásban, a vasúthoz vezető platánsort tündöklő hajnali fényben, vagy az utolsó csatári paraszt-udvart kukoricagóréval és trágyadombbal. Itt vannak a szőlőhegyek, a Csötönyi völgyi elhagyott tanya, a Szücsény- szurdik, a város egyetlen ki nem kövezett, földes, mély útja és a felsővárosi, Remete utcai pincesor. Vannak olyan képek is, amelyek már csak a régi szekszárdiak emlékezetében élnek. Ilyen a több évtizede lebontott kőhíd, mely a rég befedett Séd patak felett vezetett át a mai Suttgart-udvartól a másik oldalra. Emberek a tájban és a táj magában, a gemenci holtág száraz, furcsa fényben fürdő fákkal és világító fehér gémekkel. A belváros egy részének látképe, borozó gazdák a pince előtt, fuvaros a lovával. — Hosszú utat kellett megtennem, míg rájöttem és tudatosult bennem, hogy nekem a pusztuló szurdikokat, a régi, lebontásra ítélt utcákat, tanyákat, a gemenci erdőt kell megfestenem, megörökítve az itt élő dolgos embereket, akik ezeket az értékeket létrehozták, ápolták - vallja a Szolnokon született, de 1955. óta Szekszárdon élő Cseh Gábor. -Megértettem, átéreztem, hogy hitelesen, közérthetően kell közvetítenem, olyan formai nyelven, hogy a hétköznapi emberek értsék, hiszen nekik és róluk szólok. Nem is törekedtem soha nagy dolgokra, nem „bűvészkedtem”, távol állnak tőlem a szélsőséges irányzatok, egyszerűen csak közvetítek. Igyekszem felhívni a figyelmet arra, hogy a legegyszerűbb tárgynak is megvan a szépsége, csak észre kell venni. Ha nyitott szemmel járunk és felfedezzük a körülöttünk lévő világ soksok szépségét, talán jobban tudunk vigyázni is rájuk. — Szívemhez nőtt ez a város, az itt élő emberek. Úgy gondolom, hogy a művésznek érzelmileg azonosulnia kell azokkal, akik között él és azzal a tájjal ahol él, mert ellenkező esetben művészete nem lehet élő és mai. — Sokat beszélnek manapság a művészet válságáról. Véleményem szerint nem a művészet, csak egyes művészek vannak válságban. Megszűnt az állami mecenatúra, ha valaki nem eladhatót fest, könnyen póruljárhat. Ki kell mozdulni az „elefántcsont-toronyból”, szolgálnunk kell, nem uralkodnunk. Nem szabad önmagunknak emlékművet állítani, bízzuk az értékelést az utókorra, unokáink fognak ítéletet alkotni a művekről és a művészetünkről. — Szerintem a művész legfontosabb feladata hittel, tehetséggel dolgozni, erősnek maradni, a saját útját járni, erről mások kedvéért le nem térni. F. Kováts Éva A Tolnai Bárka elnevezésű képzőművészeti csoport kiállítási sorozatáról rendre beszámolt a Tolnai Népújság. Ezt a sorozatot mecénásként segítette Nationale Nederlanden Biztosító Rt. szekszárdi igazgatósága. A miértekről kérdeztük Varga Jenő értékesítési igazgatót. — Mindjárt az elején szögezzük le, hogy nem az NN Biztosító Rt. támogatta az akciót, hanem néhány munkatársam magánemberként. Tehát magunk adtuk össze a magunk pénzét egy - meggyőződésem szerint - jó ügy szolgálatába! A képzőművészet lehet eszköz a mi számunkra abban a piaci harcban, amelyben a legfontosabb a személyes kapcsolat az ügyfelekkel - kezdte nyomatékkai válaszát Varga Jenő. — Többről van tehát szó mint üzletről? — A polgári demokráciák kultúrájához hozzátartozik az öngondoskodás, ami nem pénzügyi fogalom! Amikor direkt módon levélben keressük meg az ügyfeleket, és hívjuk valamilyen akcióba, akkor a siker esélye 100 az egyhez. Tehát száz levélre egy válasz érkezik. Erről a kiállítási sorozatról 6000 ügyfelünket értesítettük, és kérdőívet mellékeltünk a tevékenységünk értékeléséről. A kiküldött levelekre 306 db. levél érkezett vissza. Ha ezeknek leszűrjük a tapasztalatait, a következő akciónk még hatékonyabb lesz majd. — A kiállítások alkalmából egy-egy alkotást sorsoltak a már említett kérdőívek tulajdonosai között. Ezeket a művészek ajánlották fel. Kik voltak ők? — A sikeres emberek arra a dologra fektetik a hangsúlyt, amit maguk is megváltoztathatnak. Nem koncentrálnak a kudarcra. Ilyeneknek érzem azokat a festőket, grafikusokat, művészeket, akik Lön- hard Ferenc hívására nevüket, alkotásukat adták ehhez a kezdeményezéshez. Akik alkotásaikat adták: Beda László, Biszák László, Min- ker Tibor, Németh István, Straubinger Ferenc, Újvári György. Ők térítés nélkül ajánlották fel munkájukat. Az említett levélben felsoroltuk valamennyi tolnai bárkás nevét, tehát hatezer ügyfelünk előtt ott a nevük. így kapcsolódik a mi tevékenységünk a művészettel. Az alkotók a már említett alkotásaikat december 3-án ünnepélyes keretek között adják majd át a szerencsés nyerteseknek. Decsi Kiss János Pályázaton egészítették ki az olaj támogatást Hatmillióval több Paksnak Gyorsan bebizonyosodott, hogy a paksi polgármesteri hivatal családvédelmi és szociális osztálya jogosan kapott testületi dicséretet a hét eleji önkormányzati ülésen. A paksi lakosság hatmillió forinttal több tüzelőolaj támogatást vehet fel, olvashattuk a Magyar Közlöny legfrissebb számában. Csikai Gyuláné osztályvezető kérdésünkre elmondta, az állami normatívák szerint 33 millió forintot kapott a város a HTO-val fűtők és az olajtüzelésről földgázra átál- lók támogatására, amely összegből 21 milliót az első negyedévben megkaptak az érintettek. A maradék tizenkét millió forint - ez nemrégiben érkezett meg a hivatal számlájára - kiegészítésére pályázatot nyújtottak be a Népjóléti Minisztériumhoz, a hét közepén érkezett meg a hivatalos értesítés, hogy Paks további hatmillió forintot kap e célra. A család- védelmi osztály készült: máris nekiálltak a határozatok elkészítésének a teljes összeg ismeretében, a jövő hét folyamán valamennyi kérelmező kézhez veheti a levelet, amelyből megtudja, mekkora összeget postáznak neki decemberben. A pénz mellé kellemes karácsonyt is kíván Csikainé mindenkinek. Munkatársaival együtt tett róla, hogy így legyen!-rákostA németek kitelepítése a sajtó tükrében Gondolatok egy könyv bemutatója eló'tt Az 1980-as évek közepétől egyre gyakrabban találkozik az olvasó a második világháború utáni ki- és betelepítésekről szóló újságcikkekkel, tanulmányokkal, könyvekkel. Az Országos Német Önkormányzat által most megjelentetett kötet egy eddig nem alkalmazott módszerrel emlékezik a magyarországi németség legfájdalmasabb éveire, a nyilvánosság előtt zajló meghurcoltatásokra: a korabeli sajtóból közöl szemelvényeket, kommentár nélkül. Minden válogatás valamilyen szempont alapján történik. Itt a cél: bemutatni azt a németellenes közhangulatot, amelynek a kialakításában egyes politikai körök nacionalista szárnyai is tevékeny részt vállaltak, s mely a háború elvesztése után bűnbakot keresve egy egész népet tett felelőssé a történtekért. A kiválasztott újságcikkek zöme nem került teljes terjedelmében a kötetbe, s rögtön felmerül a kérdés, mennyire tendenciózus a válogatás; hiszen csaknem valamennyi írás a svábok elűzését, kollektív felelősségre vonását követeli (különösen .az első fejezetben), s alig-alig találkozunk olyannal, amelyik józanabb hangvételű, csak a valódi bűnösök bűnhődését akarja. A szerkesztő, Zielbauer György azonban aligha tehetett volna mást: a korabeli sajtó hangvétele valóban ilyen volt, s egyes újabb kutatások szerint aligha kérdőjelezhető meg az ideiglenes kormány felelőssége a kitelepítés kérdésének felvetésében. Ugyanakkor a helyi közigazgatásban, különböző politikai pártokban sokan és sokféleképpen próbálták menteni a menthetőt, megakadályozni a nagyhatalmak által elhatározott kollektív büntetést. A kitelepítésről szóló, mégis ezen elv alapján álló rendelet tudomásul vette a SZEB parancsát, így a magyar hatóságoknak igen szűk mozgástere maradt. A kitelepítendők számát tudták valamelyest csökkenteni, mentesíteni bizonyos csoportokat, de a kiűzéssel helyet kellett biztosítani a Csehszlovákiából kiutasított kétszázezer felvidéki magyar számára. Az otthonukból elűzött németek és magyarok sora így kapcsolódott egymáshoz. Korom Mihály nemzetközi összefüggéseket feltáró bevezető írása után a szerkesztő három fejezetre bontva közli a magyarországi sajtóból válogatott újságcikkeket, a függelékben pedig a legfontosabb rendeleteket. Az első részben az 1944/45-ös időszakot mutatja be: a szovjet kényszermunkára hurcolást és a kiűzetés hangulati előkészítését. Többnyire uszító, gyűlölködő, gyűlöletet keltő. írásokat olvashatunk. A kitelepítésről szóló rendelet (1945 december) megjelenése után a cikkek hangvétele visz- szafogottabbá, tárgyilagosabbá ZIELBAUER GYÖRGY A MAGYARORSZÁGI NÉMETEK ELHURCOLÁSA ÉS ELŰZÉSE Válogatott szemelvények a kúrabeli magyar sajtóból 1944-1948 Országos Német Önkormányzat Budapest. 1996 A könyv borítója válik. A második fejezetben az 1946-os év eseményeit, a harmadikban az 1947/48-as évek kitelepítéseit, végül a korlátozások feloldását kísérhetjük figyelemmel. Ez a kötet, melyet haszonnal forgathat a korszakkal foglalkozó kutató, szakdolgozatát készítő diák, az érdeklődő olvasó, nagyon szomorú. Felidéz egy olyan korszakot, amikor emberek tömegei váltak a nemzetközi politika játékszerévé, amikor egy évtized alatt Európában 18 millió embert hurcoltak el otthonából, telepítettek ki, üldöztek el: zsidókat, lengyeleket, németeket, magyarokat. Ez a könyv az események sajtóbeli tükröződésének bemutatásával a magyarországi németségnek állít emléket, de figyelmeztet is: a sajtó hatalom, amivel élni és visszaélni is lehet. Viliminé dr. Kápolnás Mária történész-muzeológus » Képein a régi és az új Szekszárd A város festője, Cseh Gábor
