Tolnai Népújság, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-02-03 / 256. szám
Mi a rendkívüli Ózsákpusztán? UFO van, telefon nincs Hírt kapott szerkesztőségünk, hogy Szekszárd-Ózsákpusztán UFO-t láttak vasárnap. Ottjár- tunkkor kiderült, az UFO-n kívül van még más rendkívüli dolog is Ózsákpusztán. Scheffer István a szarvasmarha-telepen dolgozott tegnap délután. Hallott a dologról, bár maga nem látta. Szerinte nem UFO volt az, mert olyasmit, mint amiről mesélnek, már ő is látott tavaly, de hát az nem más, mint lézerfény. Most az erdő felett volt, előző évben meg az Árvízkapu irányában mutatkozott. Arra a kérdésre, hisz-e az UFO-kban, Scheffer István mosolyogva mondja: — Majd akkor elhiszem, ha helyettem elvégzi a munkát... Vég Józsi bácsi egész életét a pusztán töltötte, most 74 éves. Itt született, s mint mondja, nem is kívánkozott el innen sohasem. Volt ugyan, hogy elhatározta, felkerekedik, itthagyja Ózsákot, de az este már megint csak itt találta, ő maga nem látott semmit, de van véleménye a dologról: — Ejtőernyősök voltak azok, itt az erdőnél szálltak fel, a múlt héten. Azok voltak biztosan megint. Következő állomásunk Vágó István portája. Sem ő, sem a felesége nem látott semmit, de mint mondják, fura dolgok azért néha előfordulnak. Náluk például gyakran bekapcsol a televízió, csak úgy magától, kép van, hang nincs, s ilyenkor nem lehet a készüléket sem a gombjaival, sem a távirányítóval elzárni, csak úgy, ha kihúzzák a dugót a konnektorból. Ha már ott vagyunk, elpanaszolják, mi Ózsákon most a legnagyobb probléma. Nincs telefon. Vagyis van, de igen körülményesen lehet hozzájutni. Pedig nagy szükség lenne rá, hiszen az itt lakó több mint 100 ember között sok a kisgyerek és az idős ember. Már többször kérték a szekszárdi polgármesteri hivatalban, hogy telepítsenek egy kártyás készüléket, a helye megvan. Megértik ők a téeszt, hogy leszerelte a telefont, megvolt az oka, hiszen valaki, vagy valakik bejártak oda és hatalmas számlákat csináltak, szextelefonokkal, meg hasonlóval. De azért az mégsem lehet, hogy ennyi ember néhány garázda miatt telefon nélkül maradjon. Végre megtaláljuk Szilágyi Ferencét, Máriát, aki látta vasárnap, úgy este 6 óra körül a furcsa jelenséget. Az erdő és a búzaföld fölött látott valamit, ami különös, pontsort alkotó vörös fényekből állt. A dolog ingamozgást végzett, igen gyorsan. Tett egy ívelt félkört, egy kicsit „megpihent”, majd visszatért a kiindulóhelyzetbe. Mária a jelenségre a kint tartózkodók figyelmét is felhívta. Mint mondta, tavaly is történt itt ilyen furcsaság, bár akkor sokáig mozdulatlanul világított a vörös fény. Mária szerint repülőgép, vagy helikopter nem tud olyan furcsán mozogni, mint a most látott jelenség, s Vágó István: ott lakik, aki látta Scheffer úr szerint lézer volt Szilágyi Ferencné Vég József olyan mozdulatlanul állni sem, mint amit tavaly láttak. Szerinte ez bizony UFO volt. Nos, szakértők tudnák csak eldönteni, mit láttak vasárnap Ózsákpusztán. Tény, hogy a Mária által leírt ingamozgás tipikus UFO-mozgásnak számít. A pusztaiak kedélyét nem kavarta fel a dolog túlságosan. A XX. század végének Ózsák- pusztáján nem okoz kultúrsokkot ez a jelenség. Jobban érdekli az itt élőket, hogy hogyan jöjjenek ki például havonta négyen 30 ezer forintból, vagy az, hogy lesz-e végre egy telefon, ami mondjuk éjszaka is köny- nyen elérhető, esetleg az, hogy az őszi-téli sárban-latyakban hogyan közlekednek, lesz-e tüzelő, vagy elég ennivaló. Venter Marianna FOTÓ: BAKÓ JENŐ Reformáció ’96 1517. október 31-én 479 éve, többen megálltak a vásárba igyekvő emberek közül a Wittenbergi vártemplom kapuja előtt, ahová Luther Márton Agostonrendi szerzetes kifüggesztette 95 tételét a bűnbocsánattal kapcsolatban. Ki gondolhatta akkor, hogy az utókor ezt a cselekedetet tiszteli majd az egész Európára kiterjedő reformáció kezdete- : ként. A középkori egyház életében persze megvoltak az előzmények, már a XI. századtól, Angliában, Franciaor- szágban. Csehországban. Olyan mozgalmak ezek, melyek elégedetlenek az egyház által szentesített vallásgyakorlattal, azzal a „szabályozott” hittel, ami még nem „zavarhatja” meg az embereket, azokkal az ismeretekkel, melyek még biztosítják az irányítás lehetőségét. A középkori egyház így emberek kiszolgáltatottjává vált, és a Jézustól kapott feladatokat egyre nehezebben teljesíthette. Az előreformátorok. reformátorok, ezzel az emberek által kialakított kultusszal voltak elégedetlenek, hiszen a bensőjükben az evangélium hatására jelentkező igény mindenképpen egy személyes, szubjektív hit felé vezette őket. Úgy érezték, ha ezt a hitet emberi korlátok miatt megélni nem tudják, akkor ezek a korlátok nem Istent : szolgálják. Luther elégedetlen önmagával. Minél többet szeretne megtudni az egyházatyák életéről, tanításáról és eközben találkozik a Biblia megválogatott, rövid szakasznyi üzeneteivel. 20 éves kora után döbben rá, hogy Isten kijelentéseit csak a Szentírásból kaphatja meg, melyet nem ismerhet, mivel gondosan elzárják az egyetlen példányt is a szerzetesek elől. Próbál tökéletessé válni, miközben megismeri emberi korlátáit. Rádöbben, hogy saját eszközeivel, egyedül nem képes elérni a mennyek országát. Csak Isten kegyelme lehet az, ami őt odavezeti, hiszen Isten Jézusért már meg-1 bocsátott az embereknek. Tehát mindenekelőtt szükség van ebbe az isteni kegyelembe vetett hitre. A számunkra oly természetes gondolatmenet a középkori egyház számára elfogadhatatlan s mikor Luther a Worms-i birodalmi gyűlés előtt sem hajlandó visszavonni tételeit, kiátkozzák. A reformátor által felújított fogalmak, Krisztus, Szentírás, kegyelem, hit. gyorsan elterjedtek és jelentős hatással voltak még a középkori egyházra is. Isten élő és ható szava elérte az embereket. Luther megteremti az Újszövetség fordításával a német irodalmi nyelvet és pár év alatt Európa szinte minden országában anyanyelven olvashatják a Bibliát. A hatást csak egy nagy robbanáshoz lehetne hasonlítani. Mai világunk alapjaihoz jelentősen hozzájárultak ezek, a hitükért mindent vállaló emberek, Luther, Kálvin, Zwingli és a többiek. Nagy kérdése a mai egyházaknak, ezzel az örökséggel a hátuk mögött, hogy felisme-f rik-e, Istentől jövő értékeiket. | Rádöbbennek-e a technikailag hihetetlen tempóban fejlődő világban a személyes hit és személyes kapcsolatok szükségességére. Megértik-e. hogy a reformációra nem ellenszenvvel vagy büszkeséggel kell nézni, hanem alázatosan elfogadni mindannyiunkért. 1996-ban számunkra mindenképpen a személyes Istenre figyelés és egymás tisztelete, a másik ember felé fordulás felelőssége az időszerű üzenet. Johann Gyula Kopjafa az andaui hídnál Törő György szekszárdi fafaragóművész alkotása osztrák földön Andau. Szomorú hírnévre tett szert ez az ausztriai település 1956-ban, mivel a forradalom leverése után több tízezer menekülő itt vett búcsút hazájától, Magyarországtól. A túlpartra, a patak másik oldalára egy fahíd vezetett: s bár az ötvenes évek végén megsemmisült - állítólag felrobbantották - ma szorgos kezek munkájaként egyfajta menetóként ismét áll és átível a vízen. Aki mostanában erre jár, néhány napja - egészen pontosan október 26-a óta - egy kopjafát és egy díszes padot is lát az andaui - vagy ahogy magyarul nevezzük, a moson- tarcsai - hídfőnél. A két műtárgy - talán meglepőnek tűnik - Szekszárdról került osztrák földre, Törő György fafaragóművész jóvoltából. A megyeszékhelyen élő és dolgozó Törő György a Honvédelmi Minisztérium felkérésének eleget téve készítette el a két alkotást. A HM vezetői előtt jól ismert, hogy a szekszárdi fafaragónak - aki egyébként annak idején katonatisztént ment nyugdíjba - már számos művészi emlékoszlopa található az ország különböző településein, sőt, határainkon túl is. Nemrég arról számolhattunk be lapunk hasábjain, hogy a nyugalmazott ezredes a szekszárdi Eszperantó emlékhely kialakításában vett részt, három faoszlop elkészítésével. A napokban pedig a megye- székhelynek ajándékozott több játékot, így hintát és mászókát a főiskola melletti Oviháznál. Visszatérve az andaui kopjafára, az egybehangzó vélemények alapján megállapítható, hogy a megrendelők - s ami nem kevésbé fontos, az avatás résztvevői - nem csalódtak: az oszlop és a pad míves kidolgozása, a magyaros motívumvilág osztatlan elismerést váltott ki a megjelentek, az osztrák és a magyar érdeklődők körében. Mellékelt rajzunkon a két alkotás látható, az oszlop csak látszólag ilyen kicsi, a valóságban három méter magas. -száNemezkiállítás a Tamási Galériában Ezredvégi kézműves-reneszánsz Először mutatkozik be a nagyközönség előtt önállóan Szőlősy Gabriella nemezkészítő a Tamási Galériában nyílt kiállításával. A tárlat több szempontól is érdekes: egy olyan, a kézművesség és az iparművészet határán mozgó tevékenységet mutat be, amely egyre nagyobb teret nyer tárgyi kultúránkban, másrészt ősi motívumkincset, technikát éleszt fel. A kiállítás darabjai monumentálisnak ható, de egyszerű díszítésű nemezszőnyegek, úgynevezett izzasztók, és használati tárgyak: válltáskák, díszpámák. Nemcsak elkészítésük módjában követik a mintegy két és félezer éves hagyományt, hanem motívumkincsükben is archaikusak: az alkotó türkmén, finnugor, honfoglaláskori magyar, illetve a kalotaszegi népművészet stilizált ornamenseit használt fel. Megnyitójában Fehérvári Zoltán művészettörténész a nemezkészítés két aktualitását emelte ki: csakúgy mint a múlt század végén, korunkban is reneszánszát éli a kézművesség, válaszul az erőltetett technicizálódásra. A skandináv stílusú, az egyszerűséget szem előtt tartó „bútordesigne” pedig egyszerűen kívánja a lakásokba a nemezt. E kettő miatt is válthat ki számottevő érdeklődést a galéria kiállítása, mely november 24-ig várja az érdeklődőket, (tf)
