Tolnai Népújság, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-16-17 / 268. szám
Negyedszázados a megyei kórház IV. számú belgyógyászati osztálya Nem nézhetjük tétlenül, hogy emberek meghalnak Huszonöt éve hozták létre a IV. számú belgyógyászati osztályt Szekszárdon, a megyei kórháznál. Az osztály főorvosa negyedszázada dr. Tomóczki János címzetes egyetemi docens, kórházigazgató-helyettes. így emlékezik az alapításra. — Dr. Szentgáli Gyula, az akkori kórházigazgató, igen katonás, határozott vezető volt, a gyors döntések embere. Amit elhatározott, azt hamar végrehajtotta. 1971. november 28-án azt mondta nekem, hogy megbíz egy új, elsősorban a vérképző szervi betegek kezelését ellátó osztály létrehozásával. — December 1-vel indítjuk az osztályt, kérem megszervezni - adta ki az utasítást nekem. Három nap alatt kellett létrehoznom egy olyan orvosi, nővéri gárdát, amely képes az ilyen speciális esetek ellátására. Fiatalon - 34 éves voltam - lettem osztályvezető főorvos, nagy kihívás volt ez nekem és a kollégáimnak egyaránt. Tinédzser osztály, csak így hívott az igazgató bennünket. Fiatalok voltunk, lelkesek, tele ambíciókkal és bizonyítási vágy- gyal. Tudtuk, ha tévedünk, amilyen gyorsan létrehozták, ugyanolyan gyorsan meg is szüntethetik a munkacsoportot. Kezdetben 48 ágyunk volt, az általános belgyógyászati betegek mellett azokat fogadtuk, akik daganatos vérképző szervi megbetegedésekben szenvedtek és eddig Tolna megyén kívüli kórházakba kellett járniuk kezelésre. Az osztályos ellátás mellett megszerveztük az ambuláns kezeléseket is. Ahogy erősödött a munka- csoport, újabb feladatot kaptunk: 1976-ban megbíztak bennünket a cukorbetegség, mint speciális terület ellátásával. Három év múlva az emlőonkológiai problémákkal küzdő betegek is hozzánk kerültek. Komoly feladat volt, nagyobb betegszámot jelentett, évente 100-120 beteg műtét utáni kezelését végezzük. Ez a fajta speciális munka természetesen újabb, jól begyakorolt csoportot igényelt. — A feladatokkal párhuzamosan nőtt a IV. számú belgyógyászati osztály ágyszáma, a nyolcvanas évek végére már 100 fekvőbeteget tudtunk fogadni, amit a racionalizáció miatt később csökkentettünk, jelenleg 80 ágyunk van és kilenc orvosunk, akiknek többsége egy-egy terület specialistája. Az itt dolgozott orvosok közül többen kerültek más kórházak osztályainak élére, amire igazán büszke vagyok. A most hétvégén sorra kerülő jubileumi tudományos ülésen az előadók az osztály volt és jelenlegi munkatársai lesznek, többek között dr. Jávor András volt államtitkár, dr. Balikó Zoltán a pécsi tüdőgyógyintézet osztályvezető főorvosa, dr. Maros Éva, a dombóvári kórház osztályvezetője, dr. Zsemlye László, a mezőkövesdi Rheuma Kórház igazgatója. Nagy eredménynek tartom annak a két vérképzőszervi, baktérium mentes, steril intenzív kórteremnek a létrehozását, amelyekben minden megvan, ami a legsúlyosabb betegek kezeléséhez kell. — Persze problémáink is vannak. Öt éve sajátos finanszírozási gondokkal küszködünk. Az Országos Egészség- biztosítási Pénztár nem értékeli kellően a daganatos megbetegedéseket, pedig errefelé egyre több az ilyen beteg. A véleményemet magasabb fórumokon többször elmondtam, de nem reagáltak rá az illetékesek. Ezek nagyon költséges betegségek és szomorú, de tény, egy heveny fehérvérűségben szenvedő páciensünk kezelése 300-400 ezer forintba kerül a kórháznak havonta, ezzel szemben a TB csak 50-60 ezer forintot térít. A negyedszázad alatt 44 ezer beteg fordult meg az osztályon, de ha figyelembe vesz- szük a szakambulanciánk forgalmát, a diabetes, emlő konzíCsontvelővizsgálat, mikroszkóppal liumokat, akkor 240 ezer emberrel kerültünk kapcsolatba. Mit szeretnék még elérni, mit kívánok? Elsősorban egészséget magamnak és a munkacsoport minden tagjának. Ezen kívül huszonöt éve a legnagyobb vágyam egy csontvelő átültetést végző team létrehozása. Autolog eljárásról lenne szó, azaz a betegtől levett csontvelőt ültetnénk visz- sza. Ezzel a módszerrel az olyan betegek, akik évekig egyensúlyban vannak a betegségükkel, aztán egyszerre rohamosan romlik az állapotuk, ismét 5-6 évet nyerhetnének. Úgy gondolom, nem nézhetjük tétlenül, hogy emberek halljanak meg, amikor még élhetnének. F. Kováts Éva Őszi kirándulás Gemencben Az elmúlt hetekben kárpótolt bennünket a szép őszi idő, így aki tehette, főleg a hétvégeken, kirándulhatott, sétálhatott a jó levegőn, feltöltődhetett még a tél beállta előtt. Felvetődik a kérdés, hogy hová menjünk, hol lehet kikapcsolódni a hétköznapokból? A legtöbben, ha a Gemenci erdő szóba kerül, a kisvasúira, a szabadidő parkra gondolnak. Talán kevesen ismerik, de Paks és Báta között, a töltésen nagyon szép kirándulást lehet tenni az erdő belsejében. A Sió torkolatánál, a zsilipnél, Kupás Béla üzemvezető-helyettest kérdeztük a töltés használatáról. — A töltés használati napi díja 40 forint, ez Pakstól Bátáig érvényes. De éves bérletet is lehet váltani, ennek összege 650 forint. A jegyet itt a Sió torkolati műnél, vagy ismertebb nevén a zsilipnél lehet megvenni. Nagyon jó minőségű úton, akár rosszabb időben is, használható a töltés. Nagyon sokan azért váltanak jegyet, mert napi közlekedésüket rövidítik le így. A töltésen haladva, a zsiliptől 7-8 kilométerre található a lankóci kis-duna torkolatánál a Vízügyi Múzeum, ennek megtekintése is érdekes kikapcsolódást nyújthat. — Mikor építették a zsilipet? — A hetvenes évek közepén. Akkor még évente 600- 700, a balatonfüredi hajógyárban készített új hajót engedtünk át itt. Később inkább sóderszállítás, fa szállítmányok miatt kellett kinyitnunk a zsilipet, de az utóbbi években jó, ha évente 10 alkalommal megy át itt hajó, vagy uszály. Megváltozott a világ. A kirándulók is ritkábban jönnek erre felé, pedig nagyon szép a táj. A sétahajó is innen indul és több gyalogtúrát is lehet a közelben tenni, valamint a zsilip látványa is érdekes. A múlt héten kezdtük el a Balaton vízleeresztését, mely várhatóan a tél végéig is eltart. Valamikor nagy lehetőségeket láttak ebben az építményben, óriási tervek voltak öntözésről és más hasznosításról. Mára csak a dunai jeges áradásoknál látjuk a hasznát. De látványnak most is érdekes és egy kicsit szimbólum is maradt, idézve az elmúlt évtizedeket. Mauthner Őszi hangulat a Sió melletti vadvizeken FOTÓ: GOTTVALD
