Tolnai Népújság, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-16-17 / 268. szám

Negyedszázados a megyei kórház IV. számú belgyógyászati osztálya Nem nézhetjük tétlenül, hogy emberek meghalnak Huszonöt éve hozták létre a IV. számú belgyógyászati osz­tályt Szekszárdon, a megyei kórháznál. Az osztály főorvosa negyedszázada dr. Tomóczki János címzetes egyetemi do­cens, kórházigazgató-helyet­tes. így emlékezik az alapí­tásra. — Dr. Szentgáli Gyula, az akkori kórházigazgató, igen katonás, határozott vezető volt, a gyors döntések embere. Amit elhatározott, azt hamar végre­hajtotta. 1971. november 28-án azt mondta nekem, hogy meg­bíz egy új, elsősorban a vér­képző szervi betegek kezelését ellátó osztály létrehozásával. — December 1-vel indítjuk az osztályt, kérem megszer­vezni - adta ki az utasítást ne­kem. Három nap alatt kellett létrehoznom egy olyan orvosi, nővéri gárdát, amely képes az ilyen speciális esetek ellátá­sára. Fiatalon - 34 éves voltam - lettem osztályvezető főorvos, nagy kihívás volt ez nekem és a kollégáimnak egyaránt. Ti­nédzser osztály, csak így hívott az igazgató bennünket. Fiata­lok voltunk, lelkesek, tele am­bíciókkal és bizonyítási vágy- gyal. Tudtuk, ha tévedünk, amilyen gyorsan létrehozták, ugyanolyan gyorsan meg is szüntethetik a munkacsoportot. Kezdetben 48 ágyunk volt, az általános belgyógyászati be­tegek mellett azokat fogadtuk, akik daganatos vérképző szervi megbetegedésekben szenved­tek és eddig Tolna megyén kí­vüli kórházakba kellett járniuk kezelésre. Az osztályos ellátás mellett megszerveztük az am­buláns kezeléseket is. Ahogy erősödött a munka- csoport, újabb feladatot kap­tunk: 1976-ban megbíztak bennünket a cukorbetegség, mint speciális terület ellátásá­val. Három év múlva az emlő­onkológiai problémákkal küzdő betegek is hozzánk ke­rültek. Komoly feladat volt, nagyobb betegszámot jelentett, évente 100-120 beteg műtét utáni kezelését végezzük. Ez a fajta speciális munka természe­tesen újabb, jól begyakorolt csoportot igényelt. — A feladatokkal párhu­zamosan nőtt a IV. számú bel­gyógyászati osztály ágyszáma, a nyolcvanas évek végére már 100 fekvőbeteget tudtunk fo­gadni, amit a racionalizáció miatt később csökkentettünk, jelenleg 80 ágyunk van és ki­lenc orvosunk, akiknek több­sége egy-egy terület specialis­tája. Az itt dolgozott orvosok közül többen kerültek más kórházak osztályainak élére, amire igazán büszke vagyok. A most hétvégén sorra kerülő ju­bileumi tudományos ülésen az előadók az osztály volt és je­lenlegi munkatársai lesznek, többek között dr. Jávor András volt államtitkár, dr. Balikó Zol­tán a pécsi tüdőgyógyintézet osztályvezető főorvosa, dr. Maros Éva, a dombóvári kór­ház osztályvezetője, dr. Zsem­lye László, a mezőkövesdi Rheuma Kórház igazgatója. Nagy eredménynek tartom annak a két vérképzőszervi, baktérium mentes, steril inten­zív kórteremnek a létrehozását, amelyekben minden megvan, ami a legsúlyosabb betegek kezeléséhez kell. — Persze problémáink is vannak. Öt éve sajátos finan­szírozási gondokkal küszkö­dünk. Az Országos Egészség- biztosítási Pénztár nem értékeli kellően a daganatos megbete­gedéseket, pedig errefelé egyre több az ilyen beteg. A vélemé­nyemet magasabb fórumokon többször elmondtam, de nem reagáltak rá az illetékesek. Ezek nagyon költséges beteg­ségek és szomorú, de tény, egy heveny fehérvérűségben szen­vedő páciensünk kezelése 300-400 ezer forintba kerül a kórháznak havonta, ezzel szemben a TB csak 50-60 ezer forintot térít. A negyedszázad alatt 44 ezer beteg fordult meg az osz­tályon, de ha figyelembe vesz- szük a szakambulanciánk for­galmát, a diabetes, emlő konzí­Csontvelővizsgálat, mikroszkóppal liumokat, akkor 240 ezer em­berrel kerültünk kapcsolatba. Mit szeretnék még elérni, mit kívánok? Elsősorban egészséget magamnak és a munkacsoport minden tagjá­nak. Ezen kívül huszonöt éve a legnagyobb vágyam egy csontvelő átültetést végző team létrehozása. Autolog eljárásról lenne szó, azaz a betegtől le­vett csontvelőt ültetnénk visz- sza. Ezzel a módszerrel az olyan betegek, akik évekig egyensúlyban vannak a beteg­ségükkel, aztán egyszerre ro­hamosan romlik az állapotuk, ismét 5-6 évet nyerhetnének. Úgy gondolom, nem nézhet­jük tétlenül, hogy emberek halljanak meg, amikor még él­hetnének. F. Kováts Éva Őszi kirándulás Gemencben Az elmúlt hetekben kárpótolt bennünket a szép őszi idő, így aki tehette, főleg a hétvégeken, kirándulhatott, sétálhatott a jó levegőn, feltöltődhetett még a tél beállta előtt. Felvetődik a kérdés, hogy hová menjünk, hol lehet kikapcsolódni a hét­köznapokból? A legtöbben, ha a Gemenci erdő szóba kerül, a kisvasúira, a szabadidő parkra gondolnak. Talán kevesen ismerik, de Paks és Báta között, a töltésen nagyon szép kirándulást lehet tenni az erdő belsejében. A Sió torkolatánál, a zsilipnél, Kupás Béla üzemvezető-helyettest kérdeztük a töltés használatá­ról. — A töltés használati napi díja 40 forint, ez Pakstól Bátáig érvényes. De éves bérletet is lehet váltani, ennek összege 650 forint. A jegyet itt a Sió torkolati műnél, vagy ismertebb nevén a zsilipnél lehet meg­venni. Nagyon jó minőségű úton, akár rosszabb időben is, használható a töltés. Nagyon sokan azért váltanak jegyet, mert napi közlekedésüket rövi­dítik le így. A töltésen haladva, a zsiliptől 7-8 kilométerre ta­lálható a lankóci kis-duna tor­kolatánál a Vízügyi Múzeum, ennek megtekintése is érdekes kikapcsolódást nyújthat. — Mikor építették a zsili­pet? — A hetvenes évek köze­pén. Akkor még évente 600- 700, a balatonfüredi hajógyár­ban készített új hajót engedtünk át itt. Később inkább sóderszál­lítás, fa szállítmányok miatt kellett kinyitnunk a zsilipet, de az utóbbi években jó, ha évente 10 alkalommal megy át itt hajó, vagy uszály. Megváltozott a vi­lág. A kirándulók is ritkábban jönnek erre felé, pedig nagyon szép a táj. A sétahajó is innen indul és több gyalogtúrát is le­het a közelben tenni, valamint a zsilip látványa is érdekes. A múlt héten kezdtük el a Balaton vízleeresztését, mely várhatóan a tél végéig is eltart. Valamikor nagy lehetőségeket láttak ebben az építményben, óriási tervek voltak öntözésről és más hasz­nosításról. Mára csak a dunai jeges áradásoknál látjuk a hasznát. De látványnak most is érdekes és egy kicsit szimbó­lum is maradt, idézve az elmúlt évtizedeket. Mauthner Őszi hangulat a Sió melletti vadvizeken FOTÓ: GOTTVALD

Next

/
Thumbnails
Contents