Tolnai Népújság, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-05-06 / 233. szám

16. oldal Gyermekvilág 1996. október 5., szombat „Szépszeretö” madarak Biztosan sokan úgy gondol­ják, az állatokat hidegen hagyja, mi szép, mi nem. Ez egyáltalán nincs így. Hiszen például a madarak színes tol­lának és a madárdalnak egyik szerepe pontosan a tetszelgés, ezekkel hódítja meg a hím madár a párját. Gondoljunk például a páva vagy a fácán gyönyörű tollaira, vagy az egyik legszebb madárra, a pa­radicsommadárra. Ők mind nagyon szépek, de ennek nagy ára van. A díszes külse­jük miatt a ragadozók is sok­kal hamarabb észreveszik őket. Ezért azok a madarak, amelyek sok veszélynek van­nak kitéve, nem szabad, hogy színesek legyenek, s nem is azok, gondoljunk csak a kis szürke verébre. Ám a többi­eknek is luxus lenne egész éven át pompázni ebben a ki­rályi díszben, ezért a család- alapítás után elhullatják szín­pompás tollaikat és ők is „te­repszínűvé” válnak, mint a nőstények. A színeknek na­gyon sok apró és fontos do­logban van szerepük. A kuta­tók sokáig nem tudtak rá­jönni, honnan tudják a kiné­zetre majdnem azonos sirály­fajok, hogy melyik madárral párosodhatnak. Egy idő után rájöttek: a szem körüli csu­pasz bőrfelület színe alapján. Néhány madárnak befestették a szemgyűrűjét, s ezzel elér­ték, hogy szegények nem ta­láltak senkit, aki hajlandó lett volna velük fészket rakni, de legalább a tudósok feltevése beigazolódott. A szépséggel kapcsolatos legnagyobb érzé­ket az Ausztráliában, Új-Gui- neában élő lugasépítő mada­rak mutatják. Ők ugyanis nem a tollazatukkal, hanem mással akarják felhívni a „hölgyek” figyelmét. Minden hím kis lugast épít. Egyesek egysze­rűen építkeznek, csak lehul­lott falevelekből, mohákból, míg mások fűből igazi épít­ményt emelnek, amik torony formájúak, de lehetnek több­szobásak, külön tetővel és nyitott részekkel díszített lu­gasok is. Itt még nincs vége a műnek, nem érik be ennyivel, az elkészült építményeket a legkülönbözőbb tárgyakkal díszítik, hogy a nőstényeknek még tetszőbb legyen . Tarka bogarakat, csigákat, virágokat halmoznak fél, sőt, még a hervadt virágot is kicserélik frissre. Találtak már gyűrű­ket, ezüstkanalakat, szem­üveget is ezekben az építmé­nyekben, sőt, egy esetben még üvegszemet is. A „leg­rámenősebbek” még ki is fes­tik művüket. Különböző bo­gyók levét nyomkodják ki, nyálukkal összekeverik, s fű­pamaccsal mázolják be a ház padlóját, néha falait is. Mint a fentiekből láthatjuk, a mada­rak nem érzéketlenek a szí­nekre és a szépségre, ugyan­úgy izgatja őket, mint minket, embereket. -bézsé­Szépséges madarak r Érdekességek az állatvilágban Az Állatok Világnapját 1991 óta tartjuk Magyarországon, minden év október első vasárnapján. Mai összeállításunk az ő világukba tekint be. Fura dolog történt a Caan nevű francia városban: a vezetőség katicabogár-lárvákat osztott szét ingyen a lakosságnak. Ez­zel az akcióval az volt a céljuk, hogy a kártevők elleni küzde­lemben a környezetszennyező vegyi anyagokat mellőzve, sa­ját természetes ellenségeik se­gítségével próbálják meg le­győzni őket. Azért lárvákat osz­togattak, mert ezek még a kifej­lett állatnál is falánkabbak, és így sokkal többet pusztítanak el például a levéltetvekből. Olaszországban történt egy na­gyon érdekes, nem mindennapi eset. A Róma felé tartó vonat mozdonyvezetője egyszer csak azt vette észre, hogy hiába jár­nak a motorok, nem halad a vo­nat. Az történt ugyanis, hogy a síneken egy több millió her­nyóból álló 3 kilométer hosszú és 10 méter széles „menetosz­lop” haladt át, és amikor a vo­nat át akart haladni rajtuk, a ke­rekei elforogtak a szétnyomott hernyókon. Ausztráliában fel­A Déli-sarkon gyakran van mí­nusz 50 fok. Ebben a dermesztő hidegben jut eszébe a pingvin- férfiaknak, hogy menyasszonyt kellene keresniük. így elegán­san, fekete frakkban és fehér mellényben indulnak körül­nézni. Ha megtetszik nekik egy pingvinlány, az eljegyzés érde­kes módon történik: az úr meg­áll a neki legjobban tetsző le­ány előtt, többször mélyen meghajol előtte és a lábai elé tesz egy követ. Ha a kő tetszik a lánynak, lehajol és felveszi, majd viszonozza a meghajláso­kat. Ha a pingvinhölgy nem ezt csinálja, azt a férfi kikosarazás- nak veszi. A sikeres eljegyzést rövid időn belül a család gyara­podása követi. A pingvinek családi élete az utódnevélés tekintetében telje­sen más, mint a többi állatnál. A szülők minden évben ugyan­arra a helyre mennek és ezután a pingvinanyuka lerakja egyet­len, óriási, félkilós tojását. Ezek után a pingvinpapát erős apai érzelmek fogják el, és ő ül a to­jáson 2 hónapon keresztül, ő melegíti étlen-szomjan, amíg a nőstény a vízben piheni ki a to­jásrakás fáradalmait. Amikor a fióka kikel, az újszülöttet há­rom napig még szintén a tollai között melengeti. Eközben ha­zajön az anyuka is kipihenten, meghízva és átveszi a gyer­meknevelést. Ekkor a lesoványodott apák fedeztek egy új békafajt. A nős­tény lenyeli a petéket, s a po­rontyok a mama gyomrában fejlődnek ki. Felvetődik a kér­dés, hogy akkor miként táplál­kozik az állat. A válasz: se­hogy. Negyven napig, amíg a picik nőnek, nem eszik egy fa­latot sem, majd miután az idő letelt és a fejlett kisbékák kiug­rálnak, akkor ehet újra a már csonttá soványodott nőstény. Az állatok előre érzik, hogy milyen idő lesz. Innen tudták régen őseink és innen tudják manapság is az állattartók, hogy mire számíthatnak. A szamár például a tudományo­san is elismert, legmegbízha­tóbb időjós. Már csak azért is, mert Hermann Ottó igencsak megjárta vele, mivel a képessé­geit nem vette kellően figye­lembe. A kiváló természettudós éppen a Hortobágy madaraival foglalkozott. Egy ragyogó nyári reggelen Debrecenből gyalog­szerrel indult a hortobágyi pusztára. Közben füvellő juh­elmennek a táplálékkal teli ten­gerbe üdülni. Ez a pihenő azonban sokkal rövidebb ideig tart, mint a hölgyeké. Csak 14 napig, és ezután is a férfiakra hárul a gyermeknevelés soron következő fontos teendője. A kicsiket 14 napos koruk után napközibe terelik, ahol 120-as csoportokban vigyáznak rájuk és tanítják őket. A 120 gyerekre 20 felnőtt férfipingvin vigyáz, közösen táplálják a fiókákat és megtanítják nekik az úszás for­télyait és egyéb mást is, amire az életben még szükségük le­nyáj mellett vitt el az útja. — Hová készül, tekintetes uram? - kérdezte illendően a juhász. — Hortobágyra. — Ne tessék ám nekivágni, inkább térjen vissza Debre­cenbe, de idejében! — Már miért mennék visz- sza? — Azért, tekintetes uram, mert aligha meg nem ázik! Hermann Ottó szemrevéte­lezte a mérhetetlen, ártatlan kékségű, pusztai mennysátort, de egy kis felhőcskét sem látott rajta. Rég nem volt ilyen szép nyári nap.-— Azt hiszi, eső lesz? - kérdezi a juhásztól. — Az bizony! Nagyon el­maradozik a szamár a nyájtól, az pedig zivatart jelent! — Nem hiszek én ebben! - válaszolta a természettudós, és serényen szedegetve fakóit, ne­kiindult a pusztának. Egy óra múltán úgy megázott, hogy fa­csarni lehetett ruhájából a vizet. Valaki erre a történetre azt a megjegyzést tette, hogy Debre­cenben okosabbak a szamarak, mint Budapesten a tudósok. hét. Persze ennek ellenére min­den anyuka megismeri kis pingvinjét, mert mindegyiknek más hangja van, amit ők meg tudnak különböztetni. A pingvinek hatalmas koló­niái ékesen bizonyítják, hogy lehet békésen egymás mellett élni. Enélkül nem is maradhat­tak volna fenn abban a kietlen jégvilágban. Az összebújás nemcsak azt jelenti, hogy mennyire jóban vannak és sze­retik egymást, hanem egyúttal a hővel való takarékosságot is. Mai feladványunk Tíz éven aluli olvasóink ír­ják meg, melyik két kutyus egyforma. A tíz éven felüliek írjanak állatokkal kapcsolatos vic­cet. A legjobbakat közöljük a Gyermekvilág összeállí­tásban. A megfejtéseket október 11-ig küldjétek be a Gyer­mekek Háza címére (7101 Szekszárd, Pf. 130.). Szeptember 21-i feladvá­nyunk helyes megfejtői a következők voltak: Mogyorósi Dávid (Dom­bóvár), Fehér Katalin (Őcsény), Baksay Adrienn (Paks), Németh Zsolt (Pin­cehely), Imre Mónika (Si- montomya) és Szabolcs Ágota (Szekszárd). * Állati humor Az elefánt séta közben vé­letlenül rálép a hangya­bolyra. A hangyák mérgük­ben rámásznak, hogy össze­csípjék. Az elefánt közben megrázza magát, egy kivéte­lével minden hangya lepo­tyog róla. A lentiek így kia­bálnak a fennmaradottnak: — Fojtsd meg, Egon! Fojtsd meg! Egy kíváncsi csiga felmá­szik a tölgyfára. Mászik, mászik, eltelik öt év, majd ötven. Akkor - talán félúton - a csiga megcsúszik és visszahuppan a földre. Jól megüti magát, s bosszúsan mondja: — Na lám csak! Ez a vége a nagy sietségnek! A pincében kifolyt egy hordó bor. Az egerek leisz- szák magukat és duhaj tán­cot járnak. Amikor a legna­gyobb a vigasság, a legki­sebb egér megtörli a bajszát és így szó: Na, én most felmegyek a konyhába, és agyonütöm a macskát... — Miért hord az elefánt piros zoknit? ? ? ? — Mert a kék nem áll jól neki!-bezse­Pápaszemes pingvin Azok az elegáns antarktisziak Kobra, vipera, korallkígyó és a többi gyilkos A melegebb éghajlatú tájakon, elsősorban a trópusokon külö­nösen gyakoriak és veszedel­mesek a mérgeskígyók. Statisz­tikai adatok szerint évente kb. 35-40 ezer ember hal meg kí- gy ómarásban. Ennek legna­gyobb része Ázsiára, főként In­diára jut. Dél-Amerikában évente 4 ezren halnak meg, Eu­rópában pedig 50-en, többségé­ben a dél-európai országokban. A mérgeskígyók nem egy­formán veszélyesek az em­berre. Sokuknál hátul ülnek a méregfogak, így kisebb állato­kat tudnak megmarni. A legfejlettebb méregfogú kígyóknál ezek a fogak a száj első részében található, amik csak akkor merednek fel fekvő helyzetükből, ha a kígyó kitátja a száját. A fogakban van egy csatorna, amin keresztül jut a méreg az áldozat testébe. A mé­reg „ereje” nagyon különböző. Egyes élőlények más-más mó­don reagálnak a marásra. így például az egyik legveszedel­mesebb kígyó mérgének 1 grammja akár 40 németjuhász kutyát, vagy több mint 300 (30 kilogramm súlyú) gyereket ké­pes elpusztítani. Egy kis cseppje több száz élet kioltá­sára elég. Más kígyók mérgé­nek már kis mennyisége is vak­ságot okoz. A kígyómarások sérültjeit már évezredek óta igyekeznek megmenteni. Indiában van egy olyan gyógymód, hogy a ku- ruzslók különböző köveket, vagy kormos csontdarabokat szorítanak a sebre. A betegek néha életben is maradnak, de a kuruzslók és saját maguk sze­rencséjére őket nem is veszé­lyes kígyók marták meg, ma­guktól is meggyógyultak volna, merthogy ez a módszer teljesen hatástalan. A hatásos módsze­rek szintén régiek, ilyen például a seb kivéreztetése, vagy a mé­reg kiszívása. Egyes területe­ken a sebet kivágják, sőt, még akár ki is égetik. Ezek a gyógymódok nagyon fájdalma­sak és gyakran gzekkel sem si­kerül megmenteni az áldozatot. A biztos hatású gyógymód megtalálása régi törekvés, ma­napság a védőszérumok a leg­korszerűbbek. Ezeket előre nem adják be, csak az kapja, akit már megharapott a kígyó. A félelmetes királykobra A védőszérum maga is kígyó- méregből készül. A „szérum­gyártó” kígyókat hatalmas far­mokon tartják, például Brazíli­ában van olyan hely, ahol több mint 5 ezer kígyó él. Ezek mér­gét összegyűjtik és elkezdődhet a szérum előállítása. Érdekes, hogy a farmon dolgozó embe­reket ez a rengeteg kígyó évente csak 1-2 esetben tudja megharapni. A szérum „előállí­tására” lovakat alkalmaznak. Először nagyon kicsi adag mé­reggel oltják be őket, majd fo­kozatosan emelik a mennyisé­get. Ezek a lovak fél év eltelté­vel már annyi ellenmérget ter­melnek, hogy kibírják a más lovakra halálos méreg sokszo­rosát is. Ezután kerül sor a vér­vételre, s a vérből készítik a szérum alapanyagát. Ha valakit kígyó mar meg, orvoshoz kell fordulni, ám előbb a seb fölött nyomókötést kell alkalmazni, hogy ne terjedjen el a méreg a szervezetben. A fentiek ne ijesszenek meg senkit, hiszen hazánkban teljes biztonsággal elkerülhetjük a kígyómarást, ha fűben vagy avarban nem járunk mezítláb, s nem ülünk le széna, vagy avar­csomóra. A leglényegesebb az, hogy ne nyúljunk siklónak vélt állat­hoz sem. Magyarországon egyébként a leggyakoribbnak mondható mérgeskígyó a ho­moki vipera, amely nevéhez méltón az Alföldön él legna­gyobb számban. Batár Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents