Tolnai Népújság, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-26-27 / 250. szám
1996. október 26., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Rejtett értékeink Bezerédj-tiszteletünk története „1796. Eszt(endő) October Holnapnak 28ik Napján délelőtt 10 és 1/2 órakor az Mérték Jelben Születtetett István K(ároly) Sándor fiunk. Az Ur Isten nevelle és áldja meg eötet” - jegyzi fel naplójába idősb Bezerédj István Szerdahelyen. A közel 22 év múlva megyénkbe került jeles reform- politikust mind életében, mind haló porában végigkísérte az atyai kívánalom. A legendásan vézna, halk racs- csolása ellenére kiváló és nagyhatású köznemes az első magyar nemzetgazda, Csapó Dániel szárnyai alatt nőtt országos hírű politikussá, de önálló tettei egyszersmind túl is mutattak mesterén. Amikor 1825-ben Szekszárd-Fölsővá- ros a lángok martaléka lett, Bezerédj társzekereken hor- datta a szűkölködőknek az ingyen élelmet, később a szekszárdi kórház építéséhez járult hozzá szinte erején felül. Az átala alapított Szedres lakói mindig hagyományosan imába foglalták nevét, legnagyobb ünnepük augusztus 20- a, az ő névnapja is lett. Megyénk nemessége már 1831-ben Csapó mellett őt érezte legméltóbbnak az országgyűlési követi tisztre, ahogy később is, de jobbágyfelszabadítása, önként adózása, közéleti tevékenysége az egész ország nemességének példát jelentett. Ez fogalmazódik meg a lokálpatrióta büszkeségével Garay János verseiben, majd az a részvét, amit leánya, Flóri halálakor széles körben éreztek. Garay első kinyomtatott könyvének támogatását is Beze- rédjnek köszönhette (részben), de fiának keresztapja is a jeles reformer. A forradalom forgatagában, 1848. március 25-én, amikor a szekszárdi Béla téren a haladók vezéreként jelképesen kezet fogott Au- gusz Antallal, már nemcsak a nemesség, hanem a mezővárosi polgárság és a falvak jobbágyai is hivatott vezetőjüknek érzik. Mindez impozánsan nyilvánult meg június 19-én, amikor a megyeszékhely és környéke szavazói egyhangúlag választották népképviselővé. Elfogatása, majd pere idején Augusz Antal még azt a szívességet is megtette neki, hogy az igazolására felkért tanúk között a formailag komoly, bírói tisztet viselt Kristofek Ferencről „elfelejtette” forradalmi múltját. A birtokára száműzött Bezerédjről Bartal György, aki példája nyomán a harmadik önként adózó nemes lett honunkban, Csengery Antal Magyar szónokok és státusférfiak című könyvében írt róla méltatást 1851-ben. Két év múlva névnapján énekel neki a szekszárdi dalárda, amelyet ezért be is tiltanak. A dalolok egyike a Babits Mihályt hazafiságra nevelő Döme bácsi, Ujfalussy Imre olvassa fel 1861. január 9-én azt az indítványt, amellyel „a jelen volt számos közönség az őszinte részvét bánatával emlékezvén az elmúlt évtized éjjelén elveszett bajnokára” képe megfestetését és kifüggesztését határozta el. Még hatvan nap sem telik el a megvalósulásig. Bezerédj özvegye a bécsi világkiállításon díjat nyert obeliszket állíttatja sírja fölé, Szekszárd pedig - szegény lévén - tanácskoz- mányában kimondja, hogy szobrot ugyan nem tud állítani, de 1882. június 7-én a Német utca „a nagy hazafi nevével feldíszíttetni határoz- tatik.” Bodnár István 1894- ban, amikor a millenium céljaira egy százalékos pótadót szavaz meg a megye, a tettet Bezerédjéhez méri, de egyúttal javasolja, hogy kezdeményezzék az országos bizottságban a Bezerédj-szobor létesítését. Ha ez el is maradt, megyénkben 1903-ra már összegyűlt a pénz egy szoborra, s rejtély, miért nem valósították meg azt. Más téren azonban apróbb-nagyobb léptekkel haladtak előre: Leopold Samu 50 oldalas tanulmányt írt róla 1897-ben, 1918-ra pedig elkészült Bodnár István és Gárdonyi Albert jóvoltából a máig nem haladott, kétkötetes Bezerédj-élet- rajz. Ez évben hal meg Bezerédj Pál, aki a selyemtenyésztés hazai fellendítésével és 37 évig az államnak ingyen végzett munkájával követte nagybátyja példáját. A Bezerédj István által is alapított Szekszárdi Kaszinónak köszönhető, hogy 1942- ben végül felavatták a Konrád Sándor remekelte Bezerédj- szobrot. Szedres emlékművel és kötettel adózott szellemének, de a nevét viselő szakközépiskola is folyamatosan ápolja emlékét. Csupán műveit feledik kiadni, pedig azok felvennék a versenyt reformkori nagyjaink gondolataival. Dr. Töttős Gábor Porta Galéria - A hónap műtárgya Krisztus a könyvek között Vati V. József festménye mellé Ismét egy hónap, ami az idő múlását jelzi, és egyben azt is jelenti, hogy Szekszárdon az Illyés Gyula Könyvtár Porta Galériájában újabb képzőművészeti alkotással találkozhatnak az olvasók. Vati V. József nagyméretű festménye köszönti a belépőt. Egy Krisztus. A festőről annyit mondjunk el, ha ismerősnek cseng a név, ahhoz a Vati József festőművészhez tartozik gyermekként, aki Faddon talált alkotói munkájához ihlető környezetet. A rokonságban Sarkantyú Simon festőművész, valamint az ő lánya Sarkantyú Judit keramikus művész is megtalálható. Vati V. Józsefet a gyermekkori pályaválasztás idején az atyai gondoskodás szerette volna távol tartani a művészi pályától. A vérben szunnyadó tehetség mást diktált. Ő is festő lett. A fővárosi életformából ő is a tolnai békésebbnek tetsző világot választotta. így itt születnek alkotásai. Vati V. József Krisztusa csak hosszabb idő után szól egyéni hangon. Talán mert nincs semmi meghökkentő az ábrázolásban. A háttér zöldes-kék hidegségéből kiált a sárga kereszt! Olyan magasságban látható, ami mindenképpen követeli a feltekintést! A rendezői megoldás önmagában is gondolatindító. Más lenne a mondandója, ha a szemmagasságban vagy éppen alatta helyezik a képet. Gondoljuk csak el. Ismerve a kép tartalmi jelentését, az esemény lényegét, úgy kell állást foglalni, hogy nem mindennapos történet. Kinek-kinek mást jelent. A hívő vallásos lelkületű másként áll meg egy feszület előtt, az aki közömbös lélekkel mozgolódik és megint más, aki tagadja az egykor földön járó ember voltát. Vati V. József tulajdonképpen mindenkihez szól e képen keresztül. Nincs arca a megfeszített embernek, tehát a néző saját képzelőereje szerint rajzolhat karaktert a félrebillent fejre. Lehet rokonszenves, de lehet torz is. A ruhátlanság a lélek fedet- lenségét is jelenti. Aki ezt a testet csúffá tette, a lelket rondította, olvashatjuk, míg nézzük ezt a Krisztust. A már említett háttér nyugtalanságával zavarja a halál feltételezett csendjét. Tulajdonképpen ezen a ponton kell meglelni a „vatiféle” egyéni hangsúlyt, ami a kereszt környezetében a háttérben van. A vibráló feszültség, a lázításra késztető foltok egymáshoz kötése ad sajátosságot. Itt kell kutatni a titkot, és ezért érezhetjük, hogy a főszereplő középpontba állítása kompozíciós megoldás csupán, de a tartalmi lényeg, a körülötte levő felületekben keresendő. A kép függőleges tengelyébe állított alak szimmetrikusan osztja az egészet. Igenre és nemre kínál válaszadási lehetőséget, ha elhangzik a nézőben a kérdés: hiszed-e? A bibliai történet Vati V. József szerinti megjelenítésben arra ad módot, hogy azt napjainkban is átgondoljuk, és a hónap műtárgyaként október havában ezt meg is tegyük, ha a Megyei Könyvtárba, a könyvek közé visz az ütünk. Decsi Kiss János Százados szenzációk Csibráki nyúl a minisztertanács előtt A száz évvel ezelőtti Tolnavármegye őrizte meg azt a bájos jogesetet, ami megyénk nem kis büszkeségére szolgálhat, hiszen ezzel - ha különös módon is -, részesévé váltunk a jogtörténetnek. „Elevenen elfogott nyúl miatt kellett a magyar királyi minisztertanácsnak határozatot hozni. Tóth József és János nevű csibráki gyermekek a gabona földön nagy hajsza után egy nyu- lat fogtak, akit a csendőrség megtudván följelentett a főszolgabírónak, ki azonban jogtalan elsajátítás vétségének minősítvén az esetet, áttette az ügyet a járásbírósághoz. A járásbíróság pedig ügyészi indítvány folytán visszatette az ügyet a főszolgabírósághoz, mert vadászati kihágás esetét látta fennforogni. Illetékességi összeütközés miatt az ügy a minisztertanács elé került, mely kimondta, hogy ezen ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Büszke lehet rá az a tapsifüles, hogy ilyen nagy sorja lett az ő elevenen való megfogásának.” - olvashatjuk a Tolnavármegye 1896. november 8-i számában. Ha érdekes is az utolsó mondat, bajosan lehet igaz: az a nyuszi aligha örülhetett már akkorra bárminek, mert legvalószínűbb, hogy - egy kis kerülővel - jutott a földre vissza, miután előzőleg pörkölt vagy sült formájában hányt fittyet a jognak. -ős -bor Százados szenzációk A nagykónyi sekrestyés esete Aki ízelítőt akar kapni a száz évvel ezelőtti erkölcsökről, s az érdekükben végzett áldásos tevékenységről, szívesen invitáljuk a Tolnavármegye november 22-i számával az 1896-os esztendőbe. „Erősen meghagyta a kónyii plébános a sekrestyésnek, Pajor Jánosnak, hogy a nőtlen embereket ne bocsássa föl a kórusra a lányok közé. A kónyii legények ezt a tilalmat nem respektálták, lévén köztük igen sok Don Juan, a lányok közé vegyültek, így a kórus nemsokára a kónyii legények udvarlásától lön hangos. Mikor aztán a hívők a templomból énekszóval kifelé mentek, Pajor János korbácscsal kezében az ajtónál állva mindazokra ráütött, kik a tilalmat megszegték; így történt, hogy Schützbach Jánosra is - ki véletlenül nős volt - szintén jó nagyot húzott, de ez nem hagyta magát és viszonzásul kétszer arcul ütötte. A szegzárdi királyi törvényszék vallás elleni vétség miatt mindkettőjüket pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet jogerős.” Ha meggondoljuk, ugyancsak indulatba jöhetett a jámbor sekrestyés, ha nem ismert föl a saját falujából egy nős férfiút. Netán rosszul látott? Avagy okkal csattant a korbács? Mindez már örök titok marad, mint ahogy a pénzbüntetés mértéke is. -ős -bor Istentiszteletek Szekszárdon Római katolikus szentmisék. Szombat: 17 óra Újváros, 18.30 Belváros. Vasárnap: 7.30 Újváros, 9.00 Belváros, 10.00 Újváros, 11.00 Belváros, 18.00 Újváros (német nyelvű szentmise). 18.30 Belváros. Református istentiszteletek. Vasárnap: 9.00 óra Kálvin tér, (gyermekistentisztelet), 10.00 Kálvin tér. 18. Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 német áhítat, minden hónap 2. és 4. vasárnapján. 10.00 Luther tér. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Vasárnap: 10.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). 17.30 Munkácsy u. 1. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Jabello del Fiore: Mária gyermekével Jó hír Lukács 19,1-10. Nagy tömeg tolong Jerikó utcáin. A vad fügefa lombjai között is meghúzódik egy ember. A városon Jézus halad át, mindenki őt szeretné látni. Zákeus, aki a fügefán keres jó kilátást, nem egy „elveszett” ember. Jól tudja hogyan kell egy rókáról két bőrt lehúzni. Vámszedő: helyet bérel és annyi vámot szed, amennyit nem szégyell, és meggazdagodik. Örült, aki elkerülhette. Gyűlölt és megvetett volt a városban. Nem csoda, ha a tömegben elnyomják, lenézik. Zákeus szerette volna látni Jézust. Annyira, hogy most nem számít, ha megvetik, ha kinevetik, ezt is vállalja, amikor felkapaszkodik a fán. Igaz a nagy egyházatya Ágoston szava: „Nyugtalan marad a mi szívünk, amíg nyugalmat nem talál Benned Ó Isten”. Aki a legmélyebben van az érzi leginkább ezt a nyugtalanságot, hogy szüksége van a tisztaság ajándékára. A bűn embere látni akarja az Isten emberét. Csak egy rövid közjáték a város életében Jézus útja, azután mindenki mehet a dolgára. Nem így gondolkodik Jézus. Észreveszi a bujkáló embert és tekintetében az Isten szeretete fordul oda a bajba jutott emberhez. Ez a szeretet kész és képes megváltoztatni az ember életét. Néven szólítja a névtelen Zá- keust, mint régi ismerőst. A tolongó tömegből éppen őt. Jézus mindig névre egyéni sorsra, helyzetre szól. Ma is! Megszólít és valakivé leszek. Lenézettből az Isten színe elé került az ember! Lát, feléd fordul és megszólít. Fogadd örömmel ! Születésnapi ima Jöjj, költözz szívembe, hadd szülessek újra! Bár hurcolom az elmúlt, súlyos éveket, Kisded ujjongását szívem hadd tanulja. Hadd legyek szomjas, újszülött gyermeked! Magamtól én már annyi mindent tettem,- mint kinek mindig fontos dolga van Magamon és máson mégsem segítettem,-most hát, én istenem, Rád bízom magam! Tudom, Te mindig vársz. Két karodba kitárva. Hozzád menekítem megfáradt szívem. Egyetlen Reménység! Én, az örök árva Hozzád így kiáltok: hiszem, Uram, hiszem! Dobos H.
