Tolnai Népújság, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-19-20 / 245. szám

1996. október 19., szombat Hétvégi Magazin 7. oldal Rejtett értékeink Galgóczy Károly munkássága „Nincs nemzet Európában, amelynek nagyobb szüksége volna a hazafias lelkesedésre és buzdításra, mint a magyar­nak ... Szükségünk van külö­nösen az önzetlen, erélyes ha- zafiság és a tiszta honszeretet ápolására. Ez mindenik el­hunyt és letűnt munkás nagyja­ink emlékén táplálkozik leg­eredményesebben és legbizto­sabban” - írja Bakos Ambrus nagykőrösi főbíró életrajzában Galgóczy Károly, akiről ha­sonlóan fogalmazhatna egy mai biográfus. A sajógalgóci és ecsegi Galgóczy-család, amely a XIX. század elején kerül Tolna vármegyébe, tisztes szegény­ségére, református mivoltára és képzett tagjaira egyaránt büszke lehetett. Az apa, Gá­bor, Lápafő lelkésze, később Nagyszékelyre költözik, róla mindössze annyit tudunk, hogy 1861-ben egy munkát adott ki „az országszerte diva­tozó káromkodásnak... ve­szedelmes voltáról”, s hogy ősei Rákóczi Zsigmondtól kapták nemesi levelüket, mert a török ellen vitézül harcoltak. Galgóczy Gábor hasonnevű fia Lápafőn született 1821. május 9-én, orvosdoktor és szülész­mester lett, 1848-ban a Nyil­vános orvosi vitatkozás cím­mel jelent meg műve, később Békés megye főorvosaként élt 1863-ig. A leghíresebb Galgóczy, Károly, Petőfi Sándornál mindössze pár héttel volt fia­talabb: 1823. január 27-én látta meg a napvilágot Lápa­főn. Kilenc éves korában már a gyönki gimnázium diákja, később - a család odaköltö- zése miatt is - Nagykőrösön végez, jogásszá Pozsonyban lett húsz éves korában, de még ugyancsak 1843-ban az összes gazdasági tudomá­nyokból sikerrel vizsgázik és nyer oklevelet. Öt évig a leg­híresebb korabeli statisztikus, Fényes Elek jobbkeze, hiszen minden jelentősebb korszerű birtokot megismer, statiszti­kailag leírja a fél országot. Jut ideje arra is, hogy önálló munkát adjon közre 1845- ben. A cím magáért beszél: „ Népszerű gazdasági földmí- velés, vagy gazdasági föld-, növény- és munkaismeret, fi­gyelemmel a viszonyokra, me­lyek hazánkban a földbirtokra nézve, különösen a jobbágy­nép irányában állanak. Az al­sóbb néposztály használatára írta és a lelkes földesurak ha­zafiúi figyelmébe ajánlja Galgóczy Károly...” Csak­nem száz évvel megjelenté után, 1938-ban is nagyra érté­keli Borotvás Nagy Sándor, s külön érdemének tartja, hogy bevezetőjében saját gyermek­kori tapasztalatára épít, ami­kor „esti babtisztításnál, ten­geri- vagy kendermorzsolás- nál (!) a fáradság unalmát gyakran hallotta mesékkel enyhíteni, ő ezeket a szép mulattató könyveket hasznos­sal vegyíti, mert tapasztalta, hogy a Mezei Naptár s a Gaz­daköri Kistükör cikkeit is szí­vesen olvassa a nép. Balgák híresztelik, hogy „nem köny­vekből lehet a gazdaság he­lyes fogását megtanulni, ha­nem csak látás után” ...? Nemcsak könyvvel és szó­val, karddal is a jobbágyok szabadságáért és boldogulá­sáért küzdött 1849-ben száza­dosként öt csatában. Előbb Nagykőrösre megy, de meg­fosztják tanári állásától, ezért gazdálkodásba fog, s a szak- irodalomban munkálkodik. Több mint száz tanulmánynak is beillő cikke jelenik meg, 43 munkája önállóan is napvilá­got lát, az utolsó már 91 éves korában, 1914-ben. Jellemző, hogy az 1854-ben először megjelent Kertészet kézi­könyve 1911-ben már hetedik kiadását éri meg, 1855-ös Magyarország, a Szerbvajda­ság s Temesi bánság mező- gazdasági statiszticája cím­mel 430 oldalas, megkerülhe­tetlen alapművét az Akadé­mia tízkötetes Magyarország kötete is úgy értékeli: „A feu­dalizmusból a kapitalizmusba való átmenetet kitűnően tük­rözi”. Gaál László A magyar növénytermesztés múltja című könyvében a legtöbbet tőle idézi, de bemutatja azt is, hogy a Galgóczy Károly és Gubitz András gyógykovács által szerkesztett űn. Gubics- ekék, mint korszerű vasekék, hogy hódították meg hazánk mezőgazdaságát. Pályája során többször ta­nújelét adta, hogy nem feledte el szülőmegyéjét, s az onnan származókat külön számon tartotta. írt az első magyar borkereskedő részvénytársa­ságról, a szekszárdiról, ő bú­csúztatta a geijeni születésű Kenessey Albertet az Aka­démián, amelynek 1858. de­cember 15-én lett levelező tagja, s 1916. október 23-án Budapesten bekövetkezett ha­lálakor egyszersmind legré­gibb tagja is volt. Szülőme­gyéjét kivéve mindenütt fejet hajtanak életműve előtt. Dr. Töttős Gábor Az író a vizek vonzásában Moldova György a hét második felében Tolna megye árvízvé­delmi műveit járta az Építési, Közlekedési és Vízügyi Miniszté­rium vendégenként. Ahogy ő mondta, jutalomutazáson volt. Ha már választhatott Párizs és a magyar folyók gátjai, torko­lati művei között, nem volt kétséges, hogy melyik meghívásnak tesz eleget - nyilatkozta jellegzetes, kópés mosolyával. — Megyénk nagy szülötte, Illyés Gyula szerint a költőnek, írónak olykor fel kell vállalnia a vízügyi hivatal teendőit is. Mi erről az Ön vélemé­nye? — Ezt én már korán felvállaltam. Életem első riportját 1956-ban a mo­hácsi jeges árvízről írtam, s utána folyamatosan négy vagy öt könyvem szólt a vizekkel kapcsolatos gondjainkról. írtam pél­dául a Tisza II. vízilépcső építkezéséről, a Berettyó kiáradásáról. Befejeztem a Balatonról szóló könyve­met, ha otthon volnék ép­pen most javítanám a kor­rektúráját. Másfél évet vol­tam ott, nagyon szerettem csinálni. Először úgy in­dultam, hogy az ország összes vizeiről írok a leg­kisebb tócsától a Dunáig. Munka közben ráébred­tem, hogy ezt megcsinálni tíz nemzedék napi négy­száz munkaórájára lenne szük­ség. Még ki sem jöttem a Bala­tonból, s most úgy néz ki, hogy mégis folytatom. Nagyon kínál­ják, meg az az igazság, hogy kezdettől fogva érdekel is Bős- Nagymaros igaz története. — Miért éppen a vizekről kell riport-regényt írni? — A víz a legősibb üzenet. A víz misztikus közeg, a legna­gyobb üzenet, maga a változás, ami már nagyon-nagyon régóta vonzott, bár úszni csak ötvené­ves koromban tanultam meg, igaz akkor jó mestemőt, Szé­kely Évát választottam. Természetes, hogy az embert a nagy vizek vonzzák, de en­gem érdekelnek a kicsik is. Máig emlékszem arra a pilla­natra, amikor Királyszentist- vánnál álltam a zsilipnél, és néztem, hogy mit hozott a víz, milyen hprdaléka van. A zöld ágból, a sár színéből, a hulladé­kokból meg lehet állapítani a környék teljes életét harminc negyven, vagy ki tudja hány ki­lométeres körzetben. Kíváncsiságom odáig fajult, hogy még építettem is tavat, ami az őrségben Moldova- tó néven vált hírhedté. Igaz, le is kellett bontani. — Miért? — Azért mert engedély nélkül építettük. — Mért nem kértek en­gedélyt? — Mert nem adtak volna. Ki akartuk bekkelni, de nem sikerült. — A tökéletes hadifogoly címmel hasznos tanácsokkal látja el lányait. Mit taná­csolna nekik a Tocsik ügy kapcsán?. — Sajnos, Márta nevű lányom nincs. Ismerem a Gyorskocsi utcát, amikor a rendőr könyvet írtam, eltöl- töttem ott egypár hetet. Jár­tam a Nagy Imre sétányon, meg több ilyen belső fo­lyosó szakaszon is. Nem igazán jó hely. Nem látszik ugyan nagy üz­letnek, legalábbis rövid távon, mégis azt tanácsolnám lánya­imnak, hogy maradjanak tisz­tességesek, mert jobban alsza­nak és legalább nem kell ráfe­küdni az asztalra a Gyorskocsi utcában. Ihárosi Ünnepi istentisztelet Szedresben A szedresi református parókia udvarán az elmúlt hónapokban megszokott esemény volt a sürgés-forgás: az egyházközség tag­jai új gyülekezeti házat építettek. Múlt vasárnap is hasonló lát­ványt nyújtott a lelkészlakás és a templom környéke, most azon­ban már ünneplésre gyülekeztek a hívek. A gyülekezet tagjai e napon adtak hálát Istennek 150 éve épült templomukért és elké­szült új gyülekezeti házukért. Az ünnepi istentiszteleten a négy­száz fős gyülekezet előtt Szeme­rei László esperes hirdette az igét. Az alkalmon jelen voltak a németországi testvérgyülekezet képviselői, Koleszár Mihály polgármester, Honfi Sándor jegyző, Tölgyesi Józsefné isko­laigazgatónő, valamint a kör­nyékbeli gyülekezetekből re­formátus, római katolikus és evangélikus lelkész-társak. Miután Újlaky Tibor hely­beli lelkész ismertette a temp­lom történetét, a testvérgyüle­kezet lelkipásztora tolmácsolta a német atyafiak szeretetteljes köszöntését. Gondnoki beszá­molójában Dózsa József el­mondta, hogy az építkezés anyagi fedezetéhez a kiindulási összeget az államtól a volt re­formátus elemi iskoláért kapott kártalanítás biztosította. Ehhez jöttek a helybeli gyülekezet tag­jainak adományai, valamint a külföldi testvérgyülekezet ugyancsak anyagi segítsége. Mindez azonban még nem fe­dezte volna az építkezés teljes költségét. A gyülekezeti ház felépítése így csak a hívek pél­damutató összefogásával volt lehetséges. A gyülekezet tagjai együttesen több, mint 1500 - Isten dicsőségére végzett - munkaórával mintegy 500 ezer forintnyi értékben járultak hozzá az építkezés befejezésé­hez, amely mindössze öt hóna­pot vett igénybe. A gondnok külön is köszöne­tét mondott a Raab Karcher Dél-dunántúli Tüzelőszer- és Építőanyag Kereskedelmi Részvénytársaság Szekszárdi Telepe jelen lévő képviselői­nek, akik minden náluk vásárolt építőanyagra kedvezményt biz­tosítottak az egyházközség számára. Az ünnepi istentiszteletet műsoros betétek színesítették: a decsi Kajsza család fúvós zene­számai, Erdélyesi János zsoltáréneklése, Bogdán Attila és Fábián Enikő szavalata, va­lamint Medináról Szabó Jó­zsefné szóló éneke és a Debre­ceni Judit, Csizmadia Hilda és Noémi és Pusztai Szimonetta alkotta leánykórus énekszáma. Az ünnepség szeretetven- dégséggel ért véget, ahol min­denki egyetértett abban, hogy napjaink gondokkal terhelt vi­lágában jó lenne minél többször hallani a szedresi gyülekezet­ben történtekhez hasonló öröm­teli eseményekről. Dr. Újlaky Ildikó Kiállítás Dombóváron A sorskerék megmászható A dombóvári Molnár György Általános Iskola közel negyven tanulója vett részt az iskola és a Gyermekvédő Liga helyi csoportjának hagyomá­nyosan megszervezett nagyatádi nyári táborá­ban, ahol a gyerekek az ottani szoborpark egé­szét és egy-egy látható alkotását rajzolták, fes­tették meg. A sokféle technikát al­kalmazó tehetséges gyer­mekalkotók számos mun­kájából nyílt kiállítás a Dombóvári Galériában, ahol az iskola 5. A. osztá­lyának kis énekes csoport­jának dalcsokra nyomta el először a megnyitó előtt a szemlélődő diákok és fel­nőttek zsivaját. Őket Kovács Géza nagyatádi népművelő kö­vette sajátos megnyitó be­szélgetéssel, aminek elején - mivel egy szociológus szerint minden embernek a saját neve a legkedvesebb számára - kiállító gyer­mekalkotók nevét olvasta fel, majd párhuzamot vont egy Párizsban látott fotó- kiállítás és a dombóvári tárlat hangulata között. Örömmel olvasta fel a dombóvári gyerekek és a tábort vezető Varga Ágnes és Szájer Béla közös nyi­latkozatát, amely szerint a nagyatádi szoborparkban látható Várhelyi György Sorsforgó című monumen­tális alkotása fölött véd­nökséget vállaltak a dom­bóváriak, akik ezután minden év pünkösdjén fel­keresik a szoborparkot. Ezt a bejelentést és Rácz Szabó András diákalkotó a szoborról írt - ahogy ő mondta - „kicsit versét”, amiben az a közbevetett mondat is szerepelt, hogy a sorskerék megmászható, Várhelyi György, a szobor alkotója is hallotta, hiszen jelen volt a megnyitón, ahol meghatottan szólt a gyerekekhez. A hangulatos megnyitón túl persze a gyerekek munkái tették igazán em­lékezetessé ezt a délutánt a galéria látogatói számára, hiszen nem csak a nyarat és a szoborpark sajátos hangulatát lopták be az őszbe, hanem tehetségüket jelző munkáikkal bizonyí­tották is, hogy a sors(ke- rék) megmászható.- nagy ­Jó hír Elkezdődött egy új nap. Terveket készítettünk, vagy most szövögetjük, mit és hogyan tegyünk, hogy eredményes legyen ez a nap. Jarirusnak, a zsinagóga vezető emberének egyetlen terve volt, megkeresni Jé­zust, aki a közeli városban jár. Jarius leánya halálosan be­teg. Senki nem tud már segí­teni. Apai szívének minden szeretete, félelme, hite Jézus felé fordította ezt az embert. Sokaktól hallotta, hogy Jé­zus minden életromboló ha­talommal szemben győze­delmes. Ez táplálta hitét, ez vitte Jézushoz! Odaérve le­borulva előtte, vallja nincs már reményem, de Benned bízom. A Te egyetlen érinté­sedtől meggyógyul a leá­nyom. Jézus nem várakoz­tatja meg ezt az embert. El­indul vele azonnal. De má­sok megállítják. Egy beteg asszony jön Jézushoz, ő is gyógyulni akar. Jézus útköz­ben is gyógyít. Ez táplálja Jairus hitét, de amikor a hit lángja magasabbra csapna, jeges kéz markolja meg, hogy gyorsan, teljesen ki­oltsa. Jairus, leányod meghalt. Már késő. Egy út lezárult. Nincs tovább. Jairus az út felén van. Eredménytelen lett ez az út? Fájdalom kör­nyékezi szívét, Jézus hozzá­fordul: ne állj meg az út felén. Ne félj, hanem higgy! Még jobban, még felségese­ben! Jézussal menj vissza otthonodba! Jairus igent mond az út második felére is! Átéli, hogy Jézus az emberileg egészen reménytelen esetek­ben is tud segíteni. Váratlanul szertefoszlanák reményeink, sötét felhők telepednek ránk hirtelen, és nem látunk már kiutat sok helyzetben. Megtorpanunk az út közepén. Ezekben a kilátástalan útkerezteződé- sekben üzeni Jézus: van to­vább. Engedd, hogy veled menjek. Ha Jézus belép az életedbe, Ő tovább visz az úton. Vele élhetsz teljes éle­tet! Csernák Erzsébet Istentiszteletek Szekszárdon Római katolikus szentmisék. Szombat: 17 óra Újváros, 18.30 Belváros. Vasárnap: 7.30 Újváros, 9.00 Belváros, 10.00 Újváros, 11.00 Belváros, 18.00 Újváros (német nyelvű szentmise). 18.30 Belváros. Református istentisztele­tek. Vasárnap: 9.00 óra Kál­vin tér, (gyermekistentisztelet), 10.00 Kálvin tér. 18. Kálvin tér. Evangélikus istentisztele­tek. Vasárnap: 9.30 német áhí­tat, minden hónap 2. és 4. va­sárnapján. 10.00 Luther tér. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Vasárnap: 10.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). 17.30 Munkácsy u. 1. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30, Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. 1. Hőgyésziek figyelmébe Képernyőn a képviselők Hétfőn hétkor Egy éve közvetít a hőgyé- szi kábeltelevíziós rend­szer helyi műsort. Az ese­mények képernyőn való megjelenését egyre többen igénylik a falu lakói közül. Különösen fontosnak szá­mítanak az önkormányzat testületi üléséről szóló helyszíni felvételek. A legutóbbi önkormány­zati testületi ülés napirend­jén szerepelt a költségvetés aktualizált módosítása, mégpedig azért tárgyaltak erről, hogy az intézmények zavartalanul működhesse­nek. A képviselő megtár­gyalták a szolgáltatások, így az intézményes szemétszál­lítás regionális lehetőségeit, valamint a helyi kábelháló­zat műszaki fenntartásának, üzemeltetésének megpá­lyáztatását. A testület jog­folytonosság következtében a vízi közmű társulat fel­számolása mellett foglalt ál­lást. Döntöttek a Hőgyészről elszármazottak 1998-ban rendezendő találkozójáról és az idei október 23-i nemzeti ünnep szervezéséről és a községi szintű megtartásá­ról. Mindezeket október 21- én, hétfőn este hét órai kez­dettel láthatják a hőgyészi falutévé nézői. - decsi­Moldova György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents