Tolnai Népújság, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-07-08 / 209. szám
■ r.i / [Ï \r ni ^ J - P* Ml YM. jrl 1996. szeptember 7., szombat 9. oldal I Az 1930-as évek romantikus Al-Dunája A Babakaj sziklaszirt Az egykori magyar Alduna- szakasz egy csodálatos vadromantikus Duna-rész volt. „Hajósgyerekként”, majd 1940-44-ig tartó hajós szolgálatban módomban volt megcsodálni e tájat. Iskolahajómmal, mely a vállalat legerősebb mortorhajója volt, öt hónapig hajóztam ezen a részen. Ha „völgymenetben” elhagytuk Moldovát, hamarosan láthattuk a hullámokból magasan kiemelkedő, mondabeli, hullámtörő sziklaszirtet, a Baba- kajt, a folyammeder közepén. Régi szokás szerint az újdonsült hajósokat ezen a helyen „keresztelték meg”. A Babakaj után balról pillantottuk meg a magasan fekvő Lászlóvár romjait. A vár Zsig- mond király uralkodása alatt a XV. században a déli magyar országhatár védelmére építtetett. Jobbról, a szerb oldalon láthattuk a jó állapotban levő, soktomyú Galambóc várat, lent a Duna-parton. Ezután összeszűkült a folyammeder, balról a déli Kárpátok, jobbról a szerb hegylánc kísérték a 300 méter széles és 20-25 méter mély folyamot. A táj mindinkább hegyszoros-jel- leget vett fel, vitathatatlanul romantikus volt. A bal parton Alibégnél szorosan a „Széchenyi-út” felett, sziklába vésett, hatalmas emléktábla örökítette meg az Alduna szabályozásának kezdő időpontját és a kezdeményező Baross Gábor miniszter elévülhetetlen érdemeit. A természet változatos szépségei mély benyomást tettek az utazóra. Magas, kopár sziklafalak lógtak alá a folyóra. Olykor úgy tűnt, hogy a sziklakolosz- szusok elzárják a folyam útját, és azt lehetett hinni, hogy magas hegyek által körülzárt tóban vagyunk. Aztán hirtelen egy keskeny rést pillantottunk meg, melyből hajó bújt elő. Stenkánál kitágult a folyammeder 1000 méter szélesre. Továbbhaladva lebilincselő látványt nyújtottak a jobbról, balról, szűk völgyekből görgetegként alááramló vadvizek, patakok. Itt-ott tarka falvak voltak láthatók festőién simulva a hegyoldalhoz. A Greben-szikla hirtelen 1000 méterről 400 méterre szűkítette a folyammedret, itt jelentős, 30-40 méter vízmélység alakult ki. A Greben után 2000 méterre szélesedett a folyam. Csodálatos látvány volt. A híres Kazán-szoros különösen látványos szakasz. Kereken kijelenthető, hogy Európa egyik nagyobb folyama sem tud nagyszerűbbet, lenyűgö- zőbbet felmutatni. A 700 méter magas Strebec oldala a folyam közepéig nyúlik be, és olyan benyomást kelt, mintha el akarná zárni a Duna folyását. A meder összeszűkül 170 méterre és a vízmélység 40-50, sőt helyenként 90 méter. A folyam magas, kopár, meredek sziklafalak között halad. A „Széchenyi-út” felett egy különösen nehéz ponton a Felső-Kazánban vésték sziklába a Széchenyi emléktáblát. A mosolygó völgylapály Dunatölgyesnél összekötő tagnak számít a Felső- és Alsó- Kazán között. Magasan a Széchenyi út felett volt az osztrák tábornokról elnevezett Veterani-barlang, melyet Veterani tábornok hadseregének kapitánya, d’Amau alig száz emberével sikeresen megvédett a többezres török sereg ellenében, 1692-ben. Hasonló bravúrt hajtott itt végre 250 magyar harcos 1788-ban, tízezer török ellen. Maga a barlang egy igen tágas templom-belsőhöz hasonlít, és sajátos formáját Széchenyi István és Vásárhelyi Pál mérnök is megcsodálta. Dunatölgyes után az Alsó- Kazánba érkeztünk. A jobboldali meredek sziklafalban alig a víztükör felett sziklába vésett négyszögletes lyukak sorakoztak jól láthatóan, melyek ezelőtt kétezer évvel a Trajan-hadiút tartóinak rögzítésére szolgáltak. A Kazán-szoros alsó végén, a jobboldali sziklafalba vésve látható Trajanus római császár emléktáblája. A Kazán-szoros után hamarosan elértük Orsovát, mely mindig fontos határváros és közlekedési csomópont volt. A tiszta, takaros városka festői környezetben forgalmas kikötőkkel, iparral és hajójavító műhellyel rendelkezett. Magyarok, németek, románok, szerbek lakták, súrlódásmentesen éltek egymás mellett a különböző nemzetiségek. Orsóvá alatt közel a balpartnál terül el a két kilométer hosszú és 300 méter széles Ada-Kaleh sziget. A szigeten a törökök egy erős várat építettek, citadellával. A falakon kívül parkosítva volt, sok száz rózsával, szőlővel. Belül szűk utcácskák lakóépületekkel, bazársorokkal, kávézóval és egy mecsettel. Néhány kilométerrel lejjebb az úgynevezett Vaskapunál volt a folyamszabályozás előtt a legnehezebb az áthajózás. Ezen a helyen ma már az 1960-as években épült duzzasztógát uralja a tájat. A gáttal mintegy harminc méterrel megemelték a Duna szintjét. Mélyen a víztükör alatt fekszik a romantikus Ada-Kaleh sziget és a Széchenyi emléktábla is. A hegy lankáin egy új Orsovát építettek fel. A zuhatagi Duna-szakasz nyugodt tóvá változott. Baka János, Tolna A Kazán-szoros egy részlete Két Magyarország Kolesz-sztori régen és ma: a világ így megyen Ha valaki kételkedne abban, mekkorát változott egy röpke évtized alatt a világ, annak szeretnék felidézni egy ócska sztereotípiát a hetvenes-nyolcvanas évekből A kollégistáét. Jutkát 1978-ban protekció nélkül elsó're felvették az egyetemre, a család, a sofőrpapa, és a tanítónő-mama úszott a boldogságban, diplomás lesz a lány, nem akárki. Annál jobban elkeseredtek, amikor megkapták az értesítést a kollégiumból, hogy a gyerek „nem nyert elhelyezést”, ha akarnak, fellebbezzenek. Fellebbeztek, t.c. igazgató elvtárs. lg. elvi. visszaírta, hogy nincs mód elhelyezésre, mert a szülők keresete túl sok, és többet már ne fellebbezzenek, mert különben is helyhiány van. Hónap múltán sofőr-papa mérge kezdett párologni, amikor Jutka elmesélte, milyen csoporttársai vannak. Egy falusi leányzó például elég tehetős. Jó cuccokban jár, a drága Fa-szap- pan, meg vastag aranykarkötő nem téma, falusi-papa mélykék ezerötös Ladával hozza vasárnap esténként. A leányzó nem resteilte megosztani a titkot, falusi-papa és falusi-mama vakulásig nevelik a disznót és a bikát. Van vele dolog elég. A bökkenő, hogy a leányzó kollégista. A háztáji ugyanis nem szerepel a kereseti igazoláson. A kilencvenes évek közepén másképp áll a meccs. Ágit, falusi-mama lányát, 1995-ben elsőre felvették az egyetemre (hol van már a protekció?). Másodéves, kollégista. A mama kereseti papírján a nyugdíj, meg az árvaellátás éves összege szerepel, 370 ezer forint. Ez ugye elég alap a szoc. hátr. helyzet című skatulyára, Agi mégis kop- pant, amikor kóter igazgatója közölte vele, hogy sok az egy főre eső, idén „nem nyer elhelyezést”. A 370 ezret ugyanis felbruttósították 700 ezerre, ami már tekintélyesen hangzik, ennyi pénzzel kinek van pofája koleszt kérni, aztán falusi-mama nyugdíj mellett biztosan dolgozik is, hát legyen ennyi elég a magyarázkodásból. (Szögezzük le, falusi-mama nem nevel disznót, a haszonból legfeljebb gumicukorkát vásárolhatna, kollégiumot nem.) Áginak nem volt elég. Fellebbezett, de nem az Igazg. Úrnak adta oda a levelet, mint az tanácsolta neki, hanem egyenesen a rektorhoz küldte. Áginak ezután is kijutott a meglepetésekből, jelesül amikor évfolyamtársa vállalkozó-papájának iratkáján meglátta, hogy „jövedelem nulla forint, nulla fillér”. Vállalkozó-papa a vállalkozás mellett biztosan nem dolgozik. Az érdekes, hogy a leányzó kollégista. A nullát, logikus, nem lehet felbruttósítani. 1\Æielőtt bárki hangulatkeltést tulajdonítana a fentieknek, megjegyezném, nem a gonosz kollégiumigazgatókban van és volt a hiba. Nem is a sertéshizlalókban, vagy a vállalkozókban. Mert ma is, vagy ma még inkább két Magyarország van: egy a kirakatban, papíron, és egy másik a pult alatt, a valóságban, amelynek tengerében mindenki úgy halászik, (vagy úgy süllyed el), ahogy tud. Tóth Ferenc Interjú Keleti Györggyel Milyen esélyeink lennének ma Mohácsnál? Keleti György, honvédelmi miniszter is részt vett Medina 550. „születésnapja” alkalmából - az elmúlt vasárnap - megrendezett ünnepségen. A helyi laktanyában adott fogadáson sikerült őt kiragadni az érdeklődők gyűrűjéből. — Miniszter úr, Ön több alkalommal beszélt Mohács tanulságairól. Itt, Medinán is elmondta, hogy akkor azért következett be a tragédia, mert nem volt egységes a nemzet, nem voltak szövetségeseink, illetve nem rendelkeztünk korszerű haditechnikával. Ilyen nézőpontból közelítve milyen eséllyel vennénk fel a harcot most - természetesen jelképesen értve - a „ török sereg ” ellenében ? — A magyar honvédség jelenleg az átalakítás időszakában van. Én a veszélyt nem ott látom, hogy a mi hadi- technikai eszközeink korszerűtlenebbek lennének, mint a környező országoké, hanem abban, hogy ezek a fegyverek már általában nem korszerűek. Komolyabb haditechnikai fejlesztés - a MÍG 29-esek 3 évvel ezelőtti behozatala kivételével - 15-20 éve volt. Az orosz államadósság fejében behozandó harci járművekkel például a 25-30 éves magyar gyártmányú PSZH-kat váltjuk ki. Ez utóbbiak már nemcsak erkölcsileg avultak el, hanem fizikailag is. Ami a szövetségeseket illeti, azt hiszem, a Magyar Köztársaság ebben a térségben megérti egymást a szomszédos országokkal, a katonai kapcsolataink jók. Van szövetségesünk is, hiszen én teljes felelősséggel állítom, hogy a NATO — bár biztonsági garanciákat nyilván nekünk még nem ad - egy konfliktus esetén politikai segítséget mindenképpen nyújtana Magyarországnak. És az egyáltalán nem közömbös, hogy milyen politikai erők állnak egy adott ország mögött. Mindazonáltal ez az ország akkor lesz igazán biztonságban, ha bejut a NATO- ba, bejut az európai közösségbe, gazdaságilag stabil lesz, a felnövekvő nemzedék megtanul több nyelven beszélni, számítógépet kezelni. A katonai költségvetést nem szabad indokolatlanul emelni, iszonyatos pénzeket elvonni olyan területekről, amelyek a jövőt alapozzák meg. — Létezik-e jelenleg konfliktusveszély? — Egy országok közötti, reguláris hadsereggel megvívott háború veszélye Magyarországra vonatkozóan jelentős mértékben lecsökkent, de nem szűnt meg. Amíg hadseregek vannak, addig ez a veszély fennáll. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy ebben a térségben bizony vannak olyan politikai erők, amelyek - hangsúlyozom - ma nincsenek a hivatalos politika rangján, de nem állna messze tőlük bizonyos, magyarokkal szembeni vitás kérdések fegyveres úton való megoldása. A veszély inkább egy „háborús küszöb alatti”, mondjuk így: délszláv típusú veszély, ami bár nem fordul a szomszédos országok ellen, de lehet olyan következménye, ami a környező országokat veszélyeztetheti. Ma ennek van realitása, erre is fel kell készülnünk. —-Az eddigi beszélgetésből kimaradt egy fontos elem. maguk a katonák, az „emberi tényező”. Ezzel kapcsolatban jegyzem meg: annak idején én is láttam egyet, s mást a seregben, de például tanklopás még nem volt. — Nem katona lopta a tankot. Az a harckocsi egyébként egy lőtéren volt, és sajnos a lőtereinket nem tudjuk őrizni. Az tény, hogy a mostani, átalakuló társadalomban bizonyos morális lazulás tapasztalható, és ettől nem tudja a hadsereg sem függetleníteni magát. Vannak morális problémák a hadseregen belül is, ezt nem szabad letagadni. A demokratikus vívmányok nagyon jó dolgok, de ezek között van, ami hátráltatja a mi munkánkat. Például törvény tiltja, hogy a hadsereg megtudja, a bevonulok között kinek van priusza. Pedig ha tudnánk, akkor valószínűleg egy betörésekkel, rablásokkal terhelt előéletű katonát nem osztana be a parancsnoka mondjuk az üzemanyagraktár őrzésére. Ezzel a gondolattal persze nem akarom az emberi jogokat kétségbe vonni. A hivatásos katonáink körében is vannak ilyenek, nem tagadom. A hivatásos katona ma nem kapja meg azt a megbecsülést, amit megérdemelne. Persze ha valaki nehezebben él, az nem jelenti azt, hogy lopnia kell. — Szintén az „emberi tényező”: sokszor hallani a beesett mellű, gyengécske, katonáskodásra alkalmatlan gyerekekről. Erről persze nem a hadsereg tehet, de valakinek csak meg kéne védeni a hazát. — Nekem az egészségügyi alkalmatlansággal más a gondom. Azt hiszem, hogy az egészségügyi követelmények megítélésében vannak problémák. Nem véletlen, hogy Budapesten a fiatalok 50 %-a alkalmatlan katonai szolgálatra, Zala, Vas és más megyékben pedig csak 10 %. (így jön ki országosan a 35 % körüli alkalmatlanság.) Meggyőződésem, hogy ennyivel nem betegebb Budapest. Nem mindegy, hogy a sorozáson az orvos mit mond egy fiatalra. Tehát nem a követelmények térnek el egymástól, hanem az elbírálás módja. Ezt persze ki lehet védeni, lehet mondani, hogy legyen hivatásos hadsereg, jöjjön pénzért, aki egészséges. Ez többe kerül, és azt sem szabad elfelejteni, hogy ha baj van, akkor az egész országnak kell magát megvédenie. Ha profi hadseregünk is lesz, akkor is szükség lesz tartalékos kiképzésre. (Folytatás a 10. oldalon.)
