Tolnai Népújság, 1996. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-14-15 / 215. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1996. szeptember 14., szombat Rejtett értékeink Egy pincehelyi népdal és utóélete „A magyar népzene egyetlen óriási tenger; mert az addig tudományos rendszerességgel összegyűjtött tízezer dallamot már valóban tengernek nevezhetjük. Ennek a tengernek aránylag kicsi felszínét tudta eddig, eredet szempontjából megvilágítani a történeti kutatás” - írta Szabolcsi Bence 1934-ben. S ha az eltelt két emberöltőben derekas munkát végeztek is a tudósok, jócskán akad még történeti érdekesség - a szövegelemzés terén. A Tolnavármegye 1906. szeptember 23-i száma Új „népdal” címmel írta a következőket: „Pincehelyen, mint lapunkkal közlik, a következő népdal járja mostanában: Jertek lányok, öltözzetek fehérbe/. Úgy menjünk ki a gőzösnek elébe. /Hamburg táján fölülünk a gályára/, szerbusz rózsám, megyek Amerikába.// Oda van már a magyarnak mindene,/Elhagyta a régi híres Istene,/ Nincsen neki tanyája, se gúnyája,/ Ki ilyet ad, az lehet csak hazája ”. A dallamról nem esik szó, nem leltem annak nyomát a Magyar népzene tárában, (holott bizonyára akkor is, ma is közismert), de a Magyar népdalok 1970-es kiadásában csaknem szó szerinti pontossággal ott áll a szöveg. Az országos és helyi adatok szívszorítóan erősítik meg az egykori dal igazságát. Ha- nák Péter írja a Magyarország történetében, hogy hivatalos állami statisztika csak 1899- től jegyezte a legálisan kivándorlókat, akiknek „nagy többsége, 86%-a a vagyongyűjtés reményével, vagy legalábbis a biztos megélhetéssel kecsegtető Egyesült Államok felé vette útját”, s véglegesen 1,7-1,8 milliós népességveszteséggel számolhatunk. Megyénk a Dunántúlon szomorúan elöl jár, a világháború előtti években pedig többszörösen tartotta az első helyet. Az okokat legkevésbé a kalandvágyban, leginkább pedig a nagybirtok mellett fulladozó parasztgazdaságok kilátástalanságában találjuk. (A cselédségnek csak töredéke vándorolt ki, mert ehhez is anyagi erő kellett. ..) A korabeli lap sem elégedett meg a népdal szövegének közlésével, hanem ahhoz sajátos kommentárt fűzött: „Lehetetlen megdöbbenve nem gondolni a néplélek ily megnyilatkozására. Szeretnők azt mondani, hogy nem igaz az egész, hogy csak rossz álom. Pedig valóság is jellemzi nagyon, hogy az utóbbi időben éppen Pincehelyről minden hónapban 4-5 ember, olykor 10-12 is akad amerikai kivándorló. Hogy a kivándorlás mily szörnyű baj, régen hirdetjük, de az idézett népdal mindenkit meggyőzhet arról, hogy a baj vészesen harapó- dzik el napról-napra mélyebben a nemzet testén. Ha sürgősen nem orvosoljuk, attól tartunk, hogy nem lesz mentség. - Kérjük a papokat, tanítókat, elöljáróságokat: szüntessék be ennek a rettenetes népdalnak az éneklését”. Amilyen bárgyú ez a kérés, oly valószínűtlen, hogy sikerült volna elvenni - a morgás jogát. Ezt igazolja, hogy a Kodály-féle A magyar népzene című kötetben 1913-ban gyűjtési évszámmal Őcsény- ből jegyezték föl: „Elment az én rózsám/ Idegen országba/, Azt izente vissza,/ Menjek el utána”... Akadtak persze, akik kalandvágyból itthon maradtak. Ők még tanúi lehettek annak, hogy amikor az 1950-es években először jelent meg Hét évszázad magyar versei címmel gyűjtemény, ott a népdalok között a 126. sorszám alatt, az 1056. oldalon viszontlátták a régi nóta „korszerűsített” változatát imigyen: ,Jertek, lányok, öltözzetek fehérbe,/ Szórjunk rózsát Rákosi Mátyás elébe,/ Hadd járjon ő a rózsába bokáig,/ Éljen, éljen Rákosi elvtárs sokáig!// Gyertek lányok, öltözzetek fehérbe,/ Szórjunk rózsát Rákosi Mátyás elébe,/ Pusztuljon a reakció egyszálig,/ Éljen, éljen Rákosi elvtárs sokáig”. Aligha kétséges, hogy ez a változat nem pincehelyi és nem népdalgyűjtés eredménye: a fantáziátlan utánköltő- nek még annyira sem futotta tehetségéből, hogy legalább a szótagszámot tisztelje. Any- nyiban mindenesetre megegyezett a két nóta keletkezésének körülménye, hogy a Tolnavármegye cikkének utolsó mondata aktuálissá vált az új dal megszületésekor, s ha leírni nem is merték, alighanem „beszüntették ennek a rettenetes népdalnak az éneklését’ külön kérés nélkül is. Dr. Töttős Gábor Szekszárdon, a ZUG-ban, szeptember 20-án 17 órakor bonyhádi Orbán László festményeiből rendezett „Ze- nészporték” című kiállítás megnyitójára kerül sor. Dicső Zsolt költő nyitja meg a kiállítást, Komjáthi Tamás közreműködésével. Orbán László több alkalommal is bemutatkozott már a Tolna megyei közönségnek, csoportos kiállításokon Szekszárdon, Várdombon, Kisdo- rogon, egyéni kiállításokon többek között Bonyhádon és Szekszárdon tekinthették meg alkotásait. A mostani kiállítást október 4-ig láthatja a közönség a Béla tér 6. szám alatt. (pt) Kiállítás a ZUG-ban A szőlő felvásárlási ára nem felfelé, hanem lefelé indult el Sok a szőlő, de gyenge a minősége (Folytatás az 1. oldalról.) Dózsa Pál szőlőtermelő, borosgazda: — Nekem Cserszegi fűszeres, Chardonnay, Muscat-Oto- nell és Királyleányka fajták vannak, sajnos a mostani esők miatt előbbre kellett hoznunk a szüretet két héttel. A Chardonnay különösen érzékeny fajta és a 12 permetezés ellenére is elkezdett rothadni a szőlőm. A késői fajtáknál, mint az Olaszriz- lingnél még talán segíthetne a rothadás elleni permetezés, de nem tudná azt az eredményt hozni, mert ködben, párában van a szőlő, nedves a levél. Ha ez az időjárás nem jön közbe, az idén csodálatos termés lehetett volna, így azonban nem csak a botritisz zavarja a minőséget, hanem az alacsony cukorfok is. Már há-' rom fajtát leszüreteltem és a Cserszegi fűszerest 18-al, a Muscat-Otonell-t 16-al és a Chardonnay-t 17,5-el kellett leszednem. Hiába hagytuk volna rajta még két hétig, a rothadás csak fokozódott volna és ilyen borult időben a mustfok sem növekedett volna. A Királyleányka van még hátra, a hét végén ha nem esik szednünk kell, annak ellenére, hogy a cukorfoka 3-al is elmarad a tavalyitól. Ebbe bele kell nyugodni. Igazán jó borra nem lehet számítani az idén, mert a javított mustnak az eredménye azért nem azonos a ténylegesen termelt cukorfokkal. Módos Ernő igazgató, Alis- cavin Rt.: — Sajnos, ez a sok eső rendkívül hátrányosan érinti a minőségi szőlőtermelőket és a feldolgozókat is. De kellemesen csalódtunk eddig két fajtában is, az Oportó és a Rizlingszilváni, melyek vékony héjú, korán érő fajták, a vártnál jobban bírták ezt a hatalmas eső tömeget. Az az ültetvény, amely nem volt túlterhelve, hozta a várható minőséget, az Oportó 15-16 fokosán, a Rizlingszilváni 17 fokosán érkezett be hozzánk, ami ilyen körülmények között jelentős teljesítmény. Sajnos nem mondható el ez a Chardonnay-ról, ami egy nagy, piacvezető fajta, nagyon sokat el tudnánk belőle adni, de ezzel a minőséggel nem. A rothadás mértéke 20-30 százalékos, 16 mustfokos és ez bizony nem javítja a Chardonnay minőségét. Sajnos a Zweigeltnél is hasonló jeleket tapasztalunk. Tizenöt mustfok alatt vörös szőlőből bort nem lehet készíteni. — Ön szerint mennyit fog csúszni a szüret? — Én nem érzékelek csúszást, hiszen ahogy eláll az eső, még nagyobb erővel szedik a termelők a szőlőt. Bizonyos fajtákat még mindig korainak érzek, de vannak kényszerítő motívumok. Kékfrankost szeptember 20-a előtt szívem szerint nem vennék át és az Olasz- rizling is egy későbbi fajta, de nagy a nyomás a termelők részéről a korábbi kezdés miatt. Nagyon pesszimista vagyok, ebből a szőlőből vajon milyen bort lehet készíteni? — A szüret elején nagyobb árakról lehetett hallani, mint ami végül is megvalósult, sőt úgy néz ki, hogy nem felfelé, hanem lefelé indultak el a fel- vásárlási árak. Mi lehet vajon ennek az oka ? — Szerintem az, amit a termelők nem hittek el eddig, hogy nem sikerült olyan minőségű árut készíteni, hogy azt maradék nélkül értékesíteni lehessen és elég nagy borkészletek, különösen fehér borból bent maradtak a forgalmazóknál. Nem áll érdekükben, hogy ezt fokozzák egy olyan gyenge évjárattal, mint ami most várható. A fehérszőlőknél valóban lefelé mennek az árak. Ez a piac hatása, ez ellen nem lehet mit tenni, bár a borhamisításnak is nagy szerepe van abban, hogy ez így alakult. — Ha már a borhamisítás szóba került, vajon mi lehet az oka, hogy még a szekszárdi borvidéken is a boltokban alföldi, olcsó kannás bort kínálnak a helyiek helyett? — A fizetőképes kereslet ma olyan, hogy az olcsó, szőlőt, de még hordót sem látott „borokat” tudja megfizetni, mert ezekhez olcsón hozzá lehet jutni. Nagyon sok cég ebből meggazdagodott. Bármennyire is szomorú, de az az igazság, hogy ebben a helyzetben a szekszárdi borvidék a saját területén és a saját boraival kiesett az árversenyből. A minőségi bort nem lehet megvenni 60 forintos literes áron, mert ennyiből képtelenség még előállítani is. — Amíg a hatóságok engedik - nem tudják, vagy nem akarják a borhamisítást felszámolni -, addig kiszorítják a piacról az olcsó, igénytelen „borok” a minőséget és a termelők egyre nehezebben fogják tudni értékesíteni a szőlőtermésüket. Mauthner A Hőgyészi Vegyesipari Szövetkezet ötvenöt éves Nehéz a megélhetést biztosítani Interjú Temesvári Ferenccel, a VISZ elnökével A Hőgyészi Vegyesipari Szövetkezet 55 éves múltra tekint visz- sza. A kezdeti, sok szakmát felölelő tevékenység mára letisztult, és csak tiszta textilipari profillal dolgoznak. Erről beszélgettünk Temesvári Ferenccel, a VISZ elnökével. — Sikerült-e a megélhetési lehetőséget, mint célt elérni, tartani? — A közgyűlésünk a talpon maradást, a 113 dolgozó megélhetési lehetőségének biztosítását tűzte ki célul, ez a mai napig sikerült is. Közben a szociális értékeket is megőriztük. Az Országos Foglalkoztatási Alapítványtól elnyert támogatás fejében egy év garanciát vállaltunk, hogy nem következik be létszámleépítés. Rendelésállományunk több esetben igényelte volna, hogy embereket vegyünk fel, de ez nem sikerült. — Olyan térségben, ahol a munkanélküliségi ráta 17 százalék? — Öt dolgozót szerettünk volna felvenni, és ezt meghirdettük Hőgyész, Murga, Te vei, Kalaznó, Szakály, Diósberény, Mucsi, Dúzs községekben. Nem sikerült. Úgy gondoljuk, ennek oka visszavezethető azokra a törvényekre, amelyek megváltoztatása nem a mi feladatunk. Létszámleépítést a közeljövőben nem tervezünk, azonban a munkaerő rugalmas alkalmazása, termékeink szezonális jellege miatt bekövetkezhet. V — Tevékenységük a szövésre és konfekcionálásra terjed ki? — A szövődében elsősorban a frottír áruk gyártása a meghatározó, fóleg szállodák és világversenyek számára. Termékeink 95 százalékát hazai forgalomban, 5 százalékát nyugati exportban értékesítjük. — Meddig tartható fenn ez a lehetőség? — Amíg megfelelő árban, kiváló minőségben, előírt határidőre tudunk szállítani. — A központi telephely és a technikai eszközök a kor követelményeinek megfelelnek? — A technikai eszközeink elavultak. Csak megfelelő üzembentartásra van módunk. További célunk a jelenlegi dolgozói állomány megélhetési lehetőségét biztosítani, tervezzük az üzemcsarnokok hőszigetelésének megoldását, a fűtőolaj kiváltását gázra, valamint egy raktárcsarnok értékesítését. Gondunk az is, hogy a tulajdonosi szemlélet változása igen lassú. A tervezett döntéseinknél nem hagyható figyelmen kívül a pénzügyi helyzet, de ez más gazdálkodó egységekre is érvényes. Előrelépni, továbbhaladni csak egy vállalkozásbarát gazdaságpolitikával lehet. Decsi Kiss János
