Tolnai Népújság, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-31 / 203. szám

í r 0\ í, 1 1996. augusztus 31., szombat 9. oldal I Száz éve már A magyar Alduna szabályozása 1896-ra jórészt elkészült a nagy mű. Szeptember 27-én a ma­gyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. „I. Ferenc/ József’ nevű személyhajójának fedélzetén tartózkodó uralkodók, I. Ferenc József magyar király, I. Károly román és Sándor szerb kirá­lyok áthajóztak a Vaskapu-csatornán, amelynek ünnepélyes megnyitása ekkor történt meg. Köztudott, hogy már gróf Széchenyi István is sokat tett a dunai hajózás érdekében. Az ő erőfeszítéseinek köszönhető, hogy a hajózás számára legve­szélyesebb Alduna-szakasz bal partján 1834-37 között út épült, helyenként meredek sziklafalakba vágva. A „Szé­chenyi útra” elsősorban hajó­vontatás céljából volt szükség. A hajókat akkor még igavonó állatokkal vontatták „hegyme­netben”, azaz folyásiránnyal szemben. (A Kazán szorosban egy különösen nehéz helyen vésték a sziklafalba a Széche- nyi-emléktáblát.) A dunai szabad hajózás el­vét az 1856. március 30-i Pári­zsi Szerződés fogalmazza meg, mely szerint a dunai ha­józásban részt vehet, aki alá­veti magát a szerződésben rögzített kötelezettségeknek. Az Alduna és a Vaskapu szabályozásáról 1878-ban, Berlinben nemzetközi kong­resszus döntött, a kivitelezés­sel az Osztrák-Magyar Monar­chiát bízták meg. Később a két társállam megállapodott egy­mással, hogy Magyarország hajtja végre a munkát, vállalja a költségeket - a beszedett ha­józási díjak pedig a Magyar A folyamszabályozási mun­kákat 1890. szeptember 15-én ünnepélyes keretek között kezdték meg a szerb kormány képviselőjének részvételével, mikor is Baross Gábor minisz­ter a Greben sziklába elhelye­Kozla, Dojke és Jucz szikla­padjai, Izlás, Tachtalia és Gre­ben mélyen a Dunába nyúló sziklái, a Vaskapu sziklapad­jai. A Vaskapunál 2 kilométer hosszú, 80 méter széles csa­Szabályozási munka a Vaskapunál Köztársaságot illetik. A nagy­szabású folyamszabályozási munkálatok előtt a zuhatagi Duna-szakasz csak kisebb ha­jókkal volt megjárható és csak magasabb vízállásnál. De nagy veszélyt jelentettek a sziklazá­tonyok, az örvények sodrásai, a messze a folyamba nyúló Greben-hegy, a katarakták (vízesések), a szűk Kazán-szo­rosban leselkedő Kalnik szikla is. zett két aknát felrobbantotta. A szabályozási munkák fo­lyamán medermélyítéseket végeztek hatalmas tömeg szikla kirobbantásával, leg­alább 60 méter szélességben. A kataraktáknál a folyamme­der szűkítésével, kőgátak kié­pítésével emelték a vízszintet, kiegyenlítve ezáltal a zuha­násszerű eséseket (pl. Greben). Különösen nagy munkákat igényeltek a Stenka-katarakta, Hajóvontatás gőzmozdonnyal tornát építettek, erős kőgátak­kal szegélyezve. Itt több száz­ezer köbméter sziklát robban­tottak ki a folyammederből. A folyamsebesség itt 16-18 km/ óra volt. A vontatóhajókat egy drótkötél-vontató segítette hegymenetben. Később egy erős gőzmozdonyt állítottak be erre a célra, a drótkötél-vonta­tót pedig a Greben-Szinice 2 kilométeres szakaszon üzemel­tették, ahol a folyamsebesség közel azonos volt a Vaskapu csatornában megállapítottal. A zuhatagi szakaszt magába foglaló Moldova-Turnu-Seve- rin folyamszakaszon jól kép­zett, tapasztalt hajókalauzok irányították, kormányozták a hajókat. Az 1896-os ünnepé­lyes „megnyitó” után még két évig eltartottak az Alduna sza­bályozásának utómunkálatai, de akkorra már a legnagyobb gőzhajók vontával is biztonsá­gosan közlekedhettek ezen a zuhatagi Duna-szakaszon. A nyolc évig tartó folyam­szabályozási munkák 45 millió koronát igényeltek. A magyar kormány előzetesen évi egy­millió korona bevétellel kalku­lált, a gyakorlatban viszont a bevétel általában jóval több volt ennél. Az I. világháború után ezek a bevételek is Ma­gyarország veszteséglistájára kerültek. Baka János, Tolna „Az Orvosi Kamara elhatárolódik ...” Betegek halhatnak meg? A Magyar Orvosi Kamara Képviselőtestülete tiltakozik a kórházi ágyszámok leépí­tése ellen. A tiltakozáshoz csatlakozott a Tolna Megyei Orvosi Kamara is. — Miről van szó, mi a tilta­kozás lényege - erről kérdez­tük dr. Hulin Istvánt, a megyei orvosi kamara elnökét. — A képviselőtestület au­gusztus 26-án kidolgozta és el­fogadta a Magyar Orvosi Ka­mara állásfoglalását a Parlament által 1996. július 3- án elfogadott, az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a te­rületi finanszírozási normatí­vákról szóló törvényről. A ka­mara, mint az orvosi tudomá­nyok és hivatás, egyúttal a ma­gyar lakosság egésze egészség- ügyi érdekeinek szakmai kép­viselője sajnálattal állapította meg, hogy az Országgyűlés az erőteljes tiltakozások ellenére elfogadta a törvényt. A kamara elhatárolódik a törvény szelle­miségétől. — Konkrétan mit kifogásol­nak? — A Magyar Orvosi Ka­mara meggyőződése, hogy az ágy leépítésekkel nem hogy javul, inkább rosszabb lesz az egészségügyi ellátás, mert a struktrúra-átalakítás - egyéb­ként helyes célkitűzését - alapvetően helytelen ideoló­giára építették fel. Az érvé­nyes finanszírozási rendszer nem az ágyszámra, hanem a teljesítményre épül. Senki nem mérte fel a lakosság egészségügyi ellátás iránti va­lós igényét. Az ágyszámfeles- leget célzottan kimutató ma­tematikai képlet a statisztikai módszerek megcsúfolása. Kőtelező korszerűsítés — Ezek szerint nincs feles­leges ágy? — Ha van felesleges ágy­szám, akkor annak leépítését meg kell előzze a szociális inf­rastruktúra tényleges kiépí­tése. Ennek hiányában olyan betegek halhatnak meg az ágy- számcsökkentés miatt, akiknek halála elkerülhető lett volna. A felelősséget ezért a törvényal­kotóknak kell viselniük. Az életbe lépő törvény szakmai szempontból indokolhatatlan. Gazdasági előnyöket, megta­karítást nem jelent, sőt többlet kiadásokat igényel. Ezek alap­ján alkotmányossági kételyek merülnek fel. Semmilyen ta­nulmány nem ismert, amely érdemi költség-megtakarítást igazolhatna. A törvény végre­hajtása értelmezhetetlen a szakma által kidolgozott meg­felelő irányelvek nélkül. A népjóléti tárca által a közeljö­vőben életbe léptetni kívánt szakmai minimum-feltétel­rendszer ismert formájában erre alkalmatlan, nem ad ele­gendő felkészülési időt az át­alakításra, így előrevetíti a ka­otikus állapotok kialakulásá­nak lehetőségét. — Nem túl súlyos szavak ezek? — Nem, főleg ha azt néz­zük, hogy a törvényben „szen­tesítésre” kerülnek azok az óri­ási ellátási különbségek, amik eddig is megvoltak a főváros és a vidék között. Ma 10 ezer bu­dapesti lakosra négyszer több szakorvosi rendelőóra jut, mint az ország más részein élőkre. A Magyar Orvosi Kamara előter­jesztést készít, mellyel az Al­kotmánybírósághoz kíván for­dulni a törvény miatt. F. Kováts Éva Strandok, fürdők medencéi Az ÁNTSZ Tolna Megyei Inté­zete minden évben, a szezon végén összesítést készít, ami a fürdők, strandok vizének a nyári mérések alkalmával ta­pasztalt tisztaságát méri fel. Az idei szezon ugyan még tart, de az előző évi adatok azt mutat­ják, csak azok a medencék „áll­ják meg” a helyüket, amelyek korszerű vízforgató berende­zéssel vannak ellátva. Sajnos, a megyében igen kevés az olyan strand, ahol minden medence megfelelne a kritériumoknak. A hónap elején lépett ha­tályba az a kormányrendelet, ami ettől kezdve jelentősen megszigorítja a fürdők, stran­dok létesítésének feltételeit. Ezentúl csak olyan medence készülhet, amelyik rendelkezik vízforgató berendezéssel. A már meglévőket pedig felújí­táskor kell ellátni a szerkezet­tel. Mint megtudtuk, az ezt tar­talmazó felújítási terveket a jövő év augusztusáig kell az il­letékes ÁNTSZ intézetbe meg­küldeni, s a vízforgató berende­zések felszerelésének végső ha­tárideje 2002. december 31-e. Kétséges értékű szerződések A nacionalista politika miatt már az „egyszerű” szlovák és magyar emberek között sem igazán jó a viszony a Felvidéken - jelentette ki tegnap Duray Miklós az MDF Tolna Megyei Irodájában tartott sajtótájékoztatón. A szlovákiai Együttélés Mozgalom elnöke ugyanakkor kétkedve fogadja a tervezett román-magyar alapszerződés néhány pontját. — Ennek a dokumentum­nak azon részeit kell akár bí­rálni is, melyek eltérnek a jó­nak ugyan nem, de mintának igenis tekinthető szlovák-ma­gyar alapszerződéstől - muta­tott rá. — Az előbbi szerző­désben ugyanis nincs jogfela­dás, az utóbbiban viszont van. A lábjegyzetről van szó, mely tévesen értelmezi az Európa Tanács dokumentumait. Az ÉT a kollektív jogokat evidencia­ként kezeli, s nem tartalmaz korlátozásokat. A lábjegyzet az autonómia tekintetében is visz­szalépés, hiszen éppen annak lényegét szüntetné meg. — Tapasztalatai szerint egy országot - legyen az akár Szlovákia - rá lehet kényszerí­teni a megkötött, mégoly jó alapszerződés betartására? — Egy szerződés betartatá­sára - amennyiben nincs az akarat mögött katonai erő - ál­talában nem lehet kényszeríteni egy országot. Egy jellegzetes közép-európai jelenségről van szó: errefelé minden olyan szerződés, mely nem kereske­delmi jellegű, tehát nem adok­veszek alapon jön létre, az két­séges értékű. — Vonatkozik ez a megál­lapítás Szlovákiára is?­— Arra is. Ugyanis a szer­ződés be nem tartása, figyel­men kívül hagyása a törvény- hozásban szerződésszegésnek tekinthető. -szá­Két kerékkel a magyar valóságba Lezsák Sándort nemrég egy kerékpártúra főszereplőjeként láthattuk a képernyőn. Az MDF elnöke - aki tegnap Duray Miklóssal együtt tartott előadást Szekszárdon - sok telepü­lésre karikázott el, tapasztalatokat gyűjtve a valóságról. — Az elmúlt három évti­zedben rengeteget kerékpároz­tam nemcsak az országban, ha­nem az egész Kárpát-meden­cében - árulta el Lezsák Sán­dor. — Most napi hatvan-het- ven kilométert hajtottam le, s előfordult, hogy utána még fo­ciztam is vendéglátóimmal. — Akkor bizonyára nem is a fizikai megterhelés, hanem a településeken tapasztalt sok gond okozhatott önnek keser­ves pillanatokat. — És tanulságokat is. Elő­ször is hibás az a nézet, mely szerint az emberek nem fog­lalkoznak a politikával. De­hogynem! A rossz politika idegesíti őket, a jó nem. S egyre zavarodottabban fogad­ják a nagypolitikát. A jobbol­dalból és a baloldalból egy­aránt kiábrándultak. S ez ellen kell tenni valamit már most, hogy ne ez az érzés jellemezze az 1998-as választást. — Ön hivatalból is az MDF-et képviselte országjá­rása idején. Tapasztalatai sze­rint milyen most pártjának a megítélése? — Meglepő volt az, hogy az emberek engem nem azo­nosítanak az. előző kormány­zat négy esztendejével. Sehol sem találkoztam elutasítással, de még egy rosszízű megjegy­zéssel sem. S ami igazán el­gondolkoztatott, az az érzé­kelhető remény volt: hogy azért ti annak idején láttátok, miként is megy a kormányzás, talán meg lehetne még egyszer próbálni. .. -szá­« i i t «

Next

/
Thumbnails
Contents