Tolnai Népújság, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-31 / 203. szám

1996. augusztus 31., szombat Megyei Körkép 3. oldal Adózzon a vízmű is - mondják a képviselők Négyszer pályázik Tamási Egészségügy: a térség a megye „Burundija”? (Folytatás az 1■ oldalról.) A hivatal javasolta kezelé­süket az állagmegóvás érde­kében átadni a Városüzemel­tető Kft.-nek. Több képviselő ugyanakkor legalább a DC-t szerette volna kiemelni a sor­ból, attól tartva, hogy az eset­leges bérleti dijat a kft. „le­nyeli” (bár a lehetséges bér­lők nem tolonganak az épüle­tért). A döntés így későbbre halasztódott. Nem került a nyilvános ülés napirendjére egy nemrég, igaz nem formá­lisan tett önálló képviselői in­dítvány, amely több pontban tett javaslatot a város ügyei­nek rendbe tételére. Zárt ülé­sen született döntés arról, hogy a pincehelyi kórház igazgatásával továbbra is dr. Várady Józsefet bízzák meg. (tf) Vízmüves nap Tegnap rendezték meg Dombóváron a Tolna Me­gyei Vízműves Napok '96 elnevezésű rendezvényt, ami jórészt szakmai, ám majdnem annyira baráti ta­lálkozó volt. Az első ilyen ta­lálkozót tavaly a tamási vi­zesek rendezték a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Társaságok Üzemeltetési Egyesülésével karöltve, s a döntés már akkor megszüle­tett, hogy idén a dombóvá­riak adhatnak otthont a megyei rendezvénynek. A vízműves találkozó szakmai programokkal a dombóvári városháza dísz­termében kezdődött, s a kü­lönböző vízművek szakembe­rei mellett számos települési vezetőt is köszönthetett itt Tóth Attila, Dombóvár pol­gármestere, aki nem csak megnyitotta a konferenciát, hanem annak védnöke is volt. A kellő felvezetést köve­tően hallgathatták meg a kon­ferencia résztvevői a külön­böző szakmai előadásokat, amelyekben az előadók a szakma fontos, s egyben prob­lémás kérdéseiről - így pél­dául a vízművek privatizáci­ójáról, a vízbázis-védelem­Dombóváron ről - adtak tájékoztatást. A számos, neves előadó mellett természetesen Bőr Nagy Adám, a Dombóvári Vízmű Kft. ügyvezető igazgatója is színre lépett, mint előadó, s az ivóvízellátás dombóvári viszonyairól beszélt a tavalyi szalmonellafertőzés tapaszta­latainak és következményei­nek tükrében. Mint el­mondta, mennyiségi vízprob­léma immár valójában nem jelentkezik a városban, ám a vízminőséggel továbbra sem elégedettek a fogyasztók. Ennek oka, hogy a valóban egészségessé tett ivóvíz ép­pen a szükséges fertőtlenítő szerek miatt nem eléggé szagtalan. A kellően lényegre törő, tömör előadások elhangzása után a konferencia, illetve a vízműves nap vendégei Gu- narasfürdő felé vették az irányt, ahol szakmai kiállítá­sok mellett egy csőtisztítási eljárást is megtekinthettek a Kaposvári Vízmű Kft. jóvol­tából. A rendezvény ezek után a barátkozást, a kikapcsolódást szolgálta, hiszen a fürdő terü­letén estig tartó „vizespik­nik” kezdődött.- nagy ­Tolna-mözsi cigány önkormányzat Támogatás romáknak A tolnai roma kisebbségi önkormányzat legutóbbi ülésén két érdemi döntés született. Meglehetősen hosszú vita előzte meg a rászoruló roma iskolás gyerekek számára ad­ható tankönyvtámogatásról szóló határozatot, amelynek végén felmerült az a javaslat is. hogy ne kapjon senki sem­mit, mivel ez a kis pénz senkit sem segít ki, és csak vitákat provokál. Végül 3:2 arányban az a javaslat nyert, amely sze­rint a kisebbségi önkormány­zat 80 ezer forintot oszt szét ötven rászoruló tolnai és mözsi család között (1600 Ft/család.) Ugyancsak vita volt arról, hogy az önkormányzat tagjai osszák-e szét a pénzt, vagy az iskolákhoz utalják át. Végül utóbbi javaslat kapott minimá­lis többséget. A tolnai roma önkormány­zat döntött arról is, hogy a Magyarországi Cigányokért Közalapítványhoz pályázatot nyújtanak be, a roma gyerekek napközi térítési díjának 50 %- os támogatására. -es­(Folytatás az 1. oldalról.) Eddig tizenkét diákra jutott egy zuhanyozó, most hatan használhatnak egyet. Tanuló­szobák, teakonyhák, közös he­lyiségek, három nevelői lakás, nevelői szobák, könyvtár, or­vosi szoba, betegszobák, mo­sókonyhák találhatók a négy­szintes épületben. Az igazgatónő köszönetét mondott dr. Harmati Béla püs­pöknek, aki szívén viselte a kol­légium ügyét, és segített abban, hogy a céltámogatást megkapja az intézmény a beruházásra. El­ismeréssel szólt a tervezők, Masznyik Csaba és Krähling János, a kivitelező Sugár Kft. és az alvállalkozók munkájáról. Háláját fejezte ki mindenkinek, aki bármivel is hozzájárult a terv megvalósításához, így a helyi evangélikus egyházköz­ségnek és az önkormányzatnak, amely alapítványt hozott létre az építkezés támogatására. Se­gítettek a gyönki, a kapos- szekcsői, a dombóvári, a pécsi, a mohácsi, a siklósi és a györ- könyi evangélikus egyházköz­ségek, valamint a Tolna Me­gyei Ruhaipari Szövetkezet és számos magánszemély. Sántha Lászlóné külön kiemelte Allin- ger János tevékenységét. Az intézményben folyó munka színvonalát jelzi, hogy évtizedek óta sikerrel ostromol­ják a gimnázium végzősei a fel­sőfokú intézményeket. Beszé­dében az igazgatónő elmondta: az elmúlt tanévben érettségizett hetven diák közül hatvanan fel­vételiztek, s közülük negyven­hármán immár egyetemi illetve főiskolai hallgatók. Platthy Iván, a Miniszterelnöki Hivatal címzetes államtitkára és Gellért Kiss Gábor, a Parla­ment Emberjogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságának el­nöke is köszöntötte az ünnep­lőket, sikereket kívánva. A leg­rövidebb beszédet Oroszki Ist­ván, a város polgármestere mondta, Kölcseyt idézve: „Hass, alkoss, gyarapíts”. Vé­gül Bonyhád németországi testvárvárosának alpolgármes­tere, Jochen Ungethüm mon­dott rövid köszöntőt, aki pénz­adományt is hozott az intéz­ménynek. Az ünnepély végén a résztvevők megtekintették az új épületet. Hangyái Könyvtár: az ismeretlen ismerős Nem csak a szemnek, a fülnek is Mindenki megfordult már könyvtárban, igen sokan rendszeres látogatók. Azt azonban már nem biztos, hogy mindenki tudja, milyen sokféle és szerteágazó a könyvtárak szolgáltatása a könyvek kölcsönzésén kívül. Sorozatunkban az Illyés Gyula Megyei Könyvtárat mutatjuk be olvasóinknak. Még néhány év, és a felnö­vekvő generáció azt sem fogja tudni, mi az a hagyományos hanglemez. Ha máshol nem, a megyei könyvtár zeneműtárá­ban azonban nagy választékban találnak majd belőle. Béresné Kollár Éva elmondta, 1973. óta gyűjti a könyvtár a hagyomá­nyos lemezeket, számuk jócs­kán meghaladja a 6 ezret, s rit­kaságuk miatt nagy értéket képviselnek. A szinte teljesnek mondható komolyzenei gyűj­temény mellett jazz- és könnyűzene, gyermekeknek szóló zenei lemezek, népzenei lemezek tartoznak ide, nem is szólva a prózát rögzítő fekete korongokról. A kor követelmé­nyeinek megfelelően most a CD-állományt gyarapítják, nemrégiben 70 komolyzenei művet kaptak Németországból, ami szinte a teljes német klasz- szikus zeneirodalmat felöleli. A zeneműtárban lehet hallgatni és kölcsönözni CD-lemezeket, és magnókazettákat (több mint 700, illetve 2.300 közül válo­gathatnak.) Az úgynevezett „hangos­könyvtár” szintén magnókazet­tákból áll, vakok és gyengénlá- tók számára hozzáférhető első­sorban. Több mint 200 irodalmi alkotást lehet hazavinni és ka­zettáról meghallgatni, nem is szólva a teljes diákkönyvtári hangszalag-sorozatról. A lemezek, kazetták mellett kottákat, partitúrákat is talál­hatnak a zeneműtárban a láto­gatók, zenekari művektől az operákig, valamint zenei té­májú könyveket, például a tel­jes Magyar Népzenetárt, lexi­konokat, szakkönyveket. A könyvek általában helyben használhatók, nem kölcsönöz­hetők. A zeneműtár gépparkja - lemezjátszók, CD-lejátszók, magnetofonok - jó minőségű, vállalják az ott megtalálható anyagok átmásolását, vagy egyéni megbeszélés alapján műsorösszeállítást. Zenei-iro­dalmi foglalkozások is folynak a zeneműtárban, hosszú évek óta szervezik ezeket az iskolák igényei alapján. Zenei előadá­sok is helyet kapnak itt, gyak­ran neves művészek, elméleti szakemberek közreműködésé­vel. venter Hírek Megyei évnyitó Gyönkön Tolna megye legrégebbi oktatási intézményében, a gyönki Tolnai Lajos német­magyar kéttannyelvű gim­náziumban lesz vasárnap 15 órától a megyei tanév­nyitó ünnepség. A résztve­vők megemlékeznek a ma­gyar oktatás ezer éves év­fordulójáról is. Ünnepi be­szédet mond Temesi Ág­nes, a megyei közgyűlés alelnöke, valamint Zentai András, a megyei közgyű­lés művelődési bizottságá­nak elnöke. Rendőrségi fogadóórák A Tolna Megyei Rendőr­főkapitányság vezetője 1996. szeptember 26-án 10-től 11 óráig, a Szek­szárdi Rendőrkapitányság vezetője szeptember 27-én 8- tól 10-ig, a Bonyhádi Rendőrkapitányságé szep­tember 11-én 14.30-tól 15.30- ig, a Dombóvári Rendőrkapitányság veze­tője szeptember 23-án 14.30- tól 15.30-ig, a Paksi Rendőrkapitányság veze­tője szeptember 25-én 14.30- tól 15.30-ig, a Ta­mási Rendőrkapitányság vezetője szeptember 5-én 9- től 11 óráig tart fogadóó­rát. Múzeumi mozi A szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum által tartott múze­umi mozi sorozat szeptem­ber 2-án, hétfőn 14.30 órától várja a nyugdíjasokat az in­tézmény könyvtártermében. Ez alkalommal a Sárközről, Habsburg Máriáról és Bara­bás Miklós művészetéről tekinthetnek meg filmeket az érdeklődők. Tanévkezdési támogatás Közel félmillió forintot osztott ki a kurdi önkor­mányzat a falu diákjai kö­zött. A tanévkezdésre az általános iskolások szülei 3 ezer, a középiskolások 4 ezer, a főiskolások és egyetemisták 5 ezer forint beiskolázási támogatást kaptak. Véradónap Szekszárdon Intézeti véradónapot tarta­nak Szekszárdon szeptem­ber 2-án, hétfőn, a véradó állomáson 8-tól 15 óráig. Végh Antal olimpiai naplója (1.) Ötkarikás szemmel Részletek az író hamarosan megjelenő' könyvéből Elismerések Tolnanémedi szülőknek, diá­koknak nyújtott át tegnap a tan­évnyitó ünnepség keretében ki­tüntetéseket a helyi általános is­kola igazgatója és az iskola úttö­rőcsapatának vezetője. A Ma­gyar Úttörő Szövetség Gyerme­kekért Elismerő Plakettjének II. fokozatát két szülő: Kollman Györgyné és Bikádi Lászlóné vehette át. A Kiváló Úttörő­munkáért I. fokozatát Bikádi Brigitta, II. fokozatát Zsifkovits Éva és Mészáros Anita ifiveze­tők, III. fokozatát pedig Takács Mónika, volt diákpolgármester kapta meg. Zsifkovitsné Nagy Piroska pedagógus munkáját még az elmúlt tanévben a Gyermekekért Plakett I. fokoza­tával ismerték el, Gölöncsér Lászlóné úttörőcsapat-vezető pedig a Gyermekekért Érdem­érem kitüntetésben részesült. Sorkoszt és túlsúly Ha jól emlékszem, a minap egy idős, fogatlan, meggyö­tört arcú, elnyűtt ruhájú, test­ben és lélekben romos polgár­társunk kérdezte a televízió­ban: az a sportoló, aki elmegy a nagy versenyekre és költ­ségbe veri a hazáját, miköz­ben nem nyer, csak téblábol a teljesítmények árnyékában. Szóval, hogy az ilyen ver­senyzőkkel nem kellene visz- szafizettetni a ráfordítást? És ha a sportvezetőket kényszerítenék a visszafize­tésre? Akik felkészítenek, akik válogatnak, akik dönte­nek a sportolók részvételéről? Akik kiviszik az érdemtele­neket és itthon hagyják az utazásra érdemeseket? Ha volna ilyen számonkérés, menten kevesebben nyúlná­nak a karmesteri pálca után. Bizony, a válogatások és az utaztatások menetében nem egy visszásságot látunk. És itt nem arról van szó, hogy aki esélytelen a pontszerzésre, az kussoljon csak itthon. Mert jövő is van, meg a versenyzői rutin megszerzése. Az a tol­laslabdázó lány, aki egyetlen lejátszott mérkőzésért utazott Atlantába, végül is szerzett pontot. Igaz, nem olimpiait. Az első szettet még 0:11-re veszítette el, a másodikat vi­szont már csak 1:11-re. Majd a legközelebbi olimpián job­ban megy neki. De az talán túlzás, hogy ezzel az egyszem tollaslabdázóval egy tollas­labda-sportvezető is utazott. A magyar olimpiai küldött­ség józanabb tagjai közül so­kan mondják, hogy érdeme­sebb lett volna az úgynevezett kis sportágakat „összecsapni”. Amelyiknek a képviseletében egy-két versenyző indult, azt nem kellett volna sportágan­ként egy-egy vezetővel kísér­tetni. Tízüknek-húszuknak elég lett volna egy főnök is. Néhány kirívó példa. A legszebb egy lóé ... Még itthon megpatkolták és az egyik szeget rosszul verték a patájába. A pata érzékeny, hamar meg tud sérülni. És ne­hezen is gyógyul. Csakhogy a ló kísérői test­ben és lélekben már felkészül­tek a nagy utazásra. Keresem a legudvariasabb kifejezést, ezért úgy fogalma­zok, hogy elhallgatták a ló sántaságát. Miközben a paci hajózott az újvilágba. Az egyik forrás szerint hat milli­óba, a másik szerint nyolc millióba került, hogy átkelhe­tett az óceánon, toronyiránt Atlanta felé. És aki a paripát megülte volna? Dallos Gyula eleddig ötöd­ször tett esküt, de olimpián még soha-soha, egyetlen alka­lommal sem indult. Csak jött és ment, meg látott és hazaér­kezett. Aztán készült a követ­kező olimpiájára. Most is jó reménnyel vágott neki az útnak. Hátha lova sán­taságát nem veszi észre az amerikai állatorvos. Pechje volt, de kint, a magyar adófi­zetők pénzéből volt pechje. És lehet, hogy Sydney-re is be­nevez? Hogy a magyar lovas­sport vezetői onnan se marad­janak le? Bátorfi Istvánnak, a gyer­mekgyógyászból lett ping­pong-edzőnek nem jutott hely a hivatalos küldöttségben, mégis eljutott Amerikába. Sa­ját költségén „kísérte” két olimpikon-gyerekét, a hatszo­ros Európa-bajnok Bátorfi Csillát és a szintén tehetséges Bátorfi Zoltánt. Mert ő edzi őket. (Folytatjuk.) s Életük legyen és bővölködjenek!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents